Egy ideje csak olvasom ezt a beszélgetést, és valami egyre tisztább bennem.
Nekem nem úgy tűnik, hogy két teljesen külön oldal feszülne egymásnak. A legtöbben ugyanazt a Bibliát nyitjuk ki, ugyanazt az Istent valljuk, ugyanabban a Messiásban hiszünk. Sokkal több bennünk a közös, mint amennyi elsőre látszik.
Szerintem a vita nem arról szól, hogy ki hisz Istennek és ki nem. Hanem arról, hogyan olvassuk ugyanazt a szöveget.
A közös hit ugyanis nem jelent automatikusan közös olvasásmódot. Nem azért vitázunk, mert más Istent követnénk, hanem mert más eszköztárral, más kérdésekkel közelítünk ugyanahhoz az Igéhez.
Én ezért mindig örülök, ha valaki megmutatja egy értelmezés hátterét: milyen nyelvi nüansz van ott, mi volt a történelmi helyzet, hogyan látták ezt az első századokban. Ez nem tekintélyimádat a részemről. Nem is jelenti azt, hogy attól igaz lesz valami. Csak jó látni, hogy mások is végigjárták már előttem ezt az utat, és össze tudom vetni az ő útjukat a sajátommal.
Ami viszont fontos: attól, hogy valaki őszintén érzi, a Szentlélek vezeti, még nem lesz tévedhetetlen az értelmezése. Hiszem, hogy Isten vezet minket, de azt is tudom, hogy emberek maradunk. Ugyanazt az Igét olvassuk, csak más előfeltevésekkel, más sebekkel, más kérdésekkel.
Ezért szeretem ezt a mondatot:
A hit lehet személyesen sziklaszilárd. A kutatásnak viszont intellektuálisan alázatosnak kell maradnia.
Én legalább így próbálok hozzáállni. Nem azért kutatok, hogy a Bibliát odaállítsam a saját nézeteim mellé, mint egy pecsétet, és nem is azért, hogy mindenáron igazoljam, amit előre kigondoltam. Pont fordítva. Azért kutatok, hogy én álljak oda a Biblia elé vizsgálatra, és hagyjam, hogy a szöveg kérdezzen engem. Hogy ne én hajlítsam őt magamhoz, hanem minél tisztábban halljam meg, mit akar valójában mondani.
Én legalább így próbálok hozzáállni. Nem azért kutatok, hogy mindenáron igazoljam azt, amit már eleve gondolok, hanem azért, hogy minél jobban megértsem, amit a szöveg valóban mondani akar. És nem azért, hogy a Bibliát állítsam a saját nézeteim mellé, hanem hogy a saját nézeteimet állítsam a Biblia elé.
ezért is hoztam létre a szentfazék-profilt, hogy ne a szoveget hajlitsam, hanem én hajoljak. :)
Kedves vámmentesss, három hónapja (a Leslienek írt, JT 206392 hsz-ban) említetted írásaimat, sőt (a szentháromság-tanról írtak kivételével) pozitív értelemben, amit hit kérdésekben ritkán kapok, mert a Szentírásban megírt Isten igaz Szavához ragaszkodom.
Nemrégiben, szintén Leslienek*, a HNA 38183-ban megírtad, "hogy mi az, amivel Veled(*) szemben én egyetértek a katolikusok egyes igeértelmezéseivel."
Mivel, engem is említettél ebben a témábanés kb. két éve Józsikácska-3-mal több hsz-t váltottunk, amelyekben megkísérelte a lehetetlent, vagyis "három Egy Istent igazolni" az Esa.48:16-17 igeversek magyarázatával. /Nem semmi amiket össze(-vissza) írt.../
Lehet, hogy olvastad, de ide teszem 2 hsz-om linkjét:
Esa. 48:16Közelgjetek hozzám, halljátok ezt, nem szóltam eleitől fogva titkon! (ez helytelen: mióta ez történik, ott vagyok - ez a helyes:) amikor a sötétbe burkolt helyen a föld lett, ott voltam! És most az Úr Isten(1) engem(2, a 17. versben felfedi Ki Ő) küldött, és az Ő Szellemét(3). 17 Így szól az Úr, Megváltód, Izraelnek Szentje(2): Én vagyok az Úr, Istened(2), aki hasznosra tanítlak, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell. - a Szentírásban (az idézett igeversekben) három Isten (1, 2, 3 jelöléssel) van.
Van még jó néhány ige a Szentírásban, amelyek nem adnak lehetőséget a hamis "három-egy-isten"-tan igazolására... Szükség esetén azokat is meg lehet vizsgálni, meg a 38183 hsz-odban felsorolt bizonyítékaidat.
Legyen szép napod, szeretteiddel együtt... (ahogy másoknak is)
Egy fontos dolgot azonban szeretnék tisztázni az írás céljával és a történelmi nevek (Kálvin, Newton, Henry stb.) használatával kapcsolatban. Ennek az esszének ugyanis nem az volt a célja, hogy a Dániel 9 teljes körű, minden exegetikai részletre kiterjedő teológiai kifejtését adja.
A cél sokkal specifikusabb volt: rámutatni Vámmentes hamis érveire és leleplezni a rendkívül kétes vitatechnikáját. Ahogy te is láthatod, Vámmentes módszere a vitákban egyértelmű: amikor szembesül igeszakaszokkal és a saját logikai ellentmondásaival (például azzal, hogy miért tulajdonítja Krisztus engesztelő munkáját az Antikrisztusnak a 27. versben), sosem a szövegből válaszol. Ehelyett elkezdi a megszokott terelését: szalmabábokat épít, szavakon lovagol, vagy felháborodást színlel, és kivonul a vitából.
A legújabb pszichológiai trükkje az, hogy mindezt a mesterséges intelligencia nyakába varrja. Ha kielemezzük ezt a retorikai csapdát, azonnal kibukik az ellentmondás:
1. kifogás: "Csak ismétel, nem tud újat alkotni" („Mert az AI nem képes újat alkotni... abból főz, amit az emberek elé adnak... korábbi emberi tudásból”). A valóság: A teológiában és a bibliai exegézisben pontosan ez a cél! Nem akarunk "új" kitalációkat.
A történelmi kereszténység arra épül, ami megíratott. Az, hogy az MI a meglévő, klasszikus történelmi tudásból (Kálvin, Newton, Wesley) "főz", nem hiba, hanem erény. Ha az MI elkezdene vadonatúj, sosem hallott teológiákat "kitalálni", Vámmentes lenne az első, aki (jogosan) eretnekséget kiáltana.
2. kifogás: "Felekezeti elfogultságra van hangolva és képtelen belátásra jutni" A valóság: Amikor a gép az 500 éves klasszikus protestáns teológiát és a nyelvtani tényeket (pl. a héber higbir szót) hozza fel, ő azt "felekezeti elfogultságnak" hívja.
Azért mondja, hogy a gép "képtelen belátásra jutni", mert a gép nem hajlandó elfogadni az ő (diszpenzacionalista, logikátlan) érveit. Vagyis: aki nem ért vele egyet, az szerinte "pártos".
Ezzel a védekezéssel úgy próbálja beállítani a helyzetet, mintha az őt cáfoló krisztocentrikus érvek pusztán egy gép algoritmusának „kitalációi” lennének, amikkel érdemben nem is kell foglalkoznia.
A történelmi nevek és a klasszikus teológusok felsorolása tehát az esszében nem a nagy nevekkel (tekintéllyel) való igazolás (argumentum ad verecundiam) volt. Az Ige természetesen önmagáért beszél, ezt szolgálta a grammatikai és héber lexikális bevezető.
A nevek behozatala pusztán arra szolgált, hogy kihúzza a szőnyeget Vámmentes ezen menekülési útvonala alól. Arra mutattam rá a tényekkel, hogy Vámmentes nem egy „algoritmussal” vagy „pártos géppel” áll szemben.
Amikor a Dániel 9-ben a szünet nélküli folytonosságot és Krisztus áldozatát látjuk, az nem egy „MI hallucináció”, hanem az a klasszikus, historista protestáns teológia, amit a történelem legnagyobb Biblia-kutatói egybehangzóan vallottak.
Vámmentes valójában nem egy gép elől, hanem a történelmi protestantizmus exegézise és a racionális bibliai érvek elől menekül a mesterséges intelligenciát hibáztató kifogásaival. Ennek a ténynek a rögzítése volt a poszt legfőbb célja, hogy a fókusz ne vesszen el a technológiai terelésben.
“Isten ugyanis. kinyilatkoztatta, hogy csak az istentelenek nem értik.
Dániel 12:10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik.
Én naívan azt gondolom, hogy hátha az istentelen, ha jobban ki van előtte hangsúlyozva ,akkor megérti.
De rájöttem, hogy az istentelenek,készakarva nem értik. Inkább elmenekülnek, hogy ne is lássák
az Isten Szavát, főleg, ha az valaki kiemelt, kihangsúlyozott formában tárja eléjük.”
————————————————————————————
”Jajj” Laci, hát hogy “merészeled” istenteleneknek nevezni az istenteleneket csak amiatt, mert egy Dániel nevű prófétán keresztül az Isten kijelentette azt, hogy léteznek “istentelenek”, és amiatt is neveztetnek így, mert “nem értik” Isten beszédét, tökéletes akaratát.
“Jajj“ Laci, hát hogy “merészeled“ kijelenteni a Dániel 12.10. alapján, hogy Isten számon tart két külön kasztot az embereken belül, “értelmeseket”, és az Ő beszédét nem értő “istenteleneket”!
Te Laciii, vigyázz, ez a szegregáció már nem trendi ám! 😀
És amíg Ilang, hivatkozik másokra, (tekintélyekre) nevekre. Addig Te, a következőt teszed; dániel istene ezt mondta, Jézus ezt mondta, Mózes azt mondta. Amivel nincs gond, ha csak az nem, hogy az elemzést értelmezést Te magad végzed el.
——————————————————————————
Te Lucius, számodra ezek szerint az jelent az itteni írások közül kiemelkedő minőséget, ha valaki a Bibliában nem szereplő “másokra”, olyan “tekintélyekre, nevekre” is hivatkozik, akik amiatt válnak egyesek szemében tekintélyeknek, mert sok ember egykor, vagy a jelenben elfogadja az igetanulmányozásaik egyes következtetéseit.
Te Lucius, ez nagyon durva egy felfogás ám, hallod-e, kb. azonos a katolikus “szent hagyománynak” az Isten beszédével, az Igével azonos szintre emelésével!
Te Lucius, azt is mondod hamisan ezután, hogy számodra az számít “gondnak”, hogy a Biblia szövegeinek “elemzését, értelmezését Mi magunk végezzük el”, és hogy ez mennyire veszélyes amiatt, mert merészeljük ezt úgy tenni, hogy nem hivatkozunk közben másokhoz hasonlóan “másokra, tekintélyekre, nevekre”!
Te Lucius, nagyon komoly tévelygésben vagy, ha egyes emberek szemében tekintélynek nevezett, a Bibliában nem szereplő emberek bibliatanulmányozásainak felemlegetései szerinted szükségesek ahhoz, hogy a jelenben egy-egy Mi magunk által elvégzett igeelemzés/értelmezés minősége kiemelkedően jó legyen!
Te Lucius, kezdem úgy látni, hogy egyáltalán nem fogod fel, hogy valójában mi folyik Krisztus testén belül az egész világon immár több, mint 150-200 éve ahhoz képest a szellemi sötétséghez képest, amelyben a Szent Szellemtől újjá nem született, a Szent Szellem személyes vezetését át nem vett embereknek a Szent Szellem személyes vezetése nélküli írásai születtek kb 1400-1500 éven át!
Nem fogod fel, hogy a Krisztus testén belüli megújulás az Ezekiel 37.1-10-hez hasonlóan megy végbe az egyházon belül is, és majd a zsidóságon belül is legkésőbb ama 144.000 zsidó elhívott és a 2 zsidó származású tanúbizonyság 1260 napnyi hatására, és a protestánsok 500 éve csak az első megkövesedett szellemi falakat döntötték le, hiszen még nem volt benne az élettelenné, holttá vált testben Isten szelleme, ami egyedül képes élővé tenni a testeket, Krisztus testét is, és minden testet, amelyiknek szövetsége van Istennel!
Na ez zajlik intenzíven egyének szintjén is 150-200 éve, gyakran bizony jóval meghaladva ezáltal minden korábbi, még nem a Szent Szellem vezetése által megkapott bibliatanulmányozási eredményt/látást és annak minőség szintjét.
Nem szoktam vastagon szedetten írni elejétől végéig hsz-omat, de e tévelygésed súlyossága miatt szükségesnek éreztem.
Nem lehet pontosan megállapítani a prófécia lényegéről elterelni igyekvők azon elképzelését, miszerint az a Dániel 9:26 ban lehetséges lenne-e az az elképzelés, miszerint az Úr Jézus nem a 69. évhét elteltével, hanem csak az után kellett hogy meghaljon.
Teljesen felesleges ezzel bíbelődni, amikor azt kell megválaszolni , hogy mikor vet véget a mindennapi, véres áldozatnak a pusztító fejedelem, és nem azt, hogy mikor halt meg az Úr Jézus.
A prófécia által Isten a választ is megadta Dániel kérdésére, mégpedig azzal, hogy az utolsó időbe helyezte a Szent Hely elpuszítására és a mindennapi véres áldozatnak a Seregek Urától való elvételére , majd a Szent Hely vissza állítására és újraszentelésére vonatkozó részét a próféciának - elkülönítve így a két esemény, az Úr Jézus halála és a mindennapi véres áldozat elvétele eseményét időben egymástól.
Így aztán, akár a 69 évhét elteltével ,akár közvetlenül a 69 évhét után halt meg az Úr Jézus, halálának időbeli eltolása a 69. évhét utánra sem teszi azt lehetővé, hogy halálával teljesítette volna a mindennapi véres áldozat elvételére, az ellen seregek felállítására vonatkozó próféciát, mivel a prófécia ezen részének a teljesedését Izrael Istene az utolsó időben a vég idején rendelte teljesedni ,méghozzá nem az Úr Jézus, hanem az utálatosságok szárnyán pusztító fejedelem és serege által.
De, ahogy elkezdesz szinezni a szövegben, aztán szép nagyitottbetükkel kiemelni. a végén pedig rendre nagybetükkel. az már nálam mutatja, hogy hol állsz önmérsékleti szintjén."
Azért emelem ki nagy betűkkel és színekkel, hogy talán akkor az istentelenek is megértik.
Tehát a jóindulat vezényel, nem a önmérséklet hiánya.
Isten ugyanis. kinyilatkoztatta, hogy csak az istentelenek nem értik.
Dániel 12:10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik.
Én naívan azt gondolom, hogy hátha az istentelen, ha jobban ki van előtte hangsúlyozva ,akkor megérti.
De rájöttem, hogy az istentelenek,készakarva nem értik. Inkább elmenekülnek, hogy ne is lássák
az Isten Szavát, főleg, ha az valaki kiemelt, kihangsúlyozott formában tárja eléjük.
Nah, ilyenkor farolok ki. Miért? nem azért mert nem lenne mit mondanom... lenne. De, ahogy elkezdesz szinezni a szövegben, aztán szép nagyitottbetükkel kiemelni. a végén pedig rendre nagybetükkel. az már nálam mutatja, hogy hol állsz önmérsékleti szintjén. És inkább lépek egyet hátra, mint előre. Röviden; nem hergellek, mert itt már nem a témáról lenne szó. :)
Nem igazán törekszel megérteni a másik oldalt. Már ha nevezhetem mások oldalnak, mert Ő, is azon az oldalon áll, csak más értelmezéssel."
Ez így nem igaz. Ő nem a Dániel Istenének az oldalán áll, hisz ellent mond annak, amit az Isten egyértelműen, félreérthetetlenül kinyilatkoztatott.
Eleve állástfoglalsz, hogy aki eltér a nézetedtől, az „roszhiszemű”
Nem az én nézetemtől tér el,hanem az Isten egyértelmű kijelentésével fordul szembe.
Ami az Isten által kinyilatkoztatott próféciát illeti, én nem alakíthatok ki saját nézetet.
Vagy elfogadom azt úgy, ahogyan az Isten kijelentette, vagy meghazudtolom az Istent.
Az a rosszhiszemű, aki nem hajlandó elfogadni a próféciát úgy, ahogyan azt Dániel Istene kinyilatkozta.
És amíg Ilang, hivatkozik másokra, (tekintélyekre) nevekre. Addig Te, a következőt teszed; dániel istene ezt mondta, Jézus ezt mondta, Mózes azt mondta. Amivel nincs gond, ha csak az nem, hogy az elemzést értelmezést Te magad végzed el."
Az Illang-Ilang által tekintélyként felsorolt személyek véleménye sem változtat azon, hogy
a kijelentést maga Izrael Istene tette. Mégcsak lehetőséget sem adott Izrael Istene arra, hogy azt akár Mózes, vagy Dániel a saját logikája szerint értelmezgesse. De meg sem próbálta Dániel értelmezgetni,
hanem megkérdezte, hogy mikor teljesedik be, mindaz, amit Isten a Szent Hley elpuszításával és az oltár megszentségtelenítésével és annak helyreállításával kapcsolatban mondott.
Kérdésére Dániel megkapta a pontos és félreérthetetlen választ.
A Szent Hely, az oltár és a mindennapi véres áldozatnak a Seregek Urától való elvétele 2300 nappalon és éjjelen keresztül fog tartani, mégpedig az utolsó, végső időben.
Ugyanezt az Úr Jézus ismegerősítette, hozzátéve, hogy ez a Nagy Nyomorúség idején fog majd bekövetkezni,miután hírdetve lesz az Isten országának evangéliuma az egész világon, mielőtt eljön a vég.
Dániel 8:
11 És a seregnek Fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az Ő szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jószerencséje van. 13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután a szenthelyet megtisztítják és helyreállítják.
15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. 16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! 17 És odajöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szól ez a látomás.
Máté 24:14 És az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. 15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen; aki olvassa, értse meg: 16 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 17 A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; 18 És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. 19 Jaj pedig a terhes és szoptatós asszonyoknak azokban a napokban. 20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: 21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
Csak istentelen ember képes azt kitalálni, hogy a próféciát az Úr Jézus a halálával már beteljesítette.
Dániel 12:1 És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni,mind ez ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. 2 És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra. 3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat a megigazulásra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké. 4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás. 5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján. 6 És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, aki a folyóvíz felett volt: Mikor lesz végük e csodadolgoknak? 7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, aki a folyóvíz felett volt, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké Élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek. 8 Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége? 9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig. 10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik. 11 És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító utálatosság, ezerkétszáz és kilencven nap lesz.
Hogyan teljesedhetett volna be az Úr Jézus halálával az a prófécia, amely a vég idejére, a nagy nyomorúság idejére, az első feltámadás idejére szól, és amit Isten kijelentései szerint a végső időben fognak csak megérteni.
Ilyet csakis istentelenek állíthatnak, nem értenek egyet a próféciát kinyilatkoztató Isten minden szavával.
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL,TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
Kritika; Hébner nyelvi érvek. Erre még tegyél egy kis gázt, vedd feszesebbre. Logikailag is húzható még feljebb, bár már így is jó."
Az bizony lehetetlen lesz, hisz nem áll rendelkezésre Dániel Próféta Könyvéből azon a nyelven, amelyen íródott és abból egyetlen töredék se.
Lehetetlen egy a maszoréták által megalkotott saját nyelvi szabályzat alapján, amit rajtuk kívül korábban senki nem használt, kijelenteni,hogy a Dániel által írt eredeti szövegben a Messiás a 69. évhét után, vagy annak végén a 69. évhét végén lett kivágattatva.
Különben is a prófécia teljes szövegéből egyértelmű, hogy nem a Messiás halála vette el a Seregek Urától a mindennapi,véres áldozatot, hanem arra a vég idején fog sor kerülni, egy útálatosságok szárnyán pusztító, a Seregek Ura ellen fellépő fejedelem által.
Sem nyelvileg sem logikailag nem húzható már feljebb az érvelés, hisz az Isten kijelentése annyira egyértelmű, hogy arra lehetőséget nem hagyott.
Nem igazán törekszel megérteni a másik oldalt. Már ha nevezhetem mások oldalnak, mert Ő, is azon az oldalon áll, csak más értelmezéssel.
Objektivitásból, rettentő gyenge a hozzászólásod. Eleve állástfoglalsz, hogy aki eltér a nézetedtől, az „roszhiszemű”
Retorika; Istentelenek, Sátán gyermekei, aljas módon, tévtanítók, kizsákmányolt adventisták ezek nem csak objektiv szemlélet hiányáról, hanem saját identisárvédelemről szólnak. Hangnemből is igen gyenge.
Inkább vádirat, mint „vita” információ csere, néztet felmutatás. Sátán gyermekei, hamis próféták, tévtanítók, adventista prédikátorok
Ez már inkább felekezeti hitvédelem.
De,mivel neked olyan nincs, mert naponta változol, így inkább
És amíg Ilang, hivatkozik másokra, (tekintélyekre) nevekre. Addig Te, a következőt teszed; dániel istene ezt mondta, Jézus ezt mondta, Mózes azt mondta. Amivel nincs gond, ha csak az nem, hogy az elemzést értelmezést Te magad végzed el. Azt pedig jól tudjuk, hogy neked a Biblia pusztán a torta egyik szelete, mert amúgy kitudja 99 könyv melyikre gondolsz. Mig másoknak 66 könyv.
Egyszer érném meg, hogy egy adott témára, adott kritika születik. 0 álltalánositással. Csak témára kritika. Nos, ez még odább van.
Az Úr Jézus a halála által a Törvény által előírt bűnért való áldozatokta vonatkozó rendelkezést töltötte be. Az ÚR-nak szentelt áldozatok nem tartoztak az emberek bűne engeszteléséül bemutatott áldozathoz:
4.Mózes 28:1És szóla az Úr Mózesnek, mondván:2Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul a maga idejében áldozzátok nékem.3És mondd meg nékik: Ez a tűzáldozat, amelyet áldozzatok az Úrnak: egy esztendős, ép bárányokat, naponként kettőt, szüntelen való egészen égőáldozatul.4Egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estennen készítsd el.5És egy efa lánglisztnek tizedrészét ételáldozatul, megelegyítve egy hin sajtolt olajnak negyedrészével.6Ez a szüntelen való egészen égőáldozat, amely Sinai hegyen szereztetett kedves illatú tűzáldozatul az Úrnak.7Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.
Az Úrnak való áldozatok bemutatása ,már a jóval a Törvényszövetség megkötése előtt létezett.
Hain és Ábel is áldozatot mutatott be az Úrnak.
Nóé úgyszintén. Ábrahám, Izsák és Jákób hasonlóan.
Ezek nem szűntek meg. Ezt Dániel próféta írásából, a végidőkre szóló próféciákból tudjuk.
Dániel 8:19És monda: Ímé, én megmondom néked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre szól.11És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot,és elhányattaték az ő szentségének helye.12És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.
Dániel 9:27És egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, amíg az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad.
Miután Izrael Istene újra felépíti a Szenthelyet, miután véget vet annak,aki lerombolta a Szethelyet,
korszakokon át nemcsak a zsidók, hanem azon nemzetek tagjai maradékahoz tartozók is áldozatot visznek az Úrnak Jeruzsálembe,akik korábban ellene harcoltak.
" És kedves lesz az Úrnak a Júda és Jeruzsálem étel áldozata mint a régi napokban,és az előbbi esztendőben." Malakiás 3.4.-
"És lészen,hogy akik megmaradnak mindama népek közül,amelyek Jeruzsálem ellen jönnek : esztendőről,esztendőre mind felmennek,hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának,és megünnepeljék a sátorok ünnepét."Zak. 14:16.-
A Sátorok ünnepe alkalmával pedig áldozatot is kell majd bemutani az alábbiak szerint:
3.Mózes 23:34Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.35Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.36Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolcadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.37Ezek az Úrnak ünnepei, amelyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
Örülök az ilyen hozzászólásoknak. Nem gond ha hosszú lett. Ki van bontva, végigviszed a gondolatfolyamatot. Szépen meg is ütöd az eszé szintet. :)
Minden pöpec.
Kritika; Hébner nyelvi érvek. Erre még tegyél egy kis gázt, vedd feszesebbre. Logikailag is húzható még feljebb, bár már így is jó.
Objektivitás, hát itt látszik a nézeted, ami nem gond. Lehetnél objektívabb. Ha már egy ilyen szép anyagot összehoztál. :) Retorika, nah, itt elcsúszol, bár érthető hogy nézeted beleviszed, ez senkinél sem zárható ki De, lágyíthatóak ezek az elharapódzások. Ez a leggyengébb pontja az írásodnak.
Zellem Estelen fórumtárs osztotta meg velünk az alábbi történelmi összefoglalót:
Az öt különböző csoportra szakadó adventisták közül legnagyobb szerephez a „hetednapos adventisták”, vagy szombatosok jutottak. Történt ugyanis, hogy 1844-ben a washingtoni gyülekezethez egy baptista prédikátornő jött, aki meggyőzte a gyülekezetet, mennyire helytelen és bűnös a vasárnap megszentelése. Isten a hetedik napot rendelte és áldotta meg és semmi nyoma annak, hogy akaratát megváltoztatta volna. A gyülekezet elfogadta a prédikátornő érvelését, különvált a többi adventistáktól s erős propagandába kezdett. A propaganda lelke egy Harmon Ellen G. nevű beteges leányka volt, aki gyakran lelki elragadtatásfélébe esett és prófétált. Később férjhez ment egy Withe Jakab nevű prédikátorhoz. Víziói eközben tovább folytatódtak s e nő az adventisták prófétanőjévé vált s írásmagyarázatai irányadókká lettek. 1849-ben már folyóiratot alapítanak s Withe asszony vizionárius írásai elárasztják egész Amerikát. 1858-ban bevezetik gyülekezeteikben a tizedet, miáltal kiapadhatatlan pénzforrásra tesznek szert. 1866-ban felállítják az első szanatóriumot s 1868-ban megtartják az első seregszemlét. Ugyanebben az évben egy aposztata lengyel pap megalapítja az első európai gyülekezetet a latin Svájcban. 1878-ban megkezdik Angliában a térítést. 1895-ben pedig Hamburg székhellyel Közép-Európa megmunkálásába fognak. A különböző adventista frakciók között legerősebb a szombatos adventisták csoportja. A hetednapos adventisták tanaiban az Úr várása mellett a legnagyobb szerepet az „Úr napjának” a kérdése játssza. Bates József hajóskapitány már 1846-ban könyvet írt e kérdésről, s pálcát tört a vasárnap felett. Kijelentette, hogy bűn a vasárnapot megünnepelni. Szombat az igazi ünnep, mint ahogy azt a zsidók tették, mert a teremtés alkalmával Isten a szombatot áldotta és szentelte meg. Az adventisták nagy profetisszája: White asszonyság pedig esküvel állítja, hogy mennyei látomása volt, miszerint soha senki hitetlenné vagy istentagadóvá nem lett volna, ha az Úr napját mindig szombaton ülte volna meg a világ. A német Conradi pedig egy vaskos könyvben, melynek címe: Krisztus vagy a római egyház, azt állítja, hogy a pápaság bűne a szombat eltörlése. A vasárnap emberi találmány minden bibliai alap nélkül. Sőt haragosan jelenti ki, hogy a római egyház Isten nyílt és világos parancsa ellenére vezette be a szombat helyett a vasárnapot. Szerintük az első keresztények a szombatot ünnepelték s a bűnös merénylet Isten parancsa ellen csak a IV. században következett be. Erre az időre esik ugyanis a vasárnap bevezetése. A szombat tehát Isten mindenhatóságának a jele; a vasárnap pedig jele a római egyház hatalmának és tekintélyének Isten szava és parancsa felett.
Bates József hajóskapitány már 1846-ban könyvet írt e kérdésről, s pálcát tört a vasárnap felett.
Hát akkor ez a Bates nevű H.N. Adventsita szembefordult Izrael Istenével, aki a nyolcadik napot is megszentelte.
3.Mózes 23:34Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.35Az első naponszent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.36Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolcadik naponpedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.37Ezek az Úrnak ünnepei, amelyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
Ezek szerint mégsem lehet a hét első napja, a Fenevad béjege, hisz Isten azt is megszentelte.
Első perctől az a probléma a H.N. Adventista tévtanítókkal, hogy minden kérdésben ellenkeztek Izrael Istenével.
NEM EGYSZERŰEN A HÉT ELSŐ NAPJÁNAK A MEGUTÁLTATÁSÁRA IRÁNYULT A H.N. ADVENTISTA EGYHÁZ TANÍTÁSA, HANEM A VASÁRNAPON MUNKÁRA VALÓ KÉNYSZERÍTÉS IS A DÉMONI TANÍTÁS RÉSZE VOLT
Vasárnapi Munka És Szembeszállás A Tévedéssel
1895. november 20.-a reggelén az avondale-i nagysátorban gyűlést hívtak össze megbeszélni a vallásszabadság-kérdéseket. Néhány testvérünk állásfoglalása mutatta, hogy jobban meg kell értenünk a munkánkat igazgató elveket. {SpM 19.1}
Jelen voltak Prescott, Daniells, Willie White, Israel, Rousseau, Colcord, Kellogg, Sainsbury, Smíth, E.G. White, és Burnham testvérek. {SpM 19.2}
Néhány e kérdést érintő levelet olvastak föl, majd White testvérnő A.T. Joneshoz 1894-ben írt levelét, melyet idáig elkerülhetetlenül visszatartott.
Meghívtuk a testvéreket, hogy tárgyaljuk meg a levél pontjait, de mindenki továbbiakat akart hallani White testvérnőtől. Ő ezeket mondta: {SpM 19.5}
Borzalmas válság áll közvetlen előttünk, melyen mindnyájunknak át kell esni, de különösen - re fog lesújtani. Nyugtalanított az álláspont, melyre némely testvérünk helyezkedett a déli színesek közti munkáról. Egy szempontot szeretnék a déli mezőn dolgozók elé tárni. A színesek közt másképp kell fáradozni, mint északon. Délen nem tárhatják fel a való helyzetet a vasárnap-ünneplés, mint fenevad bélyege felől, nem bátoríthatják a színeseket, hogy dolgozzanak vasárnap, mert a színeseket rabszolgaságban tartó szellem ma is él; kész életre kelni. Délen sok fehér még mindig elnyomást melenget, ami kegyetlen tettekben nyilvánulna meg, vallásos buzgalmuk képében. Némelyek mindenképp elleneznek bármi törekvést a színesek fölemelésére, és önállóságra tanítására. {SpM 19.6} "
E.G. White a Jelenések 13. fejezetében feljegyzett kinyilatkoztatást a fenevaddal kapcsolatban,a Római Pápa tevékenységével és 1798-ban történt fogságba vitelével beteljesedettként könyveli el:
A 13. fejezetben (1-10. v.) egy másik fenevadról esik szó. Ez a fenevad a “párduchoz” hasonló, és a sárkány neki “adá az ő erejét... és az ő királyi székét és nagy hatalmát”. Ez a szimbólum, ahogy azt a legtöbb protestáns is hiszi, a pápaságot jelképezi, amely az ősi római birodalom egykori erejét, helyét és tekintélyét örökölte. János a leopárdszerű fenevadról ezt mondja: “Adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája... Megnyitá azért az ő száját Isten ellen való káromlásra, hogy szidalmazza az Ő nevét és az Ő sátorát, és azokat, akik a mennyben laknak. Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.” Ez a prófécia, amely majdnem azonos a Dán 7. fejezetében foglalt kis szarv jellemzésével, tagadhatatlanul a pápaságra mutat. NK 391.2
“Adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.” A próféta ezt is mondja: “Látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett.” Majd így szól: “Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni.” A negyvenkét hónap ugyanaz, mint Dán 7. fejezetében “az ideig, időkig és fél időig”, azaz három és fél év, vagy az 1260 nap — az az idő, amely alatt a pápai hatalom elnyomta Isten népét. Ez az időszak, ahogy az előző fejezetek ismertetik, i. sz. 538-ban, a pápaság főhatalomra jutásával kezdődött, és 1798-ban zárult. Ekkor a pápát a francia sereg fogságba ejtette. A pápaság megkapta halálos sebét. Teljesedett ez a jövendölés: “Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy.”
Az utána következő Fenevadat pedig az Egyesült Államokkal.
Ennél a pontnál egy másik szimbólum is jelentkezik. A próféta így szól: “Azután láték más fenevadat feljőni a földből, akinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló” (Jel 13:11). E fenevadnak mind a külseje, mind pedig feltűnésének módja mutatja, hogy az általa jelképezett nemzet nem hasonlít az előbbi szimbólumok mögött húzódó nemzetekhez. A világot uraló nagy birodalmak Dániel próféta előtt vadállatokként jelentek meg. Ezek az állatok akkor tűntek fel, amikor “az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren” (Dán 7:2). Jel 17. fejezetében magyarázatot találunk arra, hogy mit jelentenek a vizek: “Népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek” (Jel 17:15). Az ég négy szele pedig a harcot szimbolizálja. A nagy tengeren versengő szelek a hódító hadjáratok és forradalmak iszonyú jeleneteit jelképezik, amelyek útján a birodalmak hatalomhoz jutottak. NK 392.1
Azt a fenevadat, amelynek a bárányéhoz hasonló szarvai voltak, János a “földből” látta feljönni. Az így jelképezett nemzet más hatalmak megdöntése nélkül jut uralomra. Lakatlan területen támad, és fokozatosan, békésen nő naggyá. Nem támadhatott tehát az Óvilág zsúfolt és viszálykodó nemzetei között — “népek... és sokaságok és nemzetek és nyelvek” viharzó tengerén. Tehát a nyugati kontinensen kell keresnünk. NK 392.2
Az Újvilágban melyik nemzet emelkedett 1798-ban — az erősség és nagyság ígéretével — hatalomra, amely magára vonta a világ figyelmét? A szimbólumok alkalmazhatóságához nem fér kétség. Egyetlen nemzet, és csakis egy elégíti ki e prófécia meghatározásait. A szimbólumok félreérthetetlenül az Amerikai Egyesült Államokra mutatnak. E nemzet emelkedésének és fejlődésének ecsetelésekor a szónok és a történész öntudatlanul újra és újra ugyanazt a gondolatot fejezi ki, szinte pontosan ugyanazokkal a szavakkal, mint a Szentírás írója. A próféta látta a fenevadat “feljőni a földből”. A fordítók által “feljőni”-nek visszaadott kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy “felnő vagy kibújik, mint egy növény”. Amint láttuk, ennek a nemzetnek olyan területen kellett támadnia, amely előzőleg kívül esett az európai civilizáció körén. Egy neves amerikai író “az ürességből előjövő rejtély”-nek nevezi az Egyesült Államok kialakulását, és ezt mondja: “Mint néma mag nőttünk birodalommá”3. 1850-ben egy európai újság csodálatos birodalomnak nevezte az Egyesült Államokat, amely “felbukkant”, és “a föld csendjében naponként hatalmasabb és büszkébb lesz”
Az egyik Fenevadat a Római Egyház fejével azonosítja, és papi Fenevadként emlegeti, a másodikat
az Egyesült Államokat pedig világi fenevadként, amely megsebzi az előzőt a papi Fenevadat.
Ennek ellenére ennek az általa papi Fenevadnak nevezett Róma Főpapjának a háromságisten modelljét, és annak hitvallását a H.N. Adventsita tévtanítók és prédikátorok istenükké fogadták.
A H.N. Adventista Egyház aktuális istenének a Római Egyház feje a főpapja.
MI A KÜLÖNBSÉG EGY IZRAELITA ÉS EGY ADVENTISTA JÖVÉKÉPE KÖZÖTT?
HA VALAKI H.N., ADVENTISTA EGYHÁZBAN MARAD,AKKOR NEM LESZ KÉPES MEGTÉRNI AZ ISTENEK ISTENÉHEZ.
HA ELLENBEN VALAKI ZRAELITA,BIZTOS,HOGY MEGTÉR MAJD AZ ISTENEK ISTENÉHEZ.
Gyakran poénkodnak tizedszedő H.N. Adventista tévtanítók azzal,hogy Isten nem pecsételhet majd el
a Bárány földi szolgálatára 144 ezer fedhetetlen izraelita férfiút, mert a Jelenések 7. fejezetében felsorolt törzsek már rég kipusztultak.
Ezzel szemben Izrael Istene Ezsdrásnak a
4 Ezra 13
[39] Ami a másik sokaságot illeti, melyet ő maga köré gyűjtött, és amely békességes volt,
[40] Ezek a tíz törzs, amelyeket Hóseás király idején fogságba hurcoltak saját földjükről, akiket Szalmanezár, Asszíria királya vetett fogságba; átvitte őket a folyón és idegen földre hurcolta őket.
[41] De ezek tervet készítettek maguknak, mely szerint elhagyják a nemzetek közösségét, és egy még távolabbi területre mennek, ahol ember még nem élt soha,
[42] Hogy ott majd megtarthassák azokat a rendeléseiket, melyekről korábban megfeledkeztek saját hazájukban.
[43] És elindultak az Eufratesz folyó keskeny ösvényein.
[44] Mivel abban az időben a Magasságos jeleket adott nekik, és megállította a folyó csatornáit, míg ők átkeltek rajta.
[45] Hosszú út várt rájuk azokon a területeken keresztül, egy másfél éves utazás; Arzaret annak az országnak a neve.
[46] Azután az utolsó időkig ott laktak; és most, amikor hamarosan újra visszatérnek,
[47] A Magasságos ismét megállítja majd a folyó vizeit, hogy még egyszer átkelhessenek. Ezért láttad a nagy sokaságot békében összegyülekezni.
[48] De azok, akik megmaradnak a te népedből, akik az én szent határaimon belül találtatnak, megmenekülnek majd.
[49] Ezért amikor ő elpusztítja az összegyülekezett nemzetek tömegeit, megvédelmezi majd a megmaradt embereket.
DE ez még nem minden. Az Úr Jézus ezekhez az elveszetteknek nevezett Izrael fiaihoz küldte prédikálni tanítványait, és ezekből az izraelita törzsekből hoztak létre gyülekezeteket Kis-Ázsia területén,összesen hét városban,amelyekről Izrael Istene az Úr Jézus által prófétált a Jelenések könyve 3.-4. fejezeteiben.
Ami figyelemre méltó, hogy a fent idézett szöveget az Ezsdrás 4. Könyvének 13. fejezetéből olyan
adventisták fordították le magyar nyelvre és tették azt közzé, akik nem csatlakoztak E.G. White egyházához, a H.N. Adventista Megszervezett Maradék Egyházhoz, hanem elszakadtak azoktól.
Isten Ezsdrás által kinyilatkoztatta, hogy az elveszettnek elnevezett tíztörzs az utolsó idők végére egy nagy sokasággá növekszik.
Hogy pontosan mi ezeknek az izraelita törzseknek a jövőképe azon kívül, hogy közülük lesz majd elpecsételve a 144 ezer elpecsételt közé 9x12 , azaz összesen 108 ezer elpecsételt,arról Izrael Istenétől, Jeremiás Próféta Könyvén keresztül többet tudhatunk meg.
Jeremiás 33: 7 És visszahozom Júdát és Izraelt a fogságból, és felépítem őket, mint azelőtt. 8 És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűneiket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem. 9 És ez a város lesz nékem híremre, nevemre, örömömre, tisztességemre és dicséretemre e földnek minden nemzetsége előtt, akik hallják mindama jót, amelyet én cselekszem velük, és félni és rettegni fognak mindama jóért és mindama bőségért, amelyet én szerzek nékik!
Nos ez a Különbség Izrael fiai és a H.N. Adventisták között. Izrael fiainak megesküdött az Úr, hogy megtisztítja őket egytől egyig, és megbocsátja minden bűnüket, ellenben
a H.N. Adventista Egyháznak ilyen ígéretet nem tett, hacsak nincsenek Izrael fiai közöttük. Az ígéret ugyanis Izrael házából való származottaknak szól.
Akik azonban nem tartoznak sem Júda, sem Izrael házához származásuk alapján, azoknak az ígéret nem szól.
A nem zsidó és nem izraelita származású H.N. Adventistáknak egyetlen esélyük van az üdvösségre, ha még a földi életükben elhagyják a H.N. Adventista bálványszervezetet és az Isten Szavával ellenkező tanítását, továbbá felhagynak a testi Izrael ellen táplált másfél évszázados gyülölködésükkel, és megtérnek bűneikből és befogadják az Istenek Istenét, az Istene által, társai az istenek fölé felkent Istent, és Khrisztoszát , az ember Jézust.
Segítsünk a lelkeikben és javaikban kizsákmányolt H.N. Adventistáknak megismerni az igazságot, hogy megszabaduljanak tizedszedő tévtanítóiktól és prédikátoraiktól, akik
ha (...) megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az Ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: 3 Akkor visszahozza
A Dániel 9:24 előírja, hogy a hetven évhét alatt hat dolognak kell feltétlenül megvalósulnia: a gonoszság befejezése, a bűn lepecsételése, az engesztelés (atonement) elvégzése, az örök igazság elhozatala, a látomás bepecsételése és a Szentek Szentjének felkenése.
Az Újszövetség – különösen a Zsidókhoz írt levél egész teológiája – arra épül, hogy Krisztus golgotai engesztelő áldozatával ezt a hat pontot tökéletesen és véglegesen elvégezte.
Krisztus halálával a lévitai áldozatok – amelyek csupán gyenge árnyékai voltak az eljövendő valóságnak (Zsid 10:1-10) – elvesztették érvényüket. Ezt a drámai teológiai váltást szimbolizálta a jeruzsálemi templom kárpitjának felülről lefelé történő kettéhasadása (Máté 27:51). Isten szemében a véráldozatok ott és akkor teológiailag véget értek.
A Dániel 9:27-ben olvasható kijelentés: „a hét közepén megszünteti az áldozatot és az ajándékot”, tehát nem más, mint a kereszt legdicsőségesebb vívmányának prófétai előrejelzése.
Amikor Vámmentes és a diszpenzacionalizmus a hetvenedik évhetet erőszakosan kiszakítja a történelemből, és a távoli jövőbe helyezi, ezt a verset megdöbbentő módon az Antikrisztusnak tulajdonítja."
Nem vámmentesss szakította ki és tolta a távoli jövőbe a 70. évhét cselekményeinek a teljesedését,
hanem a próféciát adó Dániel Istene, aki amikor az Úr Jézus testében lakozott az Úr Jézus szája által ezt a tényt ismételten megerősítette:
Dániel 8:
11 És a seregnek Fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az Ő szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jószerencséje van. 13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután a szenthelyet megtisztítják és helyreállítják.
15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. 16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! 17 És odajöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szólez a látomás.
Máté 24:14 És az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. 15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen; aki olvassa, értse meg: 16 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 17 A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; 18 És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. 19 Jaj pedig a terhes és szoptatós asszonyoknak azokban a napokban. 20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: 21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
Ráadásul Dániel Istene aki az Úr Jézus földi szolgálata idején az Úr Jézus testében lakozott, arra késztette az Úr Jézust, hogy azt is kimondja, hogy a pusztító utálat és a Szent Hellyel kapcsolatos ,Dániel idejében elhangzott prófécia akkor teljesedik majd be a vég idején, miután hírdetve lesz az Isten Földi országáról szóló evangélium bizonyságul minden népnek,miközben olyan nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt soha.
A Dániel próféta könyvében az utálatosságok szárnyán pusztító fejedelem lesz az, aki elveszi a Seregek Urától a mindennapi áldozatot.
Az Úr Jézusra tehát ezt a cselekményt csak az Istentelenek és Khrisztosz nélkül való tévtanítók egyházai képesek aljas módon ráerőszakolni.
Pál apostolnak a Héberekhez írott levelének 10. fejezetére hivatkoznak. Csakhogy Pál ott egy szóval sem állítja, hogy az Úr Jézus elvette volna a mindennapi áldozatot a Seregek Urától, ahogyan az a Dániel Próféta Könyvében írva van.
Pál kizárólag arról ír, hogy az évente bemutatott bűnért való áldozatok nem jutatták tökéletességre az oda járulókat, és önmagukban nem is voltak képesek eltörölni a bűnöket. Egy szót sem említ arról, hogy az Úr Jézus halála által elvette volna a Seregek Urától a mindennapi véres áldozatot.
Zsid. 10:1 Mivel a törvényben csak árnyéka van az eljövendő javaknak, nem a valóság igazi képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletességre juttatni az odajárulókat; 2 Különben megszűnt volna az áldozás; hiszen, ha egyszer megtisztultak volna az áldozók, többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. 3 De azok az áldozatok évről évre a bűnre emlékeztetnek. 4 Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.
Vagyis az istentelen tévtanítók, beleértve a tizedszedő H.N. Adventista tévtanítókat is, olyan cselekmény beteljesítését akarják ráerőltetni az Úr Jézus halálára, amit a Dániel próféta Könyvében feljegyzett prófécia szerint egy utálatosságok szárnyán pusztító fejedelem fog majd elkövetni az utolsó időben.
Dániel 8:
10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá. 11 És a seregnek Fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az Ő szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jószerencséje van. 13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután a szenthelyet megtisztítják és helyreállítják.
15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. 16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! 17 És odajöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szól ez a látomás.
Nos ezt a cselekményt ,konkrétan a mindennapi áldozat ellen való sereg rendelését és annak a Seregek Urától való elvételét csakis a Sátán gyermekei képesek az Úr Jézusra ráfogni.
Arról nem beszélve,hogy azt semmivel nem tudják alátámasztani a H.N. Adventista tizedszedő tévtanítók és prédikátorok, hogy az Úr Jézus halála teljesítette a prófécia azon részét is, hogy vége szakad a gonoszságnak, eltöröltessék a hamisság, elhozassék a korszakos igazság,és felkenetessék a Szentek Szentje.
Khrisztosz tanítványai közül senki nem írt arról, hogy az Úr Jézus halála előtt a jeruzsálemi szentély
felkenetett illetve meg kellett volna azt szentelni, azon oknál fogva, hogy azt valaki megszentségtelenítette volna közvetlenül az Úr Jézus halála előtt.
Hogy az Úr Jézus halálának idején a prófécia ezen részei nem teljesedtek, mi sem bizonyítja jobban, mint a sok hamis próféta és hamis tanító a H.N. Adventsista Egyházban és azon kívül. A hamisság
megnövekedésének vagyunk a szemtanúi és nem annak, hogy a hamisságnak a földön az Úr Jézus halála véget vetett volna.
SEGÍTSÜNK A LELKEIKBEN ÉS JAVAIKBAN KIZSÁKMÁNYOLT H.N. ADVENTISTÁKNAK MEGSZABADULNI TÉVTANÍTÓIKTÓL ÉS EGYHÁZUKBÓL!
DICSŐSÉG AZ ÚRNAK,AZ ISTENEK ISTENÉNEK,AZ ISTENE ÁLTAL, TÁRSAI AZ ISTENEK FÖLÉ FELKENT ISTENNEK!
ha (...) megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az Ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: 3 Akkor visszahozza
A Dániel 9:26 pontosan és sorrendben fogalmaz: „A hatvankét hét után pedig kiirtatik a Messiás... és a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és a vége özönvíz lesz, és a háború végéig elhatároztatott a pusztulás.”
Ezzel az elképzeléssel a legnagyobb probléma, a prófécia hogy az elkövetkezendő pusztító fejedelem általi pusztítás a Szent Hellyel kapcsolatban nem a Dániel Könyve 9. fejezetének a 26. versével kezdődik ,de nem is azzal végződik. Már a Dániel Könyve 8. fejezetében prófétált Dániel Istene erről a pusztító fejedelemről és az általa előidézett Jeruzsálem városának és a Szent Helynek az elpuszításáról és az oltár megszentségtelenítéséről. Már ekkor kiderül az Isten által kinyilatokoztatott próféciából, hogy ennek az eseménynek az utolsó időben a végső időben kell majd beteljesednie.
Dániel 8:
11 És a seregnek Fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az Ő szentségének helye. 12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jószerencséje van. 13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 14 És monda nékem: Kétezer és háromszáz estéig és reggelig, azután a szenthelyet megtisztítják és helyreállítják.
15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: ímé előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak. 16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! 17 És odajöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! Mert az utolsó időre szól ez a látomás.
Hogy a Dániel Könyvében szereplő pusztító utálatnak a Szent Helyen való megjelenése és a pusztítás
a vég idején fog majd beteljesedni, azt már az Úr Jézus is megerősítette.
Máté 24:14 És az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég. 15 Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen; aki olvassa, értse meg: 16 Akkor, akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 17 A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; 18 És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. 19 Jaj pedig a terhes és szoptatós asszonyoknak azokban a napokban. 20 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: 21 Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.
Mindezek ismeretébe egyetlen igaz khrisztoszi nem állíthatta soha, hogy Isten ezen próféciája i.sz. 70-ben bekövetkezett, hisz annak teljesedését Dániel Istene az utolsó időre, a népe iránti harag végére tette.
Ami pedig Izrael Istenének népe iránti haragjának a végét illeti, arról már Mózesnek is beszélt.
5. Mózes 30:1 És ha majd elkövetkeznek reád mindezek: az áldás és az átok, amelyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, akik közé odataszított téged az Úr, a te Istened; 2 És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az Ő szavára mind aszerint, amint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: 3 Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, akik közé odaszórt téged az Úr, a te Istened. 4 Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; 5 És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, amelyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. 6 És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. 7 Mindez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, akik üldöztek téged.
Mivel a történet a 70 évhétről szóló próféciában, nem csak a Szent Hely és a város elpusztításáról szól, hanem a Szent Hely elpusztítását, annak helyreállítása követi, ezen felül Izrael népére vonatkozóan
az Istenükhöz való megtérés,ami a bűn bepecsételését jelenti majd a számukra, sőt a gonoszságnak is véget vet az Isten a 70. évhét elteltével, semmiképpen nem követte akkor, amikor a 69. évhét eltelt
azt a 70. évhét. Ennek a lehetőségét az Isten Szava teljes mértékben kizárja.
Az i.sz.70-ben a rómaiak általi pusztítás különben sem a 69. évhetet követő évhétben következett be,
és nem is a Khrisztosz kivégzését elrendelő Pilátus hajtotta végre, aki Khrisztosz halála után még egy évhétig helytartó volt.
Az i.70-ben bekövetkezett pusztítás kívül esett a 69. évhetet követő évhét idején, ezért nem teljesedhetett be az akkori pusztítás által a 70 évhétre vonatkoztatott prófécia. Khrisztos halála után
i.sz.70-ig ugyanis 5 évhét telt még el,a 69. évhetet követően.
A 70.-ben bekövetkezett pusztítás Jeruzsálem és a Szent Hely ellen különben sem teljesítette be,mindazokat az eseményeket, amelyeknek a 70 évhét végére be kell teljesedniük Izrael népével kapcsolatban.
Sem az Úr Jézus halálát követő évhétben, sem i.sz.70-ben , de a mai napig sem szakadt vége a gonoszságnak.De a bűn sem pecsételtetett még be és a hamisság sem töröltetett el. lerombolták volna a Szent Helyet és az oltárt is megszentségtelenítették volna, majd helyreállították volna a Szent Helyet. Mindennek a Jézus halálát követő egyetlen évhét alatt kellett volna beteljesedni, abban az esetben,ha az Isten az utolsó, a 70. évhét ezen eseményeit nem az utolsó, a végső időre prófétálta volna.
Írásoddal tehát nem azt bizonyítottad, hogy mindez megtörtént, hanem azt hogy a hamisság nem töröltetett el akkor, aminek te vagy az élő példája és minden egyes tizedszedő H.N. Adventista tévtanító és prédikátor, E.G. White-vel kezdődően, mind e mai napig. Hamisan állítottad, hogy mindezek a dolgok már akkor, az Úr Jézus halálát követő évhétben beteljesedtek.
U.I.: Amikor Isten a próféciát adta, nem mondta Dánielnek , hogy a Khrisztus halálának az eseményét és a következő fejedelem általi puzstításra történő utalást egy veresen belül, konkrétan a 26, versbe helyezze el.
A könyv fejezetekre osztását a 13. század elején (1205 körül) végezte el Stephen Langton, Canterbury akkori érseke, aki a Vulgata (a Biblia latin fordítása) alapján tagolta fejezetekre a teljes Bibliát. Ez a 12 fejezetes felosztás vált az alapjává a mai keresztény Bibliáknak. A ma is használt versszámozást először Santes Pagnino (vagy Sanctes Pagninus) domonkos szerzetes alkalmazta az 1528-as vagy 1541-es bibliafordításában. Ezt finomította és tette véglegessé a neves párizsi nyomdász, Robert Estienne (Stephanus) az 1555-ös latin és az 1557-es Bibliájában.
Az Antikrisztusnak Tulajdonítani Krisztus Munkáját: A Diszpenzacionalizmus Szoteriológiai és Tipológiai Veszélye
Miután áttekintettük Kálvin, Newton, Poole, Henry, Wesley, Barnes és Pusey – vagyis a protestáns teológia történelmi tartópilléreinek – masszív, egybehangzó exegézisét, elkerülhetetlen,
hogy megvizsgáljuk azt a súlyos szoteriológiai (megváltástani) és tipológiai tévedést, amelybe Vámmentes és a teljes futurista (diszpenzacionalista) teológia belesodródik.
A historista szerzők nem csupán történelmi kíváncsiságból ragaszkodtak a folyamatos időszámításhoz, hanem azért, mert a szöveg krisztológiai jelentősége a teljes újszövetségi üzenet fundamentuma.
A Dániel 9:24 előírja, hogy a hetven évhét alatt hat dolognak kell feltétlenül megvalósulnia: a gonoszság befejezése, a bűn lepecsételése, az engesztelés (atonement) elvégzése, az örök igazság elhozatala, a látomás bepecsételése és a Szentek Szentjének felkenése.
Az Újszövetség – különösen a Zsidókhoz írt levél egész teológiája – arra épül, hogy Krisztus golgotai engesztelő áldozatával ezt a hat pontot tökéletesen és véglegesen elvégezte.
Krisztus halálával a lévitai áldozatok – amelyek csupán gyenge árnyékai voltak az eljövendő valóságnak (Zsid 10:1-10) – elvesztették érvényüket. Ezt a drámai teológiai váltást szimbolizálta a jeruzsálemi templom kárpitjának felülről lefelé történő kettéhasadása (Máté 27:51). Isten szemében a véráldozatok ott és akkor teológiailag véget értek.
A Dániel 9:27-ben olvasható kijelentés: „a hét közepén megszünteti az áldozatot és az ajándékot”, tehát nem más, mint a kereszt legdicsőségesebb vívmányának prófétai előrejelzése.
Amikor Vámmentes és a diszpenzacionalizmus a hetvenedik évhetet erőszakosan kiszakítja a történelemből, és a távoli jövőbe helyezi, ezt a verset megdöbbentő módon az Antikrisztusnak tulajdonítja. Ezzel a hermeneutikai lépéssel a keresztény egyháztörténelem legnagyobb elméivel és a klasszikus krisztocentrikus teológiával kerülnek éles, feloldhatatlan ellentmondásba. Azáltal, hogy a szövetség megerősítését és az áldozatok megszüntetését egy jövőbeli Antikrisztus politikai manőverének tekintik, megfosztják a próféciát annak legfőbb krisztológiai mondanivalójától, és a Messiás dicsőséges, engesztelő munkáját (az árnyéktörvények lezárását) szentségtörő módon a Sátán ügynökének tulajdonítják.
Ez az értelmezés nem csupán egy ártatlan történelmi tévedés, hanem – ahogyan azt a klasszikus teológusok is értékelnék – egy szoteriológiai vakvágány, amely a keresztáldozat teljességét homályosítja el, áthelyezve a hangsúlyt egy spekulatív jövőbeli kőtemplomra.
Az i.sz. 70-es Jeruzsálemi Pusztulás: Isteni Következmény, Nem Pedig „Szünet”
A vitában Vámmentes legfőbb argumentuma a „szünet” (gap) létezése mellett így hangzik: „Az i.sz. 70-es jeruzsálemi pusztulás bizonyítja a szünetet, mert az nem fér bele a 70. évhétbe.”
Ez az érv első hallásra talán logikusnak tűnhet annak, aki nem ismeri a szöveg szerkezetét, valójában azonban egy alapvető szövegértési és exegetikai hibán alapul, amelyet a klasszikus historista exegéták már évszázadokkal ezelőtt tisztáztak.
A Dániel 9:26 pontosan és sorrendben fogalmaz: „A hatvankét hét után pedig kiirtatik a Messiás... és a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és a vége özönvíz lesz, és a háború végéig elhatároztatott a pusztulás.”
A szöveg világosan kimondja, hogy a Messiást a 62 évhét (amely az első 7 évhetet követi, tehát összesen 69 évhét eltelte) után irtják ki. A 27. vers pedig ezt az eseményt a hetvenedik évhét közepére helyezi.
A város pusztulása (amelyet a 26. vers említ) azonban a Messiás elvetésének és a zsidó nemzet próbaideje lejárásának az isteni következménye, büntetése.
A prófécia sehol nem állítja, és nem is követeli meg, hogy a város lerombolásának magán a hetven évhéten belül, vagyis a 490 év letelte előtt kell megtörténnie.
A hetven évhét (490 év) a zsidó nemzetnek („a te népedre”) mint Isten kizárólagos szövetségi népének és a városnak adott kegyelmi próbaidő volt. Ez a próbaidő a Messiás elvetésével, majd Krisztus kereszthalála, feltámadása és az apostolok kezdeti, kizárólag a zsidók felé irányuló hirdetésének lezárultával ért véget (amelyet a történelemben István i.sz. 34-ben történt megkövezése és az evangélium ezt követő, pogányok felé fordulása fémjelez).
Mivel a nemzet kollektíven elutasította a Kegyelmi Szövetség (Dán 9:27) megerősítőjét, a Messiást, Isten kimondta a végső ítéletet a város és a templom felett.
Ahogyan a bibliai történelemben gyakran előfordul – gondoljunk csak Isten türelmére az emoreusokkal (1Mózes 15:16), vagy a 40 év pusztai vándorlásra, ahol a büntetés kimondása és a végrehajtás között évtizedek teltek el –, Isten a végleges ítélet kimondása (i.sz. 34) és annak végrehajtása között időt hagyott a megtérésre.
Az i.sz. 34 és i.sz. 70 között eltelt közel 40 év egy bibliai „generáció” (egy nemzedéknyi) türelmi ideje volt. A végrehajtókat a prófécia „a következő fejedelem népeként” azonosítja – ők voltak a római légiók Titus (a későbbi császár) és apja, Vespasianus vezetésével, akik a zsidó háború (i.sz. 66–73) során özönvízszerű pusztítást végeztek az egykori szent városon.
Tehát az i.sz. 70-es jeruzsálemi pusztulás ténye nemhogy nem igényli, de egyenesen kizárja a prófétai „szünet” vagy időugrás szükségességét a 69. és a 70. évhét között.
Ez a pusztulás a hetven évhét lezárultának és a Messiás megölésének logikus, eszkatologikus büntetése és visszavonhatatlan következménye volt, amelyet a római seregek mint isteni eszköz hajtottak végre a történelemben, pontosan a Dániel által előrejelzett módon.
Összegzés és Következtetés
A fentiekben elvégzett, a klasszikus exegézisre és a reformáció teológiai örökségére támaszkodó összefoglaló alapján a Dániel 9:24–27 értelmezése körüli vita egyértelmű eredménnyel zárható.
Vámmentes által képviselt futurista (diszpenzacionalista) álláspont – amely a hetven évhetet egy több ezer éves „szünettel” kettészakítja, a 27. vers alanyát pedig a Messiás helyett egy jövőbeli Antikrisztusnak tulajdonítja – nem rendelkezik sem megfelelő héber grammatikai megalapozottsággal, sem pedig klasszikus keresztény teológiai gyökerekkel.
Amikor Vámmentes a vita során érvek hiányában a technológiát hibáztatja, a Noé-analógiát szándékosan félremagyarázva hazugságot kiált, és úgy tesz, mintha az őt cáfoló historista és krisztocentrikus érvek csupán „pártos, antikrisztusi AI gépek kitalációi” lennének, egy súlyos történelmi és teológiai tájékozatlanságról tesz tanúbizonyságot. Ez a fajta pszichológiai kitérés egyértelmű jele annak, hogy a futurista érvrendszer a klasszikus teológiával szembesítve összeomlik.
Az a teológiai rendszer, amely rámutat a hetven évhét 490 éves, matematikai pontosságú és megszakítás nélküli folytonosságára, és amely a Dániel 9:27-ben Jézus Krisztus golgotai diadalát – a Kegyelmi Szövetség megerősítését és a lévitai áldozati rendszer teológiai megszüntetését – látja, nem egy modern algoritmus szüleménye. Ez Kálvin János, Sir Isaac Newton, Matthew Poole, Matthew Henry, John Wesley, Albert Barnes, E.B. Pusey és a klasszikus protestáns reformáció évszázados, egybehangzó és megcáfolhatatlan szellemi öröksége.
Ezzel szemben Vámmentes álláspontja a tizenkilencedik századi John Nelson Darby féle teológiai újításra és a Plymouthi Testvérek mozgalmára épül, amely kiragadta a Dániel 9-et annak eredeti, krisztocentrikus fókuszából.
Azáltal, hogy Krisztus dicsőséges, a bűnt lezáró és az engesztelést elvégző munkáját a Sátán eszközének, a feltételezett jövőbeli Antikrisztusnak tulajdonítja, maga Vámmentes kerül éles és feloldhatatlan ellentmondásba az egyetemes keresztény egyháztörténelem legnagyobb elméivel és az evangélium alapvető szoteriológiai üzenetével, a Zsidókhoz írt levél tanításával.
Az i.sz. 70-es jeruzsálemi pusztulás, amelyre előszeretettel hivatkozik mint a „szünet” bizonyítékára, a valóságban éppen az ellenkezőjét támasztja alá: nem az évhetek felhasítását igazolja, hanem a Messiás elvetésének történelmi, elkerülhetetlen isteni következménye, mely megpecsételte a zsidó nemzetnek Istentől elrendelt kegyelmi próbaideje (a 490 év) végét.
A klasszikus historista exegézis mindezek alapján grammatikai, teológiai és történelmi szempontból egyaránt kikezdhetetlen marad, szemben a futurizmus tizenkilencedik századi teológiai konstrukciójával.
