Nagyon informatív volt számomra ez az írásod is! Tényleg ahol ez szóba kerül, hogy kisteljesítményű SE erősítőkhöz milyen magas érzékenységű, nagy részletgazdagságú hangfal passzolhat egyáltalán, akkor 10 esetből 8x az Audio Note AN-E hangfalat ajánlja mindenki. Nem lehet az a puszta véletlen, hogy iszonyú ritkán hirdetnek meg egy-egy ilyet eladásra.. évente néhány darab bukkan fel egész Európában, a legtöbb ahova került évekkel korábban - ott az végállomás.. nem kell, nincs miért tovább keresgélni a tulajdonosának.
De végül is ez egy jó hír, hogy ebben az erdőben, ami az audio, a zenei reprodukció, hangzásvilág.. van néhány fix pont vagy legalábbis olyan mérföldkő, amihez lehet igazodni vagy belőle kiindulni, ahhoz hasonlítani valamilyen minőséget, lehetőséget, utat.. általa-vele kipróbálni más audio egységet.
Inkább azt ajánlom a kérdezőnek, hogy az óriás szekrények építésére szánt időt és pénzt élő (klasszikus jazz, stb. igény szerint) koncertekre fordítva sokkal inkább megvalósul a minőségi zenehallgatás. Lehetőleg előnyben részesítve a kamarazenei környezetet mert a hangszerek saját hangját akarjuk hallani és nem a hangosításét. Ha ebből indulunk ki, hogy semmilyen rendszer nem lesz tökéletes és az élő hangszerek hangját nem képes 100%-ban visszaadni akkor kompromisszumokat kell kötnünk és az ingatlan akusztikai korlátait leginkább kiküszöbölni képes, péztárcának és egyéni ízlésünknek megfelelő hangsugárzók lehet az irány az ahhoz passzoló erősítővel. Hogy ez kinek mit jelent erősen változó zenei ízlés egyéni igények és lehetőségek függvényében. Mint minden hobbyban ebben is lehetnek szélsőségek amikor a zene már másodlagossá válk a hány milliós rendszer milyen márkájű kábelek és hány kg ezüst van a rendszerben mögött. Mindenikinek más okoz örömet de inkább törekedjünk a zene által okozott élmények és nem a méregdrága vagyontárgyak gyűjtésére. Nekem 80-as évekbeli sony apm-ek bőven megfelelnek apm-22es 44esg, 66esg. Sikerült megtalálni mindegyikhez a hozzá leginkább passzoló erősítőket ez nekem elég nem akarok változtatni. Az épülő se-hez is az ihletet egy ősi klangfilm adta mely a kezem ügyében járt.
"Fel kell tegyem a beugratós kérdést, hogy ki milyen hangfalakat használ a csöves erősítőivel?"
Az eredeti kérdésre visszatérve: kezdjük azzal - ha már idelinkeltem - amivel a japán nagy öregek hallgatják a jellemzően kis teljesítményű (2-10 W) triódáikat, pl. ezt a tornyot:
Érdekes módon a többség aktív hajtást használ, azaz egy-egy szekcióhoz külön végfok társul, éppen a végcső-kimenőtrafó-hangszóró szinergia megteremtése okán. Tulajdonképpen 3 utas hangrendszerről van szó, a térhangosításban mai napig ez a klasszikus felállás - persze nem ennyire kifinomult módon;):
A meghajtás azonban az ősidőket idézi, törekedve lehető legegyszerűbb kapcsolásokra:
(A másik véglet a triódákhoz az egyutas, érzékeny, szélessávú hangsugárzók alkalmazása, ami ugyan látszólag egyszerűbb, elérhetőbb és talán olcsóbb is - gondoljuk mi, a karosszékben ülve ;) Eddig a japán álom...
Én az alábbi párosításokat használtam a különböző csövikhez:
- EL34 (EA057 pp kimenő) > saját DIY hangfal (Linn isobarik dóm + valamelyik vidi mély az akusztikus laborból)
- EL34 (AN pp kimenő) > egyedi StandArt-2 (Ez pompásan illett az el34-hez, de a felbontása egyúttal a határokat is jelentette, már nem közvetített le komolyabb alkatrészcseréket se.)
- GE 6550 (AN pp kimenő) > Audio Note AN-E (Nagyon-nagyon kevés hangfal képes ilyen felbontásra és részletgazdagságra, enélkül pedig semmi értelme se az erősítőépítésnek, se a rendszer hangolásának)
Nem az ST-70-ről beszéltem a gyenge pontjai ismeretek számomra. A tápegysége valóban alulmérezett. De gz34 sem a legjobb dióda választás egy 2x35W stereo-ba. Egy ez150-el pl. csodákra képes ennél nagyobb árramot szinte semmilyen csöves dióda nem tud csak apró bökkenő, hogy az 5V ac-ból 6,3V DC kell faragni, de szerencsére ez150 indirekt fűtésú és a lassabb felfűtése még jót is tesz a többieknek. Egyébként a belinkelt tápegység kérdésben a cikkírótól teljesen függetlenül ugyanide jutottam. Első kicsi C olaj papírt aztán a többi C nagyobb fólia az L-ek meg pont ugyanúgy 10H-ek.
Legviccesebb az egészben, hogy pusztán szakmai érvekkel operálva végül oda jutnánk, hogy az anódtápfeszültséget rezgőkörön (CLC!) keresztülvezetni, "ez kérem hülyeség":):))
A brumm a meghajtó- illetve feszültségerősítő fokozatok anódtápjánál okozhat problémát. Ha javítani szeretnél a gyári Dynaco tápmegoldáson, az RC-szűrők 20uF-jait vedd sokkal nagyobbra (a tekercs előtti illetve utáni kondikat véletlenül se!). Jó minőségű, eltalált értékű elkókkal a hangminőség is javulni fog.
Hit gyülekezete távol áll tőlem. Gyakorlatias szempontok vezérelnek, na meg az anyagi és egyéb lehetőségek és megfontolások mint elérhető akatrészek rendelkezésre álló hely, saját gyűjtött csövek, stb. Volt szerencsém látni, hogy a 30-40-es években is képesek voltak jól működő és szépen megszólaló erősítőket építeni ezüst nélkül pedig még jó minőségű kondenzátorok sem igen voltak túl nagy számban. Persze valamennyi ezüst lesz a huzalozásban, de nem esem túlzásokba. Tango utód ISO kimenők és trafók nem gagyesz csőfoglalatok meg régi nos csövek ahol tekergetni kell (közepelés, bias) ott sakae helipot. A huzalozásnál meg a lehető legelőnyösebb elrendezés támogatva a kevés és rövid összekötő huzalokat minél inkább felhasználva az alkatrészek kivezetéseit nem 2 km szépen összetekert és derékszögben vezetett kábelkorbács. Nem a kábelezés szépsége az elsődleges szempont, hanem a jelátvitel szempontjából optimális a szépség a második a sorban. Meg minden nációra azt bizzuk amiben a legjobbak. Pl. régi usák és német magyar vagy holland csövek japó trafók, foglalatok ellenállók, huzalok, német, japó kondik. stb.
A rendes high-endesek nem építenek havonta új erősítőt (csak a hifisták;), hanem elindulnak egy úton és végigmennek rajta, bármilyen rögös is - ahogy Jolida is írta. És mindeközben nem a koncepció és a kapcsolási rajz szokott változni, hanem maga a gondolkodó ember változik meg, és leginkább a zenéhez (és a világhoz!) való viszonya lesz más. Akkor is, ha nem hallgat zenét. Pontosan ezt írja le a VT52-es emberünk is.
Egyébként pont a tápegységről írt bejegyzés volt a 90-es években az egyik legfontosabb posztja az oldalán: http://www.vt52.com/node/180
Rendes High End-ben ezek nem igazán szempontok, ld. ezüsttel tekert trafók illetve egyéb, tényleg magas költségű megoldások... egyébként itt nincs sok értelme az érveknek, előbb-utóbb mindenki ráérez a dolgokra. (Vagy nem.)
Talán mert drágább a 2 db jó minőségű fojtó meg a több kondenzátor és nagyobb helyigény. Mindennek van oka, azért a dupla L mert az első hangolva lesz 100Hz-re és utána valaminek a többi felharmónikusát is szűrni kell.
Szerintem első körben próbálj meg zöld ágra vergődni egy mezei CLC-vel, mert abból sem túl egyszerű színezetlen hangzást kihozni. (Ha sikerül, utána további tapasztalatok útján rá lehet jönni, miért nem látunk High End csövesekben dupla CLC-t.)
Ezt mindenki ismeri, de nem ezt akarom megépíteni, hanem saját elképzelést. A tápegységben CLCLC szűrés lenne fóliakondik lennének a szűrőtagok első C olaj-papír.
"nem szeretnék csatolókondit, elkót és minél kevesebb ellenállást"
Ezt a kapcsolást már kitalálták 1929-ben (Loftin-White a neve), nincs csatolókondi a jelútban, nincs elkó a tápban. A japán exklizív audiofilek legalább negyedének ilyen elven működő erősítője van, nem véletlen, hogy a 90-es években én is megépítettem a saját verziómat. Meglehetősen nagy kaland volt, a Csontos is eljött meghallgatni, hiszen a kimenő és a hangfal is Audio Note volt, a rengeteg infó is tőle származott a távolkeleti trendekről... A végfok meghajtás atomegyszerű, mint minden igazán zenei cuccnak, nem is ezzel pöcsöltem évekig, hanem a tápegység hangolással... Mert mint tudjuk, NEM a végfok szól az erősítőkben, hanem A TÁPEGYSÉG!;)
A Loftin-White alapból is új dimenzióba helyezi a hangreprodukálást, teljesen új fényben megvilágítva bármely lejátszott zenei médiumot. Az elv kristálytiszta, de a gyakorlati megvalósítás, a farigcsálás és a komponensek fizikai tulajdonságainak összehangolása teszi fel a koronát a soundra. Ebben az erősítőben az Audio Note kimenő mellett a belső kábelezésben minden jelvezeték sodrott (minden szál különböző átmérőjű a sodratban!) ezüst Kimber KCAG interconnect, a különválasztott táp- és jelföld vezetékek egységesen Siltech ezüst drótok... (Csak a vezetékezés 400 rongyba került;))
A kísérletezéseim során az usákok csövei bejöttek pl. 6sn7 végtelen változatai a ruszkikhoz képest ég és föld jól lehet az egyes variánsaival az óhajtott irányba tunningolni a hangot. De a 211 csöveik is nagyon jók az 1943-as signal corps bélyegzős RCA 211-ek amit egy olasz bácsitól vettem az igazi rock n roll szinte minden dobozból kihajtják a xart is. A kisebb teljesítményű ősrégi 20-as 30-as évek európai triódák mindegyike gyönyörűen zenél aminek csak a kapcsolás kimenők kondik szab határt. Most egy olyan projektet akarok bejezni, amiben nem szeretnék csatolókondit, elkót és minél kevesebb ellenállást de abból jót. Amiket leírtam azokkal magam vesződtem és hallgattam meg de még van pár kipróbálásra váró cső. Pl. px25-öt és ekvivalenseit még nem hallgattam és a hatalmas 212 kipróbálása is piszkál. Előbb utóbb úgy látom mindenki eljut a PP-től az SE vagy a DHT PP felé kíváncsiságból, hogy megízlelje. Meg lehet SE is igen nagy teljesítményű, csak pár számmal nagyobb csövet kell választani. Pentódák sugártatródák a nagyobb teljesítmény és hatásfok érdekében lettek kifejlesztve de mint mindennél ez is kompromisszummal járt, cserében valamit lecsippentenek a hangból. Ha félvezetős akkor pioneer sa-9800 a japó maximalista duál mono kialakításával hatalmas trafóival nekem már elég jó.
Köszönöm az instrukciókat ~ de egyenlőre nem tartok az evolúciós fejlődésnek azon a fokán, hogy a hangfalakról ilyen sokat "tudjak" ill. a fülemnek szoktam hinni, de az is nyilván egy szubjektív elem.
Ezzel bent is vagyok az erdőben. Tényleg erősítő és hangfal cserén is gondolkodom, az erősítőben abszolút az elektroncsöves az irány ~ de így ezek szerint először megfelelő hangfalra kellene rátalálnom.
Fel kell tegyem a beugratós kérdést, hogy ki milyen hangfalakat használ a csöves erősítőivel?
Ha csöves erősítőben gondolkodsz, a hangfal érzékenysége a másodlagos szempont a "könnyű hajthatósággal" szemben.
A kisebb érzékenységű hangfal esetében nagyobb teljesítményű erősítőben lehet gondolkodni, de egy extrém impedancia menetű hangfal eleve kizárhatja a csöves erősítővel történő meghajtást, illetve olyan erősítő igénnyel léphet fel, ami irreális a hangfal minőségéhez képest.
Itt a gombhoz kell keresni a kabátot, a hangfal tulajdonságaihoz az erősítőt ... aztán lehet finomítani az előtte levő dolgokkal.
Hálás vagyok ezekért az igényes, alapos és színvonalas hozzászólásokért, gondolatokért. A csatolt oldal tényleg őrület - egyre mélyebben egy göröngyös úton, melynek során az ember persze csodákat is megélhet.
Fontos gondolat volt számomra a szinergia említése.. egyben elgondolkodtatott, hogy ha magam is elindulok ezen az úton, akkor nem lesz elég vagy lehetséges vagy "értelmes" csak a csöves erősítő hangminőségére gondolni ~ az értelmezhetetlen szinte a hangfal hangminősége nélkül.
Azaz a két terület kéz a kézben jár s azt látom, hogy minden esetben a csöves erősítő mellett nem egy tucat hangfal van ~ az is önmagában egy mérföldkő.
Nekem most jelenleg egy egyszerű amerikai sorozattermék van 1976-ból, de legalább 92,5 dB. érzékenységű ~ azokban az években ez nem volt különös - most kell rohadtul nyitva tartani a szemedet, hogy rátalálj ilyen hangfalakra.
A 90'-es évek elején kint dolgoztam Japánban, ott hallottam először TT (thoriated tungsten) katódos (fűtőszál) -már akkor is fél évszázados- triódákkal épített erősítőket.
Csorgott a nyálam, de a jó erősítő ár -"köszönhetően" a már akkor is elborult (interstage és kimenő) trafó árszintnek- meghaladta két éves fizetésemet is, így elérhetetlen volt, de a hangzás belém égett.
Akkor még kint se volt publikus elérhetősége a használt cuccoknak (internet jellegű kapcsolat még csak akkor volt kialakítás alatt) , hétvégeken fél napot töltöttem Akihabarán az elektronikai negyedben, böngészve a kis (szó szerint, a legtöbb üzlet 2-3m2) hogy jó cuccokat tudjak vásárolni.
Igazából az elmúlt egy évtized ebay-es gyűjtései alapján lett akkora kollekcióm, hogy kiélhetem a 20'-30'-as évek legjobb amerikai csöveivel (01a, #26 előfok csövek, 841, -főleg grafit anódos- 801, 801a, 1608) a "hajlamaimat", kísérletezhetek különböző kapcsolásokkal.
Ezek nagyon jó csövek, de végerősítőnek csak nagy áttételű, jó trafóval futják ki magukat, ami még ma is ritka.
"Egy viszont biztos: bármelyik úton indulsz el, mindig úgy érzed, hogy az a legrögösebb. :-ppp"
Ez telitalálat!;)) Le se írom ezt az utat, meg amúgy is erről szólt audiolandon az egyik topik kb. 2000-2005 között
Nem írom le azt se, miket tartok jó csőnek a hallott készülékekben, csak amit anno meg is építettem:
- EL34 - Eag és Audio Note push-pull kimenőkkel. Teljesen korrekt hang tud lenni, semmi nem zavaró benne, lehet rá figyelni, de nem hatol igazán a zene mélyére. Ez azonban nem okoz hiányérzetet, mert nem tudod, hogy van a felszín mögött még egy - vagy több - mögöttes réteg is egy másik dimenzióban. Ennek ellenére hallottam már szárnyalni az el34-et eag kimenővel is, de az istennek nem jöttünk rá, hogy most meg miafaxtól lett ilyen jó ;))))
- GE 6550 tródának kötve, Audio Note push-pull kimenőkkel. Ez az első parádés hangom, olyan természetességgel szólt, hogy részévé tudott válni a hétköznapi életnek is,,, Mondhatnám, hibátlan cucc volt. Évekig hallgattam, mígnem az egyik cső elszállt, de olyan kurva drága volt már a hasonló csőkészlet, és annyit ábrándoztam már a Csontos által terjesztett - a japán hifisták körében favorizált - Sound Practices magazinban publikált ősi dinoszauruszokról, hogy elgondolkoztam a lépésváltásról. Állandóan ezeket a kapcsolásokat bújtam, meg a VT52 weboldalt, amit azóta lekapcsolt, majd nemrég újraindított a gazdája... Ajánlom mindenkinek, aki bogarat akar a fülébe:): http://www.vt52.com/node/98
Ez egy más világ: semmit a jel útjába, minél kevesebb elektróda a csőben és kondi a jelútban, bivalyerős táp, fínom, szeriőz hang, nagy érzékenységű, könnyen hajtható papírmembrános szekrények, nagy érzékenységű tvíterek, és brutális jelenlétérzet bármilyen zenével!
A nagy kísérlet egy olcsó 2A3-nak megfelelő ruszki csővel történt és a meglévő push-pull kimenővel:
- 6B4G Audio Note PP kimenőkkel - EZ VOLT AZ IGAZI NAGY UGRÁS! (Egy barátom ugyanezzel a csővel és Audio Note single ended kimenővel épített végfokot az egyutas Lowther hangfalához...... bazzzmeg, nem lehetett elmozdulni előle!)
- 2A3 közvetlen fűtésű trióda AN single ended kimenőkkel - az SE végfok nem annyira "ugrás", mint inkább tudatos és egyértelmű lépegetés a minőség felé. Az single ended hangot "tanulni", kóstolgatni kell, mint a jó bort, de ha rájövünk a zenei ízére, többé nem enged el... Ugyanez a 300B, a 211, vagy egészen finom formában a nagy előd, a VT52.
Ahogy Percy is írta, a lét határozza meg a tudatot akarom mondani a hangsugárzó a hozzá passzoló erősítőt. :-p
Utána jöhet a hangzásban elképzelt "jelleg" és esetleg sok év tapasztalat, kísérletezés után sikerül megtalálni az egymáshoz illő elemeket (szinergia).
Az, hogy ezt ki, hogy éli meg (félvezetős/csöves, push-pull/triódás, NFB/nonNFB, hard core csőmánia/hibrid megoldások stb.) szinte mellékes, a kielégítő eredmény a fontos.
A haverokkal, barátokkal persze ezek mentén jókat lehet vitatkozni, cikizni egymást, de azért egy-két (vagy több) évtized alatt mindenkiben kialakul a preferencia, amin nagyon nehéz változtatni.
Nálam is áll a "szekrényben" pár félvezetős, EL84SE, EL34 PP, 211 SE, de már régóta egy 10W-os 300B SE-t hallgatok, mert szerencsére olyan hangfalaim vannak, amik illenek az SE vonalhoz (moderált impedancia menet, nem túl érzéketlen).
Készült persze deszkán ezoterikusabb SE triódákból (841, 801a) is erősítőm, csak még évek óta nem jutott el a bedobozolás szintjére. :-)
Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy ugyan minden út Rómába vezet, de az útvonal, az eszköz, az utazás hossza mindenkinél más és más.
Egy viszont biztos: bármelyik úton indulsz el, mindig úgy érzed, hogy az a legrögösebb. :-ppp
6C33C-hez soha nem volt szerencsém, de egyes hozzáértők szerint ez az eredetileg stab. csövet kis belső ellenálllása kis feszültsége nagy árama miatt OTL erősítőben lehet egyáltalán audio célra használni. Bármiféle kimenőtrafós felhasználása hiba és vakvágány. A listában nálam is az el34 gitárcső a legalján van. Ultralineár kapcsolában kihozható belőle a maximum de aztán el is érte a határait. Amihez nekem volt szerencsém ha PP vagy nagy teljesítményű SE-ről (legalább 20W/channel) beszélünk el34 --> kt120 --> 7355 --> 7868 --> el156 Tfk --> 211 GE --> WE 211 --> RS237 --> RS272--> O75/1000 --> 211 RCA --> 4212 STC??? (ennek kipróbálása még várat magára)
2A3 és 300B-hez nem volt szerencsém mindig maradtam az európai variánsoknál.
Ha 10W körüli vagy alatti SE vagy PP-ről beszélünk
A lista stubjektív emlékezetünk pedig gyakran csalóka ezért a sorrend eltérhet egyes csövek zeneibbek mások viszont dinamikában verhetetlenek mint RCA 211 vagy EL156.
Én a 6L6GC mellett tettem le a voksomat (nagyon sokat meghallgattam, az öreg Tannoyokon szinte mindegyik elvérzett, a Dynaco is... az 1.8 Ohm min. impedanciát nagyon nem komálták).
Az EL34 túl "szürke" volt számomra mindig is, de a fontosabb hogy nagyon nem bírják ezek a végfokok a komplexebb terheléseket.
Természetesen a KT88 és a 6550 is nagyon jó ebből a szempontból, ráadásul mindezt kicsi extra teljesítménnyel teszik a 6L6GC-hez képest Lassan ötödik éve egy 6L6GC-re épülő diy végfokot használok, teljes megelégedéssel ;)
Teljesen szubjektív és mindenféle hozzáértést nélkülöző privát sorrendem, hogy milyen elektron csövek voltak azokban az erősítőkben, melyeket valaha életemben hallgathattam - nagyjából így tetszett egyre jobban az a hangzásvilág, részletgazdagság, brummogás és torzítás mentesség, stb.. amit hallottam.
EL34 - 6L6G - KT88 - 300B - 2A3 - 211 - 6550
Amit nem tudtam sehova sem besorolni vagy hasonlítani, az a 6C33C volt, amely hihetetlen tisztasággal és részletgazdagsággal hozta a zenét, de valahogy még is olyan színtelen volt és a mélyek nem voltak elég reprezentáltak - de mondom ez nagyon szubjektív lista nyilván s akkor még hol vannak az audio lánc többi elemei : jelforrás alatt értve hanglemez vagy CD, aztán a hangfalak és kábelek.. stb.
Szívesen venném, ha bárki elmondaná a saját véleményét, hogy mely elektroncső típusoknál érezte azt, hogy annál már egy érezhető minőségi ugrás van a zenei reprodukció szempontjából s ha teheti, olyan erősítőt választana, ami azzal van építve?
Az én listámnál én minden egymás után következőnél jelentős hangminőség változást érzékeltem.
Klassz, hogy végre van egy topik, ahol nem indult el egymás anyázása - köszönöm uraim!
Biztosan nem töprengenék a 27% ÁFA kiköhögésén. Van más módja is az importnak német vagy holland esetleg szlovák 19%-os ÁFA sokkal barátibb. El sem hiszem, hogy az eredeti ST-70-et még kb. 60e-ért vettem. Persze akkor még barátibb volt az ára meg dodo is 200Ft alatt volt. Néha van Európában is eladó. De egyetértek valaki előttem szólóval, hogy ezekért a félmilliós összegekért attól ez még csak egy el34 marad. Utána jön a jófajta NOS el34-ek beszerzése horror áron. Multkor adtam el egy valvo-t 130 EUR-ért. DHT-k (régi gyártású) nem mai kendácsolt sokkal zeneibben szólnak. Vagy ha már sugártetróda/pentóda akkor el156 a csúcs. Ennyi pénzért inkább ilyen vasat kell venni vagy összedobni TFK el156-al az garantáltan nem okoz csalódást.
