Már vitattam Jézus tanításainak elferdítését Pál apostol megváltás elmélete bírálatába alatt. A hosszú viták során azt láttam, hogy amennyiben Pál apostolt nem sikerül Jézus elé helyezni, akkor ezt megteszik Mózes és a próféták felhasználásával, az eredmény megint csak az Isten Országáról szóló tanítás eltorzítása lesz. Ezért készítettem el Jézus vagy Mózes című tanulmányomat, amely most a közöttük húzódó szakadékot igyekszik megvilágítani, ls ezzel párhuzamosan különbséget próbáok tenni Mózes Úristene és Jézus mennyei Atyja között.
http://jezusvagymozes.andreanum.hu/
Jézusnak esze ágában sem volt keresztre feszülni, meghalni. Senkit nem akart megváltani:
„Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!”
------------------------------
Én itt kétfajta gondolatot látok megnyilvánulni, ami minden emberben megjelenik.
- A testnek a gondolata:
"Mert a testnek gondolata halál...Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti."(Rm 8. 6,7)
- A lélek gondolata:
"...a Lélek gondolata pedig élet és békesség.(Rm 8,6)
Jézusnak a saját tulajdon lelke volt az, akitől fogant, és akit ezért Atyjának is hívott. Nehéz volt néki is a lelkére hallgatnia, a test motivációja ellenében, mer jól tudta, mi lesz, ha a lelkére hallgat. Ez a vívódása látható ebben a kifejezésmódban.
Az Ige itt két külön személy akaratával szemléltet, de ez mégsem két személy, csupán azt jelenti, hogy mi motiválta itt Jézus gondolatait. A teste érzékeinek kívánsága, és belátható érdeke, amit az "én akaratommal" fejezett ki vagy a lelkéé, amit az "Atya akaratával" fejez ki. (A testnek nincs gondolata, mert az csak érzékeny idegszálakkal behálózott anyag. Az érzékelések, pedig hatnak a gondolatokra.)
Jézus elsőnek született újjá minden ember közül. Ezért ez a vívódás, vagy bűnnek való meghalás végigkísérte az egész életét, végül a lelke kerekedett felül, és győzelmi trónra ültette a maga, vagyis a bűn testének az akarata fölött.
Nagyon is akarta megtenni Isten akaratát, aki az Ő tulajdon lelke volt egyben, de ez nem ment könnyen az érzéki test akaratával szemben.
Lásd az alábbi Igéket, ahol az első egy prófécia Jézusról:
"Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat." (Zsid 10,7)
A második, az ő bizonyságtétele arról, hogy a mindennapi keresztet a bűn megfeszítésére saját akaratból csinálta végig, és hív maga után erre az egyedüli üdvösségmegszerző túrára (tortúrára, vagy újjá születésre) mindenkit:
" Jézus pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ti, a kik követtetek engem, az újjászületéskor, a mikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izráel tizenkét nemzetségét.(Mt 19,28)...
...Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát (azt az énjét/ó emberét, amely a bűnnek kedvezne, vagyis a "test gondolatait".) és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem."(Lk 9,23)
„Ha hiszel Jézusnak, és követed őt az újjászületésben, azaz a mindennapok bűneinek való önkéntes megfeszítettségben, segítségül híva ehhez Istent, benned is felfakad ez a lelki forrás, és gyógyít téged és a környezetedet. Erről beszéltem.”
Ezt szépen, költői módon fogalmaztad, semmi bajom vele.
A valóságban pedig mindenki a saját belső értékrendje (talán Isten Országa) szerint cselekszik.
Azért kíváncsi lennék, hogyan követed Jézust az újjászületésben… Nos?
Jézusnak esze ágában sem volt keresztre feszülni, meghalni. Senkit nem akart megváltani:
„Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!”
„Ezért aki csak a betűt látja, mindent összezavar, és nem sokat ért az egészből. Pl. azt gondolja, hogy Pál apostol mást beszélt, mint Krisztus, és ezért levegőt vagdos.”
A beszéd s annak rögzített formája az írás arra való, hogy gondolatokat közvetítsen, mégpedig oly módon, hogy az lehetőleg bárki számára érthető és egyértelmű legyen, különben nincs értelme, mivel nem éri el alapvető célját.
Ezzel nem azt mondom, hogy nem lehet szimbólumokkal, hasonlatokkal, stb. élni a mondandó érthetőbb, vagy netán burkoltabb közlése kapcsán, de az nem megengedhető, hogy a szavak értelmét tetszőlegesen megváltoztassuk, s hol ezt, hol azt, hol egy harmadik jelentését gondoljuk mögé.
Vannak ismert szimbólumok, mint pl:
„Én vagyok az Alfa és az Omega,” – A kezdet és a vég szimbóluma.
„Én vagyok (...) ama fényes és hajnali csillag”. - Az (Est)hajnali csillag, az Anyaistennő szimbóluma. Stb.
Ha valaki a szavaknak tetszőleges értelmet ad, úgy jár mint Te, hogy az igent nem-nek értelmezi, és fordítva, hogy Pál tévtanításait jézusinak hiszi....
Azt mondani, hogy a fa nem fát jelent, a kő, nem követ, a vér nem vért, finoman szólva is badarság, mert akkor folytathatnánk, hogy a lélek nem lelket, az Isten nem istent jelent, stb.
Arról meg nem is beszélve, hogy a szövegkörnyezetből kiderül, hogy a fa az fa, a kő az kő, a vér az vér, s vért pedig rákenik az ajtófélfára, vagy az oltár szarvaira locsolják.
A bárány meg bárány, kivéve, ha Bárány, mert akkor Jézusra értik, de tartalmilag semmi különbség nincs, mert mindkét esetben ártatlan áldozatról, értelmetlenül kiontott vérről van szó.
„Bejött a félreértések következtébe az isteni személyek háromságának, vagyis a többistenhitnek a tévtana.”
Tudni illik, hogy a Szentháromság sokezer éves szimbólum. Atya-Anya-Fiú szereposztásban. Nem több istent jelent, hanem az egy Isten kétféle (Atya-Anya) megnyilvánulását, minek (újra) egyesülése valami új létrehozását (Fiú) eredményezi. Ez a világ működési elve, ez adja a világ dinamikáját. Amiben igazad van, félre- és nem-értésekből, no meg főleg politikai érdekből az Anya kikerült ebből a körből, így az egész értelmetlenné vált…
10. A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban?
11. Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
12. Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van.
13. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
14. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
15. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
16. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak."
A Szentírás példázatokban íródott. Azért, hogy aki nem lelki ember, (azaz kívülvaló) az ne érthesse, és ezért ne tudja érdemben káromolni. Mert, ha érti, és úgy káromolja, akkor nincs érte bocsánat, de ha nem érti, és úgy káromolja, nem lehet rajta számon kérni.
Így, ha szabad akaratából istenhez fordul és megtér, utána elkezdődik az újjászületése. Innentől kezd érteni, és ekkor már nem szól ellene értetlenül, azaz nem káromolja az Igét. A szentlélek annak ütemében nyitja fel a lelki szemeit, és lát midig jobban, és jobban, ahogyan a szülőcsatorna végéhez közeledik. Végül, ha a feje már kint van, látja a "világ világosságát", úgy amint van. Innentől már nincs vissza út, elérkezett számára a bibliai utolsó idő, amit az "anyja szent egyház" (Ref, Kat, Bapt, Hites, stb. vagy saját vallásos tévtanainak) fogságában tölt. Az az utolsó idő, amikor már nem csak belülről tolják, hanem kívülről hatékonyan húzzák, a segítők, akik már kint vannak. Végül kicsusszan a szabadságra, azaz benn van a mennyben:
"...Hát egy ország egy nap jön-é világra, és egy nép egyszerre születik-é? mert vajudott és meg is szűlé Sion az ő fiait!"(Ézs 66,8)
Innentől már egyenesben megy a megértés, és az Ó és Új szövetség szó szerinti értelmezéséből adódó ellentmondások megszűnnek:
"Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról."(Jn 16,25)
Az egész Szentírás, úgy az Ó, mint az Újszövetség példázatokban íródott úgy annyira, hogy még Jézus életének eseményei is példabeszédek is egyben, és sok olyan lelki titkot rejtenek, amik az Ó szövetség lapjain vannak kivesézve, persze más szereplők, és történetek burkában.
Nem véletlen, hogy le van írva, hogy Jézus a kívülvalóknak mindent példázatokban mondott, és példázatok nélkül semmit sem szólt nekik:
"Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül levőknek pedig példázatokban adatnak mindenek,"(Mk 4,11) (Mindenek, vagyis az Ó és az Újszövetség is!)
Jézus a testé lett Ige, az Ószövetség Istene is, aki megnyitja száját példabeszédekre. Ezért evidens, hogy az Ószövetség történetei is róla szólnak, és példabeszédek:
"Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből..."(Zsolt 78,2)
Ez vonatkozik tehát az Ószövetségre is, és az Új szövetségre is:
"34. Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nékik,
35. Hogy beteljék a mit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának."(Mt 13)
A példabeszédek kitárása, vagy felfedése az Ő szent lelkének a feladata, és annak adja, akinek akarja. Hogy éppen Swedenborgra esett az Úrnak a választása, hogy általa működjön a Szentlélek ezen feltáró ajándéka, nekem nincs ellenemre. Örülök, hogy hozzám is eljutott, és nálam halló fülekre talált.
"17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. 18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól."(Jn 10,17)
A jehova tanúi mondják gyakran, hogy Isten az Atya támasztotta fel Isten Fiát, Jézust. A fenti módon viszont, "másképp hangzik".
A másik kedvencem helyem, ahol jól látható, hogy az isteni mivoltja "építette fel" a hústestét:
Ján. 2,19Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítemazt.Ján. 2,20Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? Ján. 2,21Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
"- a fa kereszt csak az utolsó volt a mindennapi keresztek sorában, amelyeken Jézus magát megfeszítette a bűnnek. - Ezt a hamis tanítást könnyedén cáfolják az evangéliumok, amelyekben nem Jézus feszíti meg magát, hanem ellenségei feszítik meg őt."
------------------------------
Jézus maga mondta:
"17. Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. 18. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól."(Jn 10,17)
Amikor Isten a földre jött, megüresítette magát,azaz letette a szent életét, és bűnné lett értünk. Amit így mondott Pál apostaol:
"Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk...(2Kor 5,21)"
Majd az emberi újjászületése/a mindennapi, bűnnek való megfeszítettsége által újra szentségre jutott, amit így fejezett ki:
"Monda néki Jézus:...Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez."(Jn 20,17)
Tudta, ha igazat mond, megölik, és ezt be is vállalta, mert ő volt az Igazság. Az ellenségei által való megfeszítése, csak következménye volt az ő bűnnek való saját megfeszítésének: "Mondj igazat, betörik a fejed."
„- A dárdaszúrás nyomán nem csak vér, hanem átlátszó tiszta víz/igaz életvitel is folyt már a sebéből. Amely most is folyik, és gyógyít.
- Ne mondd már! Hol?”
-------------------------------------
Nem véletlen, hogy alapvetően kétféle színű bor létezik, vörös, mint a vér és fehéren átlátszó, mint a víz.
A teremtésben az átlátszó tiszta ivóvíz, a nyilvánvalóan tiszta és igaz, azaz egészséges életvitel jelképe. Ezt a „vizet” ajánlotta fel Jézus, aki maga az élet, a samáriai asszonynak, aki természetszerűen először az ivóvízre gondolt:
„38. A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
39. Ezt pedig mondja vala a Lélekről, a melyet veendők valának az ő benne hívők…(Ján 7)
Ha hiszel Jézusnak, és követed őt az újjászületésben, azaz a mindennapok bűneinek való önkéntes megfeszítettségben, segítségül híva ehhez Istent, benned is felfakad ez a lelki forrás, és gyógyít téged és a környezetedet. Erről beszéltem.
"elegendő a lopás, gyilkosság, házasságtörés és hamis tanúskodás elvetése az ember életéből"
Plinius levele a császárnak (Kr. u. 112 után)
„… A jelentések szerint azonban az a legnagyobb vétkük vagy eltévelyedésük, hogy bizonyos meghatározott napon hajnalhasadta előtt összegyülekeznek, és váltakozva karban énekelnek az istennek hitt Krisztus tiszteletére, és esküvel kötelezik magukat, nem ám valami gaztettre, hanem arra, hogy nem lopnak, nem rabolnak, nem követnek el házasságtörést, nem szegik meg esküjüket, a rájuk bízott letét kiadását felszólítás esetén nem tagadják meg: ennek végeztével pedig rendszerint szétszélednek, majd ismét összejönnek, hogy közösen fogyasszák el közönséges és ártalmatlan lakomájukat, ezt azonban abbahagyták, miután parancsodra megtiltottam a titkos társaságot…
Mindenféle korú, mindenféle társadalmi osztálybeli emberek, férfiak és nők vegyest, igen sokan kerültek és kerülnek vád alá…”(X.96.)
Sokszor két malomban őrölünk. A mondandómon nem azt érted mindig, amit mondani akarok. Úgy látom, hogy az Ige betű szerinti értése még keresztbe tesz nálad:
„A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.”( 2Kor 3,6)
Az Ige szószerinti értelmezése veszedelmes tévedésekre vezet. Nem azért, mintha Isten hazudna, hanem, mert a Szentírás lelki embereknek íródott megfelelésekben. Ami azt jelenti, hogy minden teremtett dolognak van egy belső lelki jelentése, amire a bibliai történetek rá lettek illesztve.
Vagyis a Bibliában a fa nem fát jelent, a csillag nem csillagot jelent, a bárány nem egy állatot jelent, a vér nem vért jelent, Ádám nem egy embert jelent, Ábrahám sem egy Ábrahám nevű embert jelent, és így van általában. Hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az Úr a magvető példázatát elmondta. Ott is a mag nem magot jelentett, a köves föld nem köves földet jelentett.
A bibliai történetek is szellemi történések kódolt leírása, és a történetek megszakadnak ott, ahol már nincs lelki mondanivaló.
Az első emberek, és az első keresztények is lelki gondolkodású emberek voltak, olyanok, mint a mennyei angyalok, akik ezekből a megfelelésekből beszélnek, és az írásaik is így készültek:
„10. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg.
15. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.” (I.Kor 2)
Ezért aki csak a betűt látja, mindent összezavar, és nem sokat ért az egészből. Pl. azt gondolja, hogy Pál apostol mást beszélt, mint Krisztus, és ezért levegőt vagdos.
Így történhetett meg az, hogy amikor Nagy Konstantin idejében az addig üldözött kereszténység államvallássá lett, beáramlottak a lelki emberek közé meg nem tért karrieristák. Akik nem voltak lelki gondolkozású emberek, hanem hatalomra törve a magok testi gondolkozásához igazítva, bilincsekbe, vagyis dogmákba szorították az Igét. A hivatalos egyházból kiszorult az Ige lélekszerinti értelmezése.
Bejött a félreértések következtébe az isteni személyek háromságának, vagyis a többistenhitnek a tévtana.
Ha az alaptanítás rossz, inog az egész ráépített felépítmény. Tehát a többi vallásos tan, amit ráépítettek erre az istentelen alapra, szintén emberek által kigondol formákba csömöszölt, majd a teológiákon jól kiégetett téglává lett.
Ilyenek a predesztináció istentelensége, valamint az egyedül hit által való megigazulás délibáb tana, a csak felnőttkori keresztelés, stb.
Ezekből épül ma is a "lelki" Bábel torony, amiről azt gondolják, hogy az eget éri, és beugorhatnak róla, mint egy ostromtoronyról, és bevehetik a mennyet a hamis tanaikkal!
Krisztus eljövetele az igazság eljövetele, mert ő magát az Igazságnak nevezte. Ez csak akkor következhet be, amikor már beszorultunk arccal a sarokba, éjjeli alvajárásunk közbe, és mindenütt csak fal van, amikor ott felébredünk. (Így járt egyszer a feleségem, és ki kellett vezetnem miután szólongatott, hogy segítsek :)
Eljött az a szellemi éjszaka, vagy utolsó idő, amiről Jézus azt mondta hogy el fog jönni, és azon senki sem fog tudni munkálkodni. Kell hozzá egy segítő küldött, hogy kivezessen a szabadságra, és feloltsa a villanyt, hogy lássunk. Mert mindenki félre van már vezetve, és nem tudjuk, a helyes irányt, és utat.
Ilyen küldött volt Swedenborg, akinek kijelentéseiben, ha megmossuk vak lelki szemeinket (mintegy „Siloám tavában”) látni fogunk úgy mint az első keresztények.
"a fa kereszt csak az utolsó volt a mindennapi keresztek sorában, amelyeken Jézus magát megfeszítette a bűnnek"
Ezt a hamis tanítást könnyedén cáfolják az evangéliumok, amelyekben nem Jézus feszíti meg magát, hanem ellenségei feszítik meg őt. Pál apostol hamisan tanít azzal, hogy Jézus halálához hasonlónak állítja be azt, mikor valaki önmagát feszíti meg, hiszen öngyilkosság és mások kezétől eredő gyilkosság között ugyanúgy van külömbség, mint önmegfeszítés és mások kezétől eredő megfeszítés között.
"Az ő vére egy szimbólum is egyben, mely az ő követendő életvitele, ami "lemossa" valóságosan a bűnöket"
A vér nem mos le semmilyen bűnt, ellenkezőleg beszennyezi a vérontó kezét.
Cselekedeteken lehet változtatni, ehhez pedig szándék kell, nem vér.
Ha valaki elkövetett valami olyat, ami ítélet végrehajtását váltja ki, az ítélet elengedésével megszabadulhat a végrehajtásától, ehhez pedig az ítélet megkövetelőjének irgalmára és nem vérre van szükség. Ezt hívjuk megbocsátásnak, és erre tanított Jézus.
Irgalmat nem lehet vérrel felkelteni, ellenben a bosszút annál inkább fel lehet kelteni. Az ószövetségből magtanulhatta volna Pál apostol, hogy az ártatlan vér kiontása az általa hitt Isten haragját váltja ki, és nem a kiengesztelését.
"Az Isten bevállalta értünk, hogy a bűnösök közé számláltasson, és a bűntől megrontott emberként megtisztulva, a saját példáján szemléltető, egyedül lehetséges kivezető utat mutasson a bűn fogságából. Mindazoknak akik a bűneiktől ténylegesen szabadulni akarnak. Ez az evangélium"
Nem ez az evangélium, ez Pál tévtanítása. Az evangélium Isten Országának hirdetéséből áll, amely az emberek életének, egymással és Istennel való kapcsolatának Mózestől elérő módjának kialakításából áll.
"Azon, hogy a kereszténység mára más evangéliumot hirdet, nem kell csodálkozni, mert ez az elhajlás már a kezdetekkor a levegőben lógott"
Nem csak a levegőben lógott, henem Pál apostol eleve más evangéliumot hirdetett mint Jézus.
Ha az örök élet örömhírét veszed alapul, Jézus szerint ahhoz elegendő a lopás, gyilkosság, házasságtörés és hamis tanúskodás elvetése az ember életéből, Pál szerint pedig a test cselekedeteinek megöldöklése, a kívánságok megfeszítése, és a Krisztus megváltásába vetett hit szükséges hozzá. Tehát már ebben láthatóan más evangéliumot hirdetett, és a többi hatalmas különbségről még nem is beszéltem.
"Isten, aki a szentlélek, vagy lelkek atyja, a teremtett lelkeiért, akik bűn alatt vagyunk, a bűnösök közé számlálta magát. Hogy a saját emberi újjászületése által legyőzze az ördögöt, azaz a testet, példát mutatva, hogyan kell isten fiává válni. Ez a megváltás"
Pál apostol tévtanításának is torzabb változata vagy.
Isten nem számlálja magát a bűnösök közé, mert nem keveri össze az igazat a hamissal, a jót a rosszal, búzát a konkollyal.
Továbbá a test nem az ördög, hanem az Isten alkotása, amivel semmi probléma nincs ha nem beteg, egyedül azzal van probléma, akik a testet tudatlanul megvetve ellenségei lesznek az Isten alkotásának=ezek a keresztények.
Tájékoztatlak arról, hogy Jézus ördögnek nem a testet titulálta, hanem a hamisság Atyját, a hazugságok forrását, aki mivel gyilkos, ellensége a testnek. A test ellenségei pedig nyilvánvalóan az ördögöt szolgálják, Pál apostol pedig hitet adott az ahhoz, hogy Isten nevében támadjanak az Isten műve ellen.
Jézus ilyet nem tett.
Pál apostol ellenben súlyosan megsértette az Isten dolgait, bűnét megváltásnak keresztelve el.
"Az újjászületés az a folyamat, amely alatt a már megtért hívő ember a földi élete során keserves, és nehéz nagy harcok árán lassan, és fokozatosan megtisztul a bűn szeretetétől"
Ez az értelmezés persze elő sem fordul a Bibliában. Pál az, aki a bűntől (és nem a bűn szeretetétől) való szabadulással érdemben foglalkozik, de ezt nem teszi függővé az ember cselekedeteitől, hanem csak a hitétől. Jézus tanításában elő sem fordul a bűntől való megtisztulás kérdése, sem eredete, sem problémája, sem módszere. Jézus tanításában az újjászületés egy egyén életének lélekben és igazságban való kialakítását jelenti, ezzel szembe nem a bűn van helyezve, hanem mindazokról az értékekről való lemondás, amelyek szerint általában alakítják az emberek az életüket, és ezek a gazdagság meg a hatalom, hiábavaló elvárások, ceremóniák, stb. És ezek nem bűnök a törvény szerint, hanem Mózes szerint állítólag az Úristen jutalma a törvény tisztelőjének.
"Nem így van. Kimutatható egy teológiai koncepcióban is a spekuláció, vagyis az, hogy a szöveg valamilyen eseménnyel kapcsolatos hibás, vélt összefüggésre épít."
Hibát keresni egy emberi ésszel felérhetetlen gondolkádású és hatalmú istent feltételező teológiai rendszerben? Nane...
"hogy vizsgáljam az igazságtartalmát ezen írásoknak?"
Tartalmi elemzéssel, az írások összevetésével, történelmi tényekkel kapcsolatos vizsgálatukkal, tapasztalati eredmények felhasználásával.
"teológiai igazságtartalmat vizsgálni egy mindenható, mindentudó és emberi ésszel felérhetetlen istennel kapcsolatban... Vagy elhiszed, vagy nem."
Nem így van. Kimutatható egy teológiai koncepcióban is a spekuláció, vagyis az, hogy a szöveg valamilyen eseménnyel kapcsolatos hibás, vélt összefüggésre épít.
„Hogyan képzeled, volt a magzatnak köze Máriához, ott bent az anyaméhben? Méhlepényre, köldökzsinórra, azon keresztül építő tápanyagokra gondolok. Vagy Jézus valami hologram volt?”
Semmi kétségem afelől, hogy minden pontosan úgy zajlott le, mint minden más esetben. Jézust egyébként sem tartom Istentől születettnek. Az egy mese szerintem. Ha Isten materializálódni akart volna, akkor azt egy pillanat alatt megteszi, s nem egy ilyen bonyolult, hosszadalmas utat választ, mint a terhesség-szülés- gyermekkor.
„Maga Izrael Szentje jött el a földre, testesült meg.”
Úgy gondolom, Jézusnak nincs köze a (mózesi-jósiási-ezsdrási-judai) zsidósághoz. Szerintem Izraelnek sem. Ugyanis ezek az északi területet kanaániták, szamáriaiak, galileaiak, stb, egyszóval jobbára nem zsidó törzsek, népcsoportok töltötték ki. Erre utalnak egyrészt a királyok nem zsidó-isten tisztelete:Salamon, Jeroboám, Omri, Akháb, stb. Másrészt az állandó hadakozás Júdával.
„saját bűneiért is áldozott egyben, és a nép bűneiért is.”
Akkor legalább ne cáfold meg saját magad a következő sorban:
„Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elválasztott,”
Ha nem volt bűnös, akkor miért kellett Neki egyszer is áldozatot hozni, méghozzá a legsúlyosabb bűnökért valót?
„dárdaszúrás nyomán nem csak vér, hanem átlátszó tiszta víz/igaz életvitel is folyt már a sebéből. Amely most is folyik, és gyógyít:”
Ne mondd már! Hol?
„Az Isten bevállalta értünk, hogy a bűnösök közé számláltasson, és a bűntől megrontott emberként megtisztulva, a saját példáján szemléltető, egyedül lehetséges kivezető utat mutasson a bűn fogságából.”
Mindenkit keresztre! Így gondolod?
„4. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk,”
Igaza lett. Lásd: Saul-Pál:
„Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által."
„Teljesen félreértve mindent, amit Pál mondott, és egyáltalán.”
Mégis Pál tévtanításai kerültek az Újszövbe, s lettek az egyház dogmái.
"Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárraadtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést."(3Móz 17,11)
"És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ősebeivel gyógyulánk meg."(Ézs 53,5)
Engem nagyon elszomorít, hogy még mindig itt tartunk…
Ha valaki a saját bűnei bocsánata reményében mások, mindenek előtt ártatlanok(!) életére tör a legaljasabb dolgot cselekszi nemcsak a józanul gondolkodó embertársai, de Isten (Jézus) szemében is.
Ha a saját vétkeimet, az ezekkel járó lelki terheimet, gyakorlatilag minden felelőségével együtt átruházom az eseményben érintetlen élőlényekre, (pláne úgy, hogy még meg is ölöm őket) egy rendkívül primitív, szűklátókörű megoldáshoz folyamodok, azon túl, hogy a lehető legönzőbb magatartást tanúsítom: Magamat mosom (mosnám, de nem megy) tisztára azáltal, hogy másokat kenek be sárral. Eközben saját vétkeimet a legsúlyosabbakkal tetézem. – Ártatlan életeket oltok ki, és nem rendezem a sértettel való viszonyomat sem, tehát még a sértett fél lelki problémái is megoldatlanok maradnak az én egoista jóvoltomból. (Mert engem a sértett nem érdekel, csak a saját bűneimtől szabaduljak meg egyszer!)
Továbbá Istent egy olyan elmebeteg antropomorf lénynek képzelem, aki ártatlan lények feláldozásában gyönyörködik, s teszi ettől függővé egy harmadik személy bűneinek bocsánatát.
Ez a felfogás sem most, sem azelőtt nem volt elfogadható, legföljebb megérthető, ha egy tudatlan közösség szellemi termékének tekintjük, de nem Jézus esetében!
Mit is mond erről a Biblia:
- „Ne ölj!” –Nincs utána írva, hogy kivéve ekkor, meg akkor. Az élet Isten ajándéka, ember nem rendelkezhet fölötte, nem veheti el.
- „A hazug beszédtől távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld;” - Kifejezett tiltást láthatunk az ártatlan megölését illetően.
Jézus szerint a megtisztulás, az újjászületés módja:
- „Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával…”
- „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.”
Mindenek előtt a vétkes bocsánatkérésén van a hangsúly, s a sértett azt követő megbocsátásán, s csak ezután, mintegy nyugtázva a dolgot történik az isteni jóváhagyás, ami lényegében csak tudomásulvétele az események emberhez méltó rendezésének.
Rendkívül fontos, hogy sehol nincs bűnök átvételéről, átruházásáról szó, sem arról, hogy Isten megbocsátana a sértett helyett. Nem is teheti, hisz’ nem részese az eseményeknek, se nem vétkes, sem nem sértett, így nincs kompetenciája a rendezést illetően, ahogyan senki más érintetlen személy sem helyettesíthet, válthat meg/ki senkit az érintettek közül.
A Teremtés megprónáltatás és munka ezért a reszketés szó stilusos.
Első rekesztés a Kiüzetés az édeki kertből, a második az Uj Jeruzsálembe beengedés ,a Bárány felékesitett menyasszonya,az Égi Város ha jobban tetszik az Élet Fája.
