Keresés

Részletes keresés

Barhan Creative Commons License 2009.02.27 0 0 853
Barhan Creative Commons License 2009.02.27 0 0 852
Sz. emlékére
ilang_ Creative Commons License 2009.02.27 0 0 851
Mindannyiunké. És olyan, amilyenné tesszük.
Előzmény: báthortalan baba (847)
ilang_ Creative Commons License 2009.02.27 0 0 850
A többiek nevében is köszönöm az ajánlót!
A sors keze, hogy azon a héten éppen a fővárosban tartózkodom. Állítgatom össze a programot.
Magyar vers=magyarság-vers?
Döbrentei Kornél összes verseit még nem olvastam, a többiekét már igen. Érdekelne, mely költemények hangzanak el. (Tippelgetek.)
És milyen jó játék! Téma: magyarság-vers. Melyik költő melyik költeményét hoznád? 90 percbe sűrítsd be! Már most fogom a fejem, hányféle szempont alapján lehetne válogatni.:-) (Nálam benne lenne a latinul író J. P.,  B. B., az ő édes hazájával, Zrínyi, aki írt pennával magyarul és a szablya élivel is... stb, stb, stb...
Előzmény: Aranytíz (846)
ilang_ Creative Commons License 2009.02.27 0 0 849

Szóval. Senki nem fogja elhinni, hogy nem vagyunk együtt sülve-főve!

Újfent olvasva a sorokat, megint csak megríkatsz... Vesztedre, mert mindjárt olyan szentimentálisakat írok ide, hogy csak lesel...
Természetesen visszafogom magam, Baba. (több okból is)
Mert te nekem Baba vagy. Tudod, hogy névmániás is vagyok. S azt a képet, melyet magamban kialakítottam rólad - : egy ..., ...., ..., ...., stb. valakiét, számomra a babás nicked testesíti meg.

Előzmény: Turbó Paszkália (843)
ilang_ Creative Commons License 2009.02.27 0 0 848

Sarkvidéki hisztéria - mediterrán köntösben:-) Találó - és megtisztelő. (Mások meg valószínűleg imádkoznak, hogy a kitörésektől ments meg, Uram, minket!)

Szándékszom megtekinteni.
Előzmény: Turbó Paszkália (844)
báthortalan baba Creative Commons License 2009.02.27 0 0 847
Oks! Nem akarom ám szétoffolni a topicodat, inkább majd hozok valami finomságot én is. (Már tudom is, hogy mit!) ((Cupp!))
Előzmény: ilang_ (845)
ilang_ Creative Commons License 2009.02.27 0 0 845
Köszönöm, Baba!:-)
Fogok válaszolni mindkét helyen, de most temetésre indulok. Egy utcánkbéli bácsikáéra, afféle ezermester volt, sokszor javított nekünk is ezt-azt.
Viszont nem tudom, meddig vagy ma gépközelben, és szerettem volna, ha tudod, olvastalak. A többit később.
Addig is ölellek.
Turbó Paszkália Creative Commons License 2009.02.27 0 0 844

Ahogy én látlak

 

Egyenes vonalvezetés, aztán őrület, egy pillanat alatt.

Mindent kihányó vulkán, lemeztelenített konfliktusok.

Tisztán érthető mondat akkor is, ha a szavakat sírás torzítja.
Olyan vagy nekem, mint egy Bergman hősnő.

Esendőséged ellenére: emberi.
Esztétikus.
Elegáns.


Szent kirohanásokkal.

 

 

 

Ezt most már el kellett mondanom.

 

 

 

 

Turbó Paszkália Creative Commons License 2009.02.26 0 0 843

Talán ide kellett volna rögtön írnom, nem a kedvenc képekbe. Tudod, mi az igazság?

Hogy szentimentális hülye vagyok. Soha nem felejtem el, azt a napot, amikor kinyílvánítottad értem és (kicsit nagyképűen hangzik magammal együtt említeni...) Hajas Tiborért a véleményed.

Bocsánat, de míg élek ezt megemlegetem.

Halálomig még lehet, hogy fogom párszor, ha mindketten fórumozunk.

 

Életem legfontosabb visszajelzései közé tartozik a Tiéd.

 

Szeretnék hozzád hasonlóan viselkedni, egy hasonló szituációban.

 

U.i.: nem csak ezért.

MILU Creative Commons License 2009.02.26 0 0 842

Edmund Spenser (1552 - 1599 )

A megszelídült szarvas

Mint a vadász, ki futva kimerül,
és látja már, hogy megszökött a vad,
s lihegnek a kutyák körös-körül,
leül piheni ott, hol árny akad:
így egyszer - mint ki hasztalan szaladt -
vadászat után én is pihenék,
a nemes vad megfordult ezalatt,
hogy szürcsölje a forrás hűs vizét,
s ott megállt, szelíden nézve szét,
nem menekült, jött bátran közelebb,
míg megragadtam remegő kezét,
s szorosan rátettem a kötelet.
Ilyen vadat nem látott senki sem,
hogy tőrbe csalják, tűri szívesen.

Vass István

 

Énekek Éneke
Európa Könyvkiadó 1973

Vukkancs Creative Commons License 2009.02.20 0 0 841

 

Sziveri János

Világunk keletkezése

Úgy hullajtottam rád harmatom,
mint enyhe rongyot nedves homlokodra.
Ahogyan bennünk a világ keletkezett
az ősi szobrászkés alatt.

Mint széttépett hám, ám a fájdalomtól
felállni nem tudó ló duzzadt
nyakán: óriás, de észrevétlen.
Nehéz, ha van, nehezebb, ha nincsen.
Úgy, minden koppanás rejtett roppanás koponyádon.
Lám, én így szereztelek. Lám, én így szerettelek.

Jelen vagy. Rezgő szederág, tekergő inda
agyad peremén. Az éltető szeletek,
akár a fekete, fodros buggyanás a levelek
alatt. Mint a teremtő akarat.
Akár repedt kenyéren a dér.
Hullik lassan már a vér, feszesre motozlak.

"Semmiből"

- Túl rövid ez a vers. Egyetlenem.
Évezredes hagyománytiszteletek
formálták ilyenné. Ízét nem mérsékelik mr
fűszerek, ám szépségét szó kifejezni képtelen.
Egyetlenem, túl rövid ez a vers.
Ujjunkkal, ha kell,
bármikor körülfuthatunk méretein.

- Ó, milyen kietlen föld, zord idő.
Szűntelen váltják bogaraikat az egek.
És beindulnak a pajzán hajszál-szivattyúk.
Csak ezeket az árnyalattal sötétebb,
aprócska mirigyeket sajnálom. Itt is,
ott is felbukkannak húsunk talaján,
és lám, mind biztosabb - hiszen
éppen bizonytalanabb
- technikával riadozunk immár.

- Egyetlenem, csak száraz ürüléket
emelnek a szelek. Mint friss
mélyszántáson a varjak, eltűnnek majd
a hantok mögött. És szétverik
a rügyek megfáradt testüket.

Féllek, mint gazdáját az eb, ebet a nyáj.

Egyetlenem, tenyered homlokodra szorítva.
Egyetlenem, homlokod tenyeredbe,
tenyeredbe homlokod temetve.

Egyetlenem. Figyelsz-e egyetlenem
e néhány lehetséges változatra.
Mielőtt bármihez is fognál, figyelsz-e.
Kijelölöd-e magadnak
figyelmed legvégső határait,
melyeken belül szabadon mozoghatunk.
Egyetlenem, mindenkori egyetlen
biztos fedezékem, világkék gyalázatom.
Koponyád virágkoszorúkkal övezem.
Bűneidért vezeklést vállalok. Kezdek
hét napos bőjtöket. És mindezt miért.

(Fanszőr-fészkeket borzol a sötét. Duzzadnak
a herék munkában megkopott combjaink melegén.)

- Féllek, mint próféták isteneiket.
Egyetlenem, tapintsd ki versem biztos pontjait,
billentsd ki egyensúlyából végleg világom.

 

 

Ami a múltba átmenthető

 

Kijelöljük magunknak a világot.
Sötét enyv-szemekkel bámul és tátong,
még feketébb az éjben az üreg.
Nyálkás tenyér, mint ablakhasadékon a
reggel, besurran résein a tervszerű enyészet

Serkenő hantok a talaj, rebben az eledel
az ős-humusz megmunkált agyán. Íme,
trágya a testnek. Ritka világost követ a vakság.

Unos-untalan honra találunk: csak
vesztünk, vesztünk végtelen. Furcsa szél röpköd.
Furcsa kis állatkák nevelkednek. (Így változom.)
Érezzük magunkban a rést, köröttünk enyhén
recseg a tüdő. Ellep a penész. Homlokunk
mögött kiöl minden nedvet az ész,
mintha saját magának gyümölcse lenne.
És vigaszul innen nyerné az erőt. A hőt.
- Ha most különböző helyzetekbe
képzelem magam: mekkora megrázkódtatás
is tudatlanoknak egy újabb ismeret.

 

Új ismeretlenek

 

Leírhattam volna már,
bár írhatnám ezután is. Megvívja
minden örökkös ősi harcát,
keménnyel a lágy, nehézzel a könnyú...

A part a víznek, partnak a fák
a martaléka. Zúzza tárgyait a tér
és a teret a tárgyak.
Hol abbahagyni? Hol abbahagyni?

Felfeslik az ósdi felület, fölsejlik a nyers.
Más tartalom duzzasztja immár a formát.
De, ha rejtett aklod nyitva felejted, égre száll
állat-bokraid füstje. És minden újra ismeretlen.

 

 

 Főúr, fizetek!

 

Írja: 35 elfuserált évem,
egy tál lencse, bizakodás, meg egyéb.
Volt azután még fehér sár a téren,
pofonok... S gumibot - de nem az enyém!

Kartávolban tőlem - hittem elérem -
szemszáj-ingerek, és más fejlemény.
Kiátkozástól hígult a vérem,
méreg tenyészett pormacskák helyén.

S akadt durvaság minden mennyiségben,
koholmány, felbérelt hamis tanú.
(Félmarék arany - akárhány karát!)

Érvénytelen szósz csak mindez az égben
De desszert helyett valahol meglapul:
szeretteim és 12 jóbarát.

 

 

Sziveri János minden verse, Kortárs Kiadó, 1994

ilang_ Creative Commons License 2009.02.17 0 0 840
-
(...)
Figyeld csak meg a vad és laza nyájat,
Vagy betöretlen csikók fajzatát,
Amint bolondul szökellnek, nyihognak,
Mert vérük heve ezt kívánja meg;
De ha meghallják a trombita hangját,
Vagy bármely zene éri fülüket,
Látod, hogy némán állnak s vad szemük
Szelíd fénybe fordul a zene édes
Hatalmától. Mondják, így mozgatott meg
Orpheus fákat, köveket, folyókat:
Mert minden kemény és konok dühöt
A zene megszelídit egy időre.
Az ember, aki legbelül zenétlen,
S nem hat rá édes hangok egyezése,
Az kész az árulásra, taktikára,
S szelleme tompa, mint az éjszaka
S érzelme komor, mint az Erebus:
Meg ne bízz benne. Hallgass a zenére.
-
fordította: Vas István

/William Shakespeare A velencei kalmár - Európa Könyvkiadó, 1982/

**
A zongorista

(Aki látta a filmet, az tudja, hogy az "érdemem" most csak annyi, hogy ehhez a szöveghez ezt a részletet társítottam. Az összekapcsolás megtörténik Polanskinál: egy másik szereplő, Shylock szavai hangzanak el az egyik jelenetben.)
ilang_ Creative Commons License 2009.02.14 0 0 839
-
Walt Whitman Walt Whitman versei

*

"Walt Whitman, kozmosz, Manhattan fia,
Békétlen, anyagias, érzéki, evő-ivó és nemző,
Nem érzelgős, nem áll férfiak vagy nők fölött, sem rajtuk kívül,
Éppoly szerény, mint szerénytelen."

**



A KIMONDATLAN

Ki merné kimondani nagy ciklusok, költemények, énekesek és színdarabok,
A kérkedő Hellas és India - Homeros, Shakespeare után - a mérhetetlen idő, a sűrűn pontozott utak, terek,
A ragyogó fürtök, a csillagok Tejútja - a Természet learatott termése,
Minden visszaálmodott hajdani szenvedély, hősiesség, háború, szerelem és imádat után,
Minden korok lehullajtják ónjukat méretlen mélységeik fenekére,
Minden emberi élet, felhasadó torok, kívánság, elme - minden tapasztalat kifejezése.
A számtalan tűnő dal, hatalmas ének, minden nyelvek, minden földek után,
Valamit, amit még költő ki nem mondott, mit le nem írtak - valami hiányzót,
(Ki tudja? a még kimondatlan legszebbet, a hiányzót.)
-
fordította: Orbán Ottó

**

FONÁKRA FORDUL NEMSOKÁ A TÉL

Fonákra fordul nemsoká a tél,
A jég-csomók kibomlanak s felengednek - és nemsoká
A föld, a lég, a víz lágy hullámokba olvad, sarjadás, virágzás száz s ezer formája szökken
A holt rögökből és fagyokból, mint mély temetőkből,
Szemed s füled - e legjava tulajdonod - mind amivel a szépségre felérzel,
Ébred és megtelik. S előtted áll a választék a föld drága csodáiból:
Pitypang és lóhere, a smaragd gyep, minden korai illat és szirom,
A kis virág a láb alatt, a fűzek sárga-zöldje, szilva, cseresznye virága,
S velük vörösbegy, pacsirta, rigó, felcsattanó dalukkal, felrebbenő kékmadár -
Mert ily képekkel jő az év nagy színjátéka újra.
-
fordította: Somlyó György

/Walt Whitman legszebb versei - Móra Könyvkiadó, 1996/
Barhan Creative Commons License 2009.02.12 0 0 838

 

 

Werner Aspenström

 

Ikarosz és a Gránitkő-fiú  

Miután elolvasta 73 (jeles) verset Ikaroszról,

hadd ejtsek egy szót vidéki unokaöccséről,

Gránitkő-fiúról is, akit a mezőn felejtettek.

Szólok egy fűpamacs nevében is,

mely árnyékot és szélárnyékot élvez.

 

Miután elolvastam 73 verset repülésről és

       szárnyakról,

hódolatom a talpnak,

a lefelé forduló léleknek, az egyhelyben állás

és nehézkedés művészetének, - tehát

      Gránitkő-fiúnak

vagy nővérének, gyalogfenyő kisasszonynak,

ki dicsőség nélkül zöldell örökké.

 

(fordította Károlyi Amy)

 

Előzmény: ilang_ (837)
ilang_ Creative Commons License 2009.02.05 0 0 837
-
J. M. G. Le Clézio: GYALOGEMBER - /részlet/

Az ember egész életét gyaloglással töltheti, azért még nem gyalogember. Ez nyilvánvaló. És megfordítva, lehet, hogy valaki voltaképp alig gyalogolt életében, nem szívesen gyalogol, nem is tudott soha gyalogolni, s mégis kétségtelenül gyalogember. Ez minden kifürkészhetetlen élet törvénye, melynek értelmében az emberek és a dolgok csak egy határozott terv, egy minden megfontolást elvető, minden korlátot ledöntő beteljesedés révén léteznek, s méghozzá megfellebbezhetetlenül. (...)
-
fordította: Bajomi Lázár Endre

/Szerelmesek éjszakája Mai francia elbeszélők - Európa Könyvkiadó, 1967/


*

Ó csillag csillan fejeden
Disznószar a talpadon
Testbe ragadt lelkeden
Szivárvány és szarhalom
Hátadban mérgezett a nyíl
Lovakkal jöttél Viszockij
A tejút halvány kapuján
Ré(g?)szegen dörömböl a kín /Lovakkal jöttél, Viszockij/

-> Mindig "részegen"-nek hallom, de lehet, hogy süket vagyok. Hagyatkozom az ősforrásra.

*
Кони привередливые   ITT

/A magyar fordítás Viczai Péter tollából olvasható: Tilalmakat szegve Vlagyimir Viszockij versei és dalai - Hanga Kiadó, Új Mandátum kiadó, 2003/
-
ilang_ Creative Commons License 2009.02.03 0 0 836

Ennyi maradt: saját kép, erősen megvágva és átszínezve. Semmi szószátyárkodás vadlóról és háziasított lóról, ridegen tartott huculkáról, megszökött musztángról...:-)

Előzmény: ilang_ (833)
Barhan Creative Commons License 2009.01.31 0 0 835

 

 

Amy Clampitt

 

A föveny üvegszemei

 

Míg ott haladsz a víz szélén,

s elgondolásokat forgatsz, miket

nem lát lelki szemem, a koty-koty bója

ontja jelzéseit, hogy bármikor

fordulhat a szél,  a zátony

csengője zörömböli monoton

fel-szólamát, süket, mint Kasszandra,

mindenre, ami nem intés. Az óceán

minden sürgős ügye csak annyi,

hogy régi számlákat nyitva tartson,

bár egyenleg sosem lesz,

csuszatolja kvarc, gránit, bazalt

ezredéveit oda-vissza.

                                   Az újdonságok

változgatásait illetően –

uszadékfa, hajóroncs, előző esti

sörösdobozok, olajfolt, műanyagok

felköhögött maradványai – találomra

pártatlan, játszik cicajátékot

velük, fogócskát terrierként,

ugyanazt megannyiszor megforgatja,

meg és meg. Mert az óceánnak erre

semmi tárgy nem méltatlan.

                                             Annyi

kagyló és parti csiga háza

maradt itt üresen, ugyan ki tudná,

melyiket mentse. Magam inkább

a föveny üvegszemeit keresgélem –

Budweiser-borostyánt, Almadén és

Gallo krizopraszt, lazuritot, mely

(attól félek, vitathatalanul)

Phillips érdeme, a Magnéziás

Macskatejé, olykor felbukkan egy-egy

ritka, tündöklő türkiz vagy avíttas ametiszt,

rejtélyes eredetű.

                            A folyamat

maga a folytonosság: jönnek a homokból,

mennek vissza a hordalékba,

akár Murano kincsei,

vagy Chartres támfalas

ámulandói, nem mulandó

készséggel egyre, hogy újra

meg újra megforogjanak, oly fontos

és fokozatos jegyben, ahogy az elme

kötődik mindenféle szerveződés                                                                                                        

kockázatos újrafogalmazásához,

holott azokat nem is látta még szem.

 

(fordította Tandori Dezső)

Előzmény: ilang_ (800)
ilang_ Creative Commons License 2009.01.28 0 0 834
-













































































lenyúzott feje, mint egy birka, mikor tálba igyekeznek dobni.
  Egy kicsit még rángatózott, aztán meghalt. Bőrét Apolló a szakállánál fogva húzta maga után, ment keresni a nimfát. Nem kellett messzire mennie, megtalálta a legközelebbi bokor alján, megtüzesedett szemekkel bámult éppen a fán lógó megnyúzott Marszüász felé. S megbűvölten bámulta a bőrt is.
  - No, kicsikém - mondta Apolló meglóbálva a véres bőrt -, ami neki probléma, az nekünk nem az. A dolgokat vegyük úgy, ahogy vannak, s igyekezzünk úgy tenni, hogy úgy legyenek, ahogy venni akarjuk.
  Azzal ráadta a frissen nyúzott, kicsit büdös bőrt a nimfára, mint egy kabátot. A fejbőrt is ráhúzta, bár a nimfa gyengén tiltakozott. - Megfulladok, nem látok - nyöszörögte. - Nem is szükséges - válaszolt Apolló a bölcsek és szépek megnyugvásával, majd hozzáfogott, hogy helyesebben és kellemesebben fejezze be azt, amit egy órával előbb kielégületlenül hagyott abba. A nimfa kicsit idegesen mozgott a furcsa köpeny alatt, az isten azonban nem törődött ezzel. - Így érdekesebb - mondta izgatott elégedettséggel. - Még csak az hiányozna, hogy valaki meg is lesse ezt észrevétlenül... Annál izgalmasabb lenne...
  - Annál izgalmasabb - mondta és belemarkolt Marszüász még csak félig kihűlt mellének szőrös bőrébe.

1948
-
/Sarkadi Imre Pokolraszállás - Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984/
ilang_ Creative Commons License 2009.01.26 0 0 833

Huculka:-)
Sok mondandóm támadt, de redukálnom kell.

Előzmény: Barhan (832)
Barhan Creative Commons License 2009.01.24 0 0 832

huculka:) - Aggteleki-karszt, ridegen tarva...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vers, vagy amit akartok (de nem saját!)

 

 

 

ilang_2009.01.15 15:47:01 © (83561)

 

 

 

Rilke: A NYOLCADIK ELÉGIA

Az állat abba néz minden szemével,
mi nyitva áll. Csak emberi szemünk
keríti el, mintegy fonákra vetve,
csapdaként, tőle a szabad kijárást.
Mi odakint van, csak az állatok
arcán látjuk; mert már a gyermeket
visszafelé fordítjuk, hogy a formát
lássa, s ne azt, mi nyílt s olyan mély
az állatarcban. Mert haláltalan.
A halált csak mi látjuk; követi
csupán veszte a szabad állatot,
előtte mindig Isten van, s ha megy,
mint a vizek, a végtelenbe fut.

 


 

(részlet)

ilang_ Creative Commons License 2009.01.22 0 0 831
-
Tandori Dezső: A "RALPH WALDO EMERSON-ESSZÉK"-BŐL

(...) Kiemelgetek részleteket: szemléltetek.
De ha másnak más tetszik, még nagyobb baj, tetszene a könyvekből, nem az én választásom?
Miben hiszek, mint a makacs égitestek - dehogy hiszek én akár annyira is, mint egy dakli, hódolat ezzel Wols festő úrnak, aki figyelmeztet, ne higgyük magunkat okosabbnak egy kutyánál, vagy mint egy veréb, hát pláne, hogy égitest! - minek a "jegyében" kezdek povedálni? (...)
-
/Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00002/00028/tandori.html/
Kannus Creative Commons License 2009.01.20 0 0 830
:-)
Előzmény: ilang_ (824)
MILU Creative Commons License 2009.01.20 0 0 829
Nem, az már nem él. Küldök.
Előzmény: ilang_ (828)
ilang_ Creative Commons License 2009.01.20 0 0 828
Elküldöm mélkében - a citromosra kell?:-) Ha nem, írjá egy ürest akár!
Előzmény: MILU (827)
MILU Creative Commons License 2009.01.20 0 0 827
Megmutathatnád. Név nélkül, valahol a zöldben, valamikor.
Ráismernék. :)
Előzmény: ilang_ (822)
ilang_ Creative Commons License 2009.01.20 0 0 826
Köszönöm:-)
Előzmény: MILU (825)
MILU Creative Commons License 2009.01.20 0 0 825
Urbán Eszter
Előzmény: ilang_ (823)
ilang_ Creative Commons License 2009.01.20 0 0 824
A mesékben az a jó, hogy mindig ilyen boldog véget érnek.:-)
Azért elképzeltem, mi történne pár év múlva, mert galád vagyok:-)
Előzmény: Kannus (819)
ilang_ Creative Commons License 2009.01.20 0 0 823
Őt ki fordította?:-)
Előzmény: MILU (820)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!