a restikből a márvánnyal körbe ölelt kandalló elé, a talponállókból a süppedő bőrfotelbe, a korsó vermutoktól az alchemiehez,
de mi értelme van
mindenki egyedül hal meg
bemész a kórházba, megkérdezik a legközelebbi hozzátartozó nevét
és mit tudsz mondani
hol van a szamos árterén combig érő sárban cuppogó kisfiú
aki a balatonba addig ment be, hogy már csak lábujjhegyen tipegett
de visszafelé jött egy gödrösebb rész
ő nem tudott még úszni
jött egy csónak
de nem kéredzkedett fel
a müncheni pinakothek az alte és a moderne a tate
mit keresett ott
a bánya után sokszor elment csontváryhoz
ücsörgött
nem tudta mi vár rá
életek, halálok
az idő
a tér
a sírban, a krematóriumban
és itt van a zene, a menekülés
és a filozófia
Der Arten die Geschichte zu betrachten, gibt es überhaupt drei:
a) die ursprüngliche Geschichte, b) die reflektierte Geschichte, c) die philosophische.
a) Was die erste betrifft, so meine ich dabei, um durch Nennung von Namen sogleich ein bestimmtes Bild zu geben, z. B. Herodot, Thukydides und andre ähnliche Geschichtschreiber, welche vornehmlich die Taten, Begebenheiten und Zustände beschrieben, die sie vor sich gehabt, deren Geiste sie selbst zugehört haben, und das, was äußerlich vorhanden war, in das Reich der geistigen Vorstellung übertrugen....................
b) Die zweite Art der Geschichte können wir die reflektierende nennen. Es ist die Geschichte, deren Darstellung, nicht in Beziehung auf die Zeit, sondern rücksichtlich des Geistes über die Gegenwart hinaus ist............
c) die dritte Gattung der Geschichte, die philosophische. Wenn wir rücksichtlich der beiden vorangegangenen Arten nichts erst aufzuklären hatten, weil sich ihr Begriff von selbst verstand, so ist es anders mit dieser letzten, denn diese scheint in der Tat einer Erläuterung oder Rechtfertigung zu bedürfen. Das Allgemeine ist jedoch, daß die Philosophie der Geschichte nichts andres als die denkende Betrachtung derselben bedeutet. Das Denken können wir aber einmal nicht unterlassen; dadurch unterscheiden wir uns von dem Tier, und in der Empfindung, in der Kenntnis und Erkenntnis, in den Trieben und im Willen, sofern sie menschlich sind, ist ein Denken. Diese Berufung auf das Denken kann aber deswegen hier als ungenügend erscheinen, weil in der Geschichte das Denken dem Gegebenen und Seienden untergeordnet ist, dasselbe zu seiner Grundlage hat und davon geleitet wird, der Philosophie im Gegenteil aber eigne Gedanken zugeschrieben werden, welche die Spekulation aus sich ohne Rücksicht aus das, was ist, hervorbringe. Gehe sie mit solchen an die Geschichte, so behandle sie sie wie ein Material, lasse sie nicht, wie sie ist, sondern richte sie nach dem Gedanken ein, konstruiere sie daher, wie man sagt, a priori. .............
parsifal hendrix már legalább az l, pontnál kóvályog
depresszió, kilátástalanság, parton kívüliség, kanti társiatlan társiasság, cél nélküli célszerűség
előre kell menekülnie, mert különben egész életének nem volt értelme
az állomáson már régóta nem iszik, nem dohányzik - és mától már a bildet sem olvassa. ugyanis már nem terjesztenek idegen nyelvű újságokat az állomási újságosnál. a balkánon nem is kell. a bors és a többi elég a derék magyar népnek.
olvasgatta hát wittgensteint. pedig szerette a bildet. mint réges-régen a népsportot.
a könyvtárban megrendelte a könyveket, aztán felment az irodalmi olvasó terembe. goethe, novalis, jean paul. ma jött rá, hogy előbb vett novalis könyvet mint goethét. vagy 35 éve, amikor éjszakára ment dolgozni, délután meglátta heinrich von ofderdingen. nem tudta, hogy mi az, de érezte, hogy meg kell vennie. vett még egy üveg bort is. bejött hozzá a felesége is. munka nem volt sok. a fönökség egyik boszorkány kémnője rájuk tört,de végül nem lett belőle semmi.
novalis, novalis, novalis. a kék virág metafizikája. goethe halála. nem kis feladat a megírása.
aztán fölment a bölcsészeti olvasóba. leült a kandalló elé és a alchemiáról olvasgatott. azt is ismernie kellene a faust megértéséhez. jött egy látogató csoport. a vezető hamarosan a kandallóról kezdett beszélni. ami előtt ő ült. úgy érezte, hogy mindenki őt bámulja. zavartan belebújt a könyvbe. csak most tudta meg, hogy a márványok carraraiak. az alchemia könyv nem volt valami szórakoztató, felidegesítette. levett egy új könyvet lukácsról. na az meg borzalmasra sikeredett. majdnem megtaposta.magyar filozófia még mindig nem létezik - se az alkotó közeg, se a befogadó közeg nem létezik. balkán. azért sokan megélnek belőle. lukácsot szerette, még hermannt is, márkust is a tanítványai közül, de a heller, vajda........... söpredéket nem bírja. (pedig vajdával hajdanán volt még néhány levélváltása is.)
Einführung in die symbolische Logik mit besonderer Berücksichtigung ihrer Anwendungen Von Rudolf Carnap Professor der Philosophie University of California, Los Angeles
hazafelé menet eszébe jutott,hogy nagyon fogyóban van a bcaa és a glutamin, szerencséjére a bolt sokáig van nyitva. Így vett. és vett fagyikat is. az egyik szenvedélyről csak úgy lehet lemondani, hogy egy másikat állít a helyébe.
mozarttól mahlerig, richard straussig egy évszázadokon átívelő hatalmas kör
aztán schönberg-webern-alban berg kör
aztán a pszichoanalitikusok
aztán klimt, schiele
aztán schlick, neurath stb.
kakániában ennyi kör
érdekes hát az élet
érdekes a lét
de mi volt onaniában?
nyugat, bartókék, nyolcak hát ez se olyan kevés,
volt az új írás is, a kortárs, a tiszatáj, és
több mint például a földrésznyi ausztrália egész történelme
és ráadásul most itt van
onánia végtelen szürkeségében parsifal hendrix
a végtelenül szürke kisvárosban
itt még a fű is szürke
az ég is
itt nem kékvérűek vannak
hanem szürkék
(szürke marhák)
csodálkozva, álmélkodva nézte hendrix, hogy a kommunizmust vidáman építő vörösvérűek milyen könnyedén váltottak vadkapitalizmusba, majd balkáni csordába
a kommunizmusban összelopott milliókhoz besöpörték a rendszerváltás milliárdjait, és a derék kommunisták fiai amerikában aratják le vadvörös szüleik munkájának gyimilcseit. ezért nem elégedhet meg a zenei és filozófiai körökkel, a gén-regulációs-körökkel, hanem be kell bocsájtkoznia a történelem rablóköreibe is
megérkeztek az első pink floyd szalagok. a 15-16 éves parsifal hendrix kisújszálláson részt vett a londoni kulturális forradalomban - ami személyisége szerves részévé vált
syd barretre emélkezzünk
emlékezzünk forradalmista gyerekkorunkra
és gyúrjunk
a visszataszító balkáni lét
ellenellenére
a bécsi körbe mélyedve egyre jobban látja
a balkáni-balkáni-balkániasságot
schlick neurathcarnapfregewitti
let thre be more light
irtózatos szellemi kavargása
amit itt a balkánon azóta se érezneknilehetőségszagtalanság
Das Gedicht hat ein noch in seinem Elternhaus in Swansea, Wales, lebender Achtzehnjähriger geschrieben, der kurz zuvor von seiner Stelle als Journalist bei der örtlichen Tageszeitung entlassen wurde und bereits einen starken Hang zum alkoholischen Exzess erweist. Liest man das Gedicht lediglich um seiner wortwörtlichen Bedeutung willen, so wundert es nur, der Autor habe weitere einundzwanzig Jahre auf dieser Erde ausgeharrt. Hört man lediglich seiner Stimme zu – und diese kommt, zumindest im Englischen, auch allein im Text klar und deutlich durch –, so glaubt man mit dem Dichter fest, das Wort, das Alpha und das Omega, werde am Ende wie am Anfang über ein Reich der Liebe walten.
a cabaret voltaire-ből a wiener kreisbe
ies ist eins der folgenreichsten Gedichte der modernen Literatur, an deren Beginn es steht. Konstantinos Kavafis, geboren 1863, war eine Art älterer Bruder von Franz Kafka und Fernando Pessoa: der letzte klassische und erste moderne Dichter Griechenlands, kein Formzertrümmerer, sondern ein Formerneuerer, anknüpfend an eine zweitausendjährige Tradition, die von Homer bis zu byzantinischen Autoren reicht. Was ihn mit Kafka und Pessoa verband, war sein unauffälliges Leben als Angestellter der Suezkanal-Verwaltung und seine Verwurzelung im multikulturellen Alexandria, wo Ägypter, Türken, Griechen, Italiener und Engländer, Muslime, Katholiken, Anglikaner, Kopten und orthodoxe Christen auf engem Raum zusammenlebten. Eine untergegangene Welt, der Lawrence Durrell in seinem „Alexandria-Quartett“ ein Denkmal gesetzt hat.
Die Homosexualität, die viele Gedichte von Kavafis grundiert und ihnen eine besondere Stellung verleiht, hat nichts eitel Exhibitionistisches an sich: Im Gegenteil, das erotische Begehren ist hier wie bei Sappho heilige Handlung und göttliche Fügung zugleich. Edle Einfalt und stille Größe: Winckelmanns berühmte Formel passt zu Kavafis, dessen Gedichte unspektakulär daherkommen und sich trotzdem oder gerade deshalb mit Widerhaken im Bewusstsein der Leser festsetzen. Das gilt auch für den vorliegenden Text, der eine erstaunliche Wirkung entfaltete, stehend und fallend mit dem wie ein Refrain wiederholten Vers: „Unsre Bemühungen sind wie jene der Troer.“
Was soll ohne Barbaren aus uns werden!
Im Jahr 1953 erschienen die Gedichte, von Helmut von den Steinen kongenial übersetzt, in der neugegründeten Bibliothek Suhrkamp, und von Kavafis’ Kunst beeindruckt, schrieb Brecht drei Jahre später in den Buckower Elegien: „Bei der Lektüre eines spätgriechischen Dichters // In den Tagen, als ihr Fall gewiss war / Auf den Mauern begann schon die Totenklage / Richteten die Troer Stückchen grade, Stückchen / In den dreifachen Holztoren, Stückchen. / Und begannen Mut zu haben und gute Hoffnung. // Auch die Troer also ...“
Nach der Niederschlagung des Arbeiteraufstands vom 17. Juni 1953 nahm Brecht eine Auszeit in Buckow, und es ist nicht ganz klar, ob das Gedicht sich auf die Atomkriegsgefahr bezog oder auf die Entstalinisierung der DDR – vielleicht beides zugleich. Doch Brechts Hommage an den Spätgriechen, dessen poetischen Rang er sofort erkannte, hat einen Schönheitsfehler: Bei Kavafis ist nirgends von Stadttoren die Rede, weil Troja nicht mit Gewalt erobert wurde, sondern mit Hilfe des hölzernen Pferds, und „Stückchen graderücken“ steht stellvertretend für Stückwerk oder Flickwerk, für sinnlose Routine angesichts drohender Gefahr. Über den historischen Kontext hinaus haben die „Troer“ von Kavafis eine existentielle Dimension, die das Gedicht wie Brechts Parabeln vom Herrn Keuner universell anwendbar macht: Nicht bloß in Geschichte und Politik, sondern im Alltagsleben werden Probleme ja nicht gelöst, sondern ignoriert, bis andere, noch größere Probleme sie von der Tagesordnung verdrängen. So besehen ist das Stückwerk, von dem Kavafis spricht, eine poetische Metapher für das Vergehen der Zeit, die alle menschlichen Bemühungen unterläuft.
tudjuk, a zöld lyukból egy mérőnyit a pulzáló gömbbe öntünk, ott kavarog egy sötétség évnyit és megvilágosodás, öntés a szakajtó alján pihenő márványba, és ott formálódik a logika, a genetika, az esztétika és márványba vésődik, kőbe érlelődik
és olvashatja a látó, hallhatja a halló, szagját a szagló, szabját a huszár, az acál bajszú huszár
és az egészet beethoven, hagel és hölderlin és parsi, a kisújszállási
és a csipkebokor elégett mint 3 zsiráf
squat!
WELCOME TO HELL - HARDCORE LEGS BODYBUILDING MOTIVATION
ödüsszeusz nézte aeneas távolodó hajóját. aeneas visszapillantott. szemeik egymásba akadtak. odüsszeusz szeme elkomorult. tudta, hogy amerre ő megy, az a múlt, és amerre aeneas, az a jövő. aeneas meglátta dantet, leonardot, puccinit és benedetto croce-ét. és a futurismot. chiricot. a modern olasz költők antológiáját, amit parsifal 3O forintért vett meg az antikváriumban.
50 forintot kapott a véradásért, és belefért még egy 20 forintos mai német líra is. és aeneas szeme is elkomorult. meglátta az öregedő parsifalt. aki goethe halálát akarta megírni a katonaságnál olvasott vergilius halála módján, de egyre inkább a saját halálára gondol. elkomoruló szemek, összeszoruló szívek, jól temperált zongorák. bachok, gouldok és hammerklaviere-ek, fúgák, kicsik és nagyok, gitárszólók, saxofon sikolyok, halálhörgések, imák, meg nem szólaló imák, imák szöveg nélkül.
Beethoven - Wilhelm Kempff - Sonata No 29 Op 106 'Hammerklavier' III Adagio Sostenuto,
Költészet, vallás, tudomány , filozófia, body and soul bilding - parsifal hendrix
Der am vergangenen Montag gestorbene Les Murray war der bedeutendste australische Lyriker seiner Zeit. In diesem Gedicht versuchte er, Dichtung und Religion in einen Dialog zu bringen.
Die ersten Worte holen weit aus. „Religionen sind Gedichte.“ Wer gewinnt bei diesem Vergleich, die Dichtung oder die Religion? Vielleicht keiner von beiden, und darin liegt der Reiz dieses Gedichts von Les Murray, dem bedeutendsten australischen Lyriker seiner Zeit, der 1938 geboren wurde und am 29. April 2019 verstarb. Der Vergleich, der Dichtung liebstes Steckenpferd, ist ein Gleichmacher, bewirkt ein Ausbalancieren, ein Halten in der Waage, und dieses gründet auf der Erhöhung des einen bei Verminderung des andern. Religionen werden mit Gedichten gleichgesetzt, und dies geschieht, bevor die Religionen selbst als gleichsetzendes, vergleichendes Phänomen beschrieben werden: „Sie bringen/unseren Tages- und Traumgeist in Einklang“.
Das Gedicht will sich mit „Dichtung und Religion“ gleichermaßen beschäftigen, die beiden in Einklang, ins Gespräch und in einen Vergleich bringen und nutzt dazu selbst durchweg die Formen des Vergleichens und Gleichsetzens sowie des Überkreuzens.
Der Titel schon bildet mit dem ersten Satz einen Chiasmus. So geht es auf methodische Weise weiter, fast wie in „einer geordneten Religion“ – und das „in liebevoller Wiederholung“, wie in einem Gebet. Jede der acht Strophen ist vergleichend oder chiastisch entworfen, und so bringt Murray die beiden betrachteten Gegenstände in einen Paartanz.
Nicht nur die Themen der Auferstehung und des Weltuntergangs, auch die erhabene Sprache, die zweifelsfreien Aussagen über die Zukunft, die nachdrückliche Wiederholung von Klängen und Worten und Wörtern und Versen, der Bildtopos des untergehenden Schiffes auf der See und das Einhorn als Ungeheuer erinnern an die Bibel. Doch gleich in der dritten sowie der fünften Zeile unterlaufen heidnische Bilder („sie werden eins/Mit dem Geist der Böe und des Westmonds .... Dann weisen sie Sterne aus am Ellbogen und Fuß“) die christliche Bildsprache. In der zweiten Strophe kommt der Hammerschlag für denjenigen, der noch an die christlichen Märtyrer des Mittelalters denkt („Der Glaube bricht in ihren Händen entzwei“). Die Liebe bleibt also bestehen, der Glaube nicht.
Was fehlt in dieser Offenbarung – nicht nur im Vergleich zu der des Johannes, sondern auch zu denen der späteren Dichter der Apokalypse, etwa Paracelsus – ist der Sieg des guten Lammes in Armageddon, die Geburt eines neuen Sterns, das Kommen des Reichs Gottes oder des tausendjährigen Friedens. Am Ende der dritten und letzten Strophe beugt sich die Sonne nieder. Die Toten erstehen zwar – und sei es nur mit der Prosthese eines Typenhebels („Köpfe der Typen hämmern hoch durch die Radieschen“): „Und Herr unser wird er nicht, der Tod.“ Unser lieber Herrgott aber auch nicht. Etwas Menschliches – Schmerz, sogar die Liebe, eventuell das Wort – überlebt den Untergang von Gott und Natur. Mehr nicht.
Nichts ist gesagt, bis es in Worten hinausgeträumt ist/und nichts ist wahr, was nur in Worten wahr ist“, heißt es in der zweiten Strophe, womit der „Tages- und Traumgeist“ der ersten Strophe aufgenommen wird. Waren es anfangs die Religionen, die diesen Einklang erzeugten, ist es jetzt die Dichtung, „das einzig vollkommene Denken“, wodurch träumend das Gedachte zur Sprache, zur Wahrheit gelangt, jedoch mit einer Einschränkung. Denn die bloße Sprache führt noch nicht zur Wahrheit: Die Wahrheit scheint ebenfalls nur durch ein Wechselspiel zu entstehen, durch die Abspiegelung der Poesie der Welt in der Welt der Sprache.
Folgerichtig wird das Bild des Spiegels im Gedicht genutzt, um anzudeuten, Dichtung und Religion seien zwei wesentliche Formen desselben Weltzugangs. „Es ist derselbe Spiegel:/beweglich, aufblitzend nennen wir es Dichtung,//um eine Mitte verankert nennen wir es Religion“.
Setzte man sein Hermeneuten-Hütchen auf, könnte man sogar sagen, der Chiasmus rufe implizit das bedeutendste Symbol des Katholizismus auf, da das Stilmittel seiner Wortwurzel nach nichts anderes bedeutet als das Kreuz im griechischen Buchstaben Chi, dem X. Murray, der früh zum Katholizismus konvertierte, hätte diese Lesart vielleicht zugesagt. Der folgende Vergleich vermutlich nicht.
In der ersten Strophe geht es um den bloßen Tod des menschlichen Körpers („Deren sauber geleckte Knochen verschwinden zwar einst“). Die achte Zeile tröstet uns sogar mit der Behauptung, „die Liebe bleibt bestehen“. Die Liebe scheint dennoch ein schwacher Trost, wenn uns („ihnen“) in der zweiten Strophe die Befreiung des Todes verweigert wird, während wir allen Instrumenten der mittelalterlichen Folterkünste ausgeliefert werden („Sich krümmend um das Reck ... Aufs Rad geschnürt sie brechen nicht“). Die dritte Strophe prophezeit das Aussterben der ganzen natürlichen Welt („Länger krächzen die Möwen ... nicht/Nicht mehr braust die Brandung ... da hebe sich nie wieder/Einer Blume Kopf“). Die auferstehenden Toten scheinen selbst den endgültigen Untergang der Sonne herbeizuführen („Sie knallen gegen die Sonne bis die Sonne sich niederbeugt“).
kavargó gondolatok, érzelmek, gének, végtelen kacskaringó neuronok, szinapszisok, és a lélek, a tudattalan, négy és fél éves unokájában ébredező, sexualitás,játék, izomjáték, görcsös feszülés
bartók, cavaradossi
a 2O éves parsifal az egyetem helyett végigjárta az antikvárium körutat
vett néhány marxista könyvet
és olvasgatta őket
a hűvös budai albérletben
esze ágában sem volt egyetemre menni
24 éves korában született a lánya
beethoven nyomában, pusztán, a kozmoszban,kocsmákban, előadótermekben, dühöngésben
de parsi amennyire muszáj volt
alkalmazkodott
nem az angolokhoz, nem a németekhez
-------------- a magyarokhoz
mert az itteni játékszabályokat már ismerte
zavartalanul ihatott, dohányozhatott 3O éven át, zavartalanul csavaroghatott napokon át az alföldi mezőkön, erdőkben
ordas kutyáival
öltözhetett úgy mint egy rabló, vagy útonálló, vagy cigány (vö. barátnői véleményét)
lemmy kilmister, max scheler és a kisújszállási vak egérben trónoló parsifal hendrix. kapcsolatai a cabaret voltaire-rel és a wiener kreisszel. anti husserl beszélgetés wittgensteinnel. frege kalandozása a gének molekuláris biológiájában. a parsi box:
a gének halmaza, ahol az idő folyamatosan megfordul, ahol a tér addig görbül, csavarodik, hogy idővé válik, az idő addig forgolódik, hogy térré csomosódik, itt van az öröklődés, a gén reguláció és a tanulás, a felejtés kohója, zöld lyuka. a 63 éves parsifalnak nincs már több feladata a földön, mint eme box, zöld lyuk leírása.kutya füle. cigik, nagy-és a kisajkak, befőttes üvegből pezsgő, cunnilingus halálig, létfeltárás halálig.
hajdanán voltak hősök, manapság celebek vannak, üzletemberek és politikusok
hajdanán voltak művészek, manapság celebek vannak és üzletemberek
hajdanán voltak tudósok, manapság vannak celebek és rabszolgák
63 éves korában eljutott platon és wittgenstein
nyomában a nyelv és a geometria kapcsolatához
és most rájött, hogy ezt a kapcsolatot nemcsak felfedezte már vagy 2O évvel ezelőtt, hanem meglehetősen jól össze is tömörítette a pulzáló, pörgő-forgó gömbjében
nem (csak) a fizika mondja meg, hogy mi a geometria, hanem legalább annyira a nyelv struktúrája, működése is.
platón óta atom elméletekkel tele a padlás, de az egyik legördögiesebben fejlődő tudomány, a kémia-biokémia még egy filozófiai összefoglalásig, világképig sem jutott el, molekula elméletről nem is beszélve.
parsifal alig 45 éve foglalkozik kémiával de nem jutott semmire (mint ahogy nem jutott el pl. a pszichológiában sem).
20 évesen Évával, kis bögyös, ruganyos, copfos , telt ajkú csajjal volt egy meglehetősen örvénylő buliban. de lelankadt. "mi a baj""Semmi, csak az öregedésen gondolkozom". Akkoriban bukott ki először az egyetemről. De molekulár biológiai cikkeket olvasgatott. Ezek egyike az öregedéssel foglalkozott. Ez a téma, Freud segítségével, filozófiájának egyik központi problémája lett. Thanatosz. Mindenkinek, mindennek meg van határozva a sorsa, elsősorban az élethossza. Egy hangya élhet bármilyen "egészségesen", nem élhet ezer évig, egy ember nem élhet 5OO évig(kivéve a hajdani zsidó prófétákat). Miért és hogy van kódolva a genetikai rendszerekben az életkor. A pusztulás szükséges, ráadásul nagyjából meghatározott időben. Pl. ezért vannak az onkogének. A betegségek. A betegségek nem az ördögtől valóak, hanem a teremtőtől. Ilyesmik járhattak az eszében, ahelyett, hogy jó keményen megfarkalta volna a kis bögyöst. Nos Éva vett neki egy KÉMIA könyvet, bár ő (természetesen) nem értett ilyesmikhez, de jót akart vele tenni.
És ma is itt áll, mert másként nem tehet. Egyik kollégája most jött haza Dél-Amerikából, egy másik kollégája Walesben van, két másik meg Olaszországban. Ő meg Kisújszálláson.
Tegnap késő este megint szétgyúrta magát. Most a deadlift esik legjobban. A bokától a nyakig végighullámzik az izom.
Ludwig Wittgenstein - Death Scene (Derek Jarman's film)
M. Scheler, GW VIII: Die Wissensformen und die Gesellschaft Probleme einer Soziologie des Wissens [1926] Erkenntnis und Arbeit. Eine Studie über Wert und Grenzen des pragmatischen Motivs in der Erkenntnis der Welt [1926]
reichenauban nem csak sokat csavargott bringával, de csak most jött rá, ismert egy ott dolgozó pszichiátert is. de ilséről még csak nem is hallott.csak most,közel 30 évvel később. ott bringázott ilse nyomaiban, a megőrült nyomaiban.
péntek éjjel gyúrás, szombat korra reggel bevásárlás feleségével és a kutyákkal, aztán föl vonattal a kálvin térre, szabó ervinhez. nos ervinnél találkozott ilsével, a gruppéval, a kreisszel, a növények biokémiájával, a szénhidrátok biokémiájával, schelerrel, a megismerés evolúciójával és ontogeneisével,( ó piaget, ó vígotszkíj), aztán a szokásos vasárnap délelőtti gyúrás animallal, cobraval, muscle techhel, mutanttal, ma a karját és a lábát is kikészítette, de holnap a dereka fog fájni. egész jól menne a gyúrás - ha nem 60 éves korában kezdte volna el, -és ha nem ivott-dohányzott volna korábban 3O évig.
joyce dublina, döblin berline a hajléktalanok döbbenetes, hatalmas, sivár hálótermeivel. az angolszáz és francia és a keleti söpredék politikusai nagyobb bűnösök a harmincéves háború második fejezetéért mint hitlerék. simán lehetne (és kellene) tartani egy második nürnbergi pert is. kérdés, hogy a fotoszintetikus pigmentek onto-logikáját miért nem próbálják filozófiai módon elemezni - sokkal érdekesebb és bonyolultabb mint az atomok filozófiája, vagy a nyelv filozófiája - aminek az irodalma viszont mára áttekinthetetlenné gyarapodott. és a fogyasztó kufárokon kívül senki nem foglalkozik a szénhidrátokkal.
a szénmolekulák csodálatos ontologiai hatalma. gyúrás után kibaszott fáradtan hazaért, belökte a rádiót és rázuhant liszt esz dúr zongoraversenyének egy 1961-es felvétele a torinóiakkal, kubelikkel. ilyen jónak még sohasem érezte. a befogadó állapota és a befogadás. az operaház mellett volt egy kínai vendéglő, a földszinten többé-kevésbé sokan, az emeleten viszont alig-alig. ők föl jártak. egyszer egy jópofa pincér jött oda, miklós vagyok, toldi miklós. akkor magának egy magyarosch, piroskás, csikós vendéglőben kéne lennie és nem egy kínaiban. a kínaiba akkor szoktak, amikor már megunta, hogy folyamatosan hulla részegen üli végig a végtelen wagnereket,mert másként nem bírta volna ki a két órás felvonásokat. (mint egy teljes focimeccs szünettel, be és kivonulással). őt kisgyerek korában osztályfőnöki engedéllyel engedték felállni és az osztály szélén álldogálni, sétálni, mert a hyperaktivitásával nem tudtak mit kezdeni. nos képzeljük el ezt a hyperaktív parsifalt két órán keresztül mozdulatlanságra kényszeríteni egy wagner felvonáson............
a fotoszintetikus pigmentek onto-logikus genealógiája
a kisújszálláser kreis és bateau lavoire és rommy schneider
már csak úgy parsifal hendrix élettöredékei
a karl kraus ház előtt egy falovacska van kikötve, az acélbajszú, vastökű
huszár, parsifal dadaista hendrix nagyot pipál juhász gyula halálos ágya mellett
a cabaret voltaire-ből átment a nyugatba -babits átcsábította. ott jól is érezte magát -de csak egy darabig, aztán onnan is lelécelt. a wiener kreisben bukkant mint elméleti fizikus és nyelvész. onnan a nácik miatt lépett le. sztálingrádból írogatott leveleket - történészek máig vitatkoznak rajta, hogy melyik oldalon állt, feküdt, lőtt. aztán gruppe 47. blechtrommeltrommel blech. aztán visszautazott az időben max schelerhez. aztán előre piaget-hez. aztán megint vissza vígotszíjhoz. mert könnyű a térben utazni. kimegy az állomásra, vesz egy jegyet, várja a vonatot és nézi a rég bezárt, hulló vakolatú restit, ahol dajdanán korsóból itta a vermutot. de az időben utazni, az már valami. fausti. parsifali. Ilse Schneider-Lengyel salzte nach. aztán a reichenaui pszichiátriai intézetben meghalt nyomorultan. parsifal sokat bringázott reichenaun. raja, bodeni tó, maga volt a csoda. ősrégi templom. babits csalódása kosztolányiban. de nem lőtte le. armory show.
tannhauser bayreuthban, black sabbath konstanzban, halál reichenaun
szőnyi erzsébet jeruzsálemi képek gépek lélek-fények kékek hogy az ördögbe hogy hogy hogy az ördögben jöttek létre az első gének molekulár biológiai nem képek nem fények sötétségek titkok teremtések
Die stärkste Nachwirkung unter den antiken Musiktheoretikern, welche die Erzählung aufgriffen, erzielte Boethius mit seinem im frühen 6. Jahrhundert verfassten Lehrbuch De institutione musica („Einführung in die Musik“), in dem er die Erkenntnisbemühungen des Pythagoras zunächst in der Schmiede und dann zu Hause schildert. Ob er dabei von der Darstellung des Nikomachos oder von einer anderen Quelle ausging, ist unklar. Im Unterschied zur gesamten älteren Überlieferung berichtet er von fünf Hämmern, statt wie die früheren Autoren vier Hämmer anzunehmen. Er behauptet, den fünften Hammer habe Pythagoras verworfen, weil er mit allen anderen Hämmern eine Dissonanz ergeben habe. Nach Boethius' Darstellung (wie schon bei Macrobius) überprüfte Pythagoras seine erste Vermutung, der Klangunterschied beruhe auf unterschiedlicher Kraft in den Armen der Männer, indem er die Schmiede die Hämmer tauschen ließ, was zur Widerlegung führte. Über die Versuche im Hause des Pythagoras schreibt Boethius, der Philosoph habe zuerst an die Saiten gleich schwere Gewichte gehängt wie die der Hämmer in der Schmiede und dann mit Rohren und Bechern experimentiert, wobei alle Versuche zu denselben Ergebnissen geführt hätten wie die ersten mit den Hämmern. Anhand der Legende thematisiert Boethius die wissenschafts- und erkenntnistheoretische Frage nach der Zuverlässigkeit von Sinneswahrnehmungen. Wesentlich ist dabei der Umstand, dass Pythagoras zunächst durch Sinneswahrnehmung zu seiner Fragestellung und zur Hypothesenbildung angeregt wurde und durch empirische Überprüfung von Hypothesen zu unumstößlicher Gewissheit gelangte. Der Erkenntnisweg führte von der Sinneswahrnehmung zur ersten Hypothese, die sich als irrig erwies, dann zur Bildung einer richtigen Meinung und schließlich zu deren Verifizierung. Boethius anerkennt die Notwendigkeit und den Wert der Sinneswahrnehmung und der Meinungsbildung auf dem Weg zur Einsicht, obwohl er als Platoniker der Sinneswahrnehmung wegen ihrer Irrtumsanfälligkeit prinzipiell misstraut. Wirkliches Wissen ergibt sich für ihn erst, wenn die Gesetzmäßigkeit erfasst ist, womit der Forscher sich von seiner anfänglichen Abhängigkeit von der unzuverlässigen Sinneswahrnehmung emanzipiert. Das Urteil des Forschers darf nicht bloß als Sinnesurteil auf der empirischen Erfahrung beruhen, sondern es darf erst gefällt werden, wenn er durch Überlegungen eine Regel gefunden hat, die es ihm ermöglicht, sich jenseits des Bereichs möglicher Sinnestäuschung zu positionieren.
bartók terem antal mária miféle erők hozták létre a golgi készüléket, az antitesteket termelő elképesztően bonyolult rendszert és a sejtes immunválaszt? miféle alkotó erők? mert hogy nem a véletlen mutációk, az biztos. milyen érdekes a világ, a tudomány, a politika, az ideológia világa. milliónyi biológus él meg abból, hogy az ostobaságtól kábult állapotban derülten büfögi a véletlen mutációs gondolkodást, vagy a demokratikus idiótaságot, a szabadság, egyenlőség, testvériség maszlagot.
bizony mondom néktek, az igazság nem ebben a világban való.
combig érő hóban órás csavargás borisszal, a moszkvai őrkutyával, oljával, tigrával, hallgasg, hallgasg mit mond a fagyott mező ropogó hó hol vannak már a kutyák, a havak, hol van villon, hol van rimbaud, elvonult a sivatagba 40 napra étlen-szomjan meditálni - könnyű az, de éveken át munka után végtelen csavargások, menekülések, sörrel, hubertusszal átitatva, állítsátok meg a földet mert le akarok róla szállni, fordulj el, kapcsolj ki, köpd le,
Singers Spiegel, Schwert und Edelstein, das nach den japanischen Throninsignien benannt wurde, nimmt eine besondere Stellung in seinem Gesamtwerk ein. Der vielseitig gebildete Denker schreibt darin, aus psychologischer, soziologischer und kulturgeschichtlicher Sicht, über die japanische Eigenart.
Die Studie beruht auf Beobachtungen, die Singer während seines mehrjährigen Aufenthaltes in Japan und seiner China-Reise im Jahr 1935 machte. Ursprünglich auf Deutsch konzipiert, sollte Singer es später im australischen Exil in englischer Sprache niederschreiben bzw. beendigen. In Australien arbeitete er auch gegen Kriegsende an wesentlichen Teilen des Buches, das nunmehr den Titel Mirror, Sword and Jewel trug.
tört agyagtáblák, tört tükrök
tört számok
platon matematikája
találkoztam platonnal a tescoba menet
ő a spart kereste
3O évvel ezelőtt elmentünk volna egy jó kis kocsmába, dohányfüstbe
Amikor a Húsvét-szigetek nyugati oldalára tesznek egy tükröt, késik. Amikor a Húsvét-szigetek keleti oldalára tesznek egy tükröt, siet. Aprólékos számításokkal meg lehet találni azt a pontot, ahol ez a tükör éppen jól jár, de nincs rá biztosíték, hogy az a pont, amelyik ennek a tükörnek megfelel, a másiknak is meg fog felelni, mert a tükröket különböző anyagokból gyúrták, és azt teszik, amire kedvük szottyan. Így aztán Salomón Lemos a Guggenheim-alapítvány ösztöndíjas antrolpológusa, amikor a sziget keleti oldalán a borotválkozótükrébe pillantott, önmagát látta meg, amint épp belehalt a tífuszba. Ugyanakkor egy tükröcske, amit a Húsvét-szigetek nyugati oldalán felejtett, az iskolába igyekvő rövidnadrágos Salomón Lemost mutatta a senkinek (a kövek között hevert), majd a meztelen Salomón Lemost egy fürdőkádban, amint a papa meg a mama lelkesen szappanozza, majd Salomón Lemost Trenque Lauquen egyik tanyáján, amint Remeditos nagynéni örömére éppen ezt mondja: csecse.
Off: nekünk menyecskekoromban volt egy komondor szukánk a Borcsi, amit szerettünk volna elvinni a veszprémi kutykiállításra. Megfürdettem, és utána nekiálltam szalagosra bontani a nemezt a hátán, tincsenként. Két hétig tartott a művelet, akkor volt a szomorú emlékű los angelesi olimpia, amiről nem is volt elő közvetítés, hanem délutánonként adtak egy pár óráas összefoglalót a tévében. Minden délután ott ültünk a Borcsival a tévé előtt, és bontottunk, bontottunk, bontottunk. De a kitartó munka meghozta gyümölcsét, olyan lett két hét alatt, mint egy óriási felmosó mopsz.
tegnap késő este dupla adag arginin és két mutáns után úgy bepörgött, bedurrant, hogy éjfél után fél kettőig teljesen tönkrezúzta magát. ma reggel komondor nyírást tervezett, mert főleg kundry bozontja már túl gubancos, hosszú, csapzott, szaros. nos negyed óra után már mindene fájt, a dereka, a lába, a válla, így abbahagyta.
jim morrison feltámadása. kimászott a sírból és elindult csavarogni. egyre riadttabban sétál a régi dicsőséges párizs
utcáin.parsi a kisújszállási karl kraus utcára néző ablakon kibámulva pötyög a billentyűkön.a wagner társaság aranykora talán egybeesett a fidelióéval. a teremtő mindkettőbe bevezette. a fidelión a sok kényes ízlésű, komolyzene szerető , értő ember minden előitéletével valahogy elfogadták mint a falu bolondját. a régi szép időben tán minden faluban volt egy többé-kevésbé megtűrt, kedvelt falubolond, aki el tudta magát látni, esetleg még valami falusi munkába is beszállt, de bizony töb bolond volt, aki eltűrte a falusiak alkalmankénti gúnyolódását, alkalmasint tökönrúgását -cserébe hagyták élni a saját őrült módján.
platoni matematika-geometria és a pithagoraszi.....................és parsié
gestalt psychologie (lewin és a többiek)
gestalt phílosophie (parsifal hendrix)
a zsidóknak prófétáik voltak, a keresztényeknek szentjeik, a magyaroknak pedig parsifal közvetítő gestalt hendrix
a kozmosztól a történelmen keresztül az emberi lélekig
párizs
az európai lélek-szellem-gyomor-genitalia csakrájának
csodavárosa
már 15 évvel ezelőtt is csak onnan tudta, hogy ott jár, ha megpillantota az eifel tornyot
és mi van manapság
a semmirekellő politikusok a nyamvadt értelmiség és a szerencsétlen sárgamellényesek
jobb itt kisújszálláson
a karl kraus utcában
azt a néhány fideszes mocskos multimilliárdost észre sem venni
az ember nem a kertecskéjét műveli
hanem az izmait durrantja
majd az agyát
a szellem fenomenologiája
logika
mint 22 éves kora óta
A bölcs és a szent: két népi típus. Szegényesen élnek, lemondanak a földi hívságokról – beleértve többnyire a mosdóvizet is –, hatalmi szóval nem hajlíthatók meg, gyakran elárulják, megalázzák, kivégzik őket, de mindez csöppet sem hat nézeteik alakulására. Diogenész, aki azt felelte a világ urának, Nagy Sándornak – persze ezt sem tőle tudjuk, hanem a hangyaszorgalmú Plutarkhosztól –, hogy „ne fogd el előlem a napot”, holott kívánhatott volna kincset, élvezetet, hatalmat, akármit, olyan tökéletesen fogalmazta meg ezt a plebejus szabadságfogalmat, mint századunkban talán csak Chaplin. Ennek fő műve, Charlie figurája szintén naplopó, a munkát teljes joggal szerencsétlenségként éli át, pénz és erőszak nem rontja meg, és az ismeretlenbe vezető országút szabadságát éppúgy a karrierszempontok fölé helyezi, mint Diogenész a napsütést.
Abban a szerencsében volt részem, hogy barátja lehettem egy nagyszabású parazitának, akiben bűvöletesen keveredtek a bölcs és a szent vonásai. Krassó Miklóst húszéves korában ismertem meg – én tizenkilenc voltam –, őrmesteri egyenruhában megjelent Lukács esztétikai szemináriumán, és magához ragadta a szót. A hegeli nagylogika teljes kategóriakészlete ott röpdösött a szobában, az Aufheben,[SZJ] természetesen mindhárom jelentésében, a mértékviszonyok csomóvonala, aztán persze a jelenség és a lényeg, a forma és a tartalom dialektikája, és egyáltalán, a dialektika, mely a tézis-antitézis-szintézis hármasában rokonságot mutat a három és az egy azonosságának keresztény gondolatával, mint ahogy a szellemnek az akcidentális létezésben[SZJ] végbemenő kálváriája és visszavétele az Abszolút Szellem által szintén keresztény gyökerekre vezethető vissza, Hegel protestantizmusa és forradalmi módszertana, az azonosság és nem-azonosság azonossága – szálltak tehát a szavak, enyhe nyálpermettel elkeveredve, és én ámultan füleltem. 1950-et írtunk, én Hegeltől még csak a Lukács-művekben található idézeteket olvastam, ennek az őrmesternek azonban a fejében volt a Nagy és a Kis Logika, ráadásul a Szellem Fenomenológiája is. Sovány, zsidós arc, csúnyának vélhettem volna; kapkodó, sokfelé ágazó beszéd, mely reménytelen küzdelmet folytatott az időbeliség rémével; hogyan lehet a szimultán gondolatokat egymás után kifejezni, amikor egy ötlet kifejtése közben három új születik? Állandóan hátralékban érezte magát, azért egyik témáról sokszor mondat közben a másikra szökkent, és az átállás szüneteit – hogy senki se ragadhassa magához a szót – sebes „hát szóval, hát szóval”-okkal töltötte ki.
az unokahuga vagy 35 évvel ezelőtt párizsba ment férjhez
nála volt először ott london után
másodszor már nem ment el hozzá
heves viták a fidelion az orgonáról
az orgonistákról
a homár királyról
romok hevernek körülöttem mondta dilthey a halottas ágyán
vagyunk így páran
létfejtők, létfeltárók
minden időkben akadt két olyan parazitatípus, mely szellemi és erkölcsi közmegbecsülést vívott ki magának. A bölcs és a szent eszményeire gondolok, melyeknek legmagasabb rendű megtestesülése mindmáig Szókratész[SZJ] és Jézus alakja. A bölcsek és a szentek nem dolgoznak, hacsak nem tekintjük munkának, hogy a piactereken vagy az országutakon tanaikat magyarázzák a köréjük sereglőknek vagy hozzájuk csapódóknak; vagy hogy hordóban heverészve, illetve madarakat beszélni tanítva[SZJ] olyan magatartást örökítenek meg példásan szemléletes módon, mely fittyet hány az uralkodó normáknak. Tartós hatást azonban ezek az emberek is csak mások munkájának segítségével gyakorolhatnak. Platónnak vagy hatezer oldalt kellett kitermelnie ahhoz, hogy Szókratész elfoglalhassa a maga előkelő helyét az emberiség értékrendjében; és Krisztus is eltűnt volna, a többi megfeszített, lefejezett és megkövezett prófétával együtt, ha az evangélisták és Pál apostol buzgalma nem emeli a nemzeti hitszónokok, üdvprédikátorok és mártírok népes táborából az emberiség általuk kiagyalt fogalmának szédítő csúcsára.
A bölcs és a szent: két népi típus. Szegényesen élnek, lemondanak a földi hívságokról – beleértve többnyire a mosdóvizet is –, hatalmi szóval nem hajlíthatók meg, gyakran elárulják, megalázzák, kivégzik őket, de mindez csöppet sem hat nézeteik alakulására. Diogenész, aki azt felelte a világ urának, Nagy Sándornak – persze ezt sem tőle tudjuk, hanem a hangyaszorgalmú Plutarkhosztól –, hogy „ne fogd el előlem a napot”, holott kívánhatott volna kincset, élvezetet, hatalmat, akármit, olyan tökéletesen fogalmazta meg ezt a plebejus szabadságfogalmat, mint századunkban talán csak Chaplin. Ennek fő műve, Charlie figurája szintén naplopó, a munkát teljes joggal szerencsétlenségként éli át, pénz és erőszak nem rontja meg, és az ismeretlenbe vezető országút szabadságát éppúgy a karrierszempontok fölé helyezi, mint Diogenész a napsütést.
Abban a szerencsében volt részem, hogy barátja lehettem egy nagyszabású parazitának, akiben bűvöletesen keveredtek a bölcs és a szent vonásai. Krassó Miklóst húszéves korában ismertem meg – én tizenkilenc voltam –, őrmesteri egyenruhában megjelent Lukács esztétikai szemináriumán, és magához ragadta a szót. A hegeli nagylogika teljes kategóriakészlete ott röpdösött a szobában, az Aufheben,[SZJ] természetesen mindhárom jelentésében, a mértékviszonyok csomóvonala, aztán persze a jelenség és a lényeg, a forma és a tartalom dialektikája,
Bámulatos következetességű élet: haldokolva is azt élvezi, a sokadik hatványon, ami életének leglényege volt: az egyidejűséget, a különféle élmények egyszerre-átélhetőségének örömét. A felületes szemlélő csak azt regisztrálhatta, hogy potenciális zseniből zűrzavaros csodabogárrá fejlődött vissza. És valóban: varázsos személyisége egyre több komikus, sőt látszólag szánalmas vonást vett fel magába. Részben a kábítószer hatására meggyöngült tanainak kohéziója, egyre több „hát szóval, hát szóval”-lal tarkította rögtönzéseit.
bőrének ötven százaléka elégett, megsérült a tüdeje is, csövön át lélegzik, szeméről nem merik levenni a kötést, mert nem tudják, hogy ép maradt-e. Többnyire nincs öntudatánál, kábítószerhez szokott szervezete roppant adag nyugtatót követel, mert mihelyt ocsúdni kezd, tépdesi le a kötéseit. Az időről időre megismétlődő telefonbeszélgetések során megtudtam, hogy több műtétet hajtottak végre rajta, utoljára bőrátültetést, hiszen térdétől a csípőjéig nem volt bőre. Hatvankét napig feküdt az intenzív osztályon, és attól félek, éberségének pillanataiban nem bírta annyira élvezni ezt a halálát, mint a megelőzőt.
