91. évében lévő Édesanyámat idén január közepe táján kényszerültem beadni a pécsi ÖK. un szociális otthonába, miután fizikailag nem bírtam már fürdetését, kiültetését, járatását, sajnos öregkorú végelgyengülés és bizonyos fokú szellemi leépülés miatt[...] Bővebben!Tovább »
este azért a biztonság kedvéért felhívtam az egyetemi barátnőmet, aki fül-orr-gégész egy borsodi kisvárosban (sajnos nagyon messze van), megkonzultáltuk az ügyet
erről jut eszembe, megígértem, hogy jegelni fogom kívülről...
a vizitdíj idején persze üresek voltak a várók, akkor tudtak máshol nyavalyogni.... istenem, én meg ha csak tehetem, messze elkerülök, minden eü.-intézményt. vagyis pisilni be szoktam ugrani az SZTK-ba, ha a városban jön rám. :-)
és valahogy másképp képzelem el pl. a dél- vagy nyugat-európai nyugdíjasokat is, pl. kávéházak teraszán, klubban, szóval normális helyeken...
az előző dokimnál meg csak a telefonos időpontkérés működött, azt a többi beteg is tiszteletben tartotta. egy időben volt sorszám, de le se tojta senki, hiszen acicctensnő kijön, Mancinéni eljátssza, hogy éppen meg akar halni, hát jöjjön be Mancinéni (nehogy már addig, amíg itt van...). meg jönnek a pofátlanok sorban, hogy nekem csak egy papír, csak egy beutaló, csak 1 icipici recept stb. hiába lobogtatod, annyi a sorszámnak. mondjuk én most már egyre keményebb vagyok, elhajtom azzal, nekem meg még kisebb papírocska kell csak, meg hogy mit gondol, én a villamosra várok?
a mostaninál meg nem divat a telefonozás, a sorszám jön be, azt is legtöbbször visszarakosgatják, mert addigra a receptgyár legyártja a receptet. itt is marha zökkenőmentes, 2-en nyomtatják, órabérben. az orvos meg évente ha találkozik a beteggel.
Olvastam, igyekszem válaszolni. Pintyő liliomtiprós képeit természetesen láttam, kihagyhatatlanok :-))
Most panaszkodok egy kicsit: olyan hülye voltam, hogy estefelé a munkahelyen a villany lekapcsolása után visszanéztem a mosdóba (nincs-e bent mégis valaki), és visszafele fordultomban úgy belevertem az orrom az ajtófélfába, hogy reccsent, és eleredt az orrom vére. A szemüvegem nem sérült, úgyhogy a szemüveg előtti részt vertem be jól. Kolléga el akart zavarni a fül-orr-gégére, de a vérzés elállt egy idő után, és gondoltam, úgyis nagy és ferde az orrom, se szebb, se csúnyább nem leszek. Utólag megnézve mintha még összességében egyenesedett is volna :-))
Szépen haladunk ebbe az irányba - tegnap olvastam, hogy megszűnik Bonyhádon a belosztály, mint ahogy szép csendben sok minden. Az meg mai hír, hogy három nagyvárosban délelőtt már nincs tömegközlekedés, legfeljebb majd besétálsz a kórházba, mint régen. Ha három napba kerül, akkor annyiba, állásod már úgyse lesz, ahonnan hiányoznál. Aztán nem lesz orvos meg nővér meg ápoló, ha műteni kell altatóorvos meg gyógyszer meg műszer, de ez se gond, úgysincs, aki felboncoljon, mert a patológusok fogytak el legelőször. Eltemetni se nagyon fognak, mert már pár hónapja emlegették, hogy meg lesz szabva a temetkezési vállakozó és a krematórium is, mondmá, majd ottmaradsz a kórházban. Az se gond, pont húsz éve forgattunk egy kis filmet, az volt a címe, hogy Hullahelyzet Moszkvában. Az emberek nem vitték el a holttesteket, mert drága volt a temetés, oldják meg a hatóságok. Inkább nem részletezném a film vizuális tartalmát.
Bocs, lehet, hogy nem volt egyértelmű - amikor bent voltam, megcsinálták, kiengedtek, beállították valamire a gyógyszert, és három hét múlva szerették volna tudni, mi van. Q.va nagy spórolás, hogy most hetekig etetnek kétfajta gyógyszerrel, amin szintén van támogatás, lehet, hogy tök fölöslegesen, sőt lehet, hogy kárt okozva, ami majd megint pénzbe kerül. Az meg botrányos lenne, hogy azért vegyen fel a kórház, hogy megcsinálják a vizsgálatot.
Bár, egy pár éve, amikor kiderült, hogy a kerületben, ahol lakom nincs endrokinológia, a háziorvosom XIV. kerület, ott a központi labor megtagadta, hogy XIII. kerületi beteget vizsgáljon, hiába helyi az orvosa és helyi volt a kórház, ahol műtötték, valamint ahová korábban beutalóval jártam, a Margit Kórház meg megszűnt, volt olyan pillanat, hogy már azt beszéltük a háziorvossal, hogy essek össze valami kórház környékén, hogy bevigyen a mentő, mert akkor megcsinálják gond nélkül, kicsit zavart mindenkit, hogy több mint egy évig nem nézték.
Ami azért is kínos, mert már halasztották el műtétemet pár órával az esemény előtt, amikor az altatóorvos rájött az előzményekre, és arra az apróságra, hogy se égen se földön pajzsmirigy eredmény. Heteket vártunk az eredményre, amitől ugye a nem kicsit drága MR-leletek és minden egyéb érvényüket veszítették, de már nem volt idő újabb leleteket várni, annyira szar állapotba került a gerincem. Így aztán a műtét háromszor annyi ideig tartott, mert az MR alapján hossz relyen keresgélték a kiszakadt sérvdarabot. Lassabban és rosszabbul is gyógyult, napokkal tovább foglaltam egy ágyat, és 12 éve rendszeresen cirkusz van a hátammal. Lehet számolni, hogy mennyibe került az egészségügynek és nekem, hogy nem voltak hajlandóak mérni.
86 dolog, amit a legjobban rühellek a Fideszben. A szubjektív listát folyamatosan bővítem, amikor megint felbasszák az agyamat, vagy eszembe jut még nagyobb múltbéli sérelmem. [...] Bővebben!Tovább »
A mi rendelőnk is jó, az orvos mellett gyakran két asszisztensnő van, és az egyik asszisztensnő sokszor csak a recepteket szervezi, kiadja a leleteket, előjegyzi a vérvételi időpontot (aki kéri, annak leveszik a vért előre megadott napon reggel rendelés előtt), a máshonnan hozott leleteket bescanneli, megcsinálja az EKG-t. Így is előfordult már, hogy több órát kellett várni. A múltkor meg 11-kor az időpontot kapott pácienst hívták be, én csak utána mehettem. Vérnyomást mérnek, ha kell, ha nem.
Bár, diagnózist néha én mondok, de sokszor bonyolult eset vagyok :-)) (alapvetően hipochonder :-)) )
Á, aranyoskám én csak receptet íratok, ahhoz nem kell - legtöbbször ez az "érv", hogy miért nem húzott valaki.
Mondjuk ez az időpontos maszlag pár éve kiverte a biztosítékot nálam. Anyunak akkor is csípőprotézis műtéte volt, sajnos összejött valami fertőzés, amire antibiotikumot kellett szednie. Egyre rosszabbul volt, a háziorvos nem tudott mit mondani, telefon Pestre, persze menjünk fel csütörtökön du. 2 felé és soron kívül fogadják. Már mindenki elment, csak mi várakoztunk még 6 óra felé is. Viszonylag friss műtéttel gondolhatjátok milyen jó lehetett anyunak már 7. órája ülnie. Na és amikor bejutottunk, megkérdezte a doki: Kaukázusi kefírt eszik ? Akkoriban még alig lehetett kapni, másfelől honann a jóbüdös francból kellene azt tudnunk, hogy antibiotikum mellett ezt kellene fogyasztani ?
Nálunk két rendelő van egymás mellett. Az egyikben ül a doki, ő megvizsgálja azt, aki kéri. A másik szobában az asszisztens rendel, receptet, beutalót ír. Ezzel együtt elégedett vagyok velük, mindketten lelkiismeretesen végzik munkájukat.
Az időpont kérés a körzeti orvosnál nálunk kamu, legalább 10 éve nem voltam, telefonon kértem időpontot, mert pár éve hallom a rádióban, hogy lehet, mondta a doki, hogy jöjjek 6-ra, odamegyek, és mikor kijött valaki, már megy is be a következő beteg, mondom, én időpontra jöttem, hatra, erre mindenki felháborodik, hogy ilyen itt nincs, érkezési sorrendben lehet bemenni...-a következő beteg után kijön a doki, mondom neki, hogy én hatra jöttem, ő mondta, erre rámutat valakire, hogy a nemtudoménmilyen néni csak receptért jött, a valamilyen bácsi most jött ki a kórházból, de aztán majd bemehetek...
Ha nem ad időpontot, odaérek fél ötre, és már rég túllettem volna a beutaló-kérésen, így meg ott voltam másfél órát. Széép.
Naugyehogyugye! Ezért vagyok én is bajban: olvasom a különféle sajtótermékeket, aztán nem győzök osztani-szorozni, és csak belezavarodom, mert matekból mindig gyenge voltam:-)
