Keresés

nincs mit, én nagyon szeretek a szakmámról beszélgetni, úgy gondolom abban a remek szituban vagyok amikor már sokat tapasztaltam (36 vagyok) de mégis a kezdők lelkesedésével tanulom az újabb módszereket, próbálgatom az ötleteket

sok esetben azonban érdemben csakis a saját kollégáimmal tudok jókat beszélgetni, ami persze könnyű nekem, hiszen én válogatom meg őket

annyi negatív példát hallok a környezetemben, hogy igazán lehangoló:((((
és annál inkább bennem van a késztetés, hogy lehet ezt igazán professzionálisan csinálni

Köszi a válaszokat! :)

A nyelvtant én is így csinálom, bár németből húzósabb, mert ott egyetlen mondatot se tud a diák magától összerakni nyelvtan nélkül. Nincs olyan, hogy szavakat egymás mellé rakok, és van egy klassz mondatom, hű de klassz. Hanem azonnal ott van a ragozás. De én is szeretem a nyelvtant + a nyelvészetet. (különösen a nyelvtörténenet, de ez egyéni mánia)

A kicsikkel persze, hogy más tészta minden, ebből a "fajtából" másodikosokat tanítottam.

Németből az egynyelvű olvasott szövegértést lehet simán tréningezni úgy, hogy megcsinálod akkor is, ha alig értesz belőle valamit. :))) Egyszerűen a nyelv olyan, hogy lehet. A nyelvtani teszteket persze szintén. ;)

oops, sorry a diszlexiás gépelésért, tudhatnám, hogy lassan jársz tovább érsz..

hát, azért kell hozzá szerencse is, évjárat is:))

nekünk anno rengeteg anyanyelvink volt , évekig hallagattam mindenkitől, hogy az usa melyik részén éltem.. pedig nem is voltam még (tiszta szégyen:(( )

a szakvezető sokféle lehet, az enyémeket már dícsértem, nagyon megtisztelve érzem magam h az egyik jár a belső tréningjeinkre, mondván, hogy 'az egy jó buli':)
(tényleg az és nem csak azért mert hozok sütit:))

amikor angol egyszakra felvételiztem, igencsak féltem h 112 ponttal bekerülök-e.. elételt pár év és 72-vel is be lehetett.. és meg is szűnt a szak..
gondolhatod mit tud angolból, akit 72-vel felvettek:((((

én a kétnyelvű euro vizsgára készítek fel , pontosabban az egynyelvű, mint opció, nem is régi az euronál

és nincs feleletválasztós teszt csak oylan helyeken, ahol képtelenség előre betanítani a jó választ, az sem nyelvtant mér

sztem totál okos a ott hozzáállás: a nyelvtant külön felesleges mérni, mert ha elegendő as szinthez akkor a tanuló meg fogja tudni érteni, oldani a feladatot, ha nem, akkor nem fog átmenni az üzenet, vagy nem egészen úgy megy át ahogy szánták

amúgy nemrég, de van németes euro is, pont januárban csinálok egy belső tréninget a kollégáknak, mert állítólag tematikailag ugyanaz, mint az angol (közel négy éve vizsgáztatok)

középsuliban tanítottam fél évet, egy remek gimiben ( a kollégák miatt volt remek) de utána szültem és aztán a privát szférűában tanítottam egy jónevű (és belülről látva botrányos) helyi suliban
akkor gondoltam, hogy nem igaz, hogy nem lehet ezt rendesen csinálni

a fiam nem a nagy átlag, de kicsit sem a szorgalma juttattta ide és nem is zseni
szimplán elsős korától részt vesz az angolórákon, ahol jól érzi magát... és a nagy átlaga ezeknek a gyerekeknek ugyanezt produkálja, upper-intermediate könyvből tanulunk most pl, 7-8-adikos gyerkőcök vannak a csoportjában
évek óta célnyelven művelik az össze tinihülyeséget, amit el lehet követni:)


nyelvtan: mindig is nyelvészet érdeklődésű volt, amúgy is totál matekos agyam van, szóval szeretem nagyon
de azt gondolom hogy pl gyerekeknél, főleg kisebbeknél nem kell tudnia hogy nyelvtant tanulunk.. tudod te is, milliószor járunk úgy, hpgy drillezünk egy szerkezetet és aztán közlik: tök jót játszottunk.. attől még a szabályszerűséget fel lehet állítani, meg lehet beszélni, de alsósoknál a grammar szót soha ki nem ejtem a számon, mert megrettennek

a felnőtt más, hiszen annyira analitikusan gondolkozik ezer éve, hogy (ők sem egyformák) de kellenek a kapaszkodók, érteni akarják, stb. persze egyéni, de én érzem a különbságet az angolt tanuló mérnök és énektanár között is..

és velük is játszva drillezünk, de igyekszem pontos és az adott szint legegyszerűbb magyarázatát adni, azon kívül megmutatni, mennyire őrülten logikus és egyszerű az egész

azt ugye ismered mikor megjelenik a tanuló, és megrettenve emlékszik korábbi tanulmányaira: juj, 12 ideigő.. meg a szenvedő..
mindig visszakérdezek.. 12? hát, 3x2x2, az tény, de a jövőz kevered a múlttal általában az anynyelveden? mert ha nem akkor azt a hármas szorzót már ki is vehetjük.. és ugye azt sem nehéz elkülöníteni, hogy általában iszon vodkát vagy pont most van a kezemben a pohár.. mert akkor még egy kettes szorzót is.. és akkor csak a perfect maradt, azt meg nem a legelején emésztjük:)

persze nem ennyire egyszerű, de én annyira imádom a nyelvtant, hogy a lelkesedés ragad, és ha magyarázok valamit, sokszor rajzolok hozzá minden fálát a táblára, amit imádnak.. meglátják h érdekes hidd el (valszeg tudod is, nem kell elhinni:)

Még valami....

Mostanában olyan dologgal foglalkozom, ami nagyon új, elég forradalmi és a nyelvtanároktól valóban önálló munkát, ötleteket és nagyfokban nyitott hozzáállást követel.

A csapat vegyes, különböző helyeken végeztek a tanáraink. Egy dolog viszont érdekes. Az igazán aktív tanárok összámához képest feltűnően sok az Egerben végzett. :)))) Úgyhogy néha el szoktam gondolkodni, hogy azon a kis mini főiskolán a tanárok, vagy a szakvezetők valamit át tudtak adni, ami máshol nem megy annyira. Én örülök, hogy ott végeztem.

Amiket itt felsoroltál, azok nagyon jó dolgok, tényleg. Én is csináltam a középiskolában, ahol tanítottam. (meg szakkört is, ahol a gépteremben voltunk és németül chateltek meg német weboldalakat nézegettek..... népszerű volt, de a következő évben az iskolavezetés nem engedélyezte, amit nem kommentálok)

Én részemről nem szeretem igazán az egynyelvű vizsgákat, mert németből kiválóan lehet a tanulókat arra tréningezni, hogy "hogyan oldjam meg minimum 60%-ra úgy, hogy szinte nem is értem, mi van odaírva". A német olyan nyelv, hogy ezt jól be lehet gyakorolni. :))

Egy válasz maradt ki azt hiszem: hol a nyelvtan helye?

És még valami..... Egy középsulis tanárnak sincs megkötve a keze, mert a középiskolás anyagot is lehet izgalmasan és érdekesen tanítani, és az új érettségiben az összes alapkészség fontos. Viszont kicsit más a felelőssége, mint a nyelviskolában tanító kollégának. És más a gyerekanyaga, illetve a gyerekanyag motivációja. Nem is kicsit.

Tanítasz "rendes" iskolában is? Vagy tanítottál hosszabb távon?

A fiad, akinek könnyebb leszedni a netről a regény tartalmát és lefordítani angolról magyarra nem egészen a nagy átlag, azt remélem azért tudod...;) :)

mire nem válaszoltam még? a tanárok be vannak jelentve, és akinek máshol főállása van, az is totál tisztán van itt

a suli méreténél mire gondolsz?mondjuk nem akarok minden belső infót kipakolni, de ha valamelyikőtök erre jár, hát semmi nem titok

a 4 alapkészségről..

egy középsulis tanárnak meg van kötve a keze mert amíg pl a német érettségi pontok nagy részét az írásbeli adja, addig persze hogy kénytelen arra több időt, energiát szánni

én élvezem az előnyét, hogy én vagyok a képzési vezető, egész pici kortól figyelünk a szint (és kor) alapján, hogy mennyire lehet sokféleképpen terhelni a tanulót (nagyon:)))
direkt voltunk egy teaching writing kurzuson a kollégákkal, mert az mindegyikőnknek bevallottan a leggyengébb pontja volt

nagyon könnyen ránevelhető a tanuló h az olvasott szöveget csakis a célnyelven beszélje át, hogy pici odafigyeléssel szerkessze az írásbeli munkáit (amit, tény, én sokszor házinak adok, mert nem akarom elvenni az óra idejét, de előtte pontosan megbeszéljük mit és hogy érdemes írnia), a tankönyvi listeningek mellett non-stop morpheusoljuk le a nekik tetsző számokat, amik vagy gap fillként vagy dictationként megjelenhetnek az órán (osztatlan sikert aratva), stb

nagyon jó látni ahogy b1-es szinten már segítséggel de választanak könyveket, magazinokat, használjuk a speak up-ot, a librotrade-es újságokat

részemről nagyon szeretem az euro nyelvvizsgát, pont azért mert nem hibákat keres, hanem a kommunkációs hatékonyságot méri. nos, ezeket a feladattípusokat, amik az élő nyelvi szitukban is totál hasznosak, korán elkezdjük használni, halomban áll a vincseszteren a netről leszedett szöveg, dal stb, amit feldolgozunk így vagy úgy

igenis lehet 10 perc alatt hosszú szövegből megérteni a számukra fontos részeket, stb..

egyetértek, pont egerben, pont a gyakorlóban anno két olyan mentorom volt, hogy tátva maradt a szám, mit lehet produkálni alsós gyerkőcökkel.. az egyikük iskolánk sztt tagja, erre nagyon büszke vagyok

autentikus nyelvhazsnálaton azt értem h nem a tanórának, szaktanárnak, tankönyvnek tanulunk..hanem hogy angolul olvasson a diák a szintjén, hogy nyugodtan intézze a dolgait angolul egy weboldalon, hogy találkozzon anyanyelvivel (ezek nálunk bezsélgetős klubok), hogy a telefonja angolra legyen beállítva, stb
nyáron egy amerikai kislányt beszetveztem ide 3 hétre, aki akart jöhetett velünk kirándulni, bulizni
ezek természetesen nem fizetős progik voltak (én élveztem legjobban:)
nekem az az autentikus, hogy a célnyelvet testközelien, hitelesen hazsnákjuk megtalálva az anyanyelvi közeget, legyen az aktív vagy passzív készség

példa, ez a saját 13 éves fiam

egy lusta dög amúgy:) szólt 1x hogy a tom sawyer olvasónaplóját le kéne adni két nap múlva magyar órára, de ő azt se tudja , megvan-e nekünk a könyv
(persze leszidtam, de ez most nem a pedagógiai része)
rajtakaptam a puska.hu-n ahogy vadászta le a sztorit
mondtam h az a limitált verzió ami ott van, tuti nem ismeretlen a magyartanárának és pillanatok alatt látszódni fog h plágium

utólag bevallotta hogy hogy tudta időben leadni az olvasónaplót: rutinból yahoo search engine: tom sawyer plot
kiszótározta azt a pár szót amit nem értett, átolvasott egy halom idefűzőrő cikket, stb
13 éves, de kényelmesebb neki angolul puskázni, lefordítani amit talál,mint magyarul elolvasni a regényt
(nem az olvasás ellen szólok, dehogy, és persze haláli lusta is, szülőként haragudtam is rá.. angoltanárként meg nem:))

most van egy kis nyugi itt, megpróbálok szépen mindenre reagálni:

levelezős tanárképzés? igen, totál igaz amit a minőségéről írtok.. de a probléma nem szűkül le a nyelvtanárokra, nagyon kevés szakma (megtippelem egy sem) tanulható meg kéthetenkénti fél nap konzultációval
a mai magyar felsőoktatás (az egész oktatás) heélyzete már nem egy kv-nyi beszélgetés lenne:))

minden esetre a nyelvtanár-képzés minimum kritériuma az idegen nyelven helyesen, szépen és rutinosan beszélő diák (lenne)

Természetesen vannak tökéletes nyelviskolák és tökéletes nyelvtanárok....... mint ahogy olvashatjuk.

Szerintem nincsenek. Megjegyzem, Éndzsöl sem ezt írta. (Hogy is mondta Bárdos? Minden tanárnak van saját módszere, amely azonban nem más, mint a csakis őrá jellemző, többnyire bizonyítatlan meggyőződések halmaza... :)

Az egri gyakorlókban láttam 13-14 éves kölyköket olyat produkálni, hogy a szám tátva maradt. Őket is másodikos koruktól tanították, pl. a szakvezető tanárom. Nem különórán, nem nyelviskolában, hanem gyakorlóban (azaz a közoktatásban), úgy, hogy minden X. órát gyakorló főiskolások tartanak.

Ismét ott vagyunk, hogy a minőságnek köze nincs a szervezeti keretekhez. Aki jó, az jó a gyakorlóban, a nyelvsuliban, magánban vagy kis falusi "nemzetiségi" iskolában.

 

Teljes mértékben egyetértek. (Ahogyan azt korábban is tettem ebben a kérdésben.) Azt is hozzátéve - és ezt megint valami okos ember mondta, talán a Magyarics -, hogy pedagógusnak születni kell. Ezzel inkább többé, mint kevésbé egyet is tudok érteni. (Érdekes lehet, mert pl. az úgynevezett nyelvérzék létezésében nem hiszek...)

A módszerek: klasszul hangzik a 4 alapkészség kommunikatív fejlesztése. Érdekelne, TE mit értesz ezalatt pontosan? ( a kommunikatív rész érdekelne) És hol a helye nálad az olyan alapvető dolgoknak, mint a nyelvtan? ;) És milyen lenne az az "autentikus nyelvhasználat"? (jól hangzik, az tény)

 

Ez engem is nagyon érdekelne. Manapság ugyanis feloldhatatlannak látszó ellentét feszül a szakmában a szóbeli és az írásos készségek fejlesztése között, holott - amint azt már talán korábban is említettem - ez az ellentét valójában nem létezik, hiszen írásban is kommunikál az ember. Sőt, némelyek a mai napig vetemednek arra, hogy olvassanak. (Bizonyos szemszögből ez is kommunikáció, csak erősen egyoldalú. Bár ha a blogokra gondolunk, ahol lehet visszajelzéssel élni a szerző felé, akkor nem is feltétlenül az.)

 

Az "autentikus" szóval is csínján kell bánni, egyrészt mert ami egy bizonyos kultúr- és szövegkörnyezetben teljesen más jelentése lehet egy autentikus kifejezésnek, mint egy másikban, másrészt pedig mert szinte minden autentikusnak számít az adott célnyelven, amit egy anyanyelvi beszélő a szájára venne, ergo tökéletesen autentikus, ha azt mondja valaki, hogy "This is a pen.". (Éndzsöl e címszó alatt vélhetőleg autentikusnak ható párbeszédekre (is) gondolt, amely szükséges, de közel sem elégséges feltétele az életszerűnek ható beszédkészségnek - már amennyiben nincs olyan tudásbeli háttere a diáknak, amivel saját maga is tud "szintetizálni" mondatokat.)

 

Kíváncsian várom a fejleményeket. :)

Azzal együtt, hogy egyetértek veled, hogy ez a helyzet bizony problémás, el kell mondanom, hogy egy laikus számára az szűrhető le ebből, hogy lám, nem lehet csodálkozni a színvonalon, ha levelezőn lehet nyelvtanári (sőt, két szakost is!) diplomát szerezni. Holott nappali tagozaton, sőt híres-neves egyetemen is végig lehet kettesekkel (többszöri próbálkozással átcsúszva a nyelvi és szakmai szigorlatokon) bukdácsolni az iskolát, majd az eredeti idő másfélszerese alatt nagy nehézségek árán "össze lehet kaparni" a diplomát. Te is találkoztál már bizonyára olyan diplomás nyelvtanárral, aki annyira szörnyen beszéli az adott nyelvet, hogy nem engednéd tanulók közelébe...

 

Azt akarom tehát kihozni ebből, hogy nem kizárólag az alacsonyabb színvonalú (sok esetben fizetős és/vagy levelezős/távoktatásos) tanárképzésben résztvevők sajátja a szörnyű színvonal még a diploma kézhezvétele után is, hanem a neves intézményekből kikerülőké is - tapasztalatom szerint nem kis arányban. Sajnos.

 

Csak ismételni tudom magamat: alapjaiban újra kellene gondolni a nyelvtanár-képzés koncepcióját, mert a jelenlegi rendszer szörnyű. És ezt sokan tapasztalják nap mint nap.

Szia!

 

nem tudom lesz-e fél órám leírni a válaszaim, de kv mellett napokig tudnék a témában hozzászólni - 8 éves az iskolánk, van tapasztalatom ebben

Részemről leülhetünk egyszer egy jó kávé vagy valami egyéb mellett megvitatni ezeket a kérdéseket. És nem feltétlenül csak kettesben. Másokat is érdekelhet, amiről beszélnénk. :)

a jó nyelviskola nem lehet túl nagy, pontosan az általad említett dolog miatt..
meg mert odafigyelni mindenkire szakmailag-emberileg csakis úgy lehet, ha időt szánunk minden kollégára, minden csoportra.. és akkor megemlíteném, hogy nyelvtanár vagyok, a tanteremben érzem igazán jól magam nem a papírok között, szóval nem vagyok hajlandó feladni a hivatásom

Mennyire kicsi az iskolátok?

a jó kolléga (pontosabban hogy miért gyenge a nyelvtanárok felhozatala) megérne egy misét, de félek sok negatív sztereotypiát sorolnék.. maradjunk annyiban, hogy vannak remek nyelvtudású, fejlődni akarú, emberileg-pedagógiailag értékes emberek.. csak nem könnyű őket megtalálni
de ha megvannak, meg kell őket becsülni, érdemes főállásban alkalmazni őket (főleg a fiatalok szeretik ezt), fontos külső-belső tréningeket szervezni, pályázni a külföldi tréningeket, nemzetközi projektekben részt venni.. ez a szakmai része
emberileg: amellett hogy vannak elég konkrét elképzeléseim a jó nyelvtanítási módszerekről, vitaképes vagyok és nyitott az ő gondolataikra, nálunk pozitívum, ha vannak szakmai kérdések, tőlünk nem menekül haza aki végzett az órájával és hozzánk jönnek a kollégák egy tál sütivel..

És te bejelented a tanáraidat? Ezt nyilván nem fogod itt senkivel megosztani nyilvánosan, de ugyancsak kíváncsi lennék, hogy mekkora fizetéssel. :P Sőt, talán szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy arra lennék kíváncsi, hogy megbecsülés címszó alatt mennyit visznek haza a tanáraid tanóránként. Talán majd személyesen elmondod egyszer... :)

a módszerek: szélsőséges módszerek szélsőségesen egy készséget fejlesztenek; nagy valószínűséggel egy részük használható, de nem önállóan

Kifejtenéd kicsit bővebben, hogy itt pontosan mi mindenre gondolsz?

ln a kommunikatív, autentikus nyelvhasználatban hiszek úgy, hogy nem nyomjuk el egyik alapkészséget sem a négy közül

A "kommunikatív" szóról mindig az az alapvető téveszme jut eszembe, hogy az ember nem csak szóban kommunikál, hanem írásban is, vagyis alapvetően hamis az az érvelés, hogy a kommunikatív oktatás beszédoktatást jelent - mégis sokan ezt hangoztatják... De te bizonyára nem ezt akartad mondani.

 

és ha gondolod, gyere el és nézd meg mit produkálnak a 13-14 éves kölykök akiket 2-os koruk óta tanítok.. nem hinnél a fülednek:))

 

Feltételezem, hogy pozitív értelemben értetted itt, hogy nem hinnék a fülemnek, vagyis ezek a gyerekek jók angolból. (Már amennyiben angolt tanítasz. Nem emlékszem, hogy ezt konkrétan említetted volna.) Én sajnos gyakrabban találkozom olyan 14-18 évesekkel, akik azt hiszik, hogy tudnak angolul, ám valójában - akár több mint egy évtizedes nyelvtanulás után - csapnivalóan beszélnek angolul. Írni meg egyenesen képtelenek. Mellesleg osztom azt a vélekedést, hogy egy bizonyos életkor előtt kár túlságosan erőltetni a "komolyabb szintű" nyelvtanulást, értem ezalatt pl. a középfokú nyelvvizsga letételét. (Itt megjegyezném, hogy nem a TIT-féle übergagyi középfokú nyelvvizsgára gondoltam...)

 

Térjünk még vissza erre a kávézásra! :)

Természetesen vannak tökéletes nyelviskolák és tökéletes nyelvtanárok....... mint ahogy olvashatjuk.

Az egri gyakorlókban láttam 13-14 éves kölyköket olyat produkálni, hogy a szám tátva maradt. Őket is másodikos koruktól tanították, pl. a szakvezető tanárom. Nem különórán, nem nyelviskolában, hanem gyakorlóban (azaz a közoktatásban), úgy, hogy minden X. órát gyakorló főiskolások tartanak.

Ismét ott vagyunk, hogy a minőságnek köze nincs a szervezeti keretekhez. Aki jó, az jó a gyakorlóban, a nyelvsuliban, magánban vagy kis falusi "nemzetiségi" iskolában. ( a rokonomat egy ilyenben látta egy szakértő - azt hiszem ez a mai modern szakfelügyelők neve...- , és pár héten belül jött a felkérés tankönyv és tanári kézikönyv megírására)

A módszerek: klasszul hangzik a 4 alapkészség kommunikatív fejlesztése. Érdekelne, TE mit értesz ezalatt pontosan? ( a kommunikatív rész érdekelne) És hol a helye nálad az olyan alapvető dolgoknak, mint a nyelvtan? ;) És milyen lenne az az "autentikus nyelvhasználat"? (jól hangzik, az tény)

Mélységesen egyetértek, mint ahogy a 14-es hozzászólással is. ;)

A nyelvtanárképzésről.... Amíg egy bizonyos főiskolán engedélyezik a két szakos nyelvtanár képzést levelezőn, ami a gyakorlatban jó esetben hetente, rossz esetben 2 hetente egy, nagy ritkán másfél vagy 2 napot jelent, azaz 8 - 16 órát, amiben a két szak MINDEN tantárgya benne van, addig mit lehet várni?????

Én nappalin megkértem az egyéni tanrendet, mert jó volt a tanulmányi eredményem + gyerekem volt. Megkaptam, de a Német Tanszék részéről azzal a kikötéssel, hogy a szemináriumokra igenis be kell járni, mert egy idegen nyelvet nem lehet úgy tanulni, hogy nem veszek részt a nyelvórákon. (ez heti 4 nyelvtan volt, + 2 óra előadás és heti 4-6 óra nyelv és stílusgyak + persze az összes többi tárgyunk szemináriumokkal és előadásokkal)

Ehhez képest a fent említett fantasztikusan minőségi képzés engedélyezett....... nem kommentálom.

hi

nem tudom lesz-e fél órám leírni a válaszaim, de kv mellett napokig tudnék a témában hozzászólni - 8 éves az iskolánk, van tapasztalatom ebben

megpróbálom vázolni, mit gondolok:

a jó nyelviskola nem lehet túl nagy, pontosan az általad említett dolog miatt..
meg mert odafigyelni mindenkire szakmailag-emberileg csakis úgy lehet, ha időt szánunk minden kollégára, minden csoportra.. és akkor megemlíteném, hogy nyelvtanár vagyok, a tanteremben érzem igazán jól magam nem a papírok között, szóval nem vagyok hajlandó feladni a hivatásom

a jó kolléga (pontosabban hogy miért gyenge a nyelvtanárok felhozatala) megérne egy misét, de félek sok negatív sztereotypiát sorolnék.. maradjunk annyiban, hogy vannak remek nyelvtudású, fejlődni akarú, emberileg-pedagógiailag értékes emberek.. csak nem könnyű őket megtalálni
de ha megvannak, meg kell őket becsülni, érdemes főállásban alkalmazni őket (főleg a fiatalok szeretik ezt), fontos külső-belső tréningeket szervezni, pályázni a külföldi tréningeket, nemzetközi projektekben részt venni.. ez a szakmai része
emberileg: amellett hogy vannak elég konkrét elképzeléseim a jó nyelvtanítási módszerekről, vitaképes vagyok és nyitott az ő gondolataikra, nálunk pozitívum, ha vannak szakmai kérdések, tőlünk nem menekül haza aki végzett az órájával és hozzánk jönnek a kollégák egy tál sütivel..

erre nagyon büszke vagyok.. de azt már sokan kérdezték h 8 év alatt ennyi rengeteg melóval miért vagyunk ilyen kicsik.. hát ezért.. mert szeretem ezt az egészet, a napi közérzetem és önbecsülésem függ tőle, nem fogom felváltani több lóvére és kevesebb presztízsre

a módszerek: szélsőséges módszerek szélsőségesen egy készséget fejlesztenek; nagy valószínűséggel egy részük használható, de nem önállóan

ln a kommunikatív, autentikus nyelvhasználatban hiszek úgy, hogy nem nyomjuk el egyik alapkészséget sem a négy közül

én amúgy vitapartner vagyok bármi ilyen témában, ha van időm szívesen reagálok

és ha gondolod, gyere el és nézd meg mit produkálnak a 13-14 éves kölykök akiket 2-os koruk óta tanítok.. nem hinnél a fülednek:))

Szia!

 

Örülök, hogy nincs harag a neked címzett hozzászólásom miatt. :) Reagálnék is gyorsan a nekem címzettekre:

 

az amit írsz, részben igaz, nekünk a legrosszabb, hogy a nyelviskolák nagy része nem megfelelő színvonalon oktat

Véleményem szerint a jó nyelviskoláknak (és magántanároknak is) előny, hogy sok erősen középszerű, esetenként csapnivaló konkurensük van sok nyelviskola formájában, hiszen így - ha hitelt érdemlően tudják bizonyítani rátermettségüket és jó eredményeiket - "elszippanthatják" a konkurenciától a tanulókat. Ehhez persze némi marketing is szükséges, és bár a nem éppen jó nyelviskolák is vadul hirdetik magukat - sokszor igen olcsón -, nekem az az érzésem, mintha az utóbbi időben az emberek kicsit jobban belegondolnának abba, hogy miképpen is vágjanak bele egy ilyen vállalkozásba, mint a nyelvtanulás.

az hogy az ember úgy érzi sok év után is hogy nyelvtanárnak született és jól érzi magát attól, hogy képzi magát, hatékonyan oktat és így gondolkozó kollégákkal intézményesíti azt amiben hisz, nem gondolom hogy azt kellene h automatikusan maga után vonja, hogy bekategorizálják

Egyetértek. Vannak kivételek.

anélkül, hogy ismernél, tudnád, itt milyen szakmai munka folyik, nincs miért magamra vennem a kritikád

 

A kritika - természetesen - nem személy szerint neked szólt.

nem áll érdekemben és semmi értelme se lenne védeni a nyelviskolákat általában, mikor én asszem elég jól tudom, hogy mennyi a béka feneke alatti

 

Ennek igazán örülök. De akkor olyan (értelmű) kijelentéseket sem ildomos tenni, amely alapján azt gondolná az ember, hogy véleményed szerint előbbre való egy nyelviskola, mint bármilyen másféle nyelvtanulási vagy -oktatási forma. Mert az nem állja meg a helyét.

de engedtessék meg, hogy magamat, szigorúan szakmai alapon ne oda soroljam

 

Megengedtetik. :) Mondom még egyszer - a lejjebb megfogalmazott kritika nem rád avagy az általad promótált nyelviskolára vonatkozott, amelynek a jelek szerint te is munkatársa/tanereje/tulajdonosa vagy, hanem általában azokra a bizonyos erősen középszerű vagy rosszabb esetben annál is gyengébb színvonalú iskolákra, amikről már sikerült megállapodnunk, hogy sajnos nem kis arányban jelen vannak a hazai nyelvoktatási piacon.

 

Megjegyzem, én magam igazán jó nyelviskolát még nem láttam, pedig sokat ismerek - nem csak hírből. Ennek a jelenségnek véleményem szerint nagyon egyszerű oka van, mégpedig az, hogy kvázi lehetetlen összeegyeztetni a mennyiségi oktatást a minőségivel. Aki látott már nyelvórát, az tudja, hogy az azon résztvevő tanulók száma kb. fordított arányban áll a minőséggel (értsd: hatékonysággal). Márpedig a nyelviskolának az az érdeke, hogy minél több tanuló legyen a csoportjaiban, hiszen mesterségesen alacsonyan vannak tartva az óradíjak a(z akármennyire is gyenge) konkurencia miatt. És itt az első ellentmondás.

 

Aztán a tanerő kérdése, ahogyan már az felmerült itt korábban. Jó tanerőt nagyon nehéz találni. Egyrészt mert meg kellene fizetni (márpedig a tanár is ember, aki úgy gondolja, hogy a mindenkori tapasztalatának és eredményeinek függvényében egyre többet és többet kellene keresnie - ezzel szemben sok helyen a valós óradíj töredékével akarják kiszúrni a szemét), másrészt pedig azért, mert - tetszik vagy sem - nagyon kevés igazán jó nyelvtanár van. Nem, nem diplomás nyelvtanárokról beszélek. Még csak nem is egyetemi diplomás nyelvtanárokról beszélek. Hanem olyanokról, akiknek 1.) van érzékük a pedagógusi munkához, 2.) megfelelő szintű nyelvtudással és módszertani tudással rendelkeznek, valamint 3.) kellő tapasztalatuk van.

 

(Én speciel - elnézést a kifejezésért, de - hányingert kapok a legtöbb bölcsész végzettségű, ezzel egyenes arányban hihetetlenül nagyképű, ám annál komolyabb nyelvtudásbeli hiányosságokkal rendelkező, a tankönyvektől elszakadni nem tudó, cserébe szörnyű Hunglish akcentussal beszélő tanárnéniktől, akikkel bizony Dunát lehet rekeszteni... De ez a magánvéleményem. Nem kell egyetérteni vele/m.)

 

Végezetül ezek a modern módszerek. Senki ne értsen félre, nem vagyok a haladás, a modernizáció esküdt ellensége, de hogy nem tűnik fel szinte senkinek, hogy ezek a "szuper" meg "forradalmi", esetenként "minden eddiginél hatékonyabb" módszerek nemes egyszerűséggel nem működnek?! Naponta találkozom olyan emberekkel, akik szentül meg vannak győződve arról, hogy mennyire jól beszélnek angolul, pedig a kiejtésük botrányos, a szókincsük finoman szólva is hiányos, és egy tőmondatot nem tudnak helyesen összerakni, a helyesírásukat már nem is említve. (Kétségtelen ugyan, hogy a legtöbb munkahelyen nincs baj, amíg pl. egy üzleti levelezés felülről súrolja az érthetőség határait.) És ez javarészt annak köszönhető, hogy elmegy a szerencsétlen ember nyelviskolába, és azzal szúrják ki a szemét, hogy beszéltetik állandóan, holott fogalma sincs arról, hogy mit mond, illetve - kevésbé szerencsétlen esetet feltételezve - arról, hogy egy afro-amerikai dokkmunkás is választékosabban és helyesebben beszél, mint ő. És akkor még csak beszélni "tanult", írni nem.

 

A kevés jó nyelvtanárnál tartottam amúgy. Felmerülhet a kérdés, hogy mégis miért nincs elegendő jó nyelvtanár, amikor annyi sok felsőoktatási intézményben van nyelvtanárképzés, és évente sokszáz (vagy sokezer? - nem tudom) diplomás nyelvtanár kerül ki a főiskolákról és egyetemekről. Erre is van ötletem. :) Nem is nehéz kitalálni - nem jó a nyelvtanár képzési rendszer. Miért gondolom ezt? (Azon túlmenően, hogy rengeteg, a pályára alkalmatlan nyelvtanárt látok?) Mert már a kezdeteknél elhibázott a rendszer. Ugyanis - bár nem tudom, korábban volt-e ilyen - semmiféle pszichológia alkalmassági vizsgán nem kell átesnie annak, aki fejébe veszi, hogy nyelvtanár lesz (az is megérne mondjuk egy misét, hogy mi készteti a fiatalokat arra, hogy nyelvtanári pályára lépjenek), arról nem is beszélve, hogy sok helyen (sőt, az is lehet, hogy többnyire ez a helyzet) még csak középfokú nyelvvizsgához sincs kötve az, hogy valaki belekezdhessen ebbe, mondván, hogy majd úgyis megtanulja a 3-4-5 év alatt, amit kell. Ez sem teljesen jó így.

 

Nem akarom - egyelőre :) - tovább boncolgatni ezt a témát, mert igen hosszúra nyúlna, de várom a reakciókat.

 

További szép estét mindenkinek!

az amit írsz, részben igaz, nekünk a legrosszabb, hogy a nyelviskolák nagy része nem megfelelő színvonalon oktat

az hogy az ember úgy érzi sok év után is hogy nyelvtanárnak született és jól érzi magát attól, hogy képzi magát, hatékonyan oktat és így gondolkozó kollégákkal intézményesíti azt amiben hisz, nem gondolom hogy azt kellene h automatikusan maga után vonja, hogy bekategorizálják

anélkül, hogy ismernél, tudnád, itt milyen szakmai munka folyik, nincs miért magamra vennem a kritikád

nem áll érdekemben és semmi értelme se lenne védeni a nyelviskolákat általában, mikor én asszem elég jól tudom, hogy mennyi a béka feneke alatti

de engedtessék meg, hogy magamat, szigorúan szakmai alapon ne oda soroljam

Visszavonom, amit a marketinges érzékedről mondtam, ugyanis az, hogy beírtad végül, hogy melyik iskolát reklámozod, véletlenül sem "direkt marketing" (már ami a szakkifejezés jelentését illeti).

 

De azért ugye nincs harag? :)

 

További szép napot/estét kívánok!

Sziasztok!

 

Először Éndzsöl DíSzíhez szólnék néhány kedves szót. Angyalom! (Remélem, nem veszed személyeskedésnek, ha így szólítalak...) Az egy dolog, hogy hihetetlen marketinges érzékedről tanúbizonyságot téve indítasz a saját intézményed protezsálására egy topic-ot (mindezt úgy, hogy egy másik topic-ot állítólag ezzel a húzásoddal akarsz feléleszteni, amit nem is értek), de hogy utána még azzal állsz elő, hogy a magántanárokat kezded szapulni, mondván, hogy a nyelviskola mint nyelvoktatási forma testesíti meg az igényességet az idegennyelv-nyelvoktatásban, az már-már égbekiáltó. Szerintem.

 

Messzemenőkig egyetértek Frouwe kollégával. Az igényességnek, pontosabban fogalmazva a hatékonyságnak (mert itt ugyebár most erről beszélgetünk, nem pedig arról, hogy a tanuló mennyire szép környezetben üli végig az órát) pont semmi köze ahhoz, hogy helyileg hol folyik az oktatás. Az extremitásoktól eltekintve persze, hiszen pl. zajban nehéz ilyen, nagyfokú koncentrációt igénylő feladattal megbírkózni.

 

Jelen pillanatban persze nem ezt látjuk, hanem azt, hogy a nyelviskolák megpróbálják elhitetni a tanulóikkal, hogy az ő szuperül felkészült (értsd: diplomás, bár tudjuk, hogy az még a tanár nyelvtudására nézve sem garancia semmire), állandó szakmai továbbképzésben részesített (értsd: "Megérkezett a The Newest Headway 5. kiadásának 3. utánnyomata némi kiegészítésekkel, ezentúl ezt kéne használni a csoportokban."), remekül megkonstruált, többszörösen kipróbált és igen jól bevált tanmenetet (értsd: bemásoljuk egy Excel táblába a két méjnsztrím kurzuskönyvünk fejezetcímeit) használó, finoman szólva is alulfizetett oktatóik, akiknek egy része mindenféle pedagógiai oktatást hírből nem ismerő angol anyanyelvű (rosszabb esetben, mert már ilyet is láttunk, nem angol anyanyelvű, de angolul folyékonyan beszélő) külföldi, csodát tudnak tenni, és az iskola ígéretéhez híven úgy tudják megtanítani a diákokat az adott célnyelven, hogy azoknak csak az órán kell megjelenniük, tanulniuk, önállóan otthon felkészülniük már nem is kell. (Elnézést kérek a körmondatért. Ekkorára sikerült...)

 

Ehhez pedig ott van megkérdőjelezhetetlen háttérként a sokat emlegetett kommunikatív nyelvoktatás, amelynek nevében az anyanyelvet, a célnyelv rendszerét és szabályait (javarészt értsd: nyelvtanát), valamint a klasszikus értelemben vett tanulást már sikerült is száműzni a tanfolyamokról. Lássuk be - ha a tanár már nem is tanár, hanem csak feszilitéjtör (tessék nyugodtan utánaolvasni a szakirodalomban!), akkor nem lehet csodálkozni azon, hogy olyan a színvonal, amilyen. (Tisztelet a kivételnek.) Néhány tucatnyi tanári instrukció-sablont betanulni a hülye is tud. Kikérdezni a tanulókat a kurzuskönyv feladataiból, ahol a kérdéstől legfeljebb 20 cm-es távolságra a válasz is megtalálható, szintén nem egy komoly erőfeszítést illetve felkészültséget kívánó feladat.

 

Úgy összességében az a véleményem, hogy az úgynevezett modern nyelvoktatás (amelyről az utóbbi években kezd a kutatások alapján kiderülni, hogy sok ponton nagyon elment a marketing, az erőnek erejével is állandó sikerélményt biztosító, ám annál kevesebb komplex nyelvtudást biztosító képzés irányába) abból a szempontból feltétlenül sikeresnek tekinthető, hogy sikerült megvezetnie nagyon sok embert, akik így többéves nyelvtanulás után értetlenül állnak a saját tudatlanságuk előtt, amikor "élesben" 3-4 mondat után elveszítik a fonalat egy beszélgetés közben, hiszen a mélyebb párbeszédes fordulatok már nem szerepeltek a tankönyben. (Az a 3-4, agyongyakorolt mondat persze jól megy...)

 

Objektíve persze nem lehet kijelenteni, hogy a nyelviskolai nyelvoktatás nem jó. (Idézném Bárdos Jenőt, ha nem is szó szerint: sem legjobb, sem pedig alkalmatlan módszer nem létezik a nyelvtanulásra.) De azt kijelenteni, hogy jobb (azaz hatékonyabb) megoldás, mint magántanárhoz menni, egyszerűen hamis. Azzal együtt is, hogy valóban akadnak olyan magántanárok, akik több (vagy éppen minden) szempontból alkalmatlanok a nyelvoktatásra, és nem feltétlenül azért, mert nincs diplomájuk. (Gyors sztori: egy ismerősöm mesélte, hogy kb. tizedik próbálkozásra talált olyan magántanárt, aki vállalta, hogy felsőfokú vizsgára felkészíti, pedig a korábban megkeresett 9 közül is 4-5 úgy hirdette magát, hogy minden szintre készít fel...)

 

Erről ennyit. Várom a reakciókat. (És fel vagyok készülve a legrosszabbra...)

Bocs, azóta annyi meló volt, épp a rendezvény miatt, h be se néztem ide.

Haláli elfogult vagy, sajnálom, h nyilván okkal van negatív véleményed a nyelviksolákról, de ha nekem pl egy autószalonban rossz tapasztalataim vannak, nem mondom, h mind rossz.

Elárulom, kik vagyunk, csak aztán majd kimoderálnak direkt marketingért: www.supravita.hu

A munka színvonalát pedig hosszú távon bizony befolyásolja a közeg, ami a közoktatásban, tisztelet a kivételnek, a béka segge alatt van, ezt háromgyerekes anyukaként is mondom. Tudod, az egyetlen előny ott ugyanis, h ha valaki bebetonozta magát a szocializmusban, az mindegy mit csinál (és mit nem) ott marad; most is sztem a javát bélistázták a kollégáknak.

Mindegy mit hiszel, részemről nem vitatkozom tovább arról h nálunk mindenki motivált és nem csak kenyérkeresetként hanem szakmai kihívásként éli meg a hétköznapokat, mert én tudom, te meg nem, csak jól esik ellent mondanod.

Zárszóként annyit, tisztelek minden olyan kollégát aki bárhol és bármilyen körülmények között, de jó pedagógusként és nyelvtanárként dolgozik.

A topik lényege a rendezvény reklámozása volt.

Géniusz Lóci írt egy bejegyzést, amire reagáltál - én meg arra reagáltam.

Van jó pár nyelvtanár ismerősöm, aki nyelviskolában tanít, magam is tartottam céges kurzust. Eddig egyetlen helyről sem hallottam, ahol ne vállalkozóként kellene tanítani, és ahol 26 évesen olyan hülyére keresik magukat, hogy lazán kipengetik a lakáshitel alapját képző milliókat. Elárulod melyik nyelvsuli ez, vagy ennyire azért nem nyílt a játék?

Az oktatás igényességének KÖZE NINCS ahhoz, hogy hol zajlik...nappaliban, vagy tanteremben.......Sőt! Nappali és tanterem nélkül is lehet nyelvet tanítani - igen hatékonyan.

Ha egy magántanár céges oktatással foglalkozik, akkor megtanulja, mi mivel jár, és mibe kerül. Persze gondolom ezt a fáradtságot kevesen veszik maguknak, ezért vannak a nyelviskolák.

És a közoktatáshoz még egy megjegyzés: Sok kolléganőm a "közoktatásból" tanít nyelvsuliban IS. AZONOS színvonalon, adott esetben ugyanolyan katasztrofálisan.....Magyarul a színvonal itt sem függ attól, hogy ki hol tanít.....Egyes egyedül a TANÁR személyétől függ!!! Személyes véleményem, hogy egy szakközépiskolai osztály (vagy esti gimnáziumi osztály) tanulóit eljuttatni nulla szintről a középfokú nyelvvizsgáig (de akár az érettségiig) adott esetben nagyobb kihívás és több pedagógia érzéket kíván, mint egy nyelvsuli amúgy is motivált (ha nem lennének motiváltak, nem fizetnének be tanfolyamra....) nyelvtanulóit oktatni bármilyen szinten.

Biztosan van ilyen is, olyan is, mint minden témában.

De tudod a magántanárnak gőze sincs, hogy milyen költségekkel jár tisztességes színvonalon biztosítani a helyet, a belső tréningeket, a fizetni utánuk a járulékokat, stb.

Meg van a véleményem a nappaliban, otthon tanító tanárról.. 23 évesen oké, de aki ott megragad, az igenis iglnytelen.

Nem okos gondolat sztereozipizálni, nálunk remek kollektíva van, értékes emberek, tanárként, pedagógusként, kollégaként. És képzeld, 26 évesen a mai világban értékelik, hogy nyugodtan felvehetnek lakáshitelt, mert lesz annyi munkájuk, hogy jóval többet keressenek a közoktatásnál (nyilván profibb színvonalért).

Az akkreditáció 2007 februárjától elkerülhetetlen, a törvényváltozás miatt. És tévedsz ha azt hiszed a 400 ezres illeték a fő költsége egy iskolának.

Sajnálom, hogy félreértetted a topik lényegét.

A minőségi munkának semmiféle több százezer forintos "papírozás" nem lehet feltétele!!!! Azaz egészen egyszerűen NEM SZÜKSÉGES! Több ezer magántanár végez kiváló munkát akkreditáció nélkül!

És itt jön a következő pont, amivel egyet értek, mégpedig az, hogy a minőségi szakmai munka, amely "szakmailag igényes és fejlődni akaró, hivatásukat szerető emberekről szól".

Tudod miért nem szeretem a nyelviskolákat? Mert nem becsülik a jó tanáraikat! A legtöbb kényszervállalkozóként tanít, mert nem alkalmazzák "rendesen".

Ezen kívül pedig: Van egy csoport. Céges óra. Diákonként/óránként fizet a cég a nyelvsulinak (sacc per kb.!!) 3-4000 forintot, vagy többet. A tanár kap bruttó 2000 körül. (ez is sacc per kb.) Utazik a saját kocsijával, ír a saját spéci filceivel, másol a saját költségére...(ez az átlag!! biztos van egy-két nyelvsuli, amelyik ezt felvállalja, illetve amelyik többet fizet, de nem sok) És ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy mi a fenének keresik a pénzt másnak??? Egy 5 fős csoportban óránként 20.000-ből kapnak 2000-ret, amiből adóznom is kell. Anyukámnak 1200 ft/45 perc bruttót akart adni egy nyelvsuli, miközben a tanulóknak 3000 fölött kellett fizetni....És az ilyen sulinak van pénze akkreditációra!!

A kedvencem az a nyelvsuli, amelyik a headset nyelviskolát csinálja. A tanulónak 3000-3500 egy óra, én kaptam volna 1800ft-ot + Áfa. És dolgoztam volna a SAJÁT gépemnél, a SAJÁT netemen, a SAJÁT fülhallgatómmal, és dolgozhattam volna ki a módszert magam. Hát ez volt a csúcs....Mert a többi legalább termet ad jó helyen, bérletet fizet stb. De itt még ez sem!

Szóval a nyelviskoláknak jobban kéne becsülni azokat, akik dolgoznak nekik!!!! És akik az eredményeket felmutatják! Mert az ugye nem a nyelviskola vezetője általában, hanem a tanárai......

Az akkreditáció a megfelelő lepapírozásról szól, ami szükséges de nem elégséges feltétele a minőségi munkának. Ez utóbbi, én személyesen azt gondolom, arról szól, hogy szakmailag igényes és fejlődni akaró, hivatásukat szerető emberekről szól. És ők voltunk, vagyunk, leszünk, csakis másodsorban a közjóért, elsődlegesen a saját kellemes közérzetünkért.

Azért azt ne felejtsd el, hogy mi, akik a privát szférában dolgozunk, a munkánk minőségéból élünk és fontos megtartani az ügyfelet. Sajnálom, hogy annyi az ellenkező tapasztalat, de tudom hogy van alapja az óvatos hozzáállásnak. Én minden esetre tudom, hogy ha a kisebbséghez tartozunk is, de kellemes környezetben, remek tanárokkal, sok ingyenes szolgáltatással, igazán klassz eredményeket mutatunk fel.

Az a baj, hogy a regisztráció és az ellenőrzés (ki ellenőrzi??? ők magukat?? elég belterjes....) ELLENÉRE is gyatra a színvonal. Úgy általában. Az akkreditáció is inkább a pénzről szól, semmint a minőségről. Sajnos.

Nem a nyelviskolák reklámozzák, hanem a reklámcég. Csak bemásoltam. Ami tény, hogy persze mindenki maga választ reklámcéget, de ez is országosan történik.
Komoly probléma, hogy a nyelviskolák presztízse ott tart, ahol. Köszönhető a sok regisztráció nélküli, ellenőrizetlen minőségű, hozzá nem értő, de magát nyelviskolának hívó intézménynek.

Nem hiszem, hogy bármeliyk klaszternyelviskola színvonalával gond lenne, különben mégis, miért lenne igényük a klaszterre, ahol minden szakmai kérdésben ellenőrzik őket.

Egy ilyen helyesírással reklámozó nyelviskolába inkább nem mennék, és ismerőseimet is lebeszélném. Ha valaki ennyire hibásan ismeri a saját anyanyelvét, mi várható tőle idegen nyelvek esetében?

Tényleg nagyon fura.
Szolnokról ők klaszter nyelviskola, talán nyújtanak pláza kedvezményeket akkor is, ha nem szerepelnek ott:
http://www.nyelviskolaklaszter.hu/?content=tanf_results