Szerintem ebben AhreiTnek van igaza, bármilyen is hangulata. A nemrelativisztikus fizikában az abszolút sebesség nem c, hanem végtelen. Eléggé elfajult Minkowski diagram tartozhat hozzá.
Elmész a legközelebbi csillaghoz ötven év alatt, visszajössz újabb ötven év alatt. A relativisztikus effektusokat elhanyagolhatjuk. A kérdés: lesz deficit?
Szerinted, bazdmeg?
(Valamelyik nap majd kiszámolom.)
Egyik nap sem fogod kiszámolni, mert teljesen alkalmatlan vagy a legegyszerűbb számításokra is.
Amúgy a válasz nem. Triviálisan nem.
Éppen elhanyagoltad a relativisztikus effektusokat, bazdmeg.
Soha a büdös életben még nem volt ennyire színvonaltalan ez a topik, - sőt az egész fórum sem-, mint most, amikor a magát az empiriokriticizmus felkent pápájának tartó demens cicus beszéli tele hülyeségekkel a fejét a szart sem tudónak.
Elöljáróban annyit, hogy az ábrán jelölt t tengely a c-hez mérten "mutatja" az időt. így lényegében az állónak és az utazónak is a sajátidejében, hiszen abból indulunk ki, hogy minden rendszerben a fény c-vel terjed.
Elkészítem a 4 ábrát. 3 t tengelyt fogok felvenni, a berajzolt mellé az álló és a mozgó sajátidő t tengelyét is.
Egy gondolat még, amit egyelőre egy erős sejtésnek mondanék. Ehhez fognak segítséget nyújtani az elkészült ábrák. Aztán a végére kiderül, hogy valóban úgy van-e.
Az általam betett kék hátterű képen és példában (9524) a derékszögű háromszög átfogója c * delta t, a kisebbik befogó c * delta tau, a hosszabbik befogó v * delta t.
A kisebbik befogót, azaz c * delta tau-t az utazóhoz "kötik". Ő az átfogónak ezt a komponensét/összetevőjét észleli, azaz számára a sajátidejében, a sajátidejével számolva a fény a kisebbik átfogó által jelölt utat teszi meg.
A kék ábra példájában az állóhoz "kötik" a hosszabbik befogót, v * delta t-t, és az átfogót is, c * delta t-t Ugyanakkor abban a példában v-re merőleges, az ottani AB illetve A'B'.
A sejtésem az, hogy ahogy a rövidebbik befogót az utazóhoz "kötik", úgy a hosszabbik befogót kell az állóhoz "kötni". Ő (az álló) az átfogónak ezt a komponensét/ összetevőjét észleli a sajátidejében, a sajátidejével számolva a fény számára a hosszabbik befogó által jelölt utat teszi meg. Az átfogó, a c * delta t-ben szereplő t, ugyanaz, mint a feltett kérdésben, a függőlegesen ábrázolt idő. Sejtésem tehát az, hogy a rövidebbik befogóban az utazó sajátideje (tau) szerepel, a hosszabbik befogóban az álló sajátideje (t) és az átfogóban szereplő idő (amit szintén t-vel jelöltek), az mindkettőnek a sajátidejében értelmezendő.
Nincs abszolút idő. Az a Galilei-Bewton relativitás lenne.
Az álló megfigyelő ideje lehet értelmes koordinátázás.
Egyébként az eredeti mondandóm az volt, hogy ehhez nem szükséges relativisztikus sebességgel mozogni, ha kellően távolra utazik az ember. Elmész a legközelebbi csillaghoz ötven év alatt, visszajössz újabb ötven év alatt. A relativisztikus effektusokat elhanyagolhatjuk. A kérdés: lesz deficit? (Valamelyik nap majd kiszámolom.)
Tegyük fel, hogy az utazó sebessége v = c/2 és 4 időegységig távolodik, majd 4 időegységig közeledik, közben pedig minden időegységnél egy jeled ad ki, mely c-vel terjed.
(Az utazó távolságát a táblában az 1 sec időegységhez mérten írtam. )
Az alábbi ábra és tábla mutatja, hogy az utazó mikor adja ki a jelet és azt az álló mikor észleli.
A példa folytatása, vagy másik fele.
Ha azt számolom ki, hogy az állónak mikor kell jelet kiadnia, hogy azt az utazó ugyanazokban a pillanatokban észlelje, mikor az utazó a jelét kiadja, akkor azt kapom, hogy
az álló által kiadott jelek ideje : 0,5 1 1,5 2 3,5 5 6,5 8
az utazó által észlel jelek ideje: 1 2 3 4 5 6 7 8
ami éppen (adott értelemben) fordítottja az előzőnek. (Ehhez nem készítettem ábrát. Egy függőleges tükrözés lényegében.)
Ugyanígy számolható az állóhoz viszonyítva is, azaz hogy az utazónak mikor kell kiadnia jelet, hogy az álló az általa egyforma időegységekben kiadott jelekkel azonos időben észlelje. (A példában hozzá tartozzon, az 1,2,3,4,5,6,7,8)
Összesen 4 ilyen ábra készíthető.
A korábban nézett ábra felső fele a fenti ábra felső felének felel meg. Egyidejű síkok 2. (Itt 3 időegység, ott 4.)
Míg az alsó fele, az egyidejű síkok 1, a számolt, de nem ábrázolt alsó felének.
így az alábbi ábra értelmezése nem az, hogy a bekarikázott kör a deficit.
Az álló megfigyelő vonatkoztatási rendszerében vele egyidejű a mozgó megfigyelő a zöld vonallal jelölt módon.
De ebben a pillanatban a mozgó megfigyelő vonatkoztatási rendszerében az ő egyidejűsége a barna vonallal van jelölve, ami viszont már az álló megfigyelő jövője.
Fokozhatjuk a dolgot, ha megnézzük ebben a pillanatban az álló megfigyelő vonatkoztatási rendszerében az egyidejűséget. Ez pedig már a mozgó megfigyelő jövője.
Most jön a lételméleti kérdés.
Amivel egyidejű vagyok, az "már" tényleg létezik?
Vagy ez csak szimpla matematikai fikció?
Mert így végig követve a végtelenségig a tranzitív egyidejűségeket, egyidejű vagyok a saját jövőmmel, illetve a múltammal. Ebből jön a tömbuniverzum gondolata.
(Csak az a probléma, hogy a tér hiába folytonos, mert nincs minden pontjában egy adott sebességgel mozgó megfigyelő. Tehát a tranzitivitás ugyan végtelen lehet, mégsem folytonos. További bonyodalom, hogy a részecskék többnyire csak valószínűségek. Nincs pontos helyük és sebességük.)
Einstein szerint az idő csak makacs illúzió.
Takács Gábor viszont inkább perspektívának nevezte az egyén szubjektív "MOST" élményét.
De ez az egész tömbuniverzum nincs bizonyítva, egyelőre elméleti spekuláció az egész.
Van egy áltrel megközelítés is. A forgó fekete lyuk felcsavarja önmaga körül a téridőt,
és aki meg tesz az ergoszférában egy kört, hamarabb jön ki, mint ahogy bement volna.
Lukács Béla szerint aki kifelé jön, találkozhat a befelé menő önmagával.
Viszont azt is hozzátette, hogy ezt a számítást száz éven belül megcáfolhatják,
ha például elkészül a kvantumgravitáció elmélete.
Didaktikai megjegyzés:
A fogalmaink először egymásra épülnek, aztán összekapcsolódnak.
Ha egy új fogalmat meg akarok tanítani valakinek, nem szabad azonnal elmondani az ezzel kapcsolatos érdekességet. Mert csak összezavarjuk az illetőt. Meg kell várni, hogy az új fogalom leülepedjen. Néha a kevesebb a több.
Ezért tartottam vissza szándékosan egy ideig ezt a hozzászólást.
Nem tudom, ugyanazt értjük-e "zárt hurok" alatt, de igen, léteznek a Minkowski síkban olyan A(xA,tA),B(xA,tA),C(xA,tA) háromszögek, amelynek bármely két csúcsa (eseménye) egyidejű a megfelelő rendszerben. Mi több: ha AB és BC időszerű intervallumok, akkor AC is időszerű (meredeksége kisebb 1-nél).
Úgy véled, hogy a szartsemtudó ábrája szerinti A és B eseményről beszéltem. Nem, ez általános - bár lehet, nem ezt akartad. Ezért a mondatot átfogalmazom:
Ha két esemény egyidejű egy K rendszerben és ezen események közül a második, valamint egy harmadik esemény egyidejű egy K' rendszerben, akkor az első és a harmadik esemény sem a K, sem a K' rendszerben nem egyidejű.
Úgy tűnik, valami olyasmit akarsz közölni, hogy ha A és B esemény egyidejűek a K rendszerben és B és C események egyidejűek a K' rendszerben, akkor A és C események sem a K, sem a K' rendszerben nem egyidejűek. Az nem világos, hogy a tegeződés és a "tömbuniverzum" hogy jön ide. Elnézést, hogy nem tudlak követni, hogy éppen melyik rendszerben vagy. Túl sok a rendszerváltás.
