Időgép töröltetett topikjának utódaként
A feladvány..Bármely költemény - bármely versszakának - bármely sora lehet.
Ha nehéz - vagy kevéssé ismert verset adsz fel, adj meg két- esetleg három szót...... s adj segitséget is ha hosszabb ideig nem tudjuk megoldani....
A Hold nagy hassal szülni jár az üveg decemberi éjben. Új test vár sorsunk erdejében. Semmit sem érek nélküled, anyám.
Az időnk fordul, érzed-e? Kizökken, vagy helyére zár? Ólomba önt, amit belátok, múltra forraszt, mi vérzik, kerget, velem is tűnik el talán.
Szomjúság formál, szakadatlan. Hiány tölt be, a sejtem tátog. Kiszikkadnak korall világok, gyilkos könnyűség nyúl alám. Eltűnök – húzz a földre, terhem!
Az éjszakát a csönd roppantja el. Torlódik láng, folyóüveg – a képpel mérgezett világok felhorzsolt medre megreped: beszélni kell. Arról, amiről nem lehet. Ami álomban fékez, fölébredni gátol.
Ó s új év egymást most! érintse meg, kettészelt éj vágásfelületét.
Beszélni kell, ha nem lehet. A csöndet elhallgatni nem merem. Rám nézel egy kő kristályos hasából.
Rándul az ötcentis testem – hát megint elvesztem? vissza kell mennem? oly sokáig vártam az Égben születési láz van minden Egész törtté lett fölgyorsult az emberi történet több az életre vágyó lélek mint az életben foganó méhek – de jaj, akik fogannak mégse fogadnak „manó, légy elég önmagadnak” győzött a sátán-filozófia vérébe fúl a Fehérlófia átdöfik a Tündérlány szemérmét szilikonos mellekre tűzik ki az érmét Isten szemét lurex-függöny fedi ha nem lát mindent csak jobb neki helyette figyel Big Brother olcsón megvesz és drágán ad el anyát, apát, családot nem keres megváltó lett az óvszeres. Tetovált dzsungel a hátakra marva ajakba, orrba üveggyöngy, tarka lappadnak a hasak, a köldököt fémgolyó zárja elcsurog a forrás, ha nincs edény alája a képernyőn ész nélkül, szív nélkül gyaknak van aki hirdeti: ez kell a magyarnak még itt vagyok… sikoltok: kegyelmezz az Éned tartalom, nem csupán jelmez Isten teremt s belegyilkol az ember halált szül az, aki életet szülni nem mer Ha megáll a Föld, befagynak az égi tervek hiába szól Krisztus, hogy szeretlek Nem lesz többé Ország, sem Hatalom, oda a Dicsőség csak gyarmat, csak bitorló, alacsony minőség …váltott a Törvény: aki felnőtt, felelős aki gyermekkel, az Istennel is viselős. Nyiss utat, te férfi, ne szakíts ki, asszony botrány, hogy az ember Istent halasszon!
Szabad a magyar nép, szabad valahára, Kinek láncot vertek kezére, lábára, S görbedt derekával a rabigát vonta, Mintha csak állat és nem ember lett volna.
Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja, Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja, S mely előbb mint bilincs őtet szorította, A vasat mint kardot ő szorítja mostan.
Szabad a magyar nép... lejárt napod, német! Nem táncoltatod te többé ezt a népet, S pióca módjára nem szívod a vérét, Megfizette isten gonoszságod bérét.
E földön legyen úr a tót vagy a német? E földön, hol annyi vitéz magyar vérzett! Magyar vér szerezte ezt a dicső hazát, És magyar vér ezer évig ótalmazá!
Nincs itt urasága csak az egy magyarnak, S kik a mi fejünkre állani akarnak, Azoknak mi állunk feje tetejére, S vágjuk sarkantyúnkat szíve közepébe!
Vigyázz, magyar, vigyázz, éjjel is ébren légy, Ki tudja, mikor üt rajtad az ellenség? Ha eljön, ugy jőjön, hogy készen találjon, Még a félhalott se maradjon az ágyon!
Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Először tanuljon dajkától a gyermek, És ha a csatában a halál eléri, Utószor e két szót mondja ki a férfi!
szél a hullámzó lombnak, erdő a völgynek súgja, völgy suttogja a dombnak, hab habnak, part a viznek, patakban fürdő fűznek, madár madárnak búgja, virág azt illatozza, minden, mindenki tudja, nem tudja semmi, senki, csillagfény hírül hozza, föld égnek visszazengi, szem tükrözi a szemnek, emlékezés a vágynak, csend súgja a magánynak, Isten súgja a csendnek.
Ó, Párizs, a szerelem városa, Sétálok rajta, de magányosan. Megtaláltam, kit szívvel kerestem, De sajnos az ő szíve mást szeret. Sétálok egyedül a nagy parkban: A fák bíbor rügyeket hajtanak, Mert Párizsban is vérzik a Tavasz.
Tüskék ezrei döfik szívem át, Ha téged másvalaki ölel át. Kínok kínjának vagyok kitéve, Ha más tart kezei között téged. A Poklok pokla szívemet marja, Ha más ajka érinti az ajkad. Mert Párizsban is vérzik a Tavasz.
Tudod, én már csak reménykedhetek: Egyszer észreveszed, mit jelentesz Nekem, lelkemnek és a szívemnek, Hogy egyszer majd rá fogsz jönni arra, Ki az, aki érted élne s halna. Addig nem jön szívemnek hajnala, S Párizsban tovább vérzik a Tavasz.
"Kezedbe teszem a Könyvet, hogy vezessen a sűrű ködben. Kezedbe teszem az átlátszó kristályt, hogy lásd a szépet, keresd a tisztát. Kezedbe teszem a gyertyalángot, világíts annak, aki bántott! Kezedbe teszem a szőtt takarót, takard be az árván fázót! Kezedbe teszem a fénylő kulcsot, hogy meleg legyen, és várjon az otthon. Indulj hát, s hívd magaddal a gyerekeket, hogy kezükbe tehesd a szeretetet. "
Szeressük a hófehér színt, Szeressük a zöldet, Szeressük a piros vértől Ázott magyar földet. Mert a piros, fehér és zöld Magyar zászlónk színe, Benne fénylik, benne ragyog Dicső múltunk híre, Hősök arany szíve.
Szeressétek ezt a zászlót, Híven szeressétek. Fonjatok rá hőstettekből Új koszorút, szépet! Hadd lengje be dicsőséggel Kárpát ősi ormát És hirdesse, hogy feltámad Szép Magyarország, Régi Magyarország...
amíg az égen lopva átoson. Leejtett kézzel, becsukott szemekkel aludni rajta, lengve ringatózni acélkék este, biborfényű reggel. Felejtve lenne minden lomha kin, álmot súgna illatosan ágyam: vattás-pihés hab, lengő grenadin. És az Isten sem nézne rám haraggal, csak mosolyogva suttogná a szélben: Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal
A vörös téglafalakon túlról egy madár hangja száll felém.
Ó, királyi hím rigó, ki emlékeztetsz a világra hol derék barátaim között éltem s kart karba öltve bolyongtam szép Kedvesemmel az erdő lombjai alatt.
Átlátszón tiszta és illatos emlék minden, ami volt. Akárha egy kútnál állnék és meregetném hűs vizét barázda töri meg homlokom s a szomjam olthatatlan.
Hogyan értsem meg a rigó füttyét s hogyan a kék eget? Lehajtott fővel járok társaim között, körbe-körbe s egyre inkább érzem, mily súlyos terhe vagyok magamnak.
