Modern, rohanó világunkban nem mindegy, hogy országunk legbefolyásosabb egyháza miként tud lépést tartani az új követelményekkel. Életünket egyre inkább átszövi e szervezet eszmerendszere (alaptörvény, oktatás stb.), ami bizonyos szempontból lehet jó és másikból rossz, de jelenlegi formájában, belső problémáiból adódóan, mindenképpen tovább terheli a társadalmat, újabb konfliktusok kiváltója. Mik lehetnek ezek a kiváltó okok, és milyen modern, a kornak megfelelő válaszokat lehetne ezekre adni? Figyelmeztetés! A topik célja az egyház, mint szervezet problémáinak felvetése és az arra adott lehetséges válaszok megtárgyalása. Nem célja viszont az egyén ideológiai meggyőződésének firtatása, blamálása, és a topik nem terepe a térítésnek. (Rendszeresen olvassátok el ezt a leírást, mert szükség esetén akár óránként is módosíthatom!)
A google ismer Leroy Huizenga-t, meg Johan Huizinga-t. Utóbbi 1945-ben elhunyt. Rajtuk kívül persze még számos Huizenga és Huizinga létezhet. Egyiket sem ismerem személyesen.
A "közjó szolgálatába" nem mertem belevágni, mert fel sem fogtam jelen helyzetben az értelmét.
A házasság meg soha a büdös életben nem állt a közjó szolgálatában, hanem két családnak a szolgálatában állt, akik eldöntötték, milyen módon egyesítik/növelik a vagyont, a birtokot, a Julcsa rakja-e jobban az asztagot vagy a Kata, és nagyon sokáig küzdöttek az egyház betolakodása ellen. Úgy a 12. századra sikerült nekik odaerőszakolni magukat, de a parasztok még nagyon sokáig negligálták őket és a maguk részéről a piactéren hirdették ki, ki kit vesz el.
"Emellett érvel az amerikai keresztény First Things folyóirat honlapján Leroy Huizenga, aki rámutat: hibás az a keresztény hozzáállás, amely csak a Szentírás betűjével hajlandó érvelni.
...
Huizenga leszögezi: nincs nagyobb védelmezője az ésszerű érvelésnek ma, mint a Katolikus Egyház. Emellett kérdés, elég észérv-e az azonos neműek „házassága” mellett az, hogy ha mind a ketten akarják, ez a vágyuk, és beleegyeznek, akkor miért ne."
Ha Huizenga leszögezi, akkor ezen nincs mit morfondírozni.
Szerénység paptársak! Szerénység!
De nézzük inkább az ésszerű érveket!
"Emellett rámutat: a házasság már az állam és egyház színre lépése előtt is létezett. Így aztán egyiknek sincs joga megváltoztatni annak természetét. Megvédeni és szabályozni azonban van joguk, minthogy a hagyományos házasság a közjó szolgálatában áll."
Melyik állam, és melyik egyház? Hol és mikor pattantak ki a semmiből ezek az alakulatok, melyek az alfát jelentik? A "házasság" mely formáját kívánják megvédeni? A logika szerint persze mindegyiket, ami a színrelépés előtt létezett. Olyat pl., hogy egy férfihez több nő is tartozott, vagy fordítva. Hogy férfi és nő csak addig élt "házasságban", míg az utód életbenmaradásának feltételeit kellett biztosítani, majd új "házastárs" után néztek. Vagy a szomszéd törzsből, városból, országból, esetleg messzibb tájakról raboltak nőt, és az egy fedél alatt élés és közös utód már szentesítette is a "házasságot".
Hogy az államnak mihez van "joga", az jó kérdés. Jelentős mértékben múlik az erején. Ha elég erős, szinte bármihez. Hogy a valóságban mennyire használja ki ereje adta lehetőségeit, az egy másik kérdés. Demokráciában léteznek bizonyos megegyezéseken alapuló korlátok. És a jog sem veleszületett vagy istenadta, felhatalmazás kell hozzá. Tegyük fel, hogy az állam rendelkezik ezzel a felhatalmazással! Az egyház kitől kapott ilyen felhatalmazást, hogy úgy érzi joga van szabályozni? Istentől? Nem tűnik túl racionális érvnek.
"Michel Sabbah elmondta azt is, hogy a gázai keresztényeket sokféle nyomás éri. „A gázai keresztények félnek. Mindnyájan tudjuk, mik történtek.
...
Azonban sokat kell még tenni azért, hogy minden gázai és palesztin polgár megértse, hogy élnek itt keresztények is, hogy a testvéreiknek kell tekinteniük őket, és hogy ugyanúgy megérdemlik a tiszteletet, mint bárki más. (...)""
A helyzet nem rózsás. Sokféle nyomás van, és a keresztényeket nem tisztelik úgy, mint másokat.
"Ezért azt üzenem minden gázai iszlám hatalom és irányzat képviselőinek, hogy: Legyetek hűek az iszlám tanításaihoz, de tudjatok róla, hogy a ti feladatotok megőrizni a keresztényeket keresztényeknek, és nem változtatni muzulmánokká őket!"
Jó, hogy ezt nem én mondtam, mert azonnal nekem ugranának, hogy ateistaként mi jogon pofázok bele az iszlám dolgaiba.
"Ne emeljünk gátakat a vallásunk különbségeiből, és ne nehezítsük meg egymás életét miattuk. Hiszen Isten rejtélyes szándékából léteznek különböző vallások a Földön."
Ez egy szép gondolat. És haladó. Eljutni az "egy igaz vallás" doktrínájától idáig, nem a gonosz kezenyomát keresgélni mások szemében... Talán egyszer még odáig is eljutunk, hogy az ateizmust is "Isten rejtélyes szándékából" eredeztetjük. Teher alatt nő a pálma.
"anya helyett például a várandós munkavállaló kifejezést használja"
Az talán nem olyan nagy baj, ha a munkaadó munkavállalónak hívja a mukavállalót. Várandós férfit az egy Schwarzeneggeren kívül nem láttam, bár volt még a rátóti legényanya, csak ott nem emlékszem a kimenetelre.
Szóval a várandós női munkavállaló csak szószaporítás. A férjét meg lehetne hívni családi örömök elé néző férfi munkavállalónak. :)
"Európai uniós támogatással a családi közösséget erősítő programot valósít meg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nyírbogdányi és a tornyospálcai református egyházközség.
A nyírbogdányi egyházközség 38, a tornyospálcai 37 millió forint támogatást nyert az uniós pályázaton. Az összegből a családi élettel és a gyermekneveléssel összefüggő előadásokat, valamint képzéseket, illetve táborokat, tanácsadásokat szerveznek az érdeklődőknek."
"A konferencián előadást tartott többek közt Anna Záborská európai parlamenti képviselő, aki 1998 és 2004 között szlovákiai parlamenti képviselőként, 2004 és 2009 között pedig az EP női egyenjogúságért felelős bizottságának elnökeként tevékenykedett. A képviselő asszony előadásában elmondta, hogy az európai politizálás problémái súlyos hiányosságokból fakadnak. Ilyen például, hogy az Európai Unióban nincs definiálva a házasság és a család fogalma. Az emberi jogok európai uniós chartája nem kizárólag egy férfi és egy nő között tekinti lehetségesnek a házasságot, hanem azonos neműek között is, mondván, hogy senkit sem lehet diszkriminálni nemi irányultsága alapján." (Bold kiemelés tőlem.)
Talán ha a képviselő asszony annak idején nem a "női egyenjogúságért felelős bizottság" elnöke lett volna, hanem csupán az "egyenjogúságért felelős bizottság" elnöke, érzékenyebb lenne a nemi irányultság miatti diszkriminációra. Ő ugyanis, most egy olyan definíciót hiányol és sürget, ami alapján végre lehetnének az egyenlők között egyenlőbbek.
"E meghatározatlanság az alapvető oka annak, hogy nincsen sikeres európai családpolitika."
Ezt elmagyarázhatja nekem valaki.
"Téves az EU-direktívák azon szemlélete is – folytatta a képviselő asszony –, amely az embert kizárólag munkavállalónak és adófizetőnek tekinti, ám hiányoznak szótárából olyan fogalmak, mint apa, anya, szeretet, idő, megbocsátás, bizalom; anya helyett például a várandós munkavállaló kifejezést használja."
Biztos vagyok benne, hogy az EU szótárban a dádnagypapa sem szerepel. De tréfát félre! A várandós munkavállaló valóban ciki. Lesznek olyan barmok, akik majd várandós férfiakra gondolnak. Javaslom, hogy "várandós nőre" javítsák a fogalmat! Nőre és nem anyára, mert a szimpla nő is lehet várandós, nem csak a már anya.
"A gyermekek jogainak európai uniós stratégiáját ismertető közlemény úgy beszél a szülőkről, mintha valamennyien erőszakosak, alkoholisták, drogfüggők lennének, jó szülők pedig nem is léteznének."
A jó szülőknek nem sok dolguk akad a gyermeki jogokkal. Élnek vele békességben, harmóniában.
"Az Egyház társadalmi tanítása minden ember, hívők és nem hívők egyetemes közjavát szolgálja; hangoztassuk bátran! – buzdította hallgatóságát az európai képviselő."
Hja, így könnyű. Annak idején a parázna görög leányok is úgy úszták meg az apai kiátkozást, hogy Zeuszt, Dionüszoszt, Apollónt és egyéb isteneket jelöltek meg mint apát, azzal meg nem volt mit kezdeni. Vannak örök dolgok.
Az Úr viszont közölte Péterrel vagy Pállal, hogy ezen túl (mármint akkortól) az az ő szava, amit az egyház, a pápa mond. Jézus szavait és igazságait innentől kezdve, finoman szólva, óvatosan kell kezelni. Ha ma ő is kommentelne, az ő nickje sem lenne nagyobb biztonságban, mint az enyém.
Az egyház tényleg nem, de volt egy fura figura: Jézus is mondta a gazdag ifjúnak: Oszd szét vagyonodat a szegények között, mert csak utána lesz alkalmas a szíved arra, hogy kövess (vö. Mt 19,21).
Igaz, ezt aztán magyarázták hatszázféleképpen, hogy nem is úgy gondolta...
Ne feledd, hogy Ferenc csupán egy irányzat megalapítója volt! Az egyház soha nem tette jelszavává a szerénységet és a szegénységet. Túlzottak az elvárásaid.
.Augusztusban két ember halálát okozta egy szentpétervári pap, aki Mercedes terepjáróján egy útmunkálatokat végző csoportba ütközött. A 26 éves pap a helyszínről elmenekült, később letartóztatták.
A nyár folyamán egy 34 éves papnak támadt vitája az elsőbbségadásról két nyugdíjas nővel, akiket a vita során meg is ütött. "Hát, elnézést, előfordul. Ilyen vagyok." – közölte később bocsánatkérés címén Szergej Frunze, a Fontanka.ru szentpétervári híroldal szerint.
– Jó üzlet lett az egyházban dolgozni. A Gazprom után ez sem rossz hely – kommentálta az RPC képviselőinek eseteit a Kommerszant FM rádiónak Dmitrij Travin. A politológus szerint ma úgy mennek oda a fiatalok, mint ahogy állami vállalatokhoz a jó fizetés reményében a jövő hivatalnokai. Travin szerint az egyházfő esetei csak erősítik a meggyőződést, hogy az RPC jó fizetéssel kecsegtető szervezet. Kirill pátriárka kezén fedezett már fel a sajtó 30 ezer eurós órát – a képet az egyház hivatalos honlapjának egyik oldalán retusálták is, elfedve az értékes darabot, bár továbblapozva a fotó eredeti verziója is látható egy másik írás illusztrációjaként – de még nagyobb visszhangot keltett az egyházfő egymillió eurós lakása, amelynek jelenlegi lakója, Kirill rokona pert indított szomszédja ellen az ott folyó átalakítások miatt, ami állítólag 20 millió rubeles – mintegy 140 millió forintos – kárt okozott az ingatlanban. A sajtó felvetette, hogy a bíróság talán nem igazolta volna mindenben a felperest, ha az nem lett volna rokona a pátriárkának.
A film feliratozása is csak gépi (angolból magyarra), valahol van rendes magyar fordítással is. A lényeges rész jelen esetben az, mikor Coyne atya arról értekezik, hogy két csodát tud elismerni (szeplőtelen fogantatás és feltámadás), a többi meg kamu.
- A régi babonákkal való leszámolás, felhagyás.
Sok esetben már nem is arról van szó, hogy az egyház erősítené, éltetné ezeket a régi egyház által kreált vagy elfogadott babonákat, csupán eltűri, hogy hívei terjesszék és egymásra hagyományozzák. Még ma is él pl., hogy a szentek teste nem romlik meg. Az egyház ilyet nem mond manapság, mert tudja, hogy egyszerű lenne ez alapján lekáderezni a szentjeit. Viszont eltűri, hogy valami csodaként emlegessék az altemplomban mumifikálódott fontosabb egyházi személyek aránylag jó állapotban megmaradt maradványait.
Példás az elővigyázatosságod. Életet menthet ezekben a vészterhes időkben. :)
Nem találom George Coyne atya (a vatikáni obszervatórium nyugalmazott igazgatója) és Richard Dawkins beszélgetését. Pedig abból láthatnád, hogy egy tudós katolikus pap miként viszonyul a babonákhoz. Ha itt kommentelne, nem lenne nagyobb biztonságban a nickje, mint a tiéd vagy az enyém. :)
"Nem valami új vitaindítónak szánom, csak nem fér a fejembe, hogy egy antropológiai munkánál, egy arcrekonstrukciónál hogyan merülhet fel fontos kérdésként, hogy László emberi vagy szent arcát mutassák be?"
Én sem értem. Volt neki arca, és azzal az arccal tette azokat a dolgokat, amik következtében szentté avatták. Vagy ha úgy szeretnénk gondolni, hogy már eleve szent volt, akkor is csak az az egyféle arca volt. Nem elég szép szentnek? :)
Igen, a barátom, és neked is. Kár lenne magadra haragítanod.
Az a nyúlfarknyi bekezdés így folytatódik:
"The position and general shape of the main facial features are mostly accurate because they are greatly determined by the skull."
Esetünkben ez azt jelenti, hogy a módszer ugyan nem tökéletes, de vannak fix támpontok, amiket nem illik meghamisítani.
Ha László szent arcára van valakinek szüksége, kérjen fel egy szobrászművészt. Az antropológus a kapott anyaghoz, annak fix pontjaihoz fog igazodni, nem a megrendelő kívánságaihoz.
"...hogy te szubjektív módon úgy döntesz, hogy itt nem jó a szubjektivitás, míg másutt meg igen."
Szubjektív döntésem ugyan, de próbálok némi objektivitást belevinni. Hogy mely dologban mennyi szubjektivitást tartok még elfogadhatónak az valóban az én döntésem. És nem vagyok vele egyedül. Lehetnek esetek, mikor a szubjektivitás szinte a végtelenségig elmehet (sci-fi, mese), és vannak, ahol meg nem (antropológiai fejrekonstrukció, hogy már előre utaljak). A valamilyen szempontból (élet, ár, eszme) fontosabb dolgok esetében az objektivitásra való törekvés az elvárt magatartás, míg a lényegteleneknél megengedett a szubjektivitás is.
Nincs értelme hosszabban taglalni a fejleményeket, mert egyrészt elég hosszúra és unalmasra sikeredtek az egyeztető tárgyalások, másrészt meg olyan szakterületeket érintett a vita (filozófia, vallástörténet, Bibia kutatás...), melyekről úgy sem tudnék tényszerű, szakszerű, kielégítő leírást adni, de ha még fel is tudnám szó szerint idézni az elhangzottakat, abból is legfeljebb jablonka értene valamit. Ezért csak a végét.
A professzor, jobb kezével táskáját szorongatva indult az ajtó felé. A többiek követték. Bal kezével zakója zsebébe nyúlt, félig kihúzta a repülőjegyet, majd visszacsúsztatta. Eligazgatta, lesimította a zseb hajtókáját. Talán az előtte álló utazás fáradalmaira gondolhatott, vagy tervezett előadásának várható fogadtatása tette a szokottnál is feszültebbé. Érezhető volt, hogy nem kíván már itteni ügyekkel foglalkozni. De nem volt elég gyors ahhoz, hogy elkerülhessen még egy utolsó kérdést.
- Esetleg ha felfelé nézne?
- Hogyan? - torpant meg.
- Hát, hogy a szeme. Felfelé. Fel... Fel nézne.
Szinte megmerevedett. Egyértelmű volt, hogy most erősen rákoncentrált a problémára. Munkatársai feszülten figyelték, majd egyikük óvatosan elfordult, hangtalanul, minden nesz nélkül távolodni kezdett.
A professzor rápillantott az órájára, mély levegőt vett, és...
- Jjjo!
Amennyire hosszúnak és határozatlannak tűnt a "j", annyira rövidnek és határozottnak az "o".
Sok liternyi visszatartott, széndioxiddal dúsult levegő ömlött a terem padlózatára hirtelen. Mintha roppant is volna csendesen. Gyors kézfogások, és már el is tűnt. A teremben maradók pedig jó légkörű beszélgetést folytattak arról, hogy hogyan is nézzen akkor ki az a felfelé nézés.
Nem valami új vitaindítónak szánom, csak nem fér a fejembe, hogy egy antropológiai munkánál, egy arcrekonstrukciónál hogyan merülhet fel fontos kérdésként, hogy László emberi vagy szent arcát mutassák be?
Nézte, nézte, és azon töprengett, hogy ez az arc nem lehet egy szent arca. Ahhoz túl brutális, de egyben túl átlagos is. Nem. Nem. Talán, ha kicsit lágyabbra, nőiesebbre, kicsit vékonyabbra vennénk a fejformát, fitosabbra az orrot, kevésbé kiugróra a szemöldököt... Az jó, hogy szakáll takarja az állát, de...
- Nem lehetne rajta valamit váltotztatni?
A professzor néhány másodpercre mozdulatlanná dermedt. Tekintetéből kiérzett, hogy gondolatfoszlányok tömegéből próbál valami rendet alkotni, majd egy gyors fejrázás kíséretében határozott nemet mondott.
Az ügy ezzel nem zárult, nem zárulhatott le. Fontos kérdéseket ilyen egyszerű Nem-mel nem lehet lezárni.
Tehát, visszaolvasva. Én azt mondtam, hogy nem lenne szabad szubjektív kritériumok alapján kategorizálni az egyházakat, objektívek meg nem nagyon vannak. A végkövetkeztetés ugyan lemaradt, de aki már ismer, tudja, hogy az én következtetésem ebből az, hogy akkor nem kell, nem szabad kategorizálni.
Te pedig azt mondod, hogy fogadjam el ezt a szubjektív kritériumok alapján való kategorizálást mert másutt is így megy.
Nem fogadom.
Egyrészt mert szubjektív, és nekem is lehet szubjektív véleményem, másrészt vannak dolgok (lehet, hogy ez a kevesebb), amiket objektíven is lehet, szerinted is ("A legtöbb kategorizált/csoportosított dologgal kapcsolatban nem tudnál."), és a feltétel nélküli elfogadás azt jelentené, hogy az objektíven csoportosíthatóak szubjektív csoportosítását is el kellene fogadnom, csak mert így megy, a legtöbbnél elfogadjuk.
Hogy az 5 vagy a 11 a nagyobb szám (természetes számok, tízes számrendszer) azt elég egyértelműen el lehet dönteni. Nem nagyon tolerálnánk egy másfajta, szubjektív sorrendet. Ha a szám jelének (grafikai megjelenésének) esztétikai megjelenését, annak szépségét tesszük mérlegre (melyik a szebb?), minimum kétséges az eredmény. De nem is túl lényeges, mert nem valószínű, hogy ez túl sokakat érdekelne vagy érintene.
Mikor azt mondjuk, hogy történelmi egyház, természetesen mindenkiben megjelenik egy kép. Általában valami olyasmi, amit már ismer valamilyen szinten, amiről már hallotta, hogy az esetleg az lehet. De melyek azok a kritériumok, ami alapján történelmivé lép elő egy egyház? Kora? Vagyona? Híveinek száma? Isteneinek száma? Földrajzi elterjedtsége? Felépítése? Színe? Mely egyházakat lehetne kizárni egyértelműen? Azokat, amelyeket még nem alapítottak meg. (De még hozhatunk egy szempontot. A holnap megalapítottak még beleférnek.) Az összes többi kitétel határa szubjektív. Vagy elfogadom, vagy nem. Ha a történelmi jelzőnek semmi tétje nem lenne, nem is érdekelne senkit hogy azt ki birtokolja (az 5 vagy 11 szebb?). De van. És úgy módosítgatni a feltételeket, tologatni a határokat, hogy az egy hatalmi csoport ízlésének a legmegfelelőbb legyen, azon túl, hogy nem túl elegáns, abszolút megkérdőjelezhető és vitatható. Én tudom, hogy mi nem tetszik nekem a szcientológia egyházban vagy a hit gyülekezetében, vagy éppen a katolikus egyházban. Ha rám bíznák, akár még az én szubjektív véleményemmel rangsorba is állítanám őket. Erre a rangsorra mondhatnád te, hogy "Az meg kit érdekel?". De ha az én szubjektív véleményem, rangsorom alapján kapnák vagy nem kapnák a támogatást, és amelyek kapnák, a mértékét az én szubjektív besorolásom szerint kapnák, akkor már téged is jobban érdekelne az én véleményem. Ha megegyezne a véleményünk a rangsorról, akkor talán emelnél kifogást. Pedig akkor is kellene.
