El sem tudjátok képzelni én mennyit rohangáltam Jáde után hogy visszajöjjön...
Mikor kicsi volt, és szoktattuk a többi kutyához a téren, igen csak 10 felé járt az idő, én meg haza akartam menni, hívtam volna... 1/2 órákat kergettem a téren mire meg tudtam fogni... aztán rájöttem arra hogy csatlakozva az előttem szólókhoz a legjobb módszer az óriási dicséret illetve a gazdi nélküli kellemetlen élmények. :o)
Ami még nagyon nagyon fontos szerintem, ha városi vagy... A járda megtanítása!
Járdánál MINDIG ültesd le/állítsd meg a kutyát! Nélküled nem mehet le az úttestre! Nekem ez nagyon bevált! Úgy tart az úttestől mint a tűztől... így soha nem fog autó elé szaladni :o)
Örülök, hogy újra éledni kezd a topic. Édes a lányka droszi. Ami az öltöztetést illeti én is osztom Dickens véleményét. Nálunk a kisebbik igen-igen pálcika alkat,de ő sincs öltöztetve. Mondjuk itt enyhébbek a telek, de otthon sem volt sosem rucija. Ideje sincs fázni, hiszen örökké rohan, a lakásban meg már meleg van. Nálunk a cipő viselése okozott annakidején nagy dilemmát, ugyanis télen a só szétmarta a tappancsait. Csizmácska nem volt a méretében, így ölben vittük mindig a sózott útszakaszon a Tabánig. Itt meg Brüsszel külsőn nem hiszem, hogy egyhamar sózni fognak :)
Sziasztok. Még új vagyok itt. Nekem is van egy 9 hónapos kislány vizslim. Előtte is vizsli volt, 14 éves korában el kellett sajnos altatnunk, mert nagyon beteg volt és nem lehetett segíteni rajta. A "Hunterfield Kennel"-nek írom, hogy a vizslás képei nagyon jók, főleg a középső. Mikor készült, és mi van a kutyi szájában?:)
A kabátot nem javaslom, főleg, ha alapvetően benti kutya. Ha elkezditek öltöztetni, nem fog erősebb szőrt növeszteni, és akkor örökké hordania kell. Semmi értelme, egyébként is állandóan mozog a vizsla, nem fog megfázni.
A behívásra érdemes otthon is trenírozni, amikor nincs annyi inger körülötte, kapjon mindig naaaaagy dícséretet. Kint pedig próbáld ki, hogy vagy elbújsz előle, ha nem figyel rád, hadd ijedjen meg, vagy ami nekem elég jól bevált, hogy amikor szóltam és nem figyelt, utánadobtam valamit. Nálam az egészen kicsi kavics vált be jól, amivel ilyenkor fenékbe dobtam - nem fáj neki, viszont megijed, és összeköti a dolgot azzal, hogy ha hívod és nem jön, akkor valami "félelmetes" történik. De ha nagyon nem megy, érdemes bevetni a hosszúpórázt (esetleg gurtnit) és azzal gyakorolni, berángatni keményen, ha nem jön vissza. De minden esetben, ha visszajön, még ha véletlenül, tehát hívás nélkül megy is oda hozzád, legyen nagyon megdícsérve, akkor is, ha előtte rosszat tett. Nagyon fontos, hogy ha odamegy, minden esetben pozitív élmény legyen neki. Remélem, tudtam segíteni.
Látom haldoklik a topik. Nekem is van egy vizslám immáron 1 és 1/2 éve. Jádénak hívják. :o)
Szerintem a mondás úgy teljes hogy kutya nélkül lehet élni de nem érdemes... vizsla nélkül meg nem... Teljesen szerelmes lettem ebbe a fajtába. Itt egy kép a "gyermekemről":o) Itt mondjuk még kicsi:
Szervusztok! Tudnatok par "magyaros" vizsla nevet ajanlani? Egy kollegam most lesz boldog vizsla tulajdonos, es szeretne egy olyan nevet neki, ami az eredetere utalna.
Feliratozhattam is volna a képeket, de gondolom mindenkinek egyértelmű :)
Szerintem haláliak.... :) Ez a kutyasuliban történt, ahol Eper megsértődött, és a vígasztalásomat kérte miután Patrik, a schnauzer visszautasította. :)
Aki ismeri Mármarosi Annát, és aki nem... most itt ez a kis link.
Elég bosszantó a dolog. Én eddig azt hittem, hogy egy híres, korrekt tenyésztő,de ez alapján forog a gyomrom, és teljes szívemből sajnálom ezt a vizslát, és kívánok neki fájdalom nélküli életet.
ha van valami képszerkesztőd, azzal le tudod kicsinyíteni, pl a picasa is ilyen, azt le is tudod tölteni ingyenesen a www.picasa.com-ról, szerintem tök jó és egyszerű kis progi. És: szerintem a magyar vizslák is baromi akaratosak tudnak lenni :O) Ajax így idős korára kifejezetten házsártos lett, akárcsak egy öregember. De ez is nagyon jól áll nekik :O)
Sziasztok vizslások, én csak jövőbeni vizslás leszek, ezért látogattam ide a topicra, de itt is ragadok, ugy látom. Szóval eddig egy dalmata kutya boldog gazdája voltam, de sajnos őt 15 éves korában el kellett altatni, mert mindenféle baja volt, de legfőképpen lebénult a hátsó lába - mindkettő. Itt a képe. Béke poraira. De miután kibőgtük magunkat a férjemmel, megállapitottuk, hogy igaz a mondás, kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes, ezért eldöntöttük, hogy ősz felé - megvárván, hogy csituljanak az érzéseink az előző kutyánk iránt - egy vizslát szeretnénk. Ugyhogy most "tanulmányozom" a vizslásokat. De nincs nagy különbség, mert olvasván a hozzászólásokat, az én Pici nevü dalmatám is pont ilyen volt, mint a ti vizsláitok. Talán csak akaratosabb volt, főleg idősebb korában.
Mikor hétvégente visszajövök Veszprémbe, Ráncos már a sporttáska megjelenésekor elmegy a fotelba a másik szobába. Ha odamész vígasztalni, akkor befeszít.Ha megpuszilgatod a fülét, kikéri magának.
Janka és Lola most kezdtek el ismerkedni kb egy hete...Janka nyúlkál felé Lola meg tartja magát és iszonyatosan örül. Úgy látom nagyon türelmes a Jankával...
