A kiskandúr és a nagykandúr beszélgetnek. - Mondd nagykandúr! Hova jársz te éjszaka? - kérdi a kicsi. - Hát a lány cicákhoz. - válaszol a nagy. - Óh, vigyél már el engem is! - Nem lehet, kiskandúr, kicsi vagy még. - De nagykandúr, vigyél már eeel! Nagyon-nagyon szeretném! - Nem lehet! - Óóóóó, légy szíves! - Na jó, nem bánom, gyere! Mikor beesteledik, felmásznak a háztetőre és nyávognak kegyetlenül. Később elered az eső és nagyon fúj a szél, lesodorja őket a tető szélére, épp hogy bele tudnak kapaszkodni az esőcsatornába. A kiskandúr nyögdécsel, de tovább erőlködik. Később megszólal: -Nagykandúr! Bírod még? -Bírom kiskandúr. -Jaj nagykandúr én még dugok vagy tíz percig, utána hazamegyek, mert már nagyon elfáradtam.
Júúúúúúúúúúúúúújjjjjjjjjjjjjj, milyen vagy!!!!!! egyszer szegény bencusnak is volt a fején ilyen bili, háát halálra volt eleitne rémülve, nekiment mindennek, majd bevágta a durcást és lefeküdt aludni. nem volt ám az vicces látvány, szegény kis beteg. de mikor már jobban vannak akkor az már vicces