A közösségi oldalakon legtöbben Tóth Andit tippelik most. Nekem is ő az első számú tippem, de szerintem nem lenne akkora durranás.
Többen tippeltek Nikára. Ő tényleg nagy durranás lenne. Vagy akár a szintén többek által tippelt Dér Heni.
Viszont nálam két másik tipp is bekerült a kalapba, akik hasonlítanak a fantomképre és szintén nagy durranás lennének - negatív értelemben. Mondjuk Milán is inkább úgy szólt nagyot.
És a legviccesebb, hogy közben a könnyűzenei rádiók még mindig azzal promózzák magukat, hogy náluk nincsenek unalmas régi slágerek, csak igazi mai zene. :D Csak éppen nem találsz olyan dalt az aktuális slágerlistán, ami ne egy unalmas régi sláger feldolgozása lenne.
A mai könnyűzene romokban hever, nincs új ötlet, több évtizedes zenékből "lopnak", csinálnak újrahasznosított slágert.
Az új Kygo-Ava Max zene az első az európai listán, Shakira debütáló zenéjének ellopása. Cyril a Smokie dalt lopta el, Rudimental és Ella Henderson Alibi-je Coolio Gangsta's Paradise-jának motívumaira épül. David Guetta Kim Petrassal egy bő 20 éves Scooter zenét dolgozott újra, pedig már az is egy feldolgozás volt. Marshmello, Pink és Sting hármasa szintén feldolgozással van a slágerlistán, Alok & Bebe Rexha szintúgy. A Switch Disco - Ella Henderson közös szám egy Robert Miles megasláger újragondolása a 90-es évek közepéről.
De feldolgozták nemrég Kim Wilde "Keep Me Hangin On"-ját, Cathy Dennis "Touch Me" c. számát (mindkettő volt amerikai Number One), az Opus Live Is Life-ját.
Jason Derulo újabban csak feldolgozásokkal jelentkezik (Dido-val közös száma a korábbi Eminem/Dido zene ill. a Michael Bubléval kiadott új Spicy Margarita egy régebbi mambo szám feldolgozása). Vagy említhetem a rádiókból levakarhatatlan David Guetta-Anne Marie-Coi Leray hármast, a Baby Don't Hurt Me-t, ami a Haddaway megasláger eltulajdonítása.
Amiket felsoroltam, mind orrvérzésig megy a magyar rádiókban, gyakorlatilag tragikus a helyzet. Nagyítóval kell keresni olyan zenéket, amik eredetiek, és az előadó nem időt, energiát, gondolkodást és fantáziát akar spórolni azzal, hogy kiad egy sokadik feldolgozást.
És az a baj, hogy ez kezd elterjedni nálunk is, már jó ideje mennek a Szűcs Judit, Zalatnay, Demjén "újragondolások", jellemzően az amúgy is csapból is folyó rapperektől, akiket én sokra amúgy se nagyon tartok.
Én már négy évtizede követem a könnyűzenei trendeket és a zenei piacot, de ennyire fantáziátlan, dögunalmas, semmitérő zenékkel elárasztott korszakkal még soha nem találkoztam.
Teljesen egyetértek azzal, amit Tóth Veráról írtál. Jó a humora, viselkedni is tud, és ezek azért nem mondhatók el az agyonhájpolt testvéréről.
Emlékszem, amikor Vera átvette Tóth Gabi mentorálási feladatait pár éve, mennyire jó poénokat mondott. Egyfajta intelligens humornak nevezném.
Meg is lepődtem, hogy mennyire nem vette a közönség a poénjait, pedig szerintem nagyon humoros beszólásai voltak. Úgy látszik, az átlagközönség is inkább az alja viccekre és a káromkodásokra vevő...
Szóval azt mondják, egy bizonyos kor után az ember már nem képes befogadni új stílusokat, új zenéket,
Nálam talált már be új, de annak is lehet, hogy volt ősrégi gyökere. Viszont egyre kevésbé fogunk találkozni az új stílusokkal-szereplőkkel. Pár éve el sem lehetett volna képzelni, hogy egy együttes úgy töltsön meg egy tízezres stadiont, hogy azt se tudjuk, kicsoda. Pogány Induló. Vagy Beton.Hofi. Nem is épp Azahriah. Vagy egy komplett Sziget fellépősor - gőzöm sincs, kicsodák. És azt sem tudom, szeretném-e őket.
Utolsó bekezdésedre bólogatás, azzal a szomorú kiegészítéssel, hogy épp nem tartozom a kereskedelmileg kiemelten fontos korcsoportba, így nem is várom, hogy ez változzon :)
Elképzelhető, hogy Tóth Andi lesz, bár mostanában nagyon eltűnt mindenhonnan
Eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg meglépik-e: a Megasztár első női győztesét kérik fel! Tóth Verát ezzel a TV2 nem tudja még nosztalgiaszerű felvételekkel sem bejátszani a Megasztár legújabb évadában, Verának jó a humora és kulturáltabban tud viselkedni, mint a húga. Ha jól rémlik, már volt is zsűritag anno az RTL-en, a gyerek tehetségkutatóban.
Volt tavaly egy napi sorozat, amiben mellék főszereplőként, nagy sikere volt (tényleg nem volt rossz).
Nemrég kijött a második évad, aminek az elején kb. fél perc alatt ki is írták: jött Szikora egy cameo-szerepben, meglátta Andit és elvitte magával vokálosnak egy koncertkörútra. Állítólag nem terveztek vele sok jelenetet, de furcsa ez a mellőzés, pont azután, hogy az első évadban a nagy balhéja alatt is falaztak neki.
Igen ez így van. Egyszer olvastam egy érdekes cikket, hogy az ember csak nagyjából harmincas éveiben tud még új, divatos stílusokért lelkesedni, de aztán rögzül az ízlése. Nekem ez annyira durván jelentkezett, hogy visszakerültem a kiinduló négyzetbe, azokat a zenéket szeretem, amit kistini koromban. De annyira, hogy már azokat az előadókat se tudom meghallgatni, akiket később, tinédzserként, fiatalként kedveltem. Nagyon szerettem pl. az LGT-t, de, ha most felajánlják a Mindig magasabbra vagy az Ördög álarcosbálját, akkor ez utóbbit választanán, akkor is, ha mostani, fiatal dzsessz zenészek adnák elő. Sőt annál inkább.
Valójában a mai könnyűzenei szcénához én már csak óvatosan szólnék hozzá, mert már érzem, ez már nem az én világom, az utóbbi időben átrohant fölöttem a mai "zenei" világ, az a rap-féleség, az a stílus, ami engem leginkább a régi óvodás be-be-beee szintre, a négy-ötéves gyerekek értelmi szintjére és megnyilvánulásaira emlékeztet (az amerikai eredeti dolgok közül is sokan ilyenek, tizen-, huszonévesek úgy kántálnak, mint a három-négyéves óvodások), és csak a kisebb része igazán élvezhető, ahol úgy mondják a szöveget, hogy nem ez ugrik be azonnal, hanem valóban tudok figyelni a szövegre, a mondanivalóra is.
Nem tudom, miért terjedt el nálunk is ez a buta stílus, pedig a jobbak (Sub Bass Monster-től akár Majkáig) kezdettől mások voltak, de hát nyilván ehhez is tehetség kell, a többinek meg marad a be-be beee kántálás.
Szóval azt mondják, egy bizonyos kor ütán az ember már nem képes befogadni új stílusokat, új zenéket, én azt a "tudományosan" megállapított kort jócskán meghaladva csak úgy 2010 táján "rögzültem" láthatóan a könnyűzene tekintetében... Akkor még sokan valóban énekeltek is, ma meg már bárki összerak valami zenei alapot a számítógépen, aztán rábebebbézik valamit, és felrakja a tik-tokra, és a gyerekek eszik, nyelik, mint kacsa a hok... akarom mondani, a nokedlit.
Azariah számaiban egy kva szót se értek, a magyar részeknél sem, de az legalább zeneileg fogyasztható, úgy is van összerakva ügyesen, a legjobb, legbefogadhatóbb stílusokból összeszedve. És a szöveget sem úgy mondja, mintha háromévesen a másik gyereket csúfolná ritmusos kínrímekkel, ha nem is értem, mit mond.
De ez akkor is már egy más világ, szerencsére a 2010-ig feltűnt stílusok és előadók is léteznek még, nem is beszélve az előző évtizedek legjobb zenéiről, vissza egészen az ötvenes-hatvanas évekig. (Mostanában sok olyan "reaction" videót nézek youtube-on, ahol huszon-harmincasok először ismerkednek a régi zenékkel, ami vagy a gyerekkorom zenéi voltak, vagy már akkor is a "Slágermúzeumban" szerepeltek.)
Az első X-Faktorban még nekem ismerős zenék voltak, a mostaniakban már egy csomó ismeretlen, és számomra értékelhetetlen maga az alapanyag is, amit a beválogatott tehetségeknek elő kellene adni.
És ettől kezdve a zsűri összetétele már csak ráadás, illetve nem sokat számít.
"Ezt én sem értem. Nálam akkor ért véget az X, amikor összefújta a szél a Puskás-ByeAlex-Gáspár triót. Se humor, se hozzáértés, se teljesítmény nemigen szorult beléjük."
.
Ezzel nem teljesen értek egyet, Gáspárra én nem mondanám, hpgy nem ért a zenéhez, vagy hogy nincs füle és érzéke hozzá.
Puskás meg - bár a zsűriben hozta a szokásos túljátszós, modoros formáját - az együttesével (The Biebers) csinált értékelhető dolgokat.
"és melyik jelenet nincs, az első, vagy az utolsó?"
.
Amiről az egész film szól, az, hogy show is van, meg zene is van, és mindkettőt halálos komolyan veszik azok, akik halálos komolyan csinálják: a magas színvonalú, minőségi szórakoztatást, aminek jelentős része a zene, de ott van minden más, a fények, a táncosok, a ruhák, minden.
Itt ebben a műsorban valójában a minőség az, ami egyre jobban hiányzik belőle.
A filmben erre az életét teszi fel a főszereplő is, meg sokan mások, ebben élnek, ezért élnek,
There is no business like show business.
Ide, nekünk meg jó lesz ez is, a tesco-takarékos talent-só.
És mégis kaptál 3 minuszt erre, tehát páran nyilván nem így látják. Szerintük nyilván ezekkel az emberekkel volt nívója ennek a műsornak, meg a nézettség fontosabb, mint a minőség.
