Ha már diplomákról szól a topic...
Egy ország versenyképességét többféle úton-módon lehet fokozni.
Az egyik az, hogy a meglévő szűkös erőforrások közül kiemelkedően sokat fordítunk oktatásra, képzésre (a gyerekeket pl. minél magasabb életkorig kötelezően és magas színvonalon, használható gyakorlati és elméleti tudást nyújtó módon oktatjuk), kiemelkedően támogatjuk az innovációt, meg az ezek eredményeit hasznosító beruházásokat, megfelelő környezet (jó infrastruktúrával ellátott hely, bürokráciamentesség, optimális adókedvezmények, képzett munkaerő, magas színvonalat tartani tudó beszállítók) biztosításával, és stabil, kiszámítható gazdaságpolitikával...
A másik út az, hogy a sok kicsi szegény kínai dolgozóval versenyezve a magyar munkaerő árát csökkentjük, de nem is a bérköltségeket terhelő adók és járulékok oldalán, hanem magukat a béreket tartjuk alacsonyan (nem csökkentjük számottevően - vagy egyáltalán - a munkanélküliséget, például nagy állami beruházásokkal, és a közmunkásoknak rabszolgabéreket adva sem teremtünk konkurenciát a munkaerőpiacon, nem nyomjuk ezzel felfelé a piaci béreket), miközben a dolgozókat a jogaik alapos megnyirbálásával mind jobban kiszolgáltatjuk a munkaadóknak. Közben - paradox módon - a minimálbért azért csak emeljük, azért, hogy az államnak akkor is meglegyen az adóbevétele a béreket terhelő adókból és járulékokból, ha mindenkit minimálbérre jelent be a munkáltatója. (És ahogy a dolgozó egyre kiszolgáltatotabbá válik - a munkanélküliség, és az őt sújtó törvényi változtatások - miatt, egyre többen csak pont azt a bejelentett minimálbért kapják meg a valóságban is.)
A második úttal csak az az apró baj van, hogy miközben a porba tapossuk a magyarok jelentős részét, azért, hogy a világgazdaságban ilyen módon lehessünk versenyben a kínaiakkal, indiaiakkal, így ez az egész mindenképpen reménytelen, hiszen egyrészt most a Föld lakosságának egyharmadáról beszélünk, ezzel állna szemben egy alig tízmilliós Magyarország, másrészt olyan körülmények között, ahogyan ebben a két országban tíz-, és százmilliók élnek, Magyarországon még ma sem élnek még a falu széli putris romák sem, nem beszélve a többi szegényről. Na persze, azt hozzá kell tenni, hogy egyelőre. Egyelőre.
A magyar miniszterelnökök (Gyurcsány is, meg mások is), az ország pénzéből könnyedén szerezhettek diplomát (hogy azután ezen közben mennyit csaltak, mennyit nem, ebből a szempontból érdektelen), és szereztek is, mert tudták, hogy így lesznek versenyképesek a további életpályájukon...
Talán azt a jót, amit maguknak akkoriban álmodtak, azt kellene álmodniuk a többi magyar számára most, és nem Kínát, Indiát, és különféle ázsiai államokat követendő példának kitűzni magunk elé.
Csúnya dolog csalással diplomát szerezni (ha valaki elkövetett ilyesmit), de ennél sokkal csúnyább dolog fiatalokat megfosztani a tudás megszerzésének lehetőségétől azért, hogy ilyen módon lehessen őket azután éhbérért dolgoztatni, az ország vélt un. "versenyképességének" érdekében, na meg azért is, mert a képzetlen tömeg befolyásolható, manipulálható szavazóbázisként felhasználható.
Gyurcsány akár így, akár úgy szerzett diplomát, tudta, hogy fontos dolog megszereznie, és remélhetőleg azt is tudja még ma is, hogy az is fontos, minél többen jussanak minél több használható tudáshoz ebben az országban.
Mert azért vannak olyanok, úgy látszik, akik az ország jövőjét egészen máshogy képzelik el. De az az út, ami egy ideig jó lehet Kínának, az itt Európában Magyarországnak nyilvánvalóan járhatatlan. És ráadásul ezek az ázsiai országok sem célként tűzték ki azt, ami egyszerűen adott volt náluk. Célként ők is a magasabb életszínvonalat, és a magasabb tudást tűzték ki. És előbb megszerezni a minél újabb technológiákat, megtartani, működtetni, azután továbbfejleszteni.
Mi tőlük is csak azt vennénk át, ami nekik sajnálatos adottság volt: a szegény, kihasználható munkaerőt?
Ez így csak a szakadékba vezet, ez nem európai út.
Az európai út az, amibe a diplomaszerzés is beletartozik, bár nem feltétlenül csalással... De legalább a cél utóbbi esetben is érthető, ha a mód nem is díjazható.
