A Hubble űrtávcsöves mérések hozták a megdöbbentő ereedményt, hogy a világegyetemünk nemcsak hogy tágul, de GYORSULVA tágul.
A jelenséget kissé homályosan a Sötét Anyag és Sötét Energia ármánykodásának tudják be.
Nem értem, miért vetik el a következő viszonylag egyszerű magyarázatot:
Az ősrobbanást követően hatalmas tömeget képviselő anyag terült szét részecskék formájában. Ez után kullog jelenleg átlag körülbelül 400km/s-os sebességgel az ismert világegyetem anyaga: galaxisok, felhők, csillagok.
Például a mi Tejútrendszerünk mozgási irányára merőleges "horizont" síkja felett lévő, ilyen részecskékből álló anyag össztömege kevesebb ugyan, mint a horizont alatti, de térbeli eloszlása miatt nagyobb gravitációt fejt ki ránk, mint ami e horizont "alatt" található.
Ezért gyorsít minket.
Így a gyorsulásunk egészen addig folytatódik, amig a részecskefelhő az összgravitáció miatt meg nem áll, vissza nem fordul, és visszafelé el nem robog mellettünk.
Ezt követően a galaxisok is megállnak, és visszafordulnak, és egyre gyorsulva visszazuhannak talán az egykori ősrobbanás helyének a közelébe.
És talán minden kezdődik előlről.
"Vagyis a gravitáció nem egyszerű 1/r2 szerint csökken, hanem van egy nagatív tag is, aminek az értéke néhány fényév távolságban kezd érezhető erőt mutatni?"
Igen, ez a lambda erő, amivel a tágulást szeretnék magyarázni az Inflációs szakaszban.
"De ennek mi lehetne a magyarázata?
A Newtoninak ugye az, hogy a kétszer nagyobb sugarú gömb felszíne négyszer nagyobb, a háromszor nagyobb sugarúnak kilencszer.
Ennek a negatív tagnak lehetne térszerkezeti oka?"
Ha megnézed az Einstein egyenletet, az egy nemlineáris egyenlet. Míg a nulla tömegű, kettes spinű részecske téregyenlete az Einstein egyenlet linearizált verziója. A nemlinearitás a kvantumok önkölcsönhatásával lehetnek kapcsolatban, de pusztán a nulla tömegből és a kettes spinből ez nem következik. Úgy gondolom, hogy egy teljesebb gravitációs elméletnek olyan alakja van, ami felbontató úgy, hogy nemlineáris Einstein-egyenlet+lambda erő+egyéb nagyon pici erők amik még nem mérhetők.
Ezt a lambda erőt a Higgs-mezővel hozzák kapcsolatba jelenleg.
"De előbbit se lehet egy ponton túl, mert akkor az elsődleges, gyorsító célú utközés már reakciót váltana ki.
Akkor ez azt jelenti, hogy bizonyos értelemben a töltés nélküli részecskék nagyenergiás vizsgálata még hátra van."
Igen persze. De ennek annyira nincs nagy jelentősége. Csak protonokat gyorsítanak, és azzal hoznak létre részecskekeltéseket. Így a protonok kerültek a hadronfizika középpontjában. Viszont, ha ismert lesz a protonok partonösszetétele kisenergián is, akkor ha álló neutront szóratnak velük, akkor a neutron szerkezete is ismert lehet. Nem fontos, hogy semleges részecskék gyorsíthatók legyenek, csak az a fontos, hogy hozzájuk képest nagy sebességű töltött részecskék ütköznek. Mert mindegy, hogy egy töltött részecske ütközik nagy sebességgel ütköznek semleges részecskébe, vagy nagy sebességű semleges részecske csapodjon bele töltött részecskébe.
"Vajon ez valóságos fehér folt, vagy azért a protonkisérletekből kb. tudjuk, mi történne neutronokkal?"
Csak a relatív sebességek fontosak. Mindegy, hogy egy nagysebességű töltött részecske ütközik álló neutronnal, vagy fordítva, nagy sebességű neutron ütközik álló töltött részecskébe. Ami kimarad az a neutron-neutron ütközés nagy relatív impulzussal, de valószínűleg ez is elég nagy energiákig vizsgált, azáltal hogy mondjuk nehézionütközéssel előállított nagyon gyors neutronnal ütköztetnek álló neutronokat.
Nem. Csak arról, hogy van az univerzum egészének van egy tömegközéppontja, és ahhoz képest asszimetrikusan elhelyezkedő testekre hathat a részecskefelhő helyileg nagyobb gravitációja.
Azonban lehetséges, hogy ilyen esetben is csak a közös tömegközéppontot kell figyelembe venni, és az csak lassíthat. De szerintem nem.
Szerintem a számításokból ki kellene jönnie a részecskefelhő tömegének, az átlagtávolságának és sebességének, vagy a teljes ellentmondásnak ezek között.
A jelenlegi tágulást elvileg az univerzum anyaga nem képes megállítani.
Gyakorlatilag túl keveset ismerünk folyamatból.
Ha az én általam felvázolt húr-modell nagyvonalakban ráillik a világunkra, akkor a helyzett sokkal összetettebb. A tágulás nem egyszerű gravitációs probléma, hanem a kvantumhatások is szerepet játszanak benne.
Az galaxisok kialakulásánál is vannak nehezen értelmezhető folyamatok. A galaxisok túl hamar alakultak ki. Az egyszeri gravitáció erre nem lehetett képes önmagában. Mint ismert, nagy energiákon a négy alapvető erő csatolási állandói közelítenek egymáshoz. Ha a korai univerzum sokkal forróbb volt, akkor a galaxisok kialakulását nem lehet egyszerűen a gravitációval modellezni, hanem a többi erőt is figyelembe kell venni.
A mi négydimenziós téridőnket az anyag hozta létre. Monthatnám, ez az isteni atom felülete. De ennek nő az amplitudója, lennie kell egy befoglaló térnek. Ez lehet végtelen, sőt jó ha végtelen, így lesz hely a tágulásra.
A rezgés frekvenciáját meghatározni már kissé komplikáltabb.
A legegyszerűbb út, ha lambda=h/(m*c) egyenlet segítségével egy hullámhosszt rendelünk az UBH-hoz.
Ekkor 6e102 Hz frekit kapunk. Ez szinte biztosan elég ahhoz, hogy 1 másodperc alatt a rezgés EGYENKÉNT és EGYMÁSUTÁN (multiplex módban) felépítse az univerzum összes részecskéjét.
Hiszen például az elektronnak a térben 1.23e20 Hz gyakorisággal kell megjelenni.
Szerintem az 1e82 Hz a helyes érték, de hogy miért, az még nem világos teljesen.
Megkérdezhetnéd éppen: meddig tud nyúlni ez a húr?
Tegyük fel, nem lehetséges az, hogy elszakad. (tudom, a húrelméletben a húrok szétválnak és összeállnak, de ezek a mozgások valójában csak metszetek)
Akkor akár 13.5 milliárd fényév hosszúra is megnyúlhat. Ha ekkor Planck méretű az átmérője, akkor az eredeti méretére (nyugalmi állapot) becslést lehet adni,
ami 9e25 méterre jön ki, ha egyszerűen átlagoljuk a két távolságot. (ez így csak közelítés)
Egy ekkora Schwarzschild fekete lyuk tömege ~6e52 kg.
m=r*c*c/(2g)
Ehhez a tömeghez képest egy galaxis tömege kicsi, de az univerzum tömegét egész jól közelíti.
Szerintem először próbáld megérteni, hogy miről van szó, aztán próbálj alternatív ötletelésbe kezdeni.
Az áprilisi Természet Világában pl. közérthetően le van írva, hogy mit is jelentenek azok a mérési eredmények, amelyeket alapvetően értesz félre. Szerintem kezdd ott.
A Schwarzschild megoldásban a zéró pont a Schwarzschild-sugár. Valahogy szét kellene kenni ezt a sugarat, mintha a BH eseményhorizontja Dirac-delta szerűen vibrálna.
A gond az, hogy a tömegek, amikkel számolunk, nem az igazi tömegek.
