A marsi sarkok jégsapkái alatt valószínűsített folyékony víz jelenlegi létezésre nézve legalább két összetevő együttes hatását feltételezik. Só és vulkanizmus.
De még mennyire! És pont ilyesmi lehetne a Dragonfly!
A két "döntőbe jutott" közül az a Titán-hoz küldendő misszió vagy az üstökös kutató alkothatja majd a következő (2020-as évek közepén indítani szándékozott) New Frontiers küldetést. Idén júliusban eldöntik melyik lesz a nyerő.
Valóban rengeteg energia szabadul fel az ár-apály erőkben. Vulkánkitöréseket, földrengéseket, cunamikat, ár-apály hoz létre, sőt, még a kontnentális lemezeket is gyűrögeti. Korábban fèlreértettem nádfúvós áĺlítását, azt hittem, a perdület csökkenéséről irt a felszabaduló energia által, de csak arról van szó, hogy miközben a forgások sebessége egymáshoz közelít, energia szabadul fel.
Azért nem vagyok olyan biztos abban, hogy a kisugárzott energia olyan jelentéktelen lenne.
Az árapály jelenség óriási energiákat alakít át mozgási energiából hőenergiává folyamatosan.
Gondolj bele, ennek egy kis töredékét próbáljuk hasznosítani az árapály erőművekben, de a 99.99... %-a egyszerűen körbesöpri a világóceánokat, és súrlódás révén hővé alakul, amit az óceánok párolgás révén rögtön le is adnak, nem fog halmozódni a vízben.
És akkor még ott van a bolygó kérgében és alatta felszabaduló hő, ami ugye egyes távoli holdakon még akár vulkáni tevékenységet is képes generálni.
Mondjuk ennek nincs köze a két égitest mozgásának megváltozásához, az tisztán gravitációs erőhatások következménye, de párhuzamosan ezzel energiaszivárgás is van a rendszerből...
