De ha már Horthy-rendszer: ha belemerül bárki az események mikéntjének taglalásába, főleg a vidéki forradalom esetében szembetűnő, hogy javarészt nem a '45 előtti elemek, hanem a koalíciós időszak szereplői bukkantak újra fel. Kulákok, plébánosok, tűzoltók, értelmiségiek, pártpolitikusok - mindenki, aki megszenvedte Rákosiékat, hol pedig csendes, hol meg látványos revansra számított.
A baloldali pedig soha nem lehet sztálinista, hiszen a baloldali gondolkodástól idegen a vezérkultusz, idegen az állam túlhatalma.
A csőcselék meg csőcselék, - ezen az sem változtat, ha éppen misén vesznek részt a templomban, - legfeljebb ott rendezik meg a soros fingóversenyt, - ha érted, mire gondolok...
Oké, - nekem sem idegen a te nézeted, - csak azon csodálkozom, hogy még mindíg nem volt elég saját magunk becsapásából, - újra és újra ugyanazokat a hibákat - és mostanában már a bűnöket is - követjük el.
Néha mulatságos, de többnyire inkább szomorú ez a dolog, - mikor lesz végre ennek az országnak egy modern jobboldali pártja?
Nem könyvből, visszaemlékezésekből ismerem 1956 történéseit. Bármennyire bizonygatod igazadat az események leírásával, ugysem tudod meggyőzni azokat, akik nem voltak részesei az eseményeknek.
1989-ben az EKA résztvevői legitimitásukat kénytelenek voltak az 1956 október 23-i eseményekhez kötni, mert mégsem állhattak elő azzal, hogy demokrácia alatt tulajdonképpen Palmer nagykövet úr hatékony közreműködésével egy tőkés restaurációt akarunk végrehajtani.
Ennek legjobb bizonyítéka maga Antall József miniszterelnök tevékenysége volt, mellyel nem akadályozta meg az előző időszak alatt létrehozott állami javak széthordását, idegen kezekbe adását. Elméjében egy horthysta Magyarország megteremtése bujkált, de a megvalósítást megakadályozták a koncon összeverekedett pártok+ a betegsége.
Azt, hogy aztán a magyar nép miként itélte meg a két nagy rendszerváltó pártnak a tevékenységét, meg kell nézni, mi lett velük.
1956 ennek a restaurációnak, a fennálló rendszer legitimitásának ünnepe, bárki, bármit mond vagy gondol róla.
Képtelen voltam a közel 6000 hozzászólást végigolvasni, de ami a vitában elhangzott, engem a te álláspontodhoz közelebbiekhez sorolt.
Nem Király követelte tőlük a fegyvereiket, hanem a kormány. Ha érthető: amaz nem a kilengések miatt szervezte a Nemzetőrséget, hanem, hogy szervezeti keretet adjon a felkelésnek, ha legközelebb jönnek az oroszok. Mit beszélek, dehogy érthető...
meg jóval több, mint kétszáz áldozata volt, az elesett katonák...
Világos. Fegyverrel a kezükben atrocitás érte a katonákat meg a jó ávósokat. Húsz és harminc közötti áldozata volt a fegyvertelenek elleni atrocitásoknak
Asztalos János tudna erről mesélni, ha élne...
Ki lőtte le Asztalost? Eörsi egyetlen női szemtanúra hivatkozva szentül állítja, hogy a Falábú volt. A kép ennél tisztább: a Köztársaság téri vérengzést főleg azok követték el, akik lazán kötődtek a Baross téri csoporthoz. A Corvin-köziek védték a megmaradtakat, max. erről nem olvastál a Fehér Könyvben..
olvasgassál vissza, nem vagyok imamalom.
Nem köll. Elég okulni Berkesiből vagy a megzakkant Moldovától...
Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét, amely nélkül nincs, nem lehet szocializmus.
A felfegyverzett csőcseléket akarták valamilyen formában kordába szorítani, azok meg nem akarták adni a fegyvereiket, ezért hát elkeresztelték őket nemzetőröknek, oszt onnantól kezdve a kurvát szűznek kellett volt hívni, habár a mesterségét tovább gyakorolta.
Az atrocitásoknak meg jóval több, mint kétszáz áldozata volt, az elesett katonák, a meglincselt katonák, rendőrök, párt és állami funkcionáriusok, tanácsi alkalmazottak, meg azok a szerencsétlenek, akik belekeveredtek pl. a miskolci lincselésbe, és tiltakoztak a kegyetlenség ellen.
Persze őket nem számolgatja senki, pedig csak ki kell menni a Kerepesibe, oszt kinyitni a szemed.
Ami meg Pongrátzot illeti, neki a bajusza jobb sajtót csinált, mint amit megérdemelt volna. Négy napig volt a csőcselék fővezére, ebből kettőt farokfelcsapva rohant a határ felé, - ezért érdemes volt megpuccsolnia Iván-Kovácsot.
A Corvin-köziek fellépése valóban szervezett volt, - Asztalos János tudna erről mesélni, ha élne...
Ebben a topicban már vagy ötször felsoroltam nevekkel, helyszínekkel a horthysták és a nyilasok tevékenységét, - olvasgassál vissza, nem vagyok imamalom.
a maradék tiz napra meg a zűrzavaros elképzelések, törekvések, a terror és a csőcselék randalírozása nyomta rá a bélyegét.
A jelzőrendszert mindenhol az önszerveződés adta. Bp.-n pár nap alatt megalakították a Nemzetőrséget, aminek a befolyását mindenki, még Pongrátz is elismerte, mellékesen jó barátja maradt élete végéig Király Bélának. Ezerszer elmondta az emigrációban meg itthon, hogy Malétert fel kellett volna akasztani, ehhez képest november 3-án vacsora mellett tárgyalták meg, kimenjen -e utóbbi Tökölre. Az Alföldön voltak olyan városok, ahol már október 30-án megtartották a helyi választásokat. November 1-ével a semlegesség kimondása konszolidálta az utcai helyzetet, nem fordultak elő utcai atrocitások, Dudást a hadsereg kapcsolta le.
A Körúton felakasztott ávóssal és a Köztársaság téren lelőtt uszkve húsz emberrel végzett a népítélet tizenkét nap alatt. Lehettek volna ez utóbbiak negyvenen, százan is, a Corvin-köziek szervezett fellépése meg némelyek segítsége megmentette a pártházban lévők zömét.
a második - harmadik naptól kezdődően leginkább retrográg törekvések kerültek előtérbe
Én felhoztam konkrétumokat, nevekkel, idővel, tán nem pofátlanság ugyanezt kérnem.
a nép meg akkor is jó szívvel fog emlékezni rá, amikor már azt sem tudja senki, hogy ki a fene is volt Antall, Horn, Orbán vagy Torgyán József...
Merthogy szerintem nem, - neked egyébként is elég a tükőrbe nézned ahhoz, hogy teljes letargiába süppedj, - most még én is cseszegesselek?
Kizárt, - egyébként is tagja vagyok az Árvácska Egyesületnek...
Egyébként természetesen igazad van, 1956 óta minden politikai mozgás szülőatyja a mi kissé elvetélt felkelésünk volt.
Emiatt tört ki a vietnami háború, ez az oka, hogy sor került Irak megszállására, valamint Pongrátz Gergely ejtette teherbe Gorbacsov mamáját, - szerintem is...
Én ugyan nemigen kedvelem Pozsgayt, mégis azt gondolom, hogy az események első napjaira tán a népfelkelés szó illik, a maradék tiz napra meg a zűrzavaros elképzelések, törekvések, a terror és a csőcselék randalírozása nyomta rá a bélyegét.
A forradalom előrevivő tömegmegmozdulás, itten meg a második - harmadik naptól kezdődően leginkább retrográg törekvések kerültek előtérbe, - voltak, akik Horthyhoz, voltak akik Szálasihoz, voltak, akik az 1800-as vekhez akartak visszatérni, - a nép meg csak lesett, mint a levelibéka az ágon, - a gyári melós - kissé naív módon - leginkább munkásönigazgatást akart, meg semlegességről álmodozott.
Közben a börtönből szabadult köztörvényesek fosztogattak, gyilkolásztak, Wittner Marika meg házról-házra járva komcsikat gyüjtött, ahelyett, hogy a kisgyerekét pelenkázta volna.
Gyönyörű, tiszta forradalom volt, mint a mesében.
Mese is...
Kádárt meg hiába mocskolod, - nem te fogsz ítélni felette, hanem a történelem, - a nép meg akkor is jó szívvel fog emlékezni rá, amikor már azt sem tudja senki, hogy ki a fene is volt Antall, Horn, Orbán vagy Torgyán József...
Ember, hadd ne én taglaljam, milyen szánalmas macskajancsi vagy.
Mindezek mellett viszont senki nem tett semmit a szovjet lépések megakadályozására, csak a pofázás me a habverés ment
Momentán valami Mao nevű figura az '56-ban történtekre hivatkozva rúgta össze a port Hruscsovval. Nem mintha egyébként nem próbálta volna meg; de ez a kettő felfogta, hogy a Szu veszített az erőpozíciójából. Lengyelországban az itt történtek kihatottak a '70-es, '80-as gdanski felkelésekre; ott arra kellett jutniuk, hogy az '56-ban megalkuvó Gomulkával többet vesztettek, mint a magyarok a levert forradalmukkal. A közönségkedvenc, hugyfoltos helytartót '64 után Brezsnyev nem rúgta ki, hiába volt korábban Hruscsov kegyeltje; kockázatosnak látták bármi komolyat is lépni Magyarországon, az öregember később persze nem volt hálátlan.
Jaja. Lenyomtuk a ruszkikat, - tán be kellett volna vonulnunk Moszkvába. Nagy hadvezéreink - háromnapos fővezér Pongrácz, meg a nagy stratéga Szabó bácsi - csapataink (Tuskólábú, Wittner Mari meg a többi szedett-vedett) élén büszkén menetelve seperc alatt kitűzték volna a lyukat a Kreml-re... Hogy milyen hatása volt a világ politikai arculatára a magyar forradalomnak? Kétségtelenül tovább lazította a kommunista és munkáspártok és általában a baloldal függését Moszkvától, és az is kétségtelen, hogy az USA és a nyugat maximálisan kihasználta az ügyben levő propaganda-lehetőségeket, - az is kétségtelen, hogy megmutatkozott a Szovjetunió imperialista jellege, - meghúzta a határt, ameddig csatlósállamai elmehetnek. Mindezek mellett viszont senki nem tett semmit a szovjet lépések megakadályozására, csak a pofázás me a habverés ment, - kis titkosszolgálati ügyködéssel a háttérben. Hogy mi+ túldimenzionáljuk a jelentőségét? Istenem, mit tegyünk, - kis ország, kis forradalom, azt kell megbecsülnünk, amink van... :O)))
Nem úgy, mint '68-ban Dubcek, aki ijedtében szétharapott egy poharat, mikor egy szovjet tábornok beszédbe akart elegyedni vele.
Ivánék értették azt a nyelvet, amit a Széna téren meg a Corvin közben használtak. Október 19-én Hruscsov még szentül meg volt győződve arról, hogy megfingathatja a négyszer akkora Lengyelország vezetőit, ha azok csak fenyegetőztek a fegyveres ellenállással. Október 29-30-én már azon sopánkodott, hogy csak nagy erő bevetésével verheti le a magyarokat, ami éppen nem jött volna túl jól neki propagandailag. India a forradalom leverése miatt szakított a Szovjetunióval, nem volt túl jó respektje egy olyan birodalomnak, ami még a legkisebb tartományában sem tud rendet tartani. Andropov nagykövetre, a későbbi főtitkárra saját nyílt vallomása szerint életreszóló benyomást tett a magyar felkelés. A samesza, Krjucskov ex-KGB-főnök eladdig még soha nem látott akkora tömegeket; úgy magyarán voltak, akik végiggondolták, ki b*szott oda kinek.
