Kb. 30 éve vagyok trempes. A topikra egy guglizás közben akadtam rá. Örülök neki, hogy vannak mások is, akik nem süllyedtek el a hazai színvonal mocsarában. Persze, tisztelet, vannak nagy zenészeink, csak őket ritkán hallani a szintén ugyan olyan médiában.
Köszönöm szépen, remélem, nem tart már sokáig. :-)
És kár volt siettetni az ágyból való kimászást, mert a tegnapi kenyérsütésnek is megfizettem az árát, este ismét belázasodtam.
De azért ma is jobb már egy picit, és csak hőemelkedés volt eddig.
És nem is tétlenkedtem, az ágyba vittem az "irodát", de csak kézi vezérléssel, ugyanis nem tudok úgy helyezkedni a laptoppal, hogy kényelmes is legyen, és a monitort is lássam.
Viszont rendbe raktam a számlákat, megcsináltam a jövő évi költségvetést, aztán pedig az új, kis cédulákra irkált recepteket másoltam a receptes könyvembe.
Biztos a korral jár, de már nem tudom úgy fejben tartani, mint régen, hogy melyik ételt mikor főztem, s ehhez is alkottam egy segédeszközt, mert fő a változatos étkezés. Tudod, heti étrendet csinálok előre, van amikor egy egész hónapra, úgy könnyebb a beszerzés szempontjából is. De jó néhányszor csak bambultam, hogy mit is írjak másodiknak vagy desszertnek...
És sokszor volt visszatapsolás nélküli ismétlés. :-)
Közben szép emékek idéződtek fel bennem, amikor anyám kézírásos receptjét nézegettem...
Oh szegény! Jól elkapott valami vírus! :-))) Nekem is több rokonom beteg, gondolom most ez az "aktuális" járvány :-((( Szerencsére minket - egyelőre - elkerült.
Gyógyulj meg drága barátnőm, de látom, te is olyan vagy, mint anyukám: ha csak kicsit is jobban érzi magát, már talpon van!
Ugye nem azért írtad, hogy lerázz végre, és hagyjam már abba?
Mert... nem tehetem :-)))
Makacs egy teremtés vagyok, és én is meg vagyok győződve valamiről, talán jobban, mint te.
De nem baj, mert néha meg belőlem fogy ki a lendület, és akkor MINDIG történik valami, hogy újra felálljak és folytassam ezt a kicsit sem egyszerű utat.
Ahogy lentebb is írtam, szépen belesétáltam a csapdába, amit nagy élvezettel és kajánsággal állítottak.
Tisztán látom már ezt, és sajnálom azokat, akik ebben lelték örömüket.
Egy valamiben azért tévedtem itt a minap; egyáltalán nem kizárt, hogy még összehoz a sorsom lelkem másik felével - annyi kapu nyílt ki most előttem, egyik mögött ott lehet. :-)
Mert valami jó vár rám - ezt elég régóta érzem! -, s talán nem is olyan sokára megtalálom... :-)
Amikor - úgy 2011 elején - a színekről beszélt nekem, magam is tapasztaltam kis időre, vagyis azokra a rövid időkre, amikor "összeragadtunk". Az aurát, vagy "erőt" nem érzékeltem, de a színeket igen. És tényleg ilyenek... belülről fénylenek kifelé, élnek... csodaszép!
Mara, emlékszel, amikor 2010-ben azt írtam, hogy ennyi energiával (hittel), amivel én ezt a fiút húzom, cibálom, már hegyeket tudtam volna elmozdítani, őt mégsem bírom!
Én sem voltam ettől túl feldobott.
Mert 33 évig ráncigáltam... ő meg annál nagyobb iramban húzott előlem!
Hát, azt szoktam mondani: "Olyan gyorsan futottál előlem kicsim, hogy végül is utolértél!"
"És ezzel nem azt mondom, hogy kizártam az életemből lelkem másik felét, mindig is szeretettel gondolok rá, de tudomásul vettem, hogy ebben a földi életben nem tudhatom meg, hogy ki ő, amiből az is következik, hogy lehetetlen, hogy találkozzunk." - hát ne vedd tudomásul, mert Istennek semmi sem lehetetlen!
Dehogyisnem drágám, dehogyisnem!
Tudom, szélesre tárni a szíved, nagyon kockázatos cselekedet, de egyedül ez... nyitja mega kaput a másik szívéhez, szívében. A kulcs... nálad van.
Ahogy az tiéd... őnála!
Hogy nem tud róla...???
Jaj, dehogyisnem! :-)))
Édes fotót leltem az én lelkemről, amelyen hogy is mondjam - láthatóan nem volt éppen a legjózanabb állapotban :-)
