...rezegnek. Úgy is kérdezhető, hogy az elektron adhat e olyan imulzust, hogy elhagyja a helyét? Ha igen akkor a könnyebb atom biztosan nagyobb valószínűséggel teszi meg.
De van hő hatása, ha az energia egyenletesen oszlik el az atomok közt akkor a könnyebbek sebessége nagyobb kell legyen. Kérdés, hogy a mozgó elektronok befolyásolják e a sebesség irányát?
Ilyenek akkor születnek, ha valaki azt hiszi, a népszerűsítő irodalom hasonlatai, metaforái maga a tudomány. Aztán úgy gondolja, ilyet ő is tud írni, talán még jobbat is. Megír egy népmesét, amiben törpe meg királyfi helyett kvantum meg Planck állandó szerepel.
A cirkuszban ez érdekes mutatvány, de nem tudományos újdonság. Akkor lenne az, ha kiszámítaná korrekt módon az erőket, megmérné, és nem stimmelne. Megmérné, bizonyítaná, mielőtt cirkuszi mutatványt mutatna be egy tudományos összejövetelen. Ha ez így lett volna, Nobel-díjat kap érte. Mivel erre képtelen volt, kigolyózták - teljes joggal.
Érdemes megemlíteni néhány érdekességet Laithwaite professzorral kapcsolatban:
A mágnesvasút lényegét adó lineáris motor, amelyet Laithwaite "szétnyitott hagyományos villamos motorként" jellemzett, olyan mágneses teret gerjeszt, amelyen a teher egyrészt függeszkedik, és a légellenállást kivéve súrlódások nélkül haladhat előre.
A lineáris mágnes elve régóta ismert volt, viszont Laithwaite volt az első, aki megoldotta a kereskedelmi alkalmazást, ipari gépek és közlekedési eszközök mozgatására használva a Maglev különleges mágneses terét. Bár brit volt a találmány, mágnesvasút mind a mai napig csak Németországban, Japánban és Kínában épült.
Elismert kutató
Eric Roberts Laithwaite 1921. június 14-én, Lancashire grófságban született. Tanulmányait a Manchester egyetemen végezte. 1941 és 1946 között a királyi légierőnél szolgált, ebből három évig a Farnborough-i fejlesztőközpontban automata pilótarendszereken dolgozott.
A Manchester egyetemre visszatérve 1950-től tanárként alkalmazták. Az intézményben dolgozott 1964-ig, amikor a londoni Imperial College nehéz elektromos gépek tanszékének professzora lett.
A múlt század hetvenes éveiben ismeretterjesztő rádió- és tévéműsorok gyakori szereplője volt. A közvéleményt már akkor is érdekelte a lineáris motor elve, Laithwaite pedig a hétköznapi ember számára is érthetően tudott a témáról értekezni. Számos könyvet írt a laikus olvasóközönség számára.
Botrány a bemutatón
Akadémiai pályafutása akkor tört meg, amikor 1974-ben meghívást kapott, hogy tagjelöltként előadást tartson a királyi tudományos társaság (Royal Society, RS) tiszteletreméltó tagjai előtt. Az előadás emlékezetes maradt, mert az intézmény 200 éves fennállása alatt ez volt az egyetlen Royal Institution Lecture, amelyet kihagytak az RS minden anyagából.
Laithwaite ugyanis úgy döntött, hogy előadásában a giroszkopikus erővel kapcsolatos megfigyeléseit fogja szemléletesen demonstrálni. A jelek szerint ugyanis a megfelelő elrendezésű forgó tömegek folyamatos húzóerőt fejtenek ki a bennfoglaló szerkezetre.
Létezhetetlen jelenség
A bemutatóhoz használt 50 fontos (22,68 kilogrammos) giroszkópot felpörgetés után hosszú nyél végén egy kézzel erőlködés nélkül emelgette, Look, it's lost weight (Nézzék, veszít a súlyából) felkiáltással. A jelenség akkora tudományos képtelenség volt, hogy Laithwaite azt gondolta: a kihívás felvillanyozza a kollégáit.
Ehelyett a helyszínen fagyos csönd fogadta a bemutatót, majd megkezdődött a professzor diszkreditálása, mivel megkérdőjelezte Newton törvényeinek működését, ez pedig elfogadhatatlan és képtelen gondolkodásmód.
Így visszavonták az RS-beli tagjelöltségét, és az "antigravitációs eszközről" beszámoló korabeli sajtócikkek ellenére semmilyen tudományos irat nem jelent meg a giroszkóp furcsa viselkedéséről. A professzor korábbi eredményei ellenére kitagadott páriává lett.
Bogaras feltaláló
A sajtócikkekből tudható, hogy Laithwaite figyelmét a pörgő súlyok keltette erőhatásra egy amatőr feltaláló, Alex Jones hívta fel. A jóember a hetvenes évek elején kitartóan ostromolta a professzort, hogy meg szeretne neki valamit mutatni.
Jones azt állította, hogy figyelemreméltó új találmánya van, amelynek első példányát már több kutatónak és mérnöknek meg akarta mutatni, de mindenki hülyének tartotta és lerázta. Laithwaite türelmesebbnek mutatkozott, és meghívta Jonest a laboratóriumába.
Elgurult a kocsi
Később kiderült, hogy a furcsa elrendezésű szerkezet álmában jelent meg, és Jones ez alapján tudta megépíteni. A bemutatónál használt eszköz egy kis fakocsi volt, amit az asztalon szabadon lehetett előre és hátra gurítani.
A kocsi elejére azonban egy nehéz fémdarabot függesztettek, ami ingaként jobbra-balra tudott lengeni. A fémtárgy egy giroszkóp, magyarázta Jones. A professzor ekkor még mit sem sejtve figyelte az előkészületeket.
Jones felpörgette a giroszkópot, és hagyta szabadon lengeni. Bár a lendkerék semmilyen kapcsolatban nem állt a kerekekkel, a kocsi valamitől folyamatosan gyorsuló mozgásba kezdett. A látszat szerint a giroszkóp erőt fejtett ki ellenerő nélkül, ez pedig a fizika törvényei szerint nem történhetne meg, emlékezett vissza később Laithwaite.
A NASA adott munkát
A professzor ezt követően saját kísérletekbe kezdett, nagy pörgettyűket építve, ahol a tömeg jó része a külső peremnél kapott helyet. Megállapításai szerint megfelelős forgási sebességnél a készülékek valóban olyan erőhatást keltenek, amelyet nem volna szabad.
A balul sikerült RS-bemutatót követően Laithwaite egy évtizedig bírta a mellőzést és 1986-ban vonult vissza az Imperial College-ből. 1990-ig viszont nem kapott más kutatói posztot. Ekkor a Sussex egyetem meghívott előadója lett.
A kilencvenes évek közepén a NASA felkérésére rakéták kilövésére használható mágneses pálya kifejlesztésébe kezdett. Ezen a projekten dolgozott a professzor, amikor 1997. december 27-én összeesett, és meghalt.
" Ebben az emp-ben az fő érdekesség, hogy a NASA a nevét adta hozzá. A fizikusok nem sok érdeklődést mutatnak, ami azt jelenti hogy nem veszik komolyan. "
Jelentem - a Google rengeteg találatot az emp kifejezésre ...
Jó pár éve valaki (orosz volt) a pörgettyűnek tulajdonított antigravitációs hatást, de azóta sem hallani róla.
Az egyik angol prof is bemutatott egy hasonló tréfát, de azóta nem veszik komolyan, pedig az akadémia is tagjának akarta volna választani ezt a mutatványt megelőzően.
Szerintem olyasmi lesz, mint a c-nél gyorsabb neutrinók. Komoly emberek, szervezetek is tévedhetnek. Ebben az esetben az a gyanús, hogy ha ennyire más a fizika, hogy nem vették ezt észre eddig.
Szóval, ha megpörgetem és elengedem, akkor természetesen elindul, hiszen a golyóknak van egy nemnulla eredő lendülete, és azt a rendszer végig tartja az elengedés után. Tehát az elengedéstől kezdve a tömegközéppont egyenes vonalú egyenletes mozgást végez.
Ha ezt a szerkezetet egy kerekekkel ellátott kiskocsira szereled és a megpörgetést is erre a kiskocsira szerelt villanymotorral csinálod, akkor szerinted ez a komplexum elindul valamerre egyenes vonalú egyenletes mozgással? :o)) Mert abban semmi poén nics, hogy kívülről adsz neki impulzust és attól mozog valamerre. Egy ilyen szerkezetnek teljesíteni illenék a Münchausen effektust, ugye a saját hajánál fogva... :o))
Szerintem snvc nem azért adta ezt föl, mert szerinte ez sérti az impulzusmegmaradást, hanem azért, mert ez egy érdekes feladat. Szerintem tudja ő nagyon jól a dörgést. :)
Na, már megint rosszat írtam, a fene essen a kapkodásba.
Szóval halad ez, csak kérdés honnan nézem.
Szóval, ha megpörgetem és elengedem, akkor természetesen elindul, hiszen a golyóknak van egy nemnulla eredő lendülete, és azt a rendszer végig tartja az elengedés után. Tehát az elengedéstől kezdve a tömegközéppont egyenes vonalú egyenletes mozgást végez. Aztán átülhetünk a tömegközéppontba.
