Megvettem azt a HW55S-et ami a 19021 hsz-ben volt eladó.
Ez a HW55S egy újabb használt fegyver.
Az eladó megkért, hogy osszam meg vele a benyomásaimat, miután megkaptam.
A legtöbb ember tudja, vagy legalább van fogalma arról, mi vonzza őket, mielőtt használt fegyvert vásárol. Vannak, akik nem szeretnek pénzt kockáztatni egy használt fegyverre, amit teljesen megértek, miután egyszer vagy kétszer megégették magukat. Azoknak, akik kockáztatnak, tessék!
Miután megérkezett az új fegyverem, általában átnézem, keresem a nyilvánvaló hibákat, és megtudom, kell-e komoly munkát végeznem rajta. Amikor megérkezett, olyan voltam, mint egy gyerek karácsonykor, és megpróbálom kitalálni, hogyan lehet a leggyorsabban kivenni az új fegyveremet a dobozból, a papírból, és buborékfóliából. Miután felszabadítottam a puskát, és behoztam a fényes konyhai fénybe, hogy megmutassam a legújabb kincsemet a páromnak, annyit mondott: szép! Nagy előrelépés a „nem érdekelnek ezek a dolgok”-hoz képest! Szóval, nagy vigyorral az arcomon mentem le a lépcsőn a kis 10 m-es lőpályámhoz a pincébe, hogy kipróbáljam.
Gyorsan átnéztem a fegyvert, hogy megbizonyosodjak arról, hogy minden a helyén van-e, és nem laza-e, letörtem a csövet és felhúztam. Ember, ezt a csúzlit könnyű felhúzni! Felhúzáskor kattan egyet a felhúzó kar amit a régebbi kopott HW35-ök is tesznek, de aztán már csak a beakadás kattanását lehet hallani. Látszik hogy foglalkozva volt vele, mert finoman halkan működik.
A barnítása újrabarnított, de szép munka. A tusa is fel van újítva, de az is kifogástalan. Nem lett túlcsiszolva, ezáltal megváltoztatva az eredeti vonalait.
Ellenőriztem a csőfartömítését, bőr, és úgy tűnik kissé öreg, de még teszi a dolgát .
Az elsütő billentyűnek hosszú az első szakasza, majd szép, tiszta, nagyon könnyű és kiszámítható szünet és gyenge nyomásra sütés. Mivel nem igazán rajongok a változtatásért, sem a műanyag alkatrészekért a műanyag elsütőszerkezete azonnal zavart.
Amúgy tetszik ez a fegyver, ahogy kinéz. Hosszú élettartamú használatról és élvezetről beszél.
Általában pontossági tesztet hajtanék végre ezen a ponton, de valójában először ki kell cserélnem a csőfartömítést, a billentyűzetet, a felhúzókart, az első irányzékot.
Ha már szétszedem belül is megnézem mi van, de a benne lévő tuning úgy jó ahogy van, nem kell hozzányúlni.
A csőfar tömítést kicseréltem egy újra ami sima és csak egy kicsit áll a körülötte lévő fém fölé. A letörés során odarakott papírzsepi tüzeléskor megerősíti a jó tömítést. Ha nem mozdul el, akkor nem szökik ki levegő. Nincs olajpermet rajta, ami szintén jól jelzi, hogy a tömítés feszes.
A sebességet azonnal 5 m/s körüli sebességgel emelte. A felhúzókart kicseréltem, egyúttal a szegecset is. Gondolkodtam az oldható megoldáson, de remélve, hogy egy darabig már nem kell, maradt a fix. A felhúzáskor keletkező kattanás azonnal megszűnt.
Kapott egy eredeti HW elsütő szerkezetet és irányzékot is. Az első egyértelmű volt, de zavart az a kis reszelőnyom, meg az elnyalt csavar, ezért a hátsót is cseréltem.
Én szeretem a régi fegyvereket!
Eddig, bár dolgoznom kellett rajta egy kicsit és költeni rá, teljesen elégedett vagyok ezzel a vásárlással.
Előtte utána
