Különösen az ókorral-középkorral foglalkozók számára elengedhetetlen fontosságú az egykori földrajzi viszonyok, a vizsgált történelmi eseményekkel egykorú természeti adottságok ismerete, de a közelmúlt történései szempontjából sem közömbös olykor, gondoljunk csak a Tisza szabályozását megelőző helyzetre...
Ibn Khordádzbeh írja a kaukázusi átjárókról: "Ami magukat a kapukat illeti, ezek alatt a Qabq-hegység [ǧabal al-Qabq, Kaukázus] szorosainak nyílásait kell érteni; ezekben erődök vannak. Ide tartoznak: Bāb Ṣūl, Bāb Allān, Bāb aš-Šābirān, Bāb Lādiqa, Bāb Bāriqa, Bāb Samsahī, továbbá Sarīr fejedelmének kapuja, Bāb Fīlān-Šāh, Bāb Kārūnān, Bāb Ṭabarsarān-Šāh, Bāb Līrān-Šāh, Bāb Libān-Šāh és Bāb Anūšarwān. Samandar városa al-Bāb mögött van; ami azon túl terül el, a kazárok kezében van."
"Prosper szerint a hegy tartotta vissza két évig a vandálokat"
Orosius szerint, aki nem írt konkrét időtartamot.
"Az általad nem idézett Zoszimosz az angol fordítás szerint azt írja, hogy a római parancsnok megegyezett a vandálokkal és átengedte a pireneusi átjárókat nekik"
S ha eredetiből fordítanánk Zószimoszt, megnyugodna a kis lelked?
"Két évvel azelőtt miért nem egyezett meg a vandálokkal, és mi bírta rá aztán a »megegyezésre«"
:DD
Mert még nem hozta úgy a politikai-katonai helyzet. Amiről halvány lila gőződ nincsen továbbra sem.
"Ha nem ismerünk ilyen megegyezésre utaló ésszerű okot"
Vagy inkább az adottságaid nem teszik lehetővé, hogy ennek utánanézz. Sőt, amikor mások megteszik helyetted, azt sem vagy képes felfogni. Mit vársz még?
Tisztázzuk. Az általad ismert és idézett forrás, Aquitániai Prosper szerint a hegy tartotta vissza két évig a vandálokat.
Az általad nem idézett Zoszimosz az angol fordítás szerint azt írja, hogy a római parancsnok megegyezett a vandálokkal és átengedte a pireneusi átjárókat nekik.
Kérdés. Két évvel azelőtt miért nem egyezett meg a vandálokkal, és mi bírta rá aztán a "megegyezésre". Ha nem ismerünk ilyen megegyezésre utaló ésszerű okot, akkor nem is volt megegyezés, legfeljebb zoszimosz fejében.
Ebben az esetben igazad van, vagyis két év után sikerült a hágókat elfoglalni a vandáloknak, ami által lehetőségük nyílt az átkelésre.
Nagyeszű barátom. Ha egy csöpp értelem szorult volna beléd, számodra is nyilvánvaló kellett volna, hogy legyen: nem a hegyvonulat földrajzi adottságaiban állt be változás, hanem a hegyszorosok védelmét illetően. Az meg láthatóan erősen függött a politikai-katonai helyzettől.
Emiatt igazán nem kellene azon igyekezni, hogy mellékvágányra terelődjön a beszélgetés :D
Részletezhetem tovább a kedvedért, de véleményem szerint felesleges. A legutóbbi vergődésed is csak azt bizonyítja, mennyire ostoba vagy. Hiszen ha egyszer a forrás (Orosius) azt mondja, hogy "az alánok, szvévek és vandálok népe, több másikkal együtt ... folyamatosan előrenyomulva megérkezett a Pireneusokhoz; azonban egy ideig ezen akadály által hátráltatva, a környező tartományokban szóródott szét" (VII, 40, 3), abból számodra az következik, hogy a forrás megbízhatatlan, mivel nem számol be részletekről, hogy miért tartóztathatta fel őket a Pireneusok egy időre.
Mert fogalmad sem volt a nagypolitikai játszmákról, sem a katonai előzményekről, sem a párhuzamosan zajló eseményekről, melyek az említett népek galliai "időzését" kísérték. Hiszen – milyen meglepő! – nem ismerted a forrásokat, s nagyrészt még most sem ismered. Csak ennyi. Ehelyett szokásodhoz híven megpróbálod "kitalálni" a történelmet, mert még mindig nem jutott le a tudatodig, hogy ez nem így megy...
Butuska képzelgésedben azt hitted, a Pireneusok nem hátráltathatja az alánokat, vandálokat, mert ha Róma a Rajnától visszavonta a csapatait, akkor nyilván Hispániát is kiürítette. De rendkívül nagy sajnálatodta ez egy viszonylag jól dokumentált korszak és térség... :D
Borovszky Samu: "A ravennai udvar közönyössége, Gallia jajkiáltása és az elhagyatottság érzete a zendülő természetű brit hadsereget lázadásra sarkalta. Valami Marcus nevű katonát császárnak kiáltottak ki, de ezt csakhamar megölték s Gratianust tették helyébe, kivel négy hónap mulva szintén így bántak el. Ekkor megujult a katonák lelkében a Nagy Constantinus emlékezete. A közemberek közt találtak egy Constantinus nevűt s ezt, a nélkül, hogy meggyőződtek volna, vajon alkalmas-e az uralkodásra, feldíszítették a biborral. Mindazáltal Constantinus nem volt épen tehetségtelen ember s első pillanatra észrevette, hogy ha a hatalom birtokában meg akar maradni, katonáit foglalkoztatnia kell. Galliába vezette tehát a sereget s a lakosság nem mint lázadót, hanem mint szabadítót üdvözölte. Első dolga volt, hogy az erődített helyeken és castellumokban levő haderőt is maga köré gyüjtse s tábornokaiul kinevezte Justinianust és a frank Nebisgastot. Az ellenség főnökeivel szerződéseket iparkodott kötni, melyeket azok ép oly könnyen elfogadtak, mint megszegtek. Átengedett számukra bizonyos területeket, s mikor ezzel nem elégedtek meg, megfenyítette őket. De már ekkor Sarus, a gót származású tábornok rendeletet kapott, hogy a lázadót verje le s fejét hozza Honorius lába elé. Ez először Justinianusszal bánt el s egy ütközetben meg is ölte őt, majd Nebisgastot tette el láb alól s egyenesen az erős Valentia (Valence) ellen fordult, a hol Constantinus megvonta magát. De Constantinus nem ijedt meg; a frank Edobichra és a brit Gerontiusra bízván a vezérletet, ezek addig serénykedtek, míg Sarust kiszorították Galliából. Ekkor arra gondolt, hogy Spanyolországot is hatalmába keríti. Csakhogy a pyrenaei hegyek közt heves ellenállásra talált. Honorius négy unokaöcscse, névszerint Didymus, Verenianus, Theodosius és Logadius, kik még a nagy Theodosius kegyéből terjedelmes birtokokat és előkelő tisztségeket kaptak, összegyüjtötték alattvalóikat s rabszolgáikat, és elállották a hegyszorosokat. Egy ideig sikerrel küzdöttek; de a mikor Constantinus a főparancsnokságot Constans fiára ruházta, ki előbb szerzetes volt, s a honoriánok ezredeit – így neveztek Honorius tiszteletére némely barbár csapatokat, melyek katonai fegyelem alatt voltak – rá bízta, ennek sikerült magát keresztülvágnia. Didymus és Verenianus hűségükért életükkel fizettek. A tartomány most a honoriánok őrizetére bízatott, s ezek siettek rablásvágyukat kielégíteni. Nem törődtek a szorosok őrizetével, és a barbárok 409. őszén Spanyolországba törtek és a tartományt elárasztották."
"The sixth-century Roman historian Zosimus claim that at this point Gerontius, non trusting the strenght of his own troops, formed an alliance with the Vandals, Alans, and Sueves, who were now pillaging southwestern France. In 409, Gerontius agreed to let these marauders cross the Pyrenees unopposed in return for their aid against Justus .. The Vandals, Alans, and Sueves were left to their devices. They could not return to Gaul, now swarming with Constantius's imperial troops, so they decided to settle in the Iberian Peninsula" (K.E. Carr: Vandals to Visigoths: rural settlement patterns in early medieval Spain; University of Michigan Press, 2002, 25–6.)
Szerinted milyen földrajzi akadály volt az, amely pár évig hátráltatja a vandálok és tsaik átvonulását a Pireneusokon, majd hirtelenjében elhárul? Eredetileg már a Rajna befagyásánál is azzal a hülyeséggel jöttél, hogy a jég nem bírja ki egész népseregletek áthaladását... aztán lassan-lassan leesett, hogy nem volt ilyen akadály. A Volga esetében is kőkemény harcot kellett folytatni a "felvilágosításodra". De mi vagyok én? Óvónéni, hogy az egyszeregyet a hülyegyerekeknek magyarázzam?
"szó sem volt arról, hogy a Pireneusnál megtorpantak volna"
Kár, hogy Orosius mégis azt írja, és én inkább neki hiszek: "elárasztotta Galliát, és folyamatosan előrenyomulva megérkezett a Pireneusokhoz; azonban egy ideig ezen akadály által hátráltatva, a környező tartományokban szóródott szét".
Az az "akadály" azért hátráltatta őket, mert eleinte keményen őrizték az átjárókat.
De a céljuk a szöveg szerint egyértelműen a gazdag Hispánia volt, és a Pireneusokon való átjutással akadtak problémáik. Nem azért vacakoltak, mintha a fosztogatás még évekig lefoglalta volna őket.
Hogyan befolyásolhatják a politikai események, a hanyagság vagy egy árulás a hegyeken való átjutást...
The civil war that erupted in the Iberian Peninsula between the forces of Constantine and Gerontius left the passes through the Pyrenees either purposely or consequently neglected, making southern Gaul and the Iberian Peninsula susceptible to barbarian attack. Hydatius documents that the crossing into the Iberian Peninsula by the Vandals, Alans, and Suevi took place on either the 28 September or the 12 October 409.
Nem a hegymászókötelek szövögetésével ment az idő...
Szàmomra nagyon furcsa...
