Fekete fehér gyakorlati fórum
Bizonyos viták miatt nyitottam ezt a fórumot, én analóg technikát használok. Remélem aki nem csak analógot használ az is hozzá fog szólni. Amit kérnék ha hozzászól valaki időnként írja oda mikor gyakorolta a technikát utoljára. Így elkerülheti a mikor nagyítottál utoljára kérdésemet (vagy mikor nyomtattál utoljára). Tehát szeretném kihegyezni a dolgot a friss gyakorlati tapasztalatokra. Hozzászólhat az is akinek nem annyira friss a tapasztalata, csak kérem jelezze, azt is ha nem személyes tapasztalat hallomás v. könyv (olvasmány).
Nem játszottál el azzal a gondolattal, hogy ha mind a vegyszer és papírbeszerzés könnyű lenne akadna rá legalább évi 2 nagy megrendelés akkor üzemeltetnél időszakosan egy labort? Végül de nem utolsó sorban az egészség és fölösleges anyagiak is rendben lennének?
A baj az, hogy ha ilyen vegyszerem lenne is attól a megrendelői igények nem nőnének meg, legfeljebb az egészségem maradt volna meg valamivel jobb állapotban...
Az ilyen kijelentésekkel van a legtöbb baj, ahogy pl. sajnos AA zónarendszerével is, ha nem a legelején kezdi el magyarázni, hogy mik a célkitűzései, mik a kiindulási alapok, mihez viszonyít és mit akar használni, stb.
Egy "tény" közlés peremfeltételek megjelölése nélkül nem tény általában...
Amíg el nem romlott a filmlevilágítóm, addig bizony én a legjobb digit fájljaimat egy 8192X5461 pixel felbontású dialevilágítóval vissza szoktam világítani színes diára, hogy filmen is meglegyenek... Sajnos a gép egyelőre nem javítható, így ez a fajta archiválás egy ideig nem játszik.
Amúgy az objektívek azonosak, csak át vannak tekerve a filmes gépre, a fénymérés és minden szituáció azonos, csak annyi a különbség, hogy az obi mögött egyik esetben egy 25MPx-es digi szenzor, a másik esetben valami nagyon jó fajta film. Akármilyen témát exponálhatsz ilyen esetben, nem nagyon lesz olyan eset, amikor a film pl. 50X75-ös méretben jobb eredményt tudjon eredményezni csúcsrajáratva sem...
OFF Az 5D felbontásának több, mint a duplája a Sonyé...
A képminőségben és praktikumban tetszik, vagy nem tetszik most már egyértelművé vált a full-frame digi előnye a kisfilmhez képest, de ami még meglepőbb, a középformátumú digit kamerák egy részét is képesek az új 25MPx-es leica formátumú kamerák megszégyeníteni.
Az archiválás nem egyszerű ügy, de magam is Majdnem kolléga módján két helyen, külső/belső vinyókon archiválok digit felvételeket és szkenneléseket vegyesen.
ON
Ami a feelinget illeti az októberi 56 db. képből falon volt kiállításomat jó sok vájt szemű fotós látta és akiket megkérdeztem, hogy tippeljenek vajon melyik képem készült filmről és melyik digit fájlból, azok lényegében egyike sem tudta egyértelműen megítélni, leginkább mellétrafáltak az eredetit illetően. :-)
Ha nem mondom el az elején, hogy melyik micsoda, akkor szinte senki sem fogja biztonsággal megállapítani, ha mindegyik ugyanolyan papírra van feldolgozva.
azért azt már sokan megálllapították a számítástechnikai szakfórumokon, hogy középtávra archiválni séta-winchesterekre célszerű, kettőre és külön helyen tartani őket
a ritkán pörgetett jófajta kis külső vinyók elég sokáig tartják az adatokat hiba nélkül
Általában egyetértek veled, a szaktudást pedig tisztelem, csak a félműveltség szokott kihozni a sodromból.
A Sony kapcsán azért sem tudok vitatkozni, mert sohasem volt a kezemben. Canon 5D-m van, a kisfilmes színes diáról lényegében leszoktatott.
DE: bár jó ff képeket lehet vele csinálni, azt a jelleget (feeling, mondanák a fiatalabbak), amit a feketével és a csillanásokkal filmen lehet csinálni, nem tudom digivel elérni. Persze, itt is óvatosan kell fogalmazni. Egy barátom (nem kezdő, volt az év természetfotósa stb.) egyszer felrakott egy szintén 5D-vel készült ff. képet egy külföldi képnézegető fórumra. Lecikizték, hogy mennyire látszik, hogy digivel készült. Erre bepörgött, s ugyanebből a sorozatból felrakott egy másik ff. képet, s odaírta, hogy F5. Áradtak a dícséretek. Szóval óvatosan.
Amit nagyon komolyan s lassan szinte egyetlen érvként fel tudok hozni a digi ellen (túl az áron), az az archiválás. Az 1968-ban, Zeiss Super Ikontával Olaszországban készült 6x9-es negatívokról máig kiváló képeket tudok csinálni. A két éve Finnországban készült képeim egy része elszállt: nem tudom olvasni azt a DVD-t, amelyre kiírtam őket. Igaz, közönséges, boltban 100-200 Ft-ért kapható DVD-t használok. AZ archiválás céljára hirdetett, 10-szeres árú DVD-k, CD-vajon tényleg olyan megbízhatóak?
Pár éve részt vettem az OSZK-ban egy archiválásról szóló konferencián. Az amerikai múzeumok, levéltárak igazgatói végleges archiválás esetén óvtak a csak digitális technikától.
Mi lenne, ha tanulnátok egy kicsit a filmes világtól?!
Minek ez a teljesítménykényszer?????????
Szemcse és pixelbuzerálás!?
Talán a helyére kellene tenni a két technikát! Nagy produkciók nyúlnak vissza a 8mm-es filmhez! Vajon míért??? Pénzük lenne a legújabb és legjobb filmes és digit technika használtára.
Ha csak a paramétereket nézzük akkor a digit a nyertes, DE EZ CSAK 1 SZEMPONT!
tudod, mivel albérletezem sajnos, így nekem nagyon fontos a kis méret, és az esetleges szállíthatóság.
az is kell, hogy jól tudjam tárolni.
szóval, lehet, lemondok a 6x9-ről, hiába a negák, és marad egy 6x7-es kis durst.
egyelőre.
ha meg majd valamikor házam, váram, kastélyom lesz, akkor a birtokon, az általam tervezett neo szecessziós stílusban épült műterem-labor épületben lesz egy nagy, kényelmes labor, és bebaszok oda minimum egy 1200-es laborátort...
Várjál az én kérdésem nem erre irányult, hanem arra ki és milyen módon készítette az összehasonlítás alapjául szolgáló analóg képeket, amik végig analóg módon készültek…
Ha kiválasztom a legjobb filmet, befűzöm a legfelső kategóriás gépbe és elkészítem a próbafelvételt, lehívom a legoptimálisabb hívásban, majd utána ugyanezekkel az objektívekkel elkészítem pl. az A900-as vázzal, akkor gyakorlatilag nem lesz olyan eset amiben a film bizonyulna jobbnak, magyarul nem számít sem a hívás sem egyebek, mert mindenképpen a digi fogja a jobb képminőséget produkálni.
