Most rövid az időm ezért a tartalmi részre később térnék ki.
Most inkább azt kérdem: tudnál-e olyan elektronikus helyet mutatni, ahol a szavakkal együtt találom az ékjeleket is ? Az ePDS-sel az a komoly gondom, hogy a rendszerem nem hajlandó, - vagy csak "50." próbálkozásra - behozni az ékjeles oszlopot. Így, ott nehézségekkel küszködöm.
Ámbár én valójában evvel "csak" a többtagú szavak visszakeresésénél kell foglalkozzak, mert egyébként az alak mellett az angol megfeleltetés "bő" választékát nézem, mint ahogy a "su"-nál is.
A gondolkodás mikéntje akkort válik érdekessé, mikor azt látjuk, hogy a tar, vagy a szabar mennyire megőrizte fogalmi tartalmát, az alakja mellett. ( a Nim+ru is ilyen eset).
Ha gondolod, ezeket magánban is tárgyalhatjuk, - mint az Ősnyelvek dolgát - de akkor megfosztjuk az olvasókat...(ha éppen nem örülnének a hiánynak :))) )
Örülök, hogy nem sértődtél meg, néhány éve hasonlóan gondolkoztam, mint Te, aztán elkezdtem kicsit foglalkozni előbb a sumér, majd később az akkád nyelvvel is. Nem mondom, hogy értek valamelyikhez is, de azért sok mindent másképp látok, s főleg nem hiszek el minden marhaságot, ami olvasható az interneten. A sumér és az akkád nyelvet nem kell összekeverni, bár erősen hatottak egymásra, mindkettő vett át szavakat a másiktól, és valószínűleg néhány ott élt más néptől is, de a nyelvtanuk teljesen különbözik egymástól és egyik sem hasonló a magyarhoz. Hidd el nekem, nem lehet több ezer éves sumér szavakból mai ésszel új szavakat alkotni, mert egészen másképp gondolkoztak. Nem tudjuk, hogyan ejtették ki a sumér szavakat, az angol abc-s transzláció gyenge pontja, hogy ékírásos és képírásos jeleket kellet átírni latin betűsre, ami sok hibát rejt magában, amellett a megadott angol nyelvű jelentések sem mindig fejezik ki az eredeti jelentést. De hivatkozhatok Bognár Ferencre, aki azt írta:
Bár logikus megoldást mutat, és helyes a magyarra alapító olvasási kísérlet, de a közeg, az archaikus nőelvi kultúra és társadalmi berendezkedés ismerete híján, felületessé válik az alkalmazott XX. századi logika.
Végkövetkeztetésül annyit mondanék, hogy a magyaroknak megadatott csodálatos nyelvi alap mellé, a szófejtési kísérletekhez, a letűnt kor szemléletének ismerete is elengedhetetlen.
Hosszú listájuk van úgy a sumér, mint az akkád isteneknek, épp úgy több istenhitűek voltak, mint a náluk később élt görögök és rómaiak. A sumér és akkád istenek keverednek, An, Anu, Enlil, Enki, Marduk csak a főbb istenek nevei, a görög és római isteneknek is hosszú sora van, de elég csak Zeuszra és Jupiterre gondolni (vagy a bolygókra). Senki nem gondolta, hogy EGY AZ ISTEN, mert ezek az istenek emberközeliek voltak, emberi tulajdonságokkal, stb. Felesleges a mai 21. századi gondolkozással kitalálni azt, amit 4-5 ezer évvel ezelőtt nem talált ki senki, mert másképpen élték meg isteneiket! Volt első az istenek között, mert nem voltak egyenlőek, de az első NEM volt AZ EGYETLEN!
Nimródról és a szabirokról kevés a konkrét adat, ezért a róluk olvasható információkat fenntartással kell fogadni. Tudom, hogy mindenki azt hiszi el, amit neki kedves, és amit szeretne elhinni, sajnos minél nagyobb baromság van leírva, annál többen hiszik el.
Azt, hogy a Mezopotámiai térségből elűzött sumérok, szabirok, és egyéb népek utódaiból lettek a szkíták, ezt egy valós variációnak tartom, csak nehéz bizonyítani. Egy biztos, azokban az időkben 1-1 nyelv nagy hatással volt az egész térségre, szinte mindenki ugyanazt a nyelvet beszélte. Először a sumért, később az akkádot, majd még később az arámit. Ezért a szétszóródott sumér, szabir és egyéb népek utódai sem az eredeti nyelvüket beszélték, valószínűleg egy akkád szavakkal, de flektálás nélküli ragozós nyelvet. Ilyen lehetett a szkíták nyelve is.
Azt hittem a su sag-ot megbeszéltük. Leírtam, hogy melyik két ékjelből áll: su sag : to tremble (su [flesh/hús] + sag[beat/ütni], a másik su (to sink) itt nem használható, ne keverd bele, mert más ékjele van!
A példáidat ismerem, engem is foglalkoztattak, de ennyi hasonló szó még nem dönt el semmit. Csak annyit tudok tanácsolni, kezdj el foglalkozni a sumér nyelvvel, aztán néhány év után kezd el fejtegetni az isten és egyéb elméleteidet, ha már van valamilyen alapod.
Ha már így belementem a szófejtegetéseidbe, én is kérdeznék valamit. A csal, csalás, csalóka, csalfa, csel, cselvetés szavak egy szóbokorhoz tartoznak-e, és mi közük van a csalogányhoz?
Nézzük meg miért van, hogy a biblia eseményei mentén előkerülő, látszólag idegen történelmi nevek, furcsa emlékharangokat kongatva bennünk, még is csak ismerősen csengenek? Az előkerülő kapcsolatok és véletlen szerű egyezések áradata, megingatja érintetlenségünk vélelmét. Mióta Lucifer, avagy Prométeusz, stb. lehozta az égi tudásfény szikráját, olthatatlan megismerési vágy tüze égeti az embert. Mi, alkotókészséggel bőven megáldott magyarok, fokozott figyelemmel fürkésszük a világ Rendjének feltáratlan titkait. Ennek során okkereső hajlamunk, erősen berzenkedik a sok esetben előkerülő kulturális egyezések, véletlennel való tudományos megokolástól. Hiszen a véletlenek bizonyos számú ismétlődése, már törvényszerűségért kiált. Kellő elfogulatlansággal, de a véletlen egyezések létét azért elutasítva, nézzünk most körül a bibliai történések tájékán! Az 1920-as években Zajti Ferenc, a közelmúltban professzor, Badiny Jós Ferenc tekintették át a Megváltó életéből, a zsidó hitélet tanításainak és merev folklórjának ellentmondó elemeket. Fő hangsúllyal, Jézus szkíta, azaz pártus-hun származásának kérdéskörére fókuszálva. Pár éve pedig Kiss Irén és Tábori László kettőse szedte össze a kereszténység előtti vallási szimbolikák, és a Jézusi minőség és életút kapcsán adódó megfeleléseket. Az ismert adatokat más irányból is kiegészítve, szeretném észrevételeimet itt közkinccsé tenni!
Előbb azonban ejtsünk néhány szót a kutatásról! Végre a nemzeti gondolkozás rég óta várt reneszánszát éljük. A lelkek mélyén tanyázó szellemi szomjúság késztetésére, hazai szinten is lázas igyekezet indult, a múlt homályos eseményeinek átláthatóvá tételére, a feledésbe merült lelki tartalmak élettel telítésére. Mint számba jöhető esetleges tanú, drága kincsünk, édes anyanyelvünk került logikus belső szerkezete miatt az amatőr kutatói sugarak kereszttüzébe. A lázas igyekezet túlzásai viszont, cáfolhatóan gyerekes megoldásokat kínálnak csupán, melyekre becsmérlő ellenlábasaink örömmel lecsapnak, kikiáltva a világba, a tarthatatlanul egyszerű származtatások hiányosságait. A szív kívánság-ösvényét, valós történeti ismeretekkel kell feltölteni. A 20 éves vizsgálódó és ismeretszerző időszak eredményei, számomra kétségtelen ténnyé teszik nyelvünknek ősi, eurázsiai elterjedtségét. Csak példaként említem fel Szőcs István írását: Sajnovics János, akinek magyar-lapp nyelvészeti kutatásaiból szökött szárba a finnugor irányzat, valójába maga sem ragadt le e szűkös hipotetikus körnél. Késői utódai elhallgatták, hogy tovább ment Keletnek, végig Ázsián, MINDENHOL fellelve a nyelvi rokonságot. Ő lett a kínai-magyar nyelvhasonlítás első úttörője, hirdetve azon véleményét, hogy a magyar nyelv legrégebbi rétegének tanulmányozása, csak az ó-kínai nyelv segítségével lehetséges. Tudni illik, hogy a nyelvünket illető középkori tisztelet miatt a magyar, már 1585-ben bekerült Calepinus tíznyelvű szótárába. Valamint nyelvünk már korábban egybe lett vetve az ó-héberrel, az ó-türkkel, az ó-göröggel, a latinnal, sőt az etióppal, stb. és mindegyik irányban számtalan szóegyezést mutattak ki.
A lelki szomjúság miatt érzékenyebbé váló, kutakodó magyar sokaság, ösztönösen is érzi ennek a felejtésre ítélt múltbéli tény-emléknek valóságát. Talán a lelki együtt-rezdülések fogalmazódnak kutató gondolatokká, a múlt fennmaradt írásos emlékeit olvasva. A vizsgálati irány tehát helyes, ahogy nyelvünk esetében a tárgya is. Sokakat azonban, a köztudatba került ősi ,,beszédes névadó logika ismerete, tévútra csal. E nyelvünkben is fokozottan megnyilatkozó késztetés tehát csalfa játéka miatt, sok esetben az ősi, írott formáról eszünkbe jutó, első hasonló magyar szavat tesszük meg, a jelentés megfelelőjének. Pl. Ezért, bár nagyra tartom Baráth Tibor professzor egyiptomi nyelvi kutatásait, de mégsem tudom elfogadni az általa hozott PHARAO (fárao) szó, magyar FŐ-ÚR megfeleltetését. Bár logikus megoldást mutat, és helyes a magyarra alapító olvasási kísérlet, de a közeg, az archaikus nőelvi kultúra és társadalmi berendezkedés ismerete híján, felületessé válik az alkalmazott XX. századi logika. Az egyiptomi fárao jelentése, mélyebb, és több irányú megfelelésnek is helyt ad, egy másik azonosítási szál mentén, amiről viszont, az ősi szemlélet mára idegenné lett volta miatt, később szeretnék többet mondani. Végkövetkeztetésül annyit mondanék, hogy a magyaroknak megadatott csodálatos nyelvi alap mellé, a szófejtési kísérletekhez, a letűnt kor szemléletének ismerete is elengedhetetlen.
Nos, a múlt írásbeliségében, az egyiptomi és a sumér kultúrákig ér emberi visszatekintő lámpásunk fénye. A fellelt ismeretek fényében, felvetődik a sumér és a magyar nyelvi rokonság kérdése. Két, jellegzetes irányzat látható, pl. a mezopotámiai kultúrák Ur, Uruk és Kis városnevei esetében: -1) Nem fogadják el magyar szónak, mondván, hogy nem lehet tudni az akkori kiejtést és jelentést sem. Jelentésük ismeretének híján, ebben van is bizonyos ésszerűség. -2) A lelkesültebbek viszont, mint minden magyarul értelmes olvasatot kínáló szót, ezt is magyarnak tekintik.
Ám azonosságot, a szavak EGYÜTTES külalaki és tartalmi egyezése jelent! Mint pl. az angol CUP és a magyar kupa szavak hangzókban is, és a jelentésben is megegyeznek, tehát nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy szoros rokonságban állnak egymással, sőt azonosak. (Az angol a fejet HEAD-nak, az agyat BRAIN-nak, a koponyát SKULL-nak fordítja.) Érdekes, hogy a németben szintén megjelenik a KOPF hangsor, fej értelemmel. (Az agy GEHRIN a koponya SCHADEL.) Tehát van egy angol szó, a CUP, csésze, kupa értelemmel, és másik, a német nyelvben megjelenik a hasonló alakú KOPF szó, fej értelemmel. Most jön a véletlen! Magyarban a két különállónak tűnő fogalmat egy ugyanazon hangsor ötvözi egybe, a KUPA. Ez bizony valóban véletlen (!) lenne, ha a kultúrtörténészektől nem tudnánk, hogy gyakorlati párhuzamú egyezésre is lelhetni. Hiszen az emberiség hajnalán az áldozó és ivó csészéket és kupákat, a legyőzött ellenség KOPonyájából készítették. (KUPán vágták? Kétszeresen is. A másod ízben akkor, amikor a koponya egyik felét ivókarimává képezték.) Már pedig a magyar KOPonya, KUPa és KÚP szavak gyökereinek szoros jelentési és alaki azonossága, egy belső logikáról árulkodnak. Amint az ősi latinban is CAPis, áldozócsésze, és CAPut, fej, fejcsúcs, (de még sem a belül üreges koponya). A közös gyökerű angol és német nyelv, ez esetben elveszítette azt a belső láncolatot, amelyet a latin viszonylagosan, a magyar pedig pontosan megtartott. Figyelembe véve honfoglaló vezéreink KAPUDÁN, azaz kapitány címét, mely a törökben is meg van, megállapíthatjuk a szóbokor keleti meglétét, tehát nem feltétlenül a latinból került át a magyarba. De minek is versengve tépelődni a latin vagy magyar elsőségen, ha a magyarban e fogalomkörhöz, a természeti hangot utánzó KOPP szó is kapcsolódik. (A latin híján van az ősi kialakulásra mutató hangutánzó szavaknak, szemben a magyarral.) Vagyis az elfogulatlan vizsgálat ez esetben, a magyar nyelvben természeti gyökerekről eredő szószármazást talál, melyhez gyakorlati párhuzam is adódik, a koponyából készített ivókupák szkíta eredetű kultusza által. A beazonosítási szándék eredet-kérdésére a magyar nyelvi megjelenés, több irányú megfeleléseivel kielégítőbb választ nyújt. Archaikus nyelvünk jelentés-elemei, a belső analógiás kapcsolatrendszer által, sok irányú kapcsolódási pontokat kínálnak. A hozott esettel bemutatni kívántuk: a több irányból is fennálló logikai egyezések voltát, és felhívni a figyelmet az előkerült szóbokor-szerű névtömörülésekre, mely tipikusan ősi nyelvi jelenség.
A világban is szerte-szét, régi és mai magyar népnevek és helynevek értelmes egyezéseire bukkanni, de tudósaink ezeket mereven elutasítva, a véletlen számlájára írják. Ezzel pedig, a világ okszerű berendezkedését utasítják el. Előre bocsátjuk, hogy Európa mindkét felén, a görög (nyugati) és a kelta (keleti) mitológiákból is igazolható, a helynevek visszaszármazása az ott élő törzs, valamint a szintén hasonló szóalakú helyi isten nevére. Példa erre Zeusz-LYCaiosz történetébe burkolt eredetmonda. A jövevény hódítókkal érkezett Zeusz, hellén isten, csak rátelepült az ,,ősgörög arcadiában isteni tiszteletben részesülő pre-hellén LYCaonra. A kultusz központja, a LYCeaeum hegy ormán álló oltár volt. Az arkadiai ősnépek kultuszában szereplő ember-áldozat miatt(?) a monda később, LYCaon alakját a gonosz tulajdonságaival ruházta fel. Így a később vele fuzionáló ég urát, Zeusz-LYCaioszt itt a néphit, egy lokális ,,farkasisten rettegett tulajdonságaival ruházta fel. (A LYCaeum hegy északi oldalán LYCaea községről-, és a közeli LYCosura városról tudni, és jellemző módon, a kis-ázsiai LYCaonia ország népe, a fenti LYCaontól származtatta magát.) Az ősi hagyomány névadó rendszere hámozható ki mindebből, és jól beazonosítható az isten, a törzs, és a földrajzi névalakulatok viszonylag azonos formája. E mellett láthatóan, hasonló történelmi jelenség zajlott le görög földön, mint később Európában, a pogány kultikus helyekre épített keresztény templomok, valamint a Földanya-tisztelet helyeire átszállt Mária-kultusz elültetése során.
A hely és törzsnév azonosság bemutatása után, térjünk át a feledésbe merült keleti eredet-szálak felfejtésére, az onnan előkerülő véletlen azonosságok csokorba szedésére! A korunk kultúrájának gyökérpontjában álló Szentföld és környéke, különös szálakon érkező, de egy pontba futó véletleneket rejt.
- A mai Izrael térképén van RABA, HARIS, DURA, ABDA, GÁT, PAROD nevű település. Ez lehet még véletlen, ám Galilea tartományban mind a mai napig van TURAN, ALMAGOR ÉS MAGHAR település, (ahol keleten az AL szócska névelőként gyakori előfordulású)! Figyelembe veendő, itt a helynevek ősi névadó logikája, mellyel visszautalnak az ottani népesség kultúrkörére, ahogy elfogadott történészünk Győrffi György is e hagyomány szellemében, a helynevek alapján rekonstruálta honfoglaló törzseinket.
- Szabó Árpád: Aranygyapjú, 1966-os kiadványú könyve belső borító térképén (a mai szíriai Halab város körül) ÁRPÁD nevű települést mutat az antik görög térkép!
- A bibliák hátuljában térképek segítik az olvasó eligazodását. A Jézus korát bemutatón fellelni a Názáret közelében lévő SKITOPOLISZ városát. Bizonyítva ezzel, a szkíták, Jézus korabeli, itteni jelenlétét! (Mai neve BEJT SEÁN.) Mindezek, magyar nyelvi és történeti nevekkel egyező közismeretek.
- Viszont más irányú erős szálak is kötnek ide, és ideje felidézni az oklevélkutató-könyvtáros Horvát István megállapításait! E szerint régi jászainkat a királyi törvényekben és oklevelekben, a bibliából megismert, PHILISTAEUS, (filiszteus) majd 1681-től, kettős névvel hol váltva, vagy meg egyszerre mindkét formában, ,,PHILISTAEUS azaz JASONES névvel jelölték. A történelem sodrában, csak 1741-től tűnik el végleg a Philistaeus nevezet, és jön a JZYGES alak. Ezt hozták párhuzamba a pannoniai JAZYG-okkal.(Horvát I. Jászok, 1829.) Felsorolva a jászok latin betűs leirattal: JASONES, JAZYGES, (olvasd jaszig) és PHILISTAEUS néven fordultak elő.
Véletlen, a magyar JAZYG és pannoniai METANASTA JAZYGES-ek névhasonlósága is, ahogy tévedés PHILISAEUS azonosítás mondják a tudósok!!!
A PHILISTAEUS nevezet sem véletlen elírás, és ennek járjunk először is a végére! Horvát I. kutatásai szerint, azonosításuk a fordított irányban is meg volt. Ugyan is a hitéleti kérdésekben járatos, korabeli tudós fordítók által, -az 1382-ik évi magyar nyelvű Ószövetségi töredékekben, a kánaáni Philistaueusok, -és a XVI. sz. eleji Debreceni Magyar Legendárium Szent Dávid életével kapcsolatban említett Philistaeusok is stb. magyarul JÁSZ-nak lettek lefordítva. (Horvát I. Rajzolatok, 1825.)
-A magyar oklevelekből feltalált PHILISTEUS név további közhasználatára utal PILIS hegységünk neve is, melyben Dömösnél húzódik a Jász-hegy nyúlványa. Itt is együtt a kettős forma, ahogy Pilis-Jászfalu esetében is!
- A névazonosság nem-véletlen volta mellett kardoskodik a filiszteus Góliát öltözékének bibliai leírása, mely azt, halpikkelyesnek mondja. Ugyanez a pikkelyes bőrpáncél viselet látható a Trajanus-domborművek jász-jazig harcosain is, amit tőlük és a parthusoktól vettek át később a rómaiak. A névazonosságot tehát, más oldalról erősíti a hasonló viselet, amikor még a viseleti, a díszítő és kulturális sajátosságok mind, a törzsi hagyományokról szóló, informatikai közlő szerepet töltöttek be.
- A jász-filiszteus hazai kettős névadás véletlenségét cáfolja még, a moldvai JASSI város hasonló esete. Ugyanis a régi latin iratok JASSI városról, a FORUM JAZIGORUM és FORUM PILISTINORUM formákat is fenntartották, visszautalva a jászok kétféle megjelölésére. Szlávul egy időben még JASSKI TARG volt, és mindegyik forma Jászvásárt jelent. Később jelentőséget nyer, hogy Horvát hozta az akkori szláv, (tót) szótárból, hogy tótul a Jász=GAZ, és JASSI város neve tótul GIASIUM. (Ez utóbbiak oly kiejtés-változatot mutatnak, amely a magyar nyelvben is megjelent, ahogy a Jásznak nálunk volt GYÁSZ kiejtése is. Mint jászruha=gyászruha, lásd a régi szótárakat.)
A régiségben tehát a Jászok, a kor hozzáértői által azonosítva voltak, a zsidók nomadizálása idején már nagy városokkal bíró, sőt, egy ideig még a frigyládát is birtokló Philistaeusok egy ágával. Ezzel szemben korunkban, nálunk, még a Jászok ókori Pannoniai léte is tagadott, (egy későbbi hullámuk miatt,) elfelejtődik a korábbi népelem lehetősége, így a sarmatiai JAZYGes néppel való egyezésük, a névazonosság ellenére is kétségbe van vonva. A folytonosság tagadók elfelejtik, hogy a Duna másik oldalán még szorosabb ókori névegyezésekre lelni.
- A római kori Pannonia régészeti maradványain fentmaradt: 1) Dráva mellékén, köbe vésve találták RESPUBLICA IASORUM, (egyenesen Jász Köztársaság) továbbá 2) a horvátországi Toplicán talált kő felirata AQUA IASAS, (Jászfürdő városa) valamint 3) az erdélyi Várhely körül talált kövön DACORUM IASSIORUM felirat, (dák jászság,) és ez utóbbiak lehettek a későbbi a moldvai Jászvásár népe. Mivel az IASI névforma olyan feliratokról került elő, ahol még hiányzott a J hangot jelölő J betűjel, ezért az IASI=JASI. Tehát, már az ókori Pannoniából előkerült az IAS és a JAZYG népnév, miként a magyar középkorban.
A hazai jász=filiszteus azonosításról már volt szó. Fordítsunk irányt, és a hazai körkép után, nézzük meg a szentföldi Palesztinát, mert ott is a kettős névadás-hagyomány maradványaira bukkanhatni! Ugye ősi szokás vezényszavára lett a magyar jászsági helynevekben a népre utaló JÁSZ előtag, (mint Jászapáti, és Jászberény).
-Ennek párhuzamára akadni, a korábbi palesztinai filiszteus ASdod, és Askalon városnevek AS részében. Figyelem! Figyelem! Ezeknek a mai napig JASZ kiejtése van, és ezzel a kánaáni területen is igazolódik a kettős névadás!
-Sőt, a filiszteus GAZA város egyenesen a moldvai JASSI város GIASIUM formájával ad szoros megfelelést. Duplikátumnak tűnik, ahogy az amerikai Philadelphia is mása a görög hasonnevűnek, hiszen e szokás ősi hagyományból táplálkozott. Ez által az 5 filiszteus város közül 3 esetében mutatható ki jász kapcsolat, ami statisztikailag 60%-os arány.
Kapcsolódó hasonlósága miatt, vegyük még nagyító alá Izrael-Israel állam nevét is! Az ország, ezt Izsák pátriárka fiának Jákobnak, istentől kapott második nevéről nyerte, akit el is ismernek az izraeliták ősatyjuknak. Izrael=Israel atyja, Izsák, névrokona volt, a közelmúltban elhunyt izraeli=israeli miniszterelnöknek, Izsák=Jicchák Rabinnak is. -Azaz itt az Izsák nevet mai napig Jiszáknak írják és ejtik, ahogy Izrael-Israelt is Jiszraelnek, lásd Erec Jiszrael, stb.
Valóban véletlenül egyezik JISZrael országnak és népének neve, az ottani őslakos nép nevével? Ennyi egyezés véletlen volna? Az elfogulatlan észérvek szerint, az Egyiptomból avagy Krétáról jött, (nincs eldöntve) kánaáni jász-filiszteusok, korábbiak lévén a bevándorló izraelitáknál, ami a Jiszrael, és a Jiszák, Jisszakár, stb. név-gócosulás esetében, ősi jász névadásra utal. Az elfeledett ősi hagyomány bizonyító ereje is ezt sugallja, amely a törzs nevét és a hatókörébe tartozó helyrajzi neveket a törzsi ősatyáról eredeztette. A törzsek istenüktől eredtek, amit a neveikben hordott istenre utaló szótaggal fejeztek ki. Ezért lett Budajenő, a Jenő törzséhez tartozó település is, és a szláv országok és fejedelmek is nevükben viselték a származás-jelölő SZLÁV szótagot, pl. Szlavónia, Szvetoszláv, Venceszlav, ha az ide vonatkozó isten neve feledésbe is merült, ahogy Asszíria Assur istenének esetében viszont megmaradt, stb. Mi van, ha eredetileg a szomszédos Assurnak is meg volt a J-sített kiejtése, csak mára elveszett?
-E ponton óhatatlanul tovább gyűrűzik a kényes kérdésáradat! Vajon Jézus Urunk neve is, nem rejti-e egy ottani jász törzsi ősatya, avagy egyenesen a törzsi isten nevét? Hiszen ismert a Jesu, (Jeszu) Jeshua forma, és Forrai Z. T. az Ősi hitünk c. művében említi az arameus evangéliumokban megjelenő Jesse (Jessze) alakot, míg az arab Issa-t mond. Ha tehát a névvariánsok területi és kulturális kapcsolata kimutatható, akkor közös gyökerekről kell eredniük, és nyílván a korábbi nép az átadó. Esetünkben ez, a jász-filiszteus lenne. Badiny Jós professzor a szomszédos Parthiából származó parthusnak vélte származásilag Jézust, nem tudva a filiszteus és a későbbi parthus néptöredékek azonosíthatóságáról. Viszont a jó 200 éve élt Horvát István, szerencsére utána járt e kérdésnek. Idézi a régi kútfők helyeit, ahol a filiszteusok nevének jelentéséről szólnak, és azt: -száműzött, kivándorló, jövevény értelműnek mondják, éppen ahogy a későbbi párthusokról is ugyan erre a megállapításra jutni. -Naná, hogy a Metanasta Jazygok METANASTA része is (ellenőrizhetően) vándorlót jelent.
Vagyis a metanasta jászokról, és a filiszteusokról, és a parthusokról is előkerült más irányú megerősítésként, nevük vándorló jelentésének egyezése. Hiszen miért is tűnt volna el egy hatalmas nép, főként, ha itt a Szentföldön, mint látjuk, egymás melletti területeken élve kerülnek szemünk elé. Megjegyzem, a parthusok is pikkely-páncélt hordtak. A modern kori keveredést az okozza, hogy ,,etnikumot bányászunk elő abból az időből, amikor még a Földanya-istennő kultusza virágzott egyetemesen, melynek szemléletében, az őslakosok mind, a Földanya gyermekei lévén, egymásnak testvérei voltak. Törzseik egymástól való nehéz megkülönböztetése miatt lettek a későbbi írók által, ,,zagyva, keverék, összevissza, idegen massza-népnek kategorizálva. A körükben később megkezdődött elkülönülés is pusztán kultúr-kör alapú volt, lásd minderről R. Graves: Görög mithoszok c. könyvét! Növelte a tudományos keveredést, a később hatalomra jutott hím-elvű kultúrák íróinak bevett szokása, hogy a beszédes törzsneveket, lefordították a saját nyelvükre, új törzsneveket kreálva ez által. Lassan nőtt a homály, mire kialakult a múltnak, e mai kaotikus képe. Ezért nagy a középkori népnevek zűrzavara, ahogy ránk is rengeteg kifejezést használtak, és elég legyen itt emlékeznünk jelenünk ungár, hungár, madarsko, madzsar, vengerszki, uherski, megjelölésére. Hiszen ma sem léteznek etnikumok, a történelmi népkeveredések miatt, és minden ez irányú kísérlet is a kategorizáló törekvéseket kiszolgáló, puszta kreáció. Innentől válik hibássá kutatóink magyar etnikumának képzete is. Ősi népelem volt a korai magyar, de haladjunk sorjában.
-Még egy furcsa, látszólag kapcsolat nélküli adatot kell említenünk, ami egészen más körből közelít. A Biblia szerint, Ábrahám ősatyának volt egy egyiptomi származású szolgálója Hágár, aki később ágyasa lett, és IZMÁEL-(Hizmael) nevű fiat szült neki. Visszacseng e név is, mert Árpádi királyaink alatt, Magyarországba nagy számú bolgár és egyéb, (ezek szerint Egyiptomból elszármazott) izmaelita lakosságról tudni. 30 kisebb városukról tudni, kereskedésben és pénzügyekben való jártasságuk miatt, királyainktól sokszor pénzügyi kiváltságokat kaptak, sőt a pénzverés terén jeleskedtek. Még Pestet is megkapták. Szaracén, és böszörmény néven is feltűntek, és mint bolgár (azaz testvér) eredetű mohamedán vallású kunok is történik beazonosítási kísérlet. Az elfeledett, archaikus nép-kapcsolatokra mutat mindez, főként, ha az 1881-es, Héber kútforrások c. műre támaszkodó Révai Lexikon, Hagar-ország címszavát is idekapcsoljuk. Ebben nagy meghökkenésünkre ez áll: ,,Hagar-ország, az új-héberben Magyarország elnevezése, innen hagri annyi, mint magyar. Tehát még az új-héber is egyiptomi kapcsolat-körbe utalja vissza a magyar nemzetet, csak a magyar tudományos világ marad bezárva a finnugor bűvkörbe.
Honnan ered e HAGAR nevünk? Nézzünk szét az ősi Arábiában! Mostoha sorsra kárhoztatott nyomok integetnek onnan is, ismertetésük rövid előtanulmányokat igényel! Horvát István A Magyarokról mint Agarénusokról c. 1828-as kiadású tanulmányát kell elővennünk, mert ígéretes kiegészítéseket kínál számunkra. Horvátot, a Széchényi Országos Könytár Örzőjét, azaz igazgatóját, a tudós világ őrültnek tartotta végkövetkeztetéseiért, melyben a bibliai históriákat magyari népek őstörténetének látta. Mi itt erről nem ítélkezünk, pusztán az oklevelekből és külföldi történetírókból nyert adataira támaszkodva vizsgálódunk. Hitelesnek tekintjük külföldi leírásokból hozott adatait, mert minden esetben pontosan idézi a latin szöveget, vagy megjelöli a forrás konkrét helyét, amivel tehát elődei meglátására épít. Ő még annak a régimódi tudósvilágnak volt képviselője, aki hajlandó lett latinul és görögül írni és olvasni is megtanulni, hogy eredetiben olvashassa a régi forrásokat. Lám, a Révai Lexikon ismereteihez illeszkedő adatokat gyűjtött egybe.
-Feltűnt neki is, hogy a X századi nyugati történeti írók a magyarokat AGARenus és ACKERenus néven említik, pl. a Szent Gallen Kolostor történeti évkönyveiben, a portyázó magyarok viselt dolgait leíró történetekben, a magyarokat évről évre, AGARENI-nek nevezték.
-Megtalált, sok esetben együtt, és egymásra hivatkozva álló névfelsorolást, amely a beazonosítást segíti, pl. Szent Hieronymus írta: ,,Az Arabsok és Agarenusok, kiket most Sarracenusoknak neveznek. Avagy másutt: ,,Az Izmaelitákat és Agarenusokat, kik most Sarracenusoknak hivatnak. Tehát keleti szálú egyezésben áll az Izmaelita=Agarenus=Sarracenus, ahogy a magyar-bolgár történeti szál is egybefonódik.
Ezután a görög és római írókból, és a Biblia leírásaiból összegyűjti a szintén Izmaelitákkal és Arabokkal azonosított AGARénus nép történetéről szóló, ókortól a középkoriig folytonosságot mutató leírásait. A felsorolás különféle névformái közül, kikacsint felénk a HAGARenus név, mint az AGARenus hehezetes formája. Vagyis léteznie kellett egy águnknak, amely AGARenus volt.
-Idézi még a fordított állapot helyeit, amikor az arabok által említett keleti HAGARenus nép, el-MAGAR-IN néven volt megnevezve.
-Ezután felteszi Horvát I. a kérdést, miért hivatott a magyar nép, az AGARenus néven, és annak változatain? Kimondja azt, amit mi a szógyűjtéssel kívánunk láthatóvá tenni.
latin -ager, = föld, szántóföld, mező, vidék, környék, falu -agrárius, = mezőre, szántóföldre, vonatkozó, földművelési német -acker, = szántóföld görög -gé (geo), = föld, szántó föld, ország, szárazföld, -agrosz, = mező, szántóföld, vidék, -agraules, = mezőn, szabad ég alatt tartózkodni
A német krónikákban lejegyzett Ackarénus, láthatóan német átirata a latin Agarenus szónak, de mindkettő megegyezve a görög hasonlókkal, a termőföldről és művelőiről szól. Azaz AGARenus nevünk földművelő értelmű, és innentől már nem tűnik a szószármaztatás nagy marhaságnak. Tudósaink szerint, honfoglaló népességünk vezető rétege törökös jellegű turk rétegből állt, míg a többségi köznép adta a finnugor elemet. A finnugor meghatározás finn része viszonylag fiatal, és a finnugor rokonság megállapítása óta forog közkézen, viszont az UGOR népréteget a feltételezett urali őshazából, azaz messzi-messzi múltból eredeztetik. Az okoz tudományos gondot, hogy a magyarságot, Árpáddal keletről jövő etnikumnak tekintve, előtérbe sem kerül, egy esetleges korábban leszakadt nép-ág vagy néptöredék arábiai meglétének gondolata. Pedig leszakadt baskíriai ágról tudunk, ahogy kaukázusi Kummagariáról is.
Hatalmas területi szórásban élve, ami megokolja nyelvünk elterjedtségét is, őseink valóban GIGANT-ikus népek voltak, hisz a Biblia szerint, Nimród ősapánk gigas-gigant volt. De csupán a késői korok hozzá nem értése csinált Nimród király GÉ-GENS, azaz ,,föld-nemzette népéből, óriást. A félreértés kiderül a görög történetekből is, amikor a mithosz a gigászokat Gaia Földanya gyermekeiként, harcba állítja Zeusszal. Gyakorlatilag, a Földanya régi, földművelő anyajogú műveltsége állt ellen, a következő, hímelvű nemzedék hódító istenének, Zeusznak. GÉ-GENS: görög GÉ=GAIA földanya, és -gé, (geo), föld, szántó föld, ország, szárazföld,
Innentől nyugodt szívvel kimondhatjuk: a mithológikus ősünkre mondott GIGANT-GIGAS név értelme feledésbe merült, ami valójában tehát ,,föld-népe, azaz földművelő jelentéssel bírt, egyezően a más irányból fellelt AGARénus nevezetünkkel. Sőt, ez magyarázatot kínál, földműves rétegünk igen gazdag népművészeti és néphagyományi kultúrájára, és a belőlük gyökerező termékenységi rítusokra. Ráadásul e gondolatmenet mentén, a ránk értett új-héber, HAGAR és HAGRI szavak használata is megokolódik. Így minden összeáll. Azaz még valamit! Észre vette-e valaki, hogy végig az ősapákról elnyert törzsi névadó logikáról soroltunk adatokat, kivéve HÁGÁR-t, aki nő volt. (no meg a GI-GANT-okat, GÉ gyermekeit.) Vagyis a földművelő agarénusok, női őstől eredeztetvén, nő-elvű kultúra hordozóiként, kilógnak a késői hím-mentalitásúak sorából. Ezért is van világunkban pusztulásra ítélve ősi kultúránk, (és már el is tűnt a régi agrár-Magyarország). Az uralkodó hím-felfogás félelmei, eltörlésre ítélik az ellenlábas, női előd-mentalitást. A megérzések, intuiciók mágikus női világa olyan ismereteket rejt, ami nem kívánatos, mert az emberi lélek boldogsága és szabadsága felé visz. A régi görögöktől tudunk MAKAR isten, békés és boldog időszakáról, amiért is lett a görög nyelvben MAKARIosz=Boldog, valamint jó néhány sziget MAKARIA, pl. Rodosz. Vajon nem ezért van BOLDOGASSZONY kultuszunk? A nőelvű idők hagyományai, az emberi belső érzéstartomány, a lelki-világ törvényeinek tiszteletére épültek. A belső lelki rend és harmónia állt a kultúra és az életmódbeli sajátosságok középpontjában, ez tette boldoggá az akkori idők emberiségét. Ahogy például a paraszt-ember elvetette az ,,életnek mondott gabonaszemeket, és ezzel megtermékenyítette feleségét, a Földanyát, úgy tavasszal Szent Nászt, (hierogamosz) ült és életet vetett, amely felfogás megélésével, személyisége teremtő oldalát, minőségét élte meg. E nőelvű korszak volt a sokat emlegetett míthikus Aranykor, melynek ismeretei mára teljesen feledésbe merültek. Nincs semminemű fogalmunk felépítéséről, mert ami van, az, pusztán elférfiasított értelmi megközelítés, mely teljesen idegen a női érzések valódi öntermészetétől. Tragikus, ahogy korunkban a Nő, értelemre cseréli érzelmi erejét, a férfi pedig önimádatában elutasítja az érzelmesség létjogosultságát, és tiszteletét, és már a lelki-világ érzelmi törvényeit sem kutatja. Ezért tart bolygónk ott, ahol tart. Értünk mindent, de fehér folttá vált az emberi lélek világa. Sokasodnak a lelki eredetű betegségek, tovatűnt az egészség, és éppen a megnyomorított, elfojtott érzelmek miatt van minden felé a rettenetesen sok gyűlölködés és háború. A spekulánsoknak ez kedvez. János előre látta e bekövetkező kort, nyílván észlelte a női entitásoktól való, világméretű elfordulást. Sajnos, hozzá nem értők keze alatt lett a Bibliában gonosz NŐSTÉNY-nyé, a régi NŐISTEN. Ezért tűnt el a szentháromság szimbolikájából a női minőség, de meg volt Szent Koronánk képi ábrázolásai között. Fenséges titkok rejlenek kultúránk mélyén, ezért a hatalmas igyekezet megrontani, elferdíteni mindet.
Tehát a magyarok elődei, egy felöl földművelők voltak. Mi a helyzet a jász-ággal? Vegyük elő újra őket, és zárjuk rövidre a nyomozást, mondjuk ki, amit már Horvát István is megállapított a hazai és a külföldi párhuzamos névhasználatokból, hogy a JÁSZOK, ÍJAIKRÓL kapták nevüket itthon, ahogy a filiszteusokra is, jellemző kifejezésként alkalmazták az íjas megjelölést, már a legkorábbi időkben. Nem bombázva tovább az olvasót a sok idegen kifejezéssel, Horvátot logikája, a párhuzamos névhasználatok összegyűjtésére bírta. Bibliai idézetekből tehát, a filiszteusokról is kimutatta a vándor értelmű népnév mellett előjövő PHARETRARIUS, azaz íjász jelzőt.
Legfőbb érve még is, a görögből előkerülő, IO, IA, IE, szavaknak magyar ÍJ jelentése lett, amitől egybekötötte a jász nemzetet, a görög ION (jón, szintén íjász) törzs nevével. Meglátása igaz, de nem minden szempontból, mivel akaratlanul is belekapaszkodott az íj szóképébe. Népek, eredetileg istenükről nyertek nevet és nem tárgyakról, kivéve az idegen nyelvre tévesen lefordított jelentéseket. Helyes a magyar jász szó és a görög ion, és ias nevek közeli azonosítása, de nem egymásról szerezték, hanem a hasonló alakú istenről! Azaz, mint láttuk a régebbi népek esetét, az ISTENNŐRŐL. Horvát látta a jász és íjász, és ion, és ias azonosságot, de nem tudva az ősi rendszerről, nem kapcsolta ide a görögnek mondott IO Holdistennőt. Viszont nekünk további szálegyezést hoz IO. -Istennő lévén, archaikus logikát idéz a róla való névvétel,
-Az ó-görög ABC-ben nincs külön J betű, ezért EU betűkkel írták azt a szót, ami magyarul JÓ jelentésű. EU= kiejtve EJU=jó. Ezáltal már is beszédessé válik IO (jó) neve is. Jó-Anya. (A magánhangzók mozgékonysága a nyelvjárásokból igazolt.) Hozzunk ide egy későbbi ,,férfias párhuzamot, a gót kultúr-gyökerű német nyelvből. Ebben is az istent jelentő GOTT szó, szoros alaki egyezésben van a GUT=jó értelemmel. Úgy viszonyul a A német GOTT → a GUT-hoz, mint IO → a JÓ-hoz.
Avagy ilyen rendszer mutatkozik a BOHÉM gyökerű cseh nyelvben is: BOHa-BUH (isten) → BOHac (gazdag) és BOHatyr (hős, vitéz)
Több példától itt eltekintünk, a lényeg jó látható, hogy Istenükről nyertek nevet az eszmények is! Tehát a jász nép íjjas is volt, őse a Ion és Ias változattal is bíró, görögnek tartott törzs, istenanyjuk pedig Io (Jó).
-A J és V hang belső rokonsága miatt nyelvünkben régen az ÍJ egyértelmű volt az ÍV-vel, kézíj=kézív! (Lásd Arany János: Keve c. versét. Ebben áll: Nyilát az ÍV-nek húrja, Szász Detre homlokába fúrta.) Innen látszik ÍJ és ÍV rokonelvű szavainknak eredetileg beszédes volta, mint a tárgyak hajlott alakjáról alkotott hangulatfestő kifejezés.
-Ettől válnak érdekessé IO holdábrázolatai, melyek leginkább az istennő sarlós, azaz ÍVES alakját emelték ki. IO=jó=íves, és ezzel az Istennő tulajdonságaira utaló, beszédes szókép került elénk. Párhuzamban a ,,holdba öltözött Babba Máriával.
Keletről jön még segítség, mert Dr Blaskovich Lajos: Őshaza és Körösi Csoma S. célja c. mű 47 oldalán, mindezekről mit sem tudva közli: -mi szerint a görög IO és a kínai JUEH egyaránt hold jelentésű, (lévén csak kiejtés-módosulatai egymásnak) miért is a kínaiak HOLDFAJÚNAK nevezték, a Kína határvidékéről Perzsiába költözött JUEHTI, avagy JUECSI, hún népeket! Ezen adat az ijó=jueh szavak rokonításával, kimondatlanul azonosságot von a hunok és a jonok között, mindkettőt a hold-istennő ősi, származási körébe utalva.
-IO-tól eredhet a latin IUGURUM=,,HOLD-terület a mezőn, amikor a GUR és változatai, mint már az agarenus esetében láttuk, föld értelműek! IU= hold, a GURUM=földterület, így IU-GURUM=Hold-kert, és JÓ-terület, mert minden régi szó, több jelentéssel bírt.
Két nagy terület került vizsgálat alá ősi műveltségünk kapcsán. A földműves, és az íjász kultúrkör látszik kapcsolódni hozzánk. Mint Nimród esetében is, akiről ismert GÉ-gens, azaz földművelő, és vadász, mint íjász volta, mely utóbbira égi csillagképe is mutat.
Persze a fajt-keresők nem látnak folytonosságot a keleti JUEHTI-k és a Jónok között. Ismerve az őslogikát, nekünk viszont már szemet szúr a foglalkozásra utaló törzsi jelölés. Ez mutat utat a további szófejtési kísérletekhez. Sose keressünk konkrét jelentéssel bíró szó-őst, mert eleink nyelve, a belső, lényegi lélek-azonosságok mentén építkezett. Ettől, isten-neveik körül, szóbok-szerű csoportosulások virágzottak ki. A prehisztorikus időkből származó nevek, több, sok, lényegileg hasonló értelemmel bírtak, ahogy a SZÉK hangalak is székelyeinknél, megye, hatóság, hatalmi központ, uralom, és ülőhely jelentést is hordozott. Éppen ez a nyelvi jelenség bír, a régiség jellemzőivel. Ifjú nyelvbúvárjaink tehát, gyökszerű jelentés-csoportosulásokat keressenek a régi szövegekben, és sosem konkrét jelentést. Elég csak megnézni a GOTT szó német és svéd gyökér-változatait, avagy GÉ földanya hasonló esetét!
Tehát a Szentföld kora ókori népessége között, a mai népelemeinkkel egyezőkre leltünk. Teljesen hihetetlen módon, a műveltség hordozójának számító zsidóság is mintha, jász népelemünktől vette volna át nevét. Különösen érdekes a fordított eset. Az európai zsidóságnak, két nagy ága ismert a lexikonok adatai szerint. A nyugati, főként spanyolországi zsidóságot SZEFARDI-nak hívják, a keleti ágat pedig ASKENÁZI-nak. Itt is kiáltó hasonlóság mutatkozik a SZEFARDI és az ősmagyar SZAVÁRDI törzs neve, valamint az ASKENÁZI és a JÁSZKUN népnevek között, főként ha Izrael-Jiszrael párhuzamában, az askenázit is JASKENÁZInak ejtjük. Még biztatóbbá teszi e levezetést, az a tény, mi szerint az askenázi zsidóság, fő ként Kazáriából töltekezett. Azon túl, hogy a Fekete-tenger melléki Kazáriának fennmaradt GAZAR alakú (tótos jász) változata, a görög írók földrajzi leirataiban, ez a terület volt a JAZYGESEK ősi birtoka. Tessék, lehet elmélkedni!
Mindezek után, érdekes véletlen lenne csupán, a híres JERUZSÁLEM legkorábbi UR-, illetve URU-SOLYMA nevének magyaros csengése? (Volt később Hiero-solyma formája is.) Herodotosz szerint a szent sólyom városa volt. -A szomszédos pártus (hun) birodalomból ránk maradt ábrázolásokon, a király kitárt szárnyú ragadozó madarat hordott a koronáján, ahogy egy időben az egyiptomi fáraók is. Figyeljünk csak a Szentföldi földrajzi nevekben előjövő, görög, szent jelentésű (H)IERO és JERU tagra! (A HIERO és JERU formák, csak latinos átiratú változatai, a görög IERO-nak.) Mivel pl. JERUsalem=HIEROsolyma, és JARmuk=HIEROmykes, ebből értelemszerűen adódik, hogy a JERI-ko, és JOR-dán nevek is ezt a tagot rejtik, és ezekben szintén szent értelemmel bírt. Azonos földrajz nevek helyi gócosulása viszont, mindig az ott lakóktól ered, és valóban, híradás szól az Ábrahám bejövetelekor már itt élt HOReus=HORita népről. Véletlenül az itteni NAZARET falu neve is egybesimul a NAZÍR szó változataival, mely a héberben kiválasztott, áldott, a törökben főnök, és egyéb keleti nyelvekben szent jelentést ad. Vagyis, a sok korai névalak oda mutat, hogy a Szentföld, ezen ,,szent nevét már jóval Jézus előtt el kellett nyernie. Az izraeliták előtti műveltséget a közelben, az egyiptomi, a szír, a föniciai, és a philisteus ősi népek képviselték. Ezek közül, egyrészt szorosabb kapcsolatba kerültünk a philisteus néppel, valamint az izmaelitákkal, és a szkitákkal, (lásd az említett itteni Skitopolist).
Az egyetemes vallási felfogások korában, a szentföldi HOR nép, és a többi csatlakozó földrajzi név is, nyílván a szomszédos kultúrközpont, az öreg testvér, Egyiptom kisugárzásának eredménye. Az itteni, ősi tiszteletben részesülő, hasonló alakú napisten, HORus-nak nevéből sarjadhattak, ahogy mint láttuk, a régi népek isten-ősatyáik után nyertek nevezetet. (De minden fogalom is valamely isten nevéből eredt, elég utána nyomozni a jó száz évvel ezelőtti Ókori Lexikonból. Pl. A MÚZSÁK-ról a múzeum és a muzsika, Morfeus álomisten után a morfium, ahogy GÉ (Gaia) Földanya nevéből lettek a görögben GÉ = föld, szárazföld, szántó föld, ország jelentésű kifejezések. Stb.) A szent jelentésű HIERO szó közvetlenül, de akár föniciai közvetítéssel is átkerülhetett a görögökhöz, elég az írásbeliségre, vagy az egyiptomi Théba és Szfinx, görögországi duplikátumaira gondolni. A föniciai és görög ABC azonossága ismert, de mindkettő, csupán részletét jelenti, a jóval több jegyet tartalmazó egyiptomi ABC-nek.
-Fontos számunkra az egyiptomi szentháromság fiúi napistene, HORus, a feliratokon előjövő sólyom ábrázolása miatt. Az égi Nap-HORus isteni lénye, HORus-sólyomként szállt alá a földi emberek közé. Teljesen megegyező logikával, mint a turk népek Turul-madara, Árpádi-vérvonalunk őse! E ragadozó madarak, jellegzetes égi körölő természetük miatt lettek, a kör alakú és szintén körbejáró (így mindent látó) szent Nappal lényegileg azonosítva. (E mellett az önmagába visszatérő körvonal ,,teljessége által, a KÖR, már a legkorábbi időktől kezdve az isten fogalmával azonosíttatott, és kultikus-mágikus tisztelet tárgyává vált.) HORus napisten, magában egyesítette a mindent átfogó KÖRölés és a SZENTség fogalmát.
Viszont, egyiptológusok szerint, a görögös leiratú HORUS=HOR isten neve, csak hehezetes, H-s kiejtése a RÉ-nek. Ettől valójában, nyelvtanilag teljesen azonosak, a RÉ = HRÉ = HORÉ = HORus (görögös S végződéssel). (Hasonló kiejtés-módosulatok ezek csupán, mint a magyar és latin változatokban ÓRA=HORA, avagy Jeruzsálem nevében a legkorábbi formájú URU=IERO=HIERO=JERU, de e nyelvi szóváltozatok általánosságát mutatja az Ismaelita=Hismaelita, Hispánia=Espanol, Hiszter=Iszter, és ang. Hungary=ol. Ungaria stb. is.) Ugyan azon szót, egyik nép H-val, a másik pedig H nélkül, a harmadik meg J-sítve mondta, stb. Ismételjük meg, mi szerint a fenti különböző alakok, csak kiejtés-módosulatai egy ugyanazon fogalom-körnek, amely leginkább a szentség és körösség és egybefogás rokon eszméit fogta egybe, és jelenítette meg, ezért eredetileg: RÉ = HORUs = (H)IERO = JERU = szent és körös.
-Szóképbe foglalva HORus ,,viszonylagos lényegét a mindent egybefogó, SZENT KÖRiséget, indokolttá válik a HORUS-SÓLYOM = SZENT-SÓLYOM azonosítása, bár ez magyarul szól.
-Ugye furcsa, ha a kultikus jelentés szemszögből, az ősi HIERO-SOLYMA neve a HORus-SOLYMA párhuzamában, Szent-Sólyom jelentést kínál. (Logikai párhuzama a magyar Turul-sólyom.) Nem tűnhet ezen értelmezés elfogult vakságnak, tudva már az ottani jász őslakosságról, és megerősíti e lehetőséget Varga Csaba, íráskutató felfedezése a székely-magyar rovásírásos ABC jeleiről, melyek szinte pontos megfelelésben vannak, az egyiptomi demotikus ABC jeleivel. Tehát egy ottani nép hajdanán, a mi hangkészletünkkel írt, és ez esetleg a magyarok jász ága lehetett.
-Más irányból érkező, további megerősítést nyújt Németi Kálmán kb. 100 éve írt tanulmánya, melyben bizonyítja a szfinx egyiptomi hieroglif nevének, HUN olvasatát.
-A közeli szíriai Emesa város és Emese ősanyánk nevének párhuzama még lehetne véletlen, ha nem akadtunk volna itt Arpad város nyomára is, (lásd a fentieket)! Arpad, Emesa, és Hor-Solyma városnevek csengése, megidézi Árpád-házunk őseit! Emese ősanyánkra szálló Turul (astur) madárt, akitől teherbe esve, születik Álmos, (latin leiratban Salmus, és szentet jelent) fejedelmünk, az Árpádok őse. Vajon milyen ősi, mitikus kép vizualizálható ez adatok fényében? Sajnos a válasz még várat.
A görögök, a HOR szó jelezte, ,,szentség-körösség-átfogás egyiptomi eszmekörét leredukálták, a leszűkített SZENT jelentésoldalt tartva meg HIERO ként. Nyelvünk KÖR szavának jelentés-együtteséből, a keresztény szemlélet mára kicenzúrázta a korábbi hitvilághoz tartozó ,,szent jelentésoldalt, megtartva a semleges természeti jelenséget kifejező KÖR jelentésoldalt. Így HORus neve mellé kívánkoznak a magyar ÖRÜ és KÖR és GÖR szavak és hasonelvű fejleményeik, melyekből mára kikopott és elfelejtődött, a korábbi szentséget is jelölő voltuk. A G és K hang, csupán konkrétabb és erősebb, a J viszont lágyultabb kiejtése az ősi H-nak, ahogy a tegnap szó latinul HESTERNus, majd angolul JESTER day, németül pedig GESTERN lett. Így születnek a szó-változatok. A (magyar) ÓRA=HORA (latin) szavak is, ahogy mindketten a szent időegység-körét jelentik, úgy HORus napisten (idő-kimérő) gyermekei lehetnek. Nyelvünk felsorolt gyök-szavainak szoros értelmi és alaki egyezése, közvetlen egyiptomi hatásról árulkodik. Nyílván a Pálosok is ezért választottak maguknak egyiptomi szentet.
Utoljára hagytuk a legnagyobb szentföldi véletlen talányát! Véletlenül a sarkalatosnak számító BETLEHEM faluból (város) kettő volt!
Nézzük csak! A Jézussal való kapcsolatában az egyik hitelesnek van tartva, a másik nem. A hiteles Betlehem délen, Jeruzsálem alatt található, ott van a szent sír, és még számos kultikus hely, ezért oda jár a keresztény világ népessége, ünnepelni a Megváltó születését. Figyelembe véve, hogy kevés ókori névazonosságot lelhetni közeli települések esetében, a duplázás érdekes véletlennek látszik. A meglévőkről tudni lehet, leginkább császárok, vagy hadvezérek alapították, és nevezték el saját magukról. Így született több Alexandria, Cesaria, és Auguszta nevű hely. Minket a biblia hátsó térképei segítenek, bár véletlenül, mindig külön lapra kerültek a kérdéses települések nevei.
-Lényeg a lényeg, a különálló térképek adatait egybevetve kiderül, hogy a galileai Szkitopolistól (Bét San) kb. 25-30 km-re fekszik Nazaret, ahol felnőtt Jézus, majd itt Galileában élt, tanított, imádkozott, és vitte véghez a csodáit. Élete súlypontja, a nem-zsidó Galileához kötődik, látszólag csak a születése meg a halála húzza le délre. Ám a véletlen segítségünkre siet!
-Véletlenül Nazaret mellett 5 km-re van a hiteltelen, és lényegtelen Betlehem. Döntse el magában mindenki, hogyan lehetséges ennyi összesimuló adat. Jelen korunk végeredménye, inkább az érdekek harcára utal. A déli, judeai Betlehem léte, különösen jó szolgálatot tesz a zsidó folklór érdekeinek, mert saját körébe vonja ez által, a keresztény Megváltót. Tudósaink pedig, hümmögve csodálkoznak, és bólogatnak, a véletlen e különös produktumai láttán, ha észreveszik.
Sajnos, számtalan isten neve eltorzult az idők során. Akár a félre olvasat miatt is. A prehellén NIKÉ a görögöknél a győzelem istennője lett. Nevéből képezték a NIKÁTOR (győztes) szót. Ha tudjuk, hogy a görög N hang jelét a latinok később a V hangjuk jelévé tették és úgy olvasták, akkor a görög NIKÁTOR, és a szintén győztest jelentő latin VIKTOR hasonlósága nem írható a véletlen számlájára. Leírva így néz ki a görög n=ν Íme a görög betűkkel írt nikátor: νικατορ= nikátor, de latinul olvasva vik(a)tor. Kitűnik az átvételi félreértés, ami új szavakat eredményezett!
Remélem sikerült megvilágítanom azt az ösvényt, amely visszavezet az Aranykor lelki kincseihez. Semmi újat nem kellett ez úton kitalálnom, mindössze a már meglévő ismereteket szedtem egy csokorba. Valójában, csak az idők során megváltozott értelmezések és kifejezési módoknak kellett a végére járni, és lefordítani a ma nyelvezetére. Ma tudattalan jelzőt nyernek azok a természeti és lelki belső folyamatok, amelyeket régen mágikusnak hívtak. Tudattalan, vagy mágikus, egyre megy, mindkettő, természeti törvények alá vettetett folyamatokat takar. Technológiai kultúránk kifelé figyelő értelmi beállítottsága távolított el a lélek belső világától, és tette félelmében buta babonává a lelki tartalmak történéseit. Más ként mondva, az ősi érzelmi világészlelés váltott mára, felszínes értelmi figyelésbe, mely elöl elrejtőznek a szubtilis érzelmi minőségek. Ha mindezekkel tisztába jövünk, akkor egy elfeledett mágikus birodalom nyomára juthatunk. Valódi teremtőerők szunnyadnak nyelvünk lelki mélységeiben, mutatva, hogy a kimondott szó, valódi teremtő Ige lehetett valamikor. Ne hagyjuk hát elsilányulni!
Köszönöm a felvezetést :)) De legalább őszinte vagy, s ez sokat segít.
Jól látod, ezen egyszerű - hályogkovácsok által is használható módszert követtem, kis kiegészüléssel: ha az alaki "nagyonhasonlóság", vagy azonosság nem direkt, hanem fogalmi azonossággal párosul, akkor is van értelme szerintem a továbbgondolásnak.
Igazad van, hogy eddig nem néztem bele a helyekbe - de ez nem lekicsinylése, hanem időhiánya a dolognak. Mellesleg most "tettem ilyen mozdulatokat". Azt látom nagy vonalakban - nyilván a részletek rejtik az ördögöt - hogy ugyanazt teszi a szerző, amit én: sumir alak > angol megfeleltetés > mai magyar vonzat; de annál többet is, meg kevesebbet is.
Többet annyiban, hogy befésüli más nyelvekkeli azonosságukat is, továbbá egy nagyon fontos szemléleti mód:bevonja az eredeti, a történeti, a bibliai szkítákat is a történetbe. Figyelemreméltó gondolat, meg jogos is az eredeti lakóhely alapján. (Nálam ez látensen a szabar vonallal manifesztálódik)
Kevesebbet viszont annyival, hogy "mereven" szétválasztja a "könyv szerinti" káld-sumir" nyelvi anyagot az akkádnak írttól, holott ez nem ennyire sarkos - szerintem. (Olyannyira nem, hogy pld. az AS+Ur tökéletesen képezhető a káld-sumir szavakból(összerakható korrekt fogalmi megfeleléssel) miközben "szárnyas napkorong" szimbólumról beszél pld. a wiki, miközben e jelkép Nimród jelképe, (s a szárnyas emberfejű oroszlán a szobra) kinek neve szintén kivehető a káld-sumir szavakból értelmes megfeleléssel - bár Nim+ru alakban.
Ugyanez vonatkozik pld. az akkád isten szónál: a [ONE] wr. a "one" Akk. iten, hol az az írt jelentés megjelenik a két káld-sumir szó összerakásával.
De ennek semmilyen írásos nyoma sincs a sumér agyagtáblákon! Miért is lenne, a mezopotámiai (sumér és akkád) isteneknek ezres nagyságrendje ismert, így náluk egy istenről beszélni teljes képtelenség! De ez téged nem zavart, és mivel a sumér nyelv 4000 évvel ezelőtt hivatalosan kihalt, vajon milyen magyarok és mikor alkották ebből a két szóból isten szavunkat? Voltak 4000 éve egyistenhitű magyarok?
Való igaz lehet, hogy ezt nem tükrözik - az eddig elolvasott - agyagtáblák ! De hányat nem olvastak még el ???
A többezres istenségeket mi így ismerjük. De vajon nem letezhetett, a primus inter pares már náluk is ? A Nimru nevének értelme nagyon ide mutat, a toronnyal együtt, ahonnan szembe akart szállni Jehovával. Az, hogy 4000 évvel ezelőtt létezhettek-e egyistenhívő magyarok, az így nyilván nem tehető fel. De úgy, hogy - az előbbeni vonalat, az általad adott helyet olvasod - létezhet egy szellemi vonulat, mely a bibliai szkítákon át (akikhez bátran köze lehetett a szabaroknak, s így a mi gondolati rendszerünknek) már feltehető. Azt a lejegyzést se felejtsd el rólunk, hogy:..." tisztelik a Napot, a Holdat, a földet, a vizet, a levegőt, de imádni csak az ezeket létrehozót imádják..." (Fejből idéztem, lehet pontatlan, de a lényege az pontos.
Ugyanez a "szoftver" az, mely megengedhetővé teszi - sztem.- hogy mai gondolkodással nézzem a fogalmi megfeleléseket. Az pedig, hogy valamely szónál: s, sz váltást kell tenni, az nem releváns az elítélés szempontjából, hiszem elég a mai magyar nyelveket végégnézned, hogy ilyen váltásokat láthass.
(Az összetett sumér szó első tagja a su jelentése hús, a második tagja sag, jelentése ütni. Vagyis a remegést a hús ütésével írták le.)
Igen, ebben igazad van. Viszont javasolom, hogy nézd meg az Országh-féle nagyszótárt, a vonatkozó angol szónál, s a megfelelések között (bár eléggé hátul) meg fogod találni az engem igazoló jeléentésazonosságot. Nyilvánvaló, hogy egy szótári megfelelésnél nem szempont egy jelentésnek a sorban elfoglalt helye, hisz csak egy lehet elöl :)))) Tudod mit: Ne is keresd ki, megmutatom a jegyzetemet erről:
su [SINK] wr. su; su3 "to submerge; to sink" Akk. ţebû; ( erkölcsi fertő-mocsár,c.) szennygyűjtő hely, 4.) ólomnehezék,süllyesztőón, 5.) süllyedés, merülés,B.) elsüllyed, elmerül, . IGEN, lehetett
su [FLESH] wr. su "flesh; body; entrails (omen); body" Akk. zumru; īru az a hús,ami a lélekhez képest gyenge lehúz-súly (the sins of the flesh- a hús bűnei, érzékiség, bujaság
go the way of all flesh osztozik minden ember (v. az emberiség közös) sorsában: meghal, (ii)az emberi természetre jellemző gyengeségekkel bír
Tehát így néz ki a fogalmi azonosítás. (az "elöljelölések" a szótári jelölésekkel azonosak,) (A hosszú-rövid u, az nem a sumirra, hanem a magyarra vonatkozott, mert ma már hosszúval használjuk, de a CzuFo-ban röviddel hozza, s tájnyelvinek a hosszút)
Természetesen én is gondolhatok nem megfelelő dologra, de úgy hiszem, ezek a megfeleltetéseim eléggé rigorózusan készülnek. Az, hogy mások - eddig - még nem nézték ilyen szemmel ezeket, az irrelelváns a helyesség szempontjából.
Hadd mutassak még egyszerűbb azonosságokat:
igen igen [BUT NO] wr. i3-ge-en; i3-ge4-en ""but no"" a nem-en kívül-azaz: igen de:kivéve,vmin kívül a but, azaz ha a nemen kívül, akkor igen
babbar babbar [WHITE] wr. babbar2; babbar "(to be) white" Akk. peşû TO BE WHITE !!!!!
BABBA MÁRIA (meg Babbar utazásaiJ))))))))))
haz haz [COVER] wr. ha-az "cover" bármilyen védőburok , de 4./a. hajlék, fedél,menedék védelem,(be under cover:biztonságban van, fedél alatt van, de giv sy cover hajlékot, menedéket ad vkinek.),cover-bar fedőgerenda, és rengeteg védelemmel, takarással kapcsolatos viszonylat ld.Orsz.426. (még böngészni)
haza haza [HOLD] wr. ha-za; ha-ha-za; ha-ha-ze2 "to hold" Orsz.904.hold the fort: tartja a várat erődöt---tart, összetart sokmindent Akk. kullu
hazanum hazanum [MAYOR] wr. ha-za-num2 "mayor" polgármester azaz a hazaból képződött Akk. hazannu
nun [PRINCE] wr. nun "prince; (as attribute) foremost, best" Akk. rubû
(vajon nem elírás-e a hazanum num-ja, ha a nun herceg ? Innen pedig logikus és csábító a HAZNUN-háznagy kifejezés is...)
Malalas-nál szerepel a Muageris név, Menandrosz pedig magyarokat említ. Konstantin-nál egyértelműen birtokos esetben lévő személynév szerepel (vö.: Megyeri Megyer: személynév vagy személynévi eredetű nemzetségnév + -i: birtokos eset ragja). A szöveg ezen részét ’Megyernek a törzse’ jelentésben kell és lehet értelmezni. Iordanes Muageris-t hun király neveként említi, Regino-nál magyarok szerepelnek ugyanúgy, mint Anonymus-nál, ki azt is megmondja, hogy a magyarok Attila utódai, Mogoria pedig Baskiria vidékén található. A Kézai Krónika szerint a magyar valójában hun, Moger-t pedig Gordas testvérének tartja. A Julianus útjáról szóló jelentésben Riccardus-nál azt találjuk, hogy a baskír és a magyar ugyanaz, nem más, mint Baskíria nyelve, ahol a hunok később magyarok laktak. Bonfini a hun, avar és magyar azonosságról ír, Dzsajhani-nál a baskír és a magyar ugyanaz, valamint muğ.riya szerepel nála. Al-Balkhi a Fekete-tengeri magyarok és baskírok azonosságáról ír, Al-Garnati pedig a Basgird nevet azonosítja Al-Andaluzi Magyarország-ával. Qazvini az uráli vagy pontuszi magyar-t basdzird-nak tartja. .Al-Masúdi a Duna melletti magyar és badzsghird azonosságáról szól, Jákut pedig a magyarok-at nemcsak basgird-nak, hanem türkök-nek is véli. Abul-Gazi szernt a madzsar forma személynév, a Mongolok titkos történeté-ben pedig madzsarat, mača, badzsigit alakok szerepelnek. Dzsuvaini szerint is ugyanaz a baskír és a magyar. Rasidu-d’-din pedig madzsar, basgird neveket említ. Plano Carpini elmondja, hogy Pascatur nyelve nem más, mint magyar, a földje pedig a hunok, azaz a magyarok földje. Másképpen Maior Hungaria vagyis Nagy Magyarország ugyanaz, mint Bascart, továbbá a madzsar név is előfordul nála. Rubruk úgy véli, hogy Baskíria az a hely, ahonnan kijöttek a hunok, magyarok, Pascatur nyelve pedig nem más, mint a magyarok nyelve. (HAJDÚ P. – KRISTÓ Gy. – RÓNA-TAS A. 1982)
Az adatokból levonható tanulságok:
Összességében nem ellentmondóak, segítenek választ találni a következő kérdésekre: A magyar (népnév és személynév, földrajzi név) név alakváltozatai hangtani, alaktani és jelentéstani szempontokat figyelembe véve összetartoznak-e és hogyan? Mely népekhez kötődnek a névváltozatok? Milyen földrajzi helyen fordulnak elő a nevek? A keleti, Észak-Kazahsztán-i magyarok emlékezete hogyan viszonyul e földrajzi helyekhez?
A forrásokban mint személynév és népnév egyaránt megvan a magyar név. A személynév esetében alapvető a szótő és az esetleges grammatikai lexéma felismerése. Pl.:Konstantinnál Megeri Megyer: személynév + -i: birtokos eset ragja. Iordanesnél Muageris Muageri + -s vagy Muager + -is, a Kézai Krónikában a Moger a szótő, Abulgazinál madzsar a szótő. Mint országnév Anonymus-nál a Mogoria Mogor + -ia, Dzsjhani-nál muğ.riya muğ.ri + -ya138, ahol a muğ.ri szótő –i-je mélyhangú. Al-Garnati szerint Basgird jelentése ’Magyarország’. A Basgird Basgir + -d: helyhatározó rag ’valamihez tartozás’ jelentésű, maga a név pedig szerkezetileg és jelentésében ugyanaz, mint Muğ.riya (Muğ.ri + -ya). Plano Carpini szerint Bascart néven Maior Hungaria azaz Nagy Magyarország értendő. A Bascart szerkezetében és jelentésében ugyanaz, mint Basgird és Muğ.riya. A –t, -d, -ya helyhatározó ragok és ’valamihez való tartozás, valami mellett lévő hely’ jelentésű, korábban önálló szó volt, idővel vált grammatikai lexémává. A hangtörvények ismeretében a Muğ.riya név –i- magánhangzója mélyhangú –y- (illabiális veláris), mert ha palatális lenne, akkor a toldalék –ye palatális magánhangzóval szerepelne. A magyarok lakóhelyét, azaz országát Baskíria vidékére teszi Anonymus, Riccardus, Al-Garnati,Plano Carpini, Rubruk. A Fekete-tenger vidékére teszi Al-Balkhi miközben Qazvini a magyar-badzshgird azonosságot fenntartva uráli és pontuszi lakóhelyről szól. Ez utóbbi esetben akár az Urál folyó torkolati vidékére kell gondolni, amelyet másképpen Pontusz néven is ismerhettek, akár az Urál forrásvidékének környékére, mert ez nagy vonalakban a mai Baskíria, bár nem lehet Pontusz, egyik esetben sincs tévedés. Mindkét alkalommal a magyarok egykori lakóhelyére kell gondolnunk. Al-Masudi a Duna mellé helyezi a magyarokat. Tehát a magyarok lakóhelyei három helyhez is kötődnek: Baskíria, a Fekete-tenger és Kaspi tenger környéke valamint a Duna vidéke. Fontos tanulság, hogy a forrásokban a magyarok elnevezései között szerepelnek a magyar, hun, baskír, avar, basdzird, basgird, türkök (türkö + -k), madzsarat (madzsara + -t: többes szám jele), mača ( < man + -ča) (macsa), badzsigit, madzsar, basγird.
Nagyon kellett unatkoznom, hogy rászánjam magam arra, hogy magas röptű sumér okfejtéseidet végig olvassam és válaszoljak is rá. Megnyugtatlak, a felkent sumerológusokat (ahogy Te nevezted őket) nem fogja kitörni a frász írásodtól. Ahogy látom, vetted az ePSD sumer szótárt, és elkezdtél benne keresgélni, hogy milyen szavakat találsz, amiből összerakhatod isten szavunkat. Nem tudom, miért gondolod, hogy sumér szavakat magyar gondolatmenettel össze lehet rakni. Veszed a sumer a, vagyis egy jelentésű szót, aztán kikeresed a ten szót, "to extinguish", magyarul kiolt, elolt,elfojt・cstb. jelentéssel, és máris megvan ebből a két sumér szóból a magyarok isten szava. Meg is magyarázod, a + ten = aten, vagyis az egy, a mindent kioltani képes. De ennek semmilyen írásos nyoma sincs a sumér agyagtáblákon! Miért is lenne, a mezopotámiai (sumér és akkád) isteneknek ezres nagyságrendje ismert, így náluk egy istenről beszélni teljes képtelenség! De ez téged nem zavart, és mivel a sumér nyelv 4000 évvel ezelőtt hivatalosan kihalt, vajon milyen magyarok és mikor alkották ebből a két szóból isten szavunkat? Voltak 4000 éve egyistenhitű magyarok?
Aztán tovább lépsz, hozol még egy sumér példát, előkapod a sumér ur szót, ami egy több jelentésű szó, az ékjel jelentései: ő; az, ez ugyanaz; szobalány, női rabszolga; egy megfelelő, mint (egy másik), akkádul: amtu; itēn; mithāru; û. Mindjárt elkezdesz magyarul gondolkozni, hogy az akkás û-ból hogyan lesz magyar súly. Most már otthagytad a sumér nyelvet, jó neked az akkád is! Mint írod: (vajjon a "SÚ"-ból lehetett súl > súli > azaz súly ? - meg kell vizsgálni). Nálad nincsenek határok, ha kell sumér, ha kell akkád szóból vezeted le azt, ami éppen kapóra jön. Itt a ûéppen akkád szó, jelentése:
ū:(nom. ; personal pronoun 3rd masc. sg.) he. Variants : ūtu. Vagyis az akkád ū személyes névmás, egyes szám harmadik személy hímnemű, jelentése ő.
Hogy ebből az akkád ū-ból hogyan lesz magyar súly, az csak a Te délibábos képzeletvilágodban létezik. Hogy tovább menjek, amtu jelentése női szolga, míg mithāru egy melléknév, jelentése: megfelelő. Hogy mi köze van ennek az akkád szónak Mithraszhoz, azt csak Te tudod, azon kívűl, hogy az első 3-4 betű azonos.
De ennyi nem elég neked, ha lúd, legyen kövér! Előkapod a sumer su sag (tremble, remegés, reszketés) szót is, majd elkezded levezetni híbásan az elképzelésedet. (Az összetett sumér szó első tagja a su jelentése hús, a második tagja sag, jelentése ütni. Vagyis a remegést a hús ütésével írták le.) Már a kezdet sem jó, mert a sumér su az angol helyesírásnak megfelelően szu-nak ejtendő, tehát a súly szóval társítani nem szerencsés. Ugyanígy a sag sem ság, hanem szag. Így a ság képzőnk nem kacsingat ránk! Az már csak hab a tortán, hogy hosszú ú-ról beszélsz! Természetesen lehetett hosszúú a sumér nyelvben, de az ékírás ezt nem jelölte, és mivel az akkád nyelv segítségével hangzósitották, a sumér nyelvben is csak egy féle u van. Amit látsz ékezetet, az nem hosszú vagy rövid u, hanem az átírásnál az azonos hangzású, de különbözőékjellel írt szavakat, szótagokat különböztetik meg ezekkel a mellékjelekkel vagy számokkal.
Jó lenne, ha összeszámolnád, hány hamis, fals információt írtál le! Amúgy remélem nem haragszol őszinteségemért, amúgy úgy látom, hiába ajánlottam neked két linket, meg sem nézted, pedig abban több olyan témát is találsz, ami érdekelhet, például az akkád isten szóról, vagy a szintén akkád nēmettu szóról, szabírokról, és egyéb, a témába vágóérdekességről.
bar bar [BURN] wr. bar7 "to burn; to fire (pottery)" Akk. napāhu bar [CVVE] wr. bar "(compound verb verbal element)" bar [FISH] wr. barku6 "a fish" bar [OUTSIDE] wr. bar; ba-ra; bala; bur "outside, (other) side; behind; outer form, outer; fleece; outsider, strange; back, shoulder; liver; because of; to set aside; to cut open, slit, split" Akk. būdum; kabattu; kawûm; ahû; warkatu; qalāpu; salātu; alāqu bar [PLOW] wr. ĝebar "a type of plow" Akk. mayāru
ez már ad alapot némi gondolkodásra, de össze kellene rakni.
a szabír név a szablyával, a kaszabolással volna kapcsolatban.
Ez így pontosan igaz, de nem úgy, ahogy gondolják, meg gondolod.
Mert a nyelvnek is van pestises járványa. Ha nem volna, csinál doktora, bábája. Mi a nyelvet rontja, az a legfőbb veszély: hogy még a paraszt is mind magyarul beszél. Grammatikát nem tud, hiába csináljuk. Úgy beszél, mint apja, nem halad a korral, nemes oltvány helyett él ősi vackorral. Ikes vagy nem ikes, azzal nem törődik, szóval annyi bűne, a mennyi mondása: ez a paraszt beszéd nagy isten-csapása. Törvény kell a nyelvnek, mert különben elvész. Törvényét ki szabja, mint az a sok nyelvész, az a három, négyszáz tudós képviselő, kik egy-egy indítványt sűrűn hoznak elő, sőt nem is indítványt, mert törvénnyé kenik: önnön bogarába szerelmes mindenik.
A mai "ikes" igék zöme álikes, százötven évvel ezelőtt még nem volt ikes ige. Példák Arany Jánostól:
Gyorsan úsz az égen... Tiszaparton táboroz a huszárság... "Jesszust" kiáltoz... Az alsó hangok mélyén kaparász... Daliák lelke megjelen... Rikoltoz a bagoly... Vér foly az utcán... Az ifjúság ... rendben Gyűl össze a hálóteremben... ...kimondani haboz, Szavában ingadoz... Duna vize lefelé foly... Vérszagra gyűl az éji vad... ...mosolygása derült életkedvet hazud.
Esz a méreg, amiért ezekre az álikes igékre pusztán azért, mert egyes szám harmadik személyben -ik toldalékkal megfejelték, az ikes ragozást tették kötelezővé (ha egy embernek a fejére rendőrsapkát húznak, még nem lesz rendőr!). A nem nagyszámú igazi, eredeti ikes igék szenvedő-visszaható értelműek, a tárgyas és az alanyi ragozás vonatkozásában semlegesek (emelkedik, törik, tetszik stb.)
Hogyan is ragozták egykor az ikes igéket?
Arany János:Most fázok, mert van benne mód..., ha elrontom a szót és fázom, nem az én hibám. Vörösmarty:Áll egy kislak, Emma háza, Oda vágyok én... Katona József:Róllad emlékezek... Csokonai: De nem vágyok lenni az ország szegénye... Ráday Pál: ...most szívből búcsúzok. Buga Jakab éneke:Csak úgy dohányozok, az midőn éhezek,
Még a magyartanárok sem merik ikesen ragozni az ikes igék egy részét:válom a feleségemtől; majd ha újra születem; a levelekkel együtt én is lehullom; félek, hogy összeomlom; sohasem hazudom stb. Ugye, milyen nevetséges lenne?
Ugyanakkor a modoros ikes-pártiak néha még a nem ikes igéket is ikesen ragozzák: könyörgöm; nyöszörgöm; minden reggel edzem.
Még nagyobb a keveredés a
...második személyben: .......nem ikesen ragozott ikes igék: bújsz, ugorsz, okoskodsz, gúnyolódsz stb. (a "hivatalos" bújol, ugrol, okoskodol, gúnyolódol helyett); .......ikesen ragozott nem ikes igék: ásol, veszel, főzöl, mosol stb. (ásosz, veszesz, főzösz, mososz helyett).
...feltételes módban: én ennék (a "hivatalos" enném helyett); ő enne (ennék helyett).
...felszólító módban: azt mondod, hogy egyek (egyem helyett); ő egyen (egyék helyett).
...a ható alakot szinte mindig "iktelenül" ragozzuk: én ehetek, te ehetsz, ő ehet (ehetem, ehetel, ehetik helyett).
Gyakran hallottam azt az ellenvetést, hogy ezek kivételek, és a kivételek erősítik a szabályt. Hááát... Ha valaki egy régi mondást idéz, akkor ne hagyja le a végét: exceptio firmat regulam in casibus non exceptis - azaz, erősíti, ha az nem kivétel, más szóval, ha a kivétel (is) benne van magában a szabályban. Persze, az ikes igék esetén bele lehetne foglalni a kivételeket is az ikes ragozás szabályaiba, de akkor a szabály két kötetnyi lenne. Érthető, hogy annak idején volt egy másik mondás is: exceptio probat (proves, prüft stb.) regulam. Vagyis próbára teszi a szabályt: ha túl sok a kivétel, akkor nem lehet szabályról beszélni.
Az ikes ige személyiségi jogainak védelmében: miért tiltják el az alanyi ragozás lehetőségétől? Ezzel a nyelv kifejezőképességét szegényítjük. Minden külön indokolás helyett egy példa: az aludttejet nem iszom, hanem kanállal eszem, de legtöbbször sima tejet iszok.
Konklúzió: Kevesen veszik tudomásul, hogy az "ikes ragozás, mint rendszer, nem él" (lásd: Nyelvművelő kézikönyv, továbbá Grétsy László kijelentését: "Az ikes ragozásról már fél évszázada tudjuk, hogy halálra van ítélve. Lőrincze Lajos, jeles elődöm már 1953-ban megírta Ikes ige - ikes iga című nevezetes cikkét. Az ikes ragozás paradigmarendszere már annyira megromlott, megbomlott, hogy ezt a ragozási formát bűn volna védeni. Pusztul is, elég erőteljesen, de még kell egy nemzedéknyi idő, amíg végleg kiszorul a nyelvből. Nem kár érte, hiszen semmi szerepe sincs."). Ehhez hozzátenném, hogy csak a "művelt" társaságban kell egy nemzedéknyi idő a leszokáshoz, a "műveletlen" nép sosem használta az ikes ragozást. (Persze lehet, hogy a "művelt" társaságnak egy nemzedéknyi idő sem lesz elég.)
Ikes igék természetesen vannak. De minden igét úgy kell ragozni, ahogy azt a kifejezőkészség (aludtej!), az egyértelműség (ő ehet - ők ehetik) és a jó hangzás (válom - válok) kívánja. Ez nem zárja ki azt, hogy az "igazi" ikes igék esetében továbbra is az ikes ragozás szabályait alkalmazza valaki akár megszokásból, akár "választékos" stílusa miatt. De senki ne várja el, hogy mások is kövessék példáját, mint egyetlen helyes stílust. S aki az eszek-iszokozok-at hallja, ne biggyessze le ajkát, ne gondolja az illetőről, hogy műveletlen bunkó, inkább nézzen utána, nem az ő műveltségében van-e valami elmaradottság (olvasta-e Lőrinczét vagy a Nyelvművelő kézikönyvet!).
Mindezt azért írtam, mert előttem teljesen érthetetlen, hogy a mai tankönyvekben is ugyanúgy tanítják az ikesige-ragozást, mint a fél évszázaddal ezelőttiekben! Az ugyanúgy alatt azt értem, hogy egy szó sincs bennük arról, miszerint ez egy elavult ragozási forma. Természetesen kell tanítani, hogy volt valaha ikes ragozás, mint ahogy volt szenvedő ragozás is, de ezek ma már - legalább is kötelező jelleggel - nem használtatnak. A valóság az, hogy a forgalomban lévő tankönyvek alapján a pedagógusok ma is könyörtelenül beleverik az ikes ragozást a nebulók fejébe - az egyes szám első személy vonatkozásában (csak abban!) Hisz annak idején az ő fejükbe is beleverték.
...
Megjegyzés: A fenti írást a Köznevelés azért nem közölte, mert sem színvonalában, sem tartalmában nem felel meg a folyóirat igényeinek.
U.i.: Még néhány idézet:
"Minden a mellett szól, hogy rázzuk le az i k e s i g á t, beszéljünk és írjunk úgy, ahogy a magyar népnek legnagyobb része: eszek, iszok, aluszok, enne, inna, ehetek, ihatsz stb. stb.... Az iskolai hagyomány nagyon megnehezíti az ikes ragozás rendezését. Hogy az irodalomban is lassanként visszatérhessünk a természetes fejlődéshez, egyelőre az ikes igéknek ragozásában teljes szabadságot kellene engedni s tartózkodni mind a reakciótól, mind pedig a radikális politikától."(Simonyi Zsigmond: Helyes magyarság. Budapest, 1914.)
"Néha úgyis bajos a nyelvszokásnak megállapítása és szabályokba foglalása, sőt vannak olyan esetek is, hogy a hagyományos nyelvtani szabályok ellenkeznek az általános népies nyelvszokással. Legnevezetesebb ilyen eset, mely annyi vitára adott okot, különösen Révai és Verseghy között, az ikes ragozás kérdése. Kétségtelen, hogy a hajdani élőbeszéd pontosan megkülönböztette az egyes számban az ikes és iktelen igék ragozását, de kétségtelen az is, hogy a mai élőbeszéd s kivált a nép nyelve legtöbb vidéken nem tartja magát azokhoz a nyelvtani szabályokhoz, melyeket a tudósok a régi nyelvemlékekből vontak el. A Ny.-ről egész nagy irodalmunk van (fölsorolását l. A magyar nyelv [1891] c. munka végén). Legtöbb ide vonatkozó értekezést és apróbb fejtegetést közölt s közöl folyvást a Magyar Nyelvőr c. havi folyóirat (l. o.). V. ö. Simonyi, Antibarbarus (1879); P. Thewrewk E., A helyes magyarság elvei (1873)." (Pallas nagy lexikona)
Bár Révai Miklós az ikes ragozást a 19. század elején felújítja, Kazinczyék kötelezővé is teszik az irodalomban, de mivel ennek a ragozásfajtának külön funkciója már nem volt, kiszorulása folytatódik, sőt felerősödik. A 19. század végén a felszólító és a feltételes mód egyes szám első és harmadik személyében az iktelen formák terjednek el, nemcsak a beszélt és újságnyelvben, hanem egyes íróknál is (lakjam helyett lakjak, lakjék helyett lakjon, laknám helyett laknék, laknék helyett lakna).(Dr. Szathmári István)
Vajon a japànok honnan vették a TEN-t ? Egy csomò istenségük nevében megtalàlhatò. Pl. BonTEN, Bichamon TEN-no, Zojo TEN-no, Komoku TEN-no, Jikoku TEN-no (a "ten-no" égbeli kiràlyt jelent).
A litván-szláv-ot nem ismerem, a sumerban nem találom (a sky: an [SKY] wr. an "sky, heaven; upper; crown (of a tree)" Akk. amû gira [CONCEALMENT] wr. gira "concealment; sky, heaven" Akk. puzru; amû ĝehe [FIRMAMENT] wr. ĝe-he2; ĝe-he "firmament, vault of the sky" Akk. upuk amê ulhe [FIRMAMENT] , a sea: a'abak [SEA] wr. a-ab-ba "sea(water)" ab [SEA] wr. ab; a-ab-ta "sea" Akk. tâmtu abag [SEA-MIDST] wr. ab-ag4 "center of the sea" alalakokkal szerepel az ePSD-ben.)
Az isten/Isten, a god/God náluk:
god diĝir [DEITY] wr. diĝir; dim3-me-er; dim3-me8-er; dim3-mi-ir; di-me2-er "deity, god, goddess" Akk. iltu; ilu ilu [GOD] wr. ilu "god" Akk. ilu !!.
De bennünket nem is ez kell érdekeljen, hanem a TEN, valamint az a = one a [ONE] wr. a "one" Akk. iten di [ONE] wr. di; de-e-u2; di-id; di-t- "one" Akk. itēn
ten ten [COOL] wr. te-na; te-en "to be cool, become cool" (kimért, szangvinikus,??)(más nem lehet, mert aki 'A SZERETET', az nem lehet "hűvös" :) ten [EXTINGUISH] wr. te-en; ten "to extinguish" Akk. belû (kiolt, elolt,elfojt stb.), mert ennek az olvasata (a+ten) szigorúan sztem.: "az egy, aki mindent elfojtani képes"
Mint látszik, az akkád 'itēn' szó a szumerből áll össze, azaz náluk is átvett szó, mintahogy nálunk is ugyanaz. (: Ennek okát nem ismerjük - tehát, hogy nálunk átvett-é, avagy ősnyelvi ? - de az mindenképp jogos, hogy semmi máshonnani átvétnek nincs létjogosultsága :) A TESz különben ismeretlen eredetűnek minősíti. (dehát ők nem olvasnak sumer szótárt, mert "minek" ? :))))))))))
Pedig még "csaltam is a javukra", mert hosszú ú-t használtam,(ami nyafogható különbség) holott eredetileg rövid: u
SULY, tájdivatosan: SÚLY, (su-oly)
4) Átv. valamely dolognak fontossága, nyomatos volta. Nagy sulyt tulajdonítani valaminek. 5) Kellemetlen állapot, mely mintegy nyomja kedélyünket. Vád sulya. Bűn sulya fekszik a szivén. 6) l. HANGSULY. Gyöke su, (Czu-Fo)
Meg aztán itt a "másik rokon" a SUJT
SUJT, (su-ít)..Képeztetésre hasonló a bú, nyú, gyű stb. gyökökből származott bújt, nyújt, gyüjt igékhez. (Czu-Fo)
Ja: meg azt is mutattam, hogy az akkád főisten az ASSur sem akkád szó, hanem sumirból van összerakva :))))
...ha elfogadható, hogy a "SU" képviseli(jelöli) azt a fogalmat, mely egyrészt a fizikai súly, másrészt az 'erkölcsi', azaz a lélekes viszonylatban a "bűnös" emberi lét cselekedeteinek "többletterhe" az erkölcsi könnyűséghez képest, akkor ez a remegés-, reszketés-nek megfeleltetett kifejezés hordozza azon körülményt(fogalmit), miszerint a remegés, reszketés az embernél - a teljesség igénye nélkül - előáll, ha: fél (azaz leliki teher nehezedik rá), ha erőst kifáradt (azaz túl nagy fizikai terhelés-súly- nehezedett rá), ha beteg,(azaz a fizikai létére a normálishoz képest többletterhelés támad/harcolni kell a betegséggel) - biztos van még de nekünk elég-
mert azt mutatja, hogy a "terheltség" = SU-sag, azaz SÚSÁG, ahonnan a "-SÁG" képzőnk "kacsingat" reánk !!!!
Nekem egy kicsit bonyolult ez a metafizikai síkkal magyarázás, ez a Te elméleted és egyben a véleményed
Csak ebben a pillanatban bonyolult - oka a "helytelen" oda vezető szál, meg a "neveltetés" az asszociálás vonalán - de próbálom röviden megmagyarázni:
Onnan kell indulnunk, hogy: mi a szó ? A szó nem más, mint a "fejben" megjelenő fogalom földi körülmények és emberi adottságok szerinti konvertálása, - általában - a közlés, a másik egyedeeli megosztás céljára. Ha ezt belátjuk, és elfogadjuk, akkor az általam metafizikainak nevezett - (A metafizika átfogó tanulmányozása mindannak, ami a tudás, a magyarázat és a létezés rendjében alapvető jelentőségű, a valóság tanulmányozása. Tárgya mindaz, ami meghaladja a tapasztalatot, ami az emberi értelem külső határainál áll. ) - területre érünk.
Esetünkben ez azt jelenti, hogy - következésképpen - az azonos fogalmat (tartalmat) azonos hangrezgetési/írási kóddal adja-e át két személy (akik esetleg időben és/vagy térben nem érintkez(het)nek. Ez a feltevés másként értelmezi az alaki és tartalmi azonosságot, mint a szokvány. Azt mondja, hogy : Ha a kódolás azonos módon történik, akkor a "fordítószoftver" azonos, s akkor a földönkívüli rendszer azonos területéről származik.- kvázi: rokonok.
(Persze ez itt, most, misztikusnak tűnhet - de valójában az is) Ez a gondolat ugyanis ami meghaladja a tapasztalatot, ami az emberi értelem külső határainál áll. Más értelmes magyarázat ugyanis a jelenségre nincs.
Pld.: egy példa: Isten szavunk ( a TESz "ismeretlen eredetű" címkével hozza): ( a jegyzeteimból egy idézet következik):
giri [SEAT] wr. girix(|GI.LU2|); girix(|GI.U.LU2|) "a seat" Akk. nēmedu vajjon a nemedu hogy függ össze a némettel ?
ur [HE] wr. ur5; ur "he; that, this same; maid, female slave; one; corresponding (to one another); like (one another)" Akk. amtu; itēn; mithāru; û súlyos ??? mithárusu-mithrásu-mithrász ????
Mit is láthtunk itten: sok súlyos dolgot: az "Isten" szavunkat, az "Úr" szavunkat, az as,dis, esda szavakban az "isten" szavunk nyitányait, valamint "mitharuban" vélhetően Mithrasz nevét.
De láthatjuk azt is, hogy: Egy=Isten, azaz Egy: 'az' Isten ! a szerzői jogot(fel-találóit/felfedezőit) fenntartom, a címem nyilvános :)
és vajon hogy néz ki ez ?: a [ONE]+ ur [HE] azaz AS-ÚR, -ASSUR,- Asszúr ?????????????Ő, az Egy? mit mond a wiki-mint általános tudnivalót ?:...
as-úr
ur [HE] wr. ur5; ur "he; that, this same; maid, female slave; one; corresponding (to one another); like (one another)" Akk. amtu; itēn; mithāru; û (vajjon a "SÚ"-ból lehetett súl > súli > azaz súly ? - meg kell vizsgálni)
Namost eddig úgy látszik: az ISTEN szó az akkádból származik - (de csak úgy látszik!), ha tovább nézzük:
ten ten [COOL] wr. te-na; te-en "to be cool, become cool" (kimért, szangvinikus,??) ten [EXTINGUISH] wr. te-en; ten "to extinguish" Akk. belû (kiolt, elolt,elfojt stb.) ten [UNMNG] wr. ten3 ""
és ez milyen fogalmi tartalmat hordoz ?:
a [ONE]+ ten [EXTINGUISH] "az egy, a mindent kioltani képes" ???Tehát ez az akkád Istenu alapja ? - szerintem ez !
Azaz a szó innen származik, a sumir szóelemekből - valszeg. nem került még elő olyan tábla, ahol egyben van írva.
Akkor innen még egy példa:Akk. amtu; itēn; mithāru; û (vajjon a "SÚ"-ból lehetett súl > súli > azaz súly ? - meg kell vizsgálni)
su [SINK] wr. su; su3 "to submerge; to sink" Akk. ţebû ( erkölcsi fertő-mocsár,c.) szennygyűjtő hely, 4.) ólomnehezék,süllyesztőón, 5.) süllyedés, merülés,B.) elsüllyed, elmerül, . IGEN, lehetett
su [FLESH] wr. su "flesh; body; entrails (omen); body" Akk. zumru; īru : az a hús,ami a lélekhez képest gyenge lehúz-súly (the sins of the flesh- a hús bűnei, érzékiség, bujaság
go the way of all flesh (i)osztozik minden ember (v. az emberiség közös) sorsában: meghal, (ii)az emberi természetre jellemző gyengeségekkel bír
Két dolgot találtunk: egyik az, hogy a û - mint olyan - nem akkád szó !
a másik az, hogy értelmileg/fogalmilag megfelel a magyar sú-súly szavak által többfajta értelemben is képviselt fogalmaknak szvsz.
ps.: a többi említettemet is megvitathatjuk - akár magánban...
"A magyar nyelv magyar eredetű. A magyar nyelvet az idők végtelensége szülte. A magyar nyelv szókincsének kilencvenöt százaléka magyar eredetű. Transzcendentális mélységekből önmagából eredő ősnyelv szerkezeti rendszerében is."
Most el kell mennem egy hétre, de utána visszatérek rá. Egyébként vannak bizonyítékok, összetevők, magyarázat, mert anélkül soha nem írok, vagy mondok semmit.
..akkor kétségeink sem lehetnek a fent említett azonos kódok felismerése során, hogy metafizikai síkon van szoros összefüggés a 'két' kódrendszer között.
Ezt kiválóan példázza az Isten szó, az Assur szó, és a Nimrud (ami szerintem Nimruggu). De meggyőző a tar, a ház, a rí, és a béke is.
Nekem egy kicsit bonyolult ez a metafizikai síkkal magyarázás, ez a Te elméleted és egyben a véleményed. Az elmélet, a vélemény csak egy opció, lehet jó vagy rossz. A példáidat sem értem, mert nincs mellettük magyarázat vagy bizonyíték. Van valami közös a magyar Isten és az akkád Assur szó között? Mitől Nimruggu Nimrud? Van magyarázat, mert így csak a véleményedet írtad le. Ha tényleg érdekel a téma, tudom ajánlani, hogy olvasd végig a következő két linket:
Én ebből azt szűröm le, hogy - tekintve a szavak mibenlétét - az, ha azonos, (vagy nagyon közelinek mondható fogalom) azonos, vagy csak kissé eltérő hang(betű)alakkal adódik át, akkor az azonos metafizikai felépítésű egyedektől származik.(a mérsékelt eltérés betudható az időnek is, meg betudható a komoly hangtámasz hiányának is). Azaz, a fogalomrendszer 'átfordítása' a földi körülményekre, azonos kód mentén történik.
Ha a "közmegegyezést" elfogadjuk -mert mi mást is tehetnénk - akkor azt láthatjuk: kiváló munkát végeztek a megfejtők. Ha azt is nézzük, hogy Ők 'nemmagyar kódúak' voltak, akkor kétségeink sem lehetnek a fent említett azonos kódok felismerése során, hogy metafizikai síkon van szoros összefüggés a 'két' kódrendszer között.
Ezt kiválóan példázza az Isten szó, az Assur szó, és a Nimrud(ami szerintem Nimruggu). De meggyőző a tar, a ház, a rí, és a béke is.
Nem lehet pontosan behatárolni és nem is állítja senki sem. Megállapodások, megegyezések vannak, amit mindenki elfogad, amíg valami változás nem történik. A sumér nyelvet az akkád nyelv segítségével fejtették meg, de az akkád sem volt ismert, csak a későbbi asszír nyelvjárások, így sok bizonytalanság van a szavak kiejtése körül. A mostani kiejtések csak arra jók, hogy egyáltalán beszélni lehessen a sumér szavakról, megnevezve őket. Valószínűleg több magán és mássalhangzó volt a sumér nyelvben, sajnos az asszirológusok nagy része zsidó származású volt mindig is, ami érthető egyrészt, mert a héber nyelv jó alap az asszír vagy akkád elsajátításához, másrészt hátrány, mert a sumér egy ragozós nyelv volt, és nagy valószínűséggel rátelepedett egy előtte már ott élt szintén ragozós nyelvű népre, amelyik talán valami hasonló nyelven beszélt, mint az ősmagyar vagy finnugor nyelv volt. Ehhez a nyelvhez pedig már nem jó a héber nyelv, az csak tévútra viszi a sumér nyelv kutatását. Nem véletlen, hogy ma a világon az egyik legjobb sumerológus a magyar Zólyomi Gábor, szinte minden szakkönyvben hivatkoznak rá, az írásaira. Vannak különböző irányzatok, elképzelések, mindenesetre úgy látom, nagyon erőltetik azt az elképzelést, hogy a sumér egy szigetnyelv. Mindenesetre jelenleg azt sem lehet bizonyítani, hogy a sumer és a magyar nyelv rokon lenne, inkább csak azt, hogy vannak hasonló szavaink.
Egy sumer közmondással fejezem be, talán idevág:
niĝ2 ga-til3 nu ga-til3 niĝ2 ba-til nu ba-til
A szándék nem szándék, a befejezett dolog befejezetlen
Szerinted ezek a "rekonstrukciók" nem hasonlítanak kísértetiesen a finnugrizmus tételeihez?
Sztem igen, de ezen nem is kell csodálkozni. Ráadásul itt még meg is van "súlyosbítva" annyival, hogy tudtommal - mivel az akkádban nincs "o" mgh., ezért - a sumirba se "fejtettek bele" "o" hangot -(ugyanez az egyptomiban is emlékeim szerint) - ami tkp. "közröhej".
