Ezt a topikot Enteominak szóló tiszteletből és meglepetésnek, ajándékul nyitom.
A zsiráfnyelv eleve kizárja a vitát, úgyhogy magától értetődik: vitatkozni ebben a topikomban sem lehet.
A zsiráfnyelv önmagában foglal egy különleges életfilozófiát is, érdemes megismerkedni vele, mert érték.
Igen, ez egy nagyon jo es hasznos topik - "feldobodott" a napom :-))
Csak egy gondolat, ami most igy eszembe jutott: regebben nagyon divatos volt a virag nyelv, ami azt jelentette, hogy az ember nem konkretan mondta ki az illetonek amit gondolt, hanem szepen korulirva, " mosolyogva", fontos es lenyeges dolgokat nem kimondva - ezt a nyelvet sohasem szerettem, mert a legtobb ember ilyenkor azt gondolta, hogy minden rendben van - akkor is ha nem...persze a durvasag sem jo /empatia hianya vagy esetleg mas ok/ Szoval errol a zsiraf-nyelvrol igyekszem meg tobbet megtudni, tanulni - egyenlore meg sok az uj informacio. Valoszinuleg ezert van, hogy Enteomi gondolatait, gondolatmenetet sem mindig ertem - DE : igyekszem :-))
Valoban nagyon jok az irasaid, nagyon derusek es sok onironia van bennuk ami szvsz pozitiv mindenkepp :-)
És ilyen értelemben persze hogy használom a de szócskát, hiszen arról szól, hogy eddig én ugyan nem, de mostantól Enteomi hatására igen... amúgy az én zsiráf dialektusomban az önkritika, valamint önmagunk felülírásának gondolata erősen ajánlott és megengedett. A hivatalos zsiráf erre vonatkozó passzusait pedig egyelőre sajnos nem ismerem...
Ebben a topikban jelenleg két ember is rendelkezésedre áll a zsiráfnyelv elsajátításához.
Tegnap kérdezte tőlem Hoichi, az én ikerlángom, hogy kitől tanultam írni. Hiszen ő jól ismeri az írásaimat, ezért kérdezte, hatott-e rám valaki. Mondtam Hoichinak, én úgy írok, ahogy, magamtól, önmagamból fakadóan, és mindig is úgy írtam.
Zsiráful is így beszélek. Nem olvastam róla jóformán semmit, csak nagy vonalakban. Nekem anyanyelvem az egyfajta zsiráf dialektus, ami persze nem biztos, hogy mindenben egyezik azzal a hivatalos zsiráffal, amit Enteomi nagyon behatóan ismer.
De én is most majd fogok olvasgatni a zsiráfnyelvről, hogy tudatosabb legyek a nyelvet illetően, és ne csak ennyire ösztönös...
A DE ellenérzésből, ellenvetésből fakad. Ezért nem használjuk. A de én máshogy gondolom is jókora ellenérzéseket kelthet a beszélgetőtársban, aki szépen , finoman , érzékenyen pl. próbálja elmondani, hogy sok gondja akadt egy időben a lengyelekkel. Erre az illetőnek nem mondhatjuk azt, hogy márpedig a lengyelek ilyen meg olyan értékes lelkek, mert az illetőnek aki elszenvedett a lengyelek miatt már pár álmatlan éjszakát, ettől nem fog változni a véleménye, és a beszélgetőtársáról is azt fogja gondolni, látom ért lengyelül, de tutira nem ért zsiráful... most már talán érted azt is, miért mondtam, amit őszintén gondoltam, ha te nem kedveled a lengyeleket, miattad már én sem annyira, mert átérzem, hogy ha veled úgy tettek, velem is tehetnek még úgy...
Együttérző lélek vagy, az együttérzésből történő beszélgetés adja a zsiráf nyelv grammatikai alapjait szvsz.
Szeretnek beiratkozni :-))) Nem tudom kepes leszek-e megtanulni ezt a nyelvet - viszont a leiras alapjan nagyon tetszik :-)))/ bar a leiras igy elsore eleg bonyolultnak tunik /
Hogy Te miket talalsz ki Javorfacska!!! :-)))
Ha valami elkerulne a figyelmemet tanulas kozben, nem jol csinalom, akkor segitsetek legyetek szivesek :-)
Valahol olvastam, hogy a : DE szocskat nem szabad hasznalni... Ez valoban igy van?
Talán nem bánod, ha a fórumos barátaim közé sorollak már egy ideje a lelkemben. Nagyon szépen köszönöm a fáradozásaidat, amikkel úgy érzem egy kicsit voltaképpen megpróbálod a lehető legjobb értelemben véve nyesegetni is a lelkem fáját, hogy szép formás fácska lehessen:))))
És én általában mindig igazat is adok Neked... olykor tovább gondolkodom, és akkor egy kicsit megint nyesegethetsz:)))))
Talán ma este lesz egy kis időm a süllyedős topikban is üzenni Neked, de biztosra nem ígérem... de talán tényleg igaz a mondás: ami késik, nem múlik.
Azok számára, akiket érdekel, mit jelent a "zsiráfnyelv"-nek elnevezett kommunikációs mód, és a mögötte húzó "életfilozófia", szemlélet, bár ezt mindenki magától is megtalálhatja, célszerűnek gondolom belinkelni, miről is van szó, ha már erről topik nyitódott:)
Amig az emberek képtelenek szétválasztani még az IGAZ és az IGAZSÁG szavak jelentéstartományát se addig ne nagyon beszéljenek a Pokol kontra Menny vitáról.
Igaz : az információ és közlemény ha a valóságot tükrözi.Ma szerda van....igaz mert tényleg.
Igazság : a sors korrekt/etikus reagálása a magatartásunkra,a munkának arányos a hozama,a bűnös fenyitést kap,az altruista elismerést és jutalmat.Aki csalánt vet ne arathasson diót !
Pokolra kerülnek-e azok az emberek, akik nem x vallás hívői? Juthat-e a mennyek országába olyan ember, aki a hagyományos értelemben véve nem imádkozik?
Az Urat lehet szeretni úgy is, hogy száddal soha nem ejted ki a Nevét. Az Urat lehet szeretni úgy is, hogy soha nem léped át, épített templom küszöbét.
Ima lehet a szívedben minden tiszta, őszinte, szerető érzés, vágy és törekvés.
Ha az igazságot szereted, Őt szereted. Ha az igazságban jársz, Benne jársz. -és ha kiállsz az igazságért, Mellette állsz ki. Ha egy gyermek vagy felnőtt tiszta örömében örülsz, Vele örülsz. Ha boldogságot hozol, Őt dicséred, és Benne jársz. Ha szívedből segítesz, Őt képviseled. Ha könyörülettel nézel, az Ő szemével látsz. Ha a Valódi ÉLET-et szolgálod, Őt szolgálod. Ha Valódi ÉLET-ed van, Benne élsz.
Ha szereted mindazt, ami Valóban ÉLET, akkor minddel, minddel, csak Őt Szereted.
Szerintem ez a történet is valamennyire zsiráfnyelven íródott. :) /Forrás: Útjelzők Istenhez/
Részlet az Igazságról
Tanításnál...
Nem az a lényeg, ki mondja. Hanem, hogy mit mond!
- Ma is sokan szeretnének megtalálni engem! - kelt fel ágyából mosollyal az arcán, és lelkesen az Igazság.
Elindult hát ezen a kissé nyirkos reggelen is... és egy város felé vette útját.
Először egy nő képében jelent meg a pékségben egy nagydarab, idősödő férfi előtt. Ám a férfi nem is figyelt oda a szavára. - Nehogy már egy nő mondja meg nekem! - morgott magában a férfi, és továbbment anélkül, hogy megragadta volna az igazságot.
Másodjára egy parkban sétálgató öregember képét vette fel. Néhány fiatal sráchoz közeledett, de azok kiröhögték, és elkergették. Vén trottynak nevezték, és nem figyeltek szavára.
Aztán, a nehéz reggeli kezdés után, déltájban, egy tizenéves gyerekként szólalt meg. De a felnőttek nem is figyeltek rá. - Mit tudhat ez a kölyök az életről, hisz még ott van a tojáshéj a fenekén! – mondták lenézően, és a fejüket csóválták.
Később egy buddhista szerzetes alakját öltötte magára egy TV interjúban, amit éppen egy koravén katolikus pap hallgatott. De ő nem tudott hozzá eljutni a megbotránkozások és hibakeresések heves hullámainak tajtékzó áradatában.
Ezután egy középkorú férfiként beszélgetett egy másik-, vele egykorú férfival. De amaz így szólt magában: - Milyen nagyra van ez magával! Azt hiszi többet tud, mint én! Pedig még a végzettsége is alacsonyabb, mint az enyém, és egy nappal sem öregebb nálam! Én sem találtam egész életemben az igazságot, hát majd pont ő lenne az, aki képes lenne azt megtalálni?! Mit képzel ez magáról! S bár végig bólogatott beszélőtársa minden szavára, legszívesebben egyszerűen otthagyta volna az asztalnál.
Végül, estefelé, munkásemberként sétált hazafelé társaival, és hangosan beszélgettek, amit véletlenül hallott egy mellettük elsiető úri gazdag-, fiatal nő is. De az együgyűnek tartotta az egyszerű munkásembereket, akik (szerinte) nem voltak képesek vinni semmire sem az életben. És a világért le nem alacsonyodott volna annyira, hogy egyáltalán odafigyeljen egy kicsit is arra, amiről amazok beszéltek.
A változatos nap után az Igazság nyugovóra tért. Álmában egy Bölccsel beszélgetett, aki régi jó barátja volt:
- Te más vagy. - mondta a Bölcsnek. - Te már a mélységeket vizsgálod mindenben. Te akkor is megértesz, ha szavakkal sem szólok. Te felismersz, bármilyen „álruhát” öltsek is.
- Mert ők még nem tudják a szavak titkát. - mondta a Bölcs, miközben fekete bőrét szelíden megvilágították a sivatagi tábortűz fényei. - Ők még nem tudják, hogy tanításnál...
Arra szerintem mindig ügyelj, hogy a zsiráfnyelvben a legkisebb provokációt sem találod meg, még humorból sem, még baráti vállonveregetésből sem... a provokáció leghalványabb formája is már sakálság...
Gondoltam szólok, ha már zsiráful akarsz tanulni:))))))
Az szerintem nagyon emberi, hogy hol tanulunk valakitől, hol meg tanítjuk őt, és hogy egy őszinte beszélgetésben előbb-utóbb napvilágra kerülnek a tévedéseink, a hiányosságaink. Ha ez a másik emberben megértésre talál, segítő szándékra lel, akkor minden adott a fejlődéshez. - Talán így mondanám jelen szövegkörnyezetben azt zsiráful, hogy igen, a kocka mindig fordul és fordul...
Szerintem a tiszteletadás elismerésből fakad. Hogy ki kit ismer el, vagyis tisztel meg bármivel is, hát szíve joga:)))))
A zsiráfnyelv is ilyen:))))) A szív jogán szólalunk meg benne...megtisztelve mindvégig mindenki szíve jogát...nincsenek korholások, számonkérések, csak a mérhetetlen elfogadás...hát ha ilyen vagy, akkor ilyen vagy, én meg komám másmilyen vagyok, de azért lennék másságomban is lennék a komád, mondja egy zsiráf zsiráful...
Én az önkéntelen tanulás híve vagyok, ami magától épül be az emberbe, az az igazi... ha sokat jársz ide, kicsit mindig jobban megtanulsz szerintem zsiráful, de ha nem, nekem az sem baj:))))))
Neked jó érzéked van a zsiráfnyelvhez, érdeklődsz is iránta, tehát minden adott ahhoz, hogy ennek a topiknak oszlopos tagja legyél...feltűnt már, hogy a zsiráf nyelvben milyen sok a dicséret, a másiknak járó elismerés, amit te spontán túlzásnak nevezel? Holott ez egyszerű grammatika: fokozás. Egyszerű zsiráf-grammatika.
Az emberek jók és még annál is jobbak, ha hagyják őket, hogy jók legyenek....
Egyből megakadt a szemem a zsiráfnyelv szón, jé, mondom magamban, ki az, aki itt erről akar beszélni? Látom, Jávorfácska. Kinyitom, hát elakadt a lélegzetem, amikor olvastam a topikcím alatti szöveget....
Nagyon szépen köszönöm, és nagyon furcsa ám ilyet olvasni, és persze megint túlzásnak érzem, és azt gondolom, inkább az EMK atyjának a tiszteletéről kellene itt beszélni.
Meg aztán van egy kis gond. Én nem tudok ám zsiráful, mint te:) Valamikor egyébként, amikor M.R. itt tartott előadást erről Magyarországon, én voltam egy ilyenen. A könyvét is olvastam, meg próbálgattam is, de hamar feladtam. Amikor beszélgetek valakivel, valahogy magamtól is azt hiszem, így működöm, de amikor bajom van, akkor nem megy. Meg akkor sem, ha velem sakál valaki. Most kénytelen leszek megtanulni?:))
Lássuk mire jutunk egymással és másokkal zsiráfnyelven:))))))
Én majd mondom zsiráful, ami épp eszembe jut, és bízom benne, hogy te okos észrevételekkel kiegészíted.
A zsiráfnyelvről elsőként annyit, hogy elsősorban érzelmi alapú nyelvről van szó, a nyelv nem logikára, hanem személyes hangvételre épül. Személyesen megtisztelünk vele másokat.
A zsiráfnyelvet beszélő ember feltételezi a hallgatóságról, hogy a hallgatóság érti, és megérti a zsiráfnyelvet, ha nem is beszéli.
A zsiráfnyelvet beszélő ember azért használja a zsiráfnyelvet, mert csak ezen a nyelven mondható el az az életszemlélet, amit ő magáénak vall. Tehát a zsiráfnyelv egy sajátos életfilozófiából kialakuló nyelv. Ki a nyelvet tanulja meg először, ki a nyelv filozófiáját. A sorrend mindegy, de a zsiráfnyelv és a hozzá tartozó filozófia mindig csak együtt hatásos.
Ide linkelem a kedvenc mesémet. Azt hiszem, én ekkor kezdtem megtanulni a zsiráfnyelvet, gyerekkoromban, ezzel a mesével. Az élet tanított meg rá, a saját tapasztalataim tanítottak meg mindarra, amiről ez a mese szól:
