Hogy vagy? Egész picit jobb esetleg? Mondjuk a hosszú hétvége nem használ a szerelmi bánatnak...nekem legalábbis a munka segített valamennyire. A reggelek voltak a legrosszabbak, rámzuhant a valóság, borzasztó volt. Aztán egyszer csak robogtam a vonaton dolgozni, bámultam magam elé, és rádöbbentem elemezgetve az érzéseimet, hogy mintha nem fájna annyira.
...ő neki már elege volt az állandó szenvedésből, miközben mellette meg boldogok voltunk, nagyon szerettük egymást, sok helyre mentünk, sok mindent átéltünk, napi 2 órát skypeoltunk mindenről..sok gondja volt az életben és nekem is..de sajnos a jövőt nem láttuk ebben..kb. most van majd 3 hete, hogy vége lett és nem láttam..anyjával jóban vagyok, mert rengeteget segítettem nekik ott náluk meg minden..és beszéltem vele egyik nap..hát alig van munkahelye, ami van az se jó, amit keres pénzt keveset is az is megy minden szarra szegénynek, mert mindíg van valami baj, bedöglött a mosógépük, a bojler se fűt rendesen, a telefonja berepedt véletlenül mert az idióta kollégája kulcsot rakott rá, a foga fáj évek óta műteni kéne de nincs pénz rá és még sorolhatnám..szegényt egész életébe az ág húzza..anyja sincs jól egészségileg..lényeg hogy nagyon sajnállom őt és nem elég hogy szeretem borzalmasan fáj is az egész hogy csak a szar van vele..itthon is van egy rakás probléma szülők egészsége ez bedöglik az bedöglik..fogamból kijött a tömés és még sorolhatnám..azóta szar minden amióta nem vagyunk együtt..mintha valami démon megszált volna engem és őt is hogy ez a kapocs köztünk megszünt..3 hete semmit nem alszom..rémálmaim vannak még mindíg mert azt álmodom vele vagyok meg beszlgetünk szeretjük egymást stb. nagyon rossz hogy nincs itt velem, mert együtt keltünk mindíg itt nálam, vagy én nála..egyedül vagyok teljesen..hiába járok többet most barátokkal el beszélgetni stb. addíg jó amíg velük vagyok nagyjából, de utána rámjön ez a kegyetlen hiányzás ami megöl mert egy természetesen szép arcú csinos lány, aki nagyon bensőséges házias és gondoskodó, persze a másik oldala sajnos vad stb. ami sokszor nem tetszett és sok vitát szült..de szeretem őt és több száz boldog fényképen ott vagyunk, nagyon szép pár voltunk mindenki mondta mutattam több embernek is sok képet..annyira boldogok voltunk..mindíg mentünk ide oda vásárolni nézelődni kirándulni hozzám és hozzá...boldogok voltunk..és belepusztulok a hiányába..nem tudom meddíg fog ez még tartani, de azóta totál nincs semmihez energiám, boldogtalan vagyok, depis kicsit, én olyan ember vagyok aki társas és a másik nélkül boldogtalan vagyok..nem olyan, mint sok pasi, hogy magában elvan mint teljes ember..nekem így semmihez nincs erőm se az élethez, se dolgozni se semmi..fáj minden hogy nincs és az emlékek amiből millió van..meddíg fog ez még tartani?? :-((
Sziasztok!...már írtam itt hosszasan szakításom történetét...azt hittem idővel jobb lesz, de minden nap mint a felmosórongy olyan vagyok..rémálmaim vannak éjszaka könnyezve kelek már 2 hete, hogy valahol vagyunk vagy együtt vagyunk...napközbe megöl a hiánya, annyira fáj, egymillió fényképünk és emlékünk van, nagyon sok helyen voltunk, rengeteg kirándulás, nálam és náluk napokat..nagyon sokat vásároltunk mindenfele, sokmindent megéltünk egymással is ezen kívül, bensőséges órákig tartó beszélgetések mindíg amikor találkoztunk hajnalig..segítettem anyjának is mindíg mert kertet gondoztuk..voltunk nagyon sokat moziba, itt is nálam és nála is néztünk filmeket gépen...megőrülök nélküle..és nagyon fáj a hiánya..kitépték belőlem a másik felem..20-20 dolgot megtaláltunk egymásban, tökéletes volt minden szenvedélyesek voltunk az ágyban, imádtuk egymás testét is, erkölcsileg is tökéletes minden, ő imádta hogy nem vagyok foci barom, meg játégképfüggő, meg se nem cigi se nem alhohol és még sorolhatnám mennyi mindent szeretett bennem és én is nagyon sok mindent benne ami a többi lányban ritka..zenei izlés is tökéletesen ugyanaz, elektronikus műfaj, sokat mentünk bulizni is..átélte velem apám 11 kemo kezelését..én is az ő éjszakázását amíg dolgozott mert ki volt borulva tőle mindíg, hogy nem tudott eleget napközbe aludni meg semmi nem jött össze neki az életben..nagyon szerettük egymást a sok vita ellenére..de kérlek segítsetek, mert megöl a hiánya...már vettem magne b6-ot, orbáncfű teát iszok, és még mindíg megöl az érzés, hogy belegondolok lehet már lassan ismerkedik majd mással, más fogja meg a kezét, más érinti meg mással fekszik le..én belehalok ebbe az érzésbe..az én kicsim, akit imádtam és nagyon szerettük egymást..más fog vele lenni..kérlek segítsetek mert totál kész vagyok már 2 hete és nem csillapodik az idő elteltével se semmi..az emlékek ömlenek éjjel nappal bármerre megyek, mert mindenfele voltunk itt a környéken, és persze náluk is pestszentlőrincen..kész vagyok..:-(
Én nem mondtam, hogy nem tudok mást hallgatni! Szoktam is! Csak ezen nőttem fel, a másik meg rock zenén, és ha tudni akarjátok pont ő mondta, hogy ez gond neki, nem nekem! Amúgy meg exem ugyanolyan zenéket hallgatott és imádta mint én, rengeteget zenéltünk, bulikon voltunk partykon és ez egy élet érzés. Lehet sok mást is találni a másikban ez így van, csak akinek az élete a zene, mert zenél 8 éves kora óta, és ilyen műfajokat szeret, annak kicsit más a felfogása ebben, mint egy átlag embernek!
Már ne haragudj, de alapvetően beteges dolog az, hogy te csakis a zenében találod meg "életed értelmét". Ne érts félre, a zene szuper dolog és minden, de nehogy már felnőtt emberként egy ilyen dolognak rendelődj alá és rendelj alá minden emberi kapcsolatot. Én imádok olvasni, nekem az az "életérzés", amikor este behuppanhatok a fotelbe egy ezer oldalas kötettel, a párom viszont utál olvasni, sosem szokott és nem is lehet vele könyvekről beszélni. Na és?
Ezen kívül van még millió olyan dolog, amiben közös az érdeklődésű területünk, amit együtt tudunk átélni. Nem hiszem el, hogy elektroikus zenén kívül semmi mást nem tudsz meghallgatni, ha igen, akkor ott már mentálisan vannak problémák.
Ez nem olyan egyszerű..nekem az elektronikus zene a mindenem 1992 óta, és ha egy lány a rock zenét szereti, akkor nem tudom vele átélni ezeket, nem tudunk bulizni menni közös zenéket hallgatni ha együtt vagyunk mutatni ezt azt mik vannak, mert két külön világ, ezért kérdeztem..
Egy kérdés mindenki felé. Szerintetek az kizáró ok, ha egy lány lás zenét szeret mint a pasi, de különben rendes aranyos meg normális a lány? Ugyanis van egy lánynak nagyon régóta tetszem, és talán egyszer ha túléltem a mostanit hónapok múlva és ő még van, akkor lehet ismerkedem majd vele..de én elektronikusat szeretem ő meg rock zenét..teljesen más mint exem, akivel tomboltunk az elektronikus zenékre...írjatok erre kérlek..
Nem mindenki lehet olyan droid és kemény mint egyesek, én érzelmes típus vagyok, mert zenélek 8 éves korom óta. Szüleimmel nagyon sok mindent átéltem az akkori 60-70-es évek zenéit is ismerem, ahogy a mai elektronikus összes műfaját és hallgatom is. Tudod, ha valaki szeret valakit, akkor nagyon tud fájni az elvesztése, pláne, hogy rengeteg közös dolog volt amit imádtunk egymásban, és nagyon sok mindent csináltunk és nagyon szerettük egymást...a hiányától bárhova mész, könnyezel, mert vele voltál itt ot vásárolni, akármerre mész voltál vele ott is, és már nincs veled..borzalmasam tud fájni ez az egész..én értem amit írsz, de sajnos ez van..:-/ amúgy egy kérdés, próbálom túltenni magam ami nagyon nehéz..és tudjátok elötte vagy 20 lánnyal randiztam, mire megtaláltam őt, zene izlésben is tökéletes volt minden.jártunk maydayre, techno partykra stb. szerintetek az már nem oké, ha egy lány lás zenét szeret mint a pasi, de különben rendes aranyos? Egy lánynak nagyon régóta tetszem, és talán egyszer ha túléltem a mostanit hónapok múlva és ő még van, akkor lehet ismerkedem majd vele..de én elektronikusat szeretem ő meg rock zenét..teljesen más mint exem, akivel tomboltunk az elektronikus zenékre...írjatok erre kérlek..
Jézusom, te egy bőgőmasina vagy, egy nőnek határozott erős ffi kell, nem egy nyavajgós kisbaba!! Először is költözz el, ne legyél a szüleid nyakán ennyi idősen, apukádnak segít anyud meg te is, ehhez nem kell együtt élni a szülökkel!! A legközelebbi nő előtt ne nyavajogj annyit!!
Értem amiket írsz és nagyon köszönöm a tanácsod..tényleg nagyon köszönöm! Viszont még pár sort írnék....Lehet elkellett volna már rég költöznöm innen évekkel ezelött..és akkor talán lett volna exemmel is valami, vagy a mostanival.....mondta is, önállóbbnak kéne lennem, meg nem a szülőknek mindent megcsinálni, hanem már nekik kéne rám támaszkodniuk, meg foglalkozzak többet velük stb..persze mosok, takarítok, főzök is néha, ezekkel nincs gond, de nem vagyok önálló..és értem, hogy legalább volt valaki mellettem, és örüljünk ennek stb. de a lényeg, hogy elment először amit írtam 6 és negyed év, most meg 1 év 2 hónap, és itt vagyok 38 évesen novemberben, és a szülők el vannak keseredve mi lesz velem, apámnak 30 éves volt amikor én megszülettem..és úgy látom, bennem is van hiba..egyik nő sem bírja hosszabb távon mellettem..valahogy sok vagyok néha, vagy túl érzelmes, vagy sok a problémám, és panaszkodok sokat, vagy a másikat cseszegetem néha amit nem akarok, csak ha van valami finoman megmondom, hogy most ezt miért csinálta, miért beszélt csúnyán, vagy bármi ami nem tetszik, ettől is besokallhatott az utolsó, vagy hogy néha sajnos megbántottam, amit nagyon nem akartam, de nagyon szerettük egymást, boldogok voltunk, mégha voltak viták is :-( Nagyon sok mindent átéltünk együtt, és most vége ennek is..itt vagyok 38 évesen, idáig volt 4 hosszú távú kapcsolatom ( Másfél év, 4 év, 6 és negyed év, és most ez az 1 év 2 hónap) és egyiktől se lett gyerek, amit már nagyon szeretnék, és ugye ezt nem szabad erőltetni, meg is kaptam a mostanitól, hogy ne rajta hozzam be, ami időt az exemmel elpazaroltam..szóval nagyon fájnak a dolgok..és beleőrülök a hiányába..iszok citromfű meg más teát ami idegerősítő, de nem javul a kedvem, egész nap kivagyok, írnék neki bármit, mert egymillió emlék jut eszembe akár mit csináltunk..de levagyok tiltva mindenhonnan..maga azzal mit kezdjek, hogy 38 vagyok már..azaz elment az idő..az élet...+a hiányával mit kezdjek, mert egy szép helyes arcú csinos lány volt 32 éves, és imádtam a száját, a hangját a kezét mindent, szerelem volt..fáj nagyon minden :-((((((((((((((
Próbálj meg nem belesüppedni. Ez nem azt jelenti, h menj szórakozni máris, hogy csinálj programokat, még ez nem megy. Ne nyisd ki a leveleit, borzasztó nehéz, de erővel próbáld meg. Január végén volt egy hasonló szakításom, én nő vagyok és férjezett, a hasonlót a fájdalom nagyságára értem, ha egyáltalán össze lehet mérni az ilyet. Két hét után megalázkodva felhívtam, h meggondolta -e magát, hát nem. És rideg volt a hangja. Azt hittem, a vonat alá ugrom. A munkahelyemről elrohantam anyukámhoz, zokogtam, estig simlgatott, mint egy kisgyereket, utána hazamentem, írtam én egy lezáró levelet, és kitöröltem az összes sms-ét. Rettentő nehéz volt, de segített. Csak az idő segít, és ha nem süppedsz bele, könnyes lehet a szemed, de igyál vizet, mosolyogj direkt, akarattal, kelj föl, kérdezd meg, hogy van édesapád, erővel kell élni ilyenkor. Mert jobb lesz, hidd el!!! És lesz még részed szép élményekben! Nem érdemes pazarolni a napokat kesergéssel, de tudom, lassan megy. A reggelek a legszarabbak, de fokozatosan egyre jobbak. Tudom.
Sziasztok! Nekem is egy nagyon fájdalmas történetem van..kérlek segítsetek, mert belehalok. Tavaly vége lett egy több mint 6 éves kapcsolatomnak, ebből 3 évig itt élt nálunk szüleimmel, eljegyeztem őt 5 év után, és utána nagyon szerettem volna már gyereket, de ő valamiért nem..valószínű, hogy ide ebbe a lakásba nem, külön kellett volna költöznünk, de én nem tudtam elszakadni a szülőktől, akikkel komoly egészségügyi problémák vannak..apám rákos lett..anyámnak is ezer baja van..és velük akartam lenni, egyik nap már nem jött haza lelépett...utána világvége volt, mert szüleim nagyon szerették őt, sok helyen voltunk itt ott közösen 4-en..mára már nincsenek olyan állapotban, hogy bárhova is elmennénk ha lenne kivel..elment több mint 6 év a levesbe..én nagyon akartam gyereket ő egyre jobban nem..Egymillió emlékünk van, minden hétvégén kirándultunk, vásároltunk, moziba mentünk, több ezer fénykép, rengeteg minden volt..és nem tudtam feldolgozni az egészet...volt egy lány, akivel pont ekkor leveleztem, és vele már jártam egyszer 13 éve..valahogy nála kötöttem ki..reggelig tartó beszélgetések voltak hetekig..összejöttünk..ő is nemrég akkor jött haza romániából, mert exével vége lett 5 év után, pont esküvője elött, mert a gyerek megváltozott, szakítottak..rengeteget meséltem neki exemről mert kérte, utálta is amiért lelépett igy, hogy szüleimnek pont akkor lett volna rá szüksége, mert apám a rákos betegsége miatt megműtötték és nagyon gyenge volt..és pont ekkor lépett le..én is nagyon sokat tudtam exéről, életéről mindent...teltek a hónapok, mentünk ide oda kirádulni, rengeteg közös volt, zene, sex, erkölcsileg is mindent imádtunk egymásban...anyjával is jól kijöttem, segítettem neki sokat vásárolni, meg kertet gondolzuk náluk, meg ott mentünk ide oda vele, nagyon boldogok voltunk..itt nálunk is mindenfele elvittem, ami az életem volt..nagyon sokat voltunk egymásnál..szüleim nagy nehezen újra nyitottak felé exem tragédiás lelépése után ami mély nyomokat hagyott bennük..apám sajnos tartozkodó volt, mert nem beszélt vele annyit, és ez bántotta..de ez érthető volt a csalódás után..aztán teltek hónapok, minden nap skypeon regényeket tudtunk beszélni, meg mikor egymással voltunk akkor is, átölelve mindenről hajnalig tartóakat, másnap meg munka fáradtan..voltunk sokszor moziba, nálam is sok filmet láttunk..nagyon sok mindenen átment velem, és én is vele, mert éjszakás volt, és kikészült teljesen tőle egy időben..depis lett, kihoztam belőle..egymillió dolgot tudnék írni, egymás életét a nulláról építettük fel, mert nem volt ruhája kint maradt az összes romániába, velem vette meg szép lassan, imádtunk vásárolni ez is közös lett..de egyszercsak eljutottunk egy pontra, összeköltözés végre. Először mondta szívesen idejön hozzánk..aztán már nem, mert rájött kerülgetni kéne őket, meg amikor akarna főzni nem mindíg tudna, meg nem egészséges szülőkkel..akkor kitalálta menjek hozzájuk, két kis kertesháéz volt egymás mellett..az egyikben laktak anyja és huga, a másikban nagyszülei akik meghaltak, és ott eltudtunk volna lenni mondja..és én nem hogy örültem volna neki, nem volt kedvem itthagyni megint a szüleim, akik betegek, és messze van pestszentlőrinc amúgy is, nekem 1 óra 15 perc innen újpestről..meg itt van minden fullosan berendezve a lakás, ott meg ha vinnék is pár dolgot innen..nem érezném úgy magam mint itt...és megint ott tartunk, nem tudok elszakadni szüleimtől, mert ha apámnak súlyosbodna állapota, nem tudnék elszámolni a lelki ismeretemmel+apámat nagyon szeretem, és mindíg kell neki valamit segíteni itthon, bevásárlás cuccokat felhozni nehéz szatyrokat, filmeket írni neki vagy bármi..mert anyám térde nagyon szar, és apu keze meg gyenge meg sérve van, a 11 kemo kezelésnek rengeteg mellékhatása van..lényeg, vita lett belőle, és azt mondta akkor hagyjuk a fenébe az egészet. Mert ez már régen rossz, ha rossz szájízzel költözünk, mert én akartam jobban amúgy..de többet meg nem tettem a dolgokért, még többet dolgozzak anyagiak miatt stb.azaz levága, nem vagyok elég önálló stb. lényeg: feszült lett a kapcsolatunk, és egy nála töltött 2 napos boldog nap után (sok szeretkezés, vásárlás, tévé nézés, megint órákig tartó beszélgetések mindenféléről), estére behülyültünk mindketten. Fájt a torka meg feje és ingerült volt, én meg fáradt, mert előző éjszaka hajnalig fent voltunk..összevitáztunk elég csúnyán költözés meg egy apróság miatt és mondta, takarodjak haza, erre mondtam neki nem megyek nyugodjon már meg, erre arcon ütött..itt szakadt el a cérna, hazajöttem sírva..egész metro busz mindenki engem nézett..azóta totál padlón vagyok mert borzalmasan hiányzik, és megőrülök nélküle! Letiltott mindenhonnan, face, skype, mail, telefon..nem volt elég a több mitn 6 éves kapcsolatom elveszése tavaly exemmel, most őt is elveszítettem..itt vagyok 38 évesen lassan, szüleim már nagyon kivannak mi lesz így velem..és a lényeg tényleg amit írni akarok: Borzalmasan hiányzik minden percben ömlenek az emlékek, bármit bárhoh csiáltunk, a hangja, a napi dolgok, és megőrülök nélküle..nem bírom :-(((( Kérlek írjatok mit kell ilyenkor tenni, hogy jobb legyen, mert azt hiszem meghalok nélküle annyira szeretem és fáj a hiánya, nem találom helyem, éjszakánként sírva kelek közös álom miatt bármit álmodok..ez így nem mehet tovább..1 év 2 hónap volt..és ez is kuka..gyereket itt is már akartam és mondtam neki, de mondta ne rajta hozzam be a volt kapcsolatom miatt, hogy nem jött azzal össze és ő legalább még 3 évig nem akar, mert tanfolyamot akar elvégezni a jobb anyagiak miatt..úgyhogy totál padlón vagyok..kérlek segítsetek, mert minden nap csak sírok és nagyon fáj az egész, a szakítása végleges, nem akar látni soha többet :-(((((
egyetértek! ennyire kiszolgáltatni magadat anyagilag nagy butaság........nincs az a szerelem ami matt feladnám az egzisztenciámat, nem vagyunk 18 évesek már, ésszel kellene gondolkodni........
Ami fájt legutóbb nagyon,kértem volna tőle kölcsön a kocsit egy hétre,hogy a gyerekkel ne vonatozni kelljen,tudjam vinni a kis biciklijét magunkkal,onnan is el tudjunk járni programokra zökkenőmentesen.
Mondtam csak egyszeri alkalomról lenne szó,jövőre már megoldom az autó kérdést,de nem adta,cinikus,lekezelő stílusban annyit közölt,oldjam meg ahogy akarom,az autó az övé.
Gondolhatod milyen tortúra volt egy ilyen kisfiúval,sok motyóval egy hosszú útra indulni,onnan pedig eljárni programokra,alkalmazkodva a ritka járatokhoz.
ez nő egy paraszt...........jobb hogy megszabadultál tőle.........a saját gyerekétől megtagadja az autót???!!!! elképesztő!!!
hogy a tökömbe nem derül ki vki jelleme évekig??? nem lehet megjátszani a jó fejet hosszú évekig, ha vki alapjáraton egy köcsög..........
,,de miután kb. 1 éves lett a fiunk,akkor kezdtek a gondok előjönni,valami akkor eltört,,
Szóval 1 éves volt a kicsi mikor elkezdődött valami ,s most 4 éves , 8 hónapja vagytok külön . Szóval akkor több mint két évet nem voltatok jóba . Kicsit nehéz megérteni hogy a két év alatt egyszer se gondolkoztál el azon HOPPÁ valami nem frankó .
Most nem az anyagi oldala érdekel a történetnek nyugodtan bele lehet kalkulálni van egy gyereked megfizettél rendesen érte s még megfogsz : ,,legjobb befektetés a gyerekcsinálás ,mert fél óra alatt megvan öltözéssel, s 18 évig fizethetünk utána,,.
Hanem az érzelmi oldala hogyan lehet szeretni egy nőt annyira hogy behúzzon a bokorba ?
Nagy szerencséd hogy nem vettél fel valami frank alapú hitelt amit még évtizedekig kéne fizessél...persze ki lehet szállni de ahogy egy eladósodott ismerősöm mondta ,,felköthetném magamat de az se élet.. :)
írod van félig lelakott lakásod.... , látod azt se értem akik laktak benne nem javítottak semmit? te sose nézted meg milyen körülmények vannak ott? mindegy már újra lehet azt festeni mázolni . na a baráti társaság most megkapathat egy vödör festékkel hétvégi melóval de gondolom ez is felejtős.
Mindenki egyedül jön a világra és egyedül is fog eltávozni a két időszak közt a kezedben van a sorsod és mindegy hogy mit mond a falu vagy a gyóntatód te már független ember vagy és el kell tökélned magadban hogy képes leszel új társat találni. Minél gyorsabban megtalálod ,annál boldogabb leszel.
Parasztosan mondom . 1 lépés kuckót kivikszolni 2 lépés keresni a nőt ezerrel. közben pedig próbálkozni hirdetéssel . pl kiadó szoba független hölgynek kis takarításért főzésért cserében - ha tudnád mennyi rászoruló hölgy van már lehet válogatni egyből nem leszel egyedül. Továbbá addig is vegyél egy kutyát valami várjon haza . Foglalkozz magaddal menj fodrászhoz vegyél pár vagány ruhát járj társaságba . ha nem birod a nőnek a közelségét el is költözhetsz ...szóval a lehetőségek a kezedben vannak rajtad múlik hogy élsz e velük. Én azért szurkolok neked .
Persze hogy volt,az előző kapcsolatából van egy 13 éves fia ,ő is ott élt velünk.
Tudod van úgy,hogy a szerelemtől nem lát az ember az orráig se,és igen,naiv is voltam lehet.
Ettől még nem lesz könnyebb,mert az első 5-6 évben ő is igazán szeretett,de miután kb. 1 éves lett a fiunk,akkor kezdtek a gondok előjönni,valami akkor eltört,és nem azért mert nem segítettem be otthon.
Én ugyanúgy etettem,pelenkáztam,fürdettem,sétálni vittem a kicsit akár ő,ezen felül a háztartási munkákból is jócskán kivettem a részem.
Elkövettél néhány nagy hibát : Nőhöz odaköltözni ,fizetni a hitelét úgy hogy még pappíron sehol semmi ...szerintem csak jól kihasznált, az ilyen nő nem hogy nem kincs, hanem csak szén . Örülnöd kéne hogy megszabadultál tőle.
Próbáld egy kicsit távolabbról nézni. Nekem - az alapján, amit eddig írtál - úgy tűnik, amit az illető "régi kedves" játszik a volt pároddal, ő ugyanazt játssza veled.
Neked azt kellene eldöntened, hogy mit akarsz.
A múltba visszamenni nem lehet, az illúzióidra alapozni pedig nincs értelme, mert csak a szenvedést növeled.
Kell-e neked ez a kapcsolat, ha abban te a második vagy (mert amint feltűnik a ló a színen, ő a nyerő). Ha nem, akkor meg nem foglalkozni azzal, hogy mit csinálnak, melyikükkel mi történik... akkor is, ha hirtelen megint jó vagy valamire, mert a másik szükséget szenved. Persze elvileg lehetséges, hogy ő is téged akarjon, de minimum tudnia és vállalnia kellene ezt, nem pedig ilyen csiki-csukit játszani, mint ami a leírásod alapján, mindig is ment.
Ne csak a szavakat nézd (és ne azt értsd bele, amit szeretnél beleérteni).
"újra beindult az agyam,hogy......hátha"
Hátha mi? Azok a szavak, amiket mondott (hogy nehogy reménykedj), sok mindent takarhatnak, de egyik sem túl jó... Ne reméld, hogy ő adná magát... csak éppen kellesz most, mert nincs kinek panaszkodni, vagy nincs kivel beszélgetni, stb... Vagy csak kíváncsi, hogy mennyire van még hatalma feletted, mennyire ugranál, ha akarná... és mennyire tudja elérni, hogy ne neki kelljen felelősséget vállalnia azért, amit akar, ha manipulációval is elérheti (és később egy következő alakalommal így könnyebb megint kiszállni, hiszen "nem ő akarta"), stb...
Igazad van, nem is vitatkozni akarok Veled, valóban egy lélekgyógyász is tud segítséget nyújtani. Volt egy olyan időszak, amikor úgy éreztem szükségem van ilyen segítségre, de nekem nem segített, hiába a beszélgetések és gyógyszerek. Végül megoldódott, ettől függetlenül ha hosszú távon nem javul az állapotom, elképzelhető, hogy újra felkeresem. A kocsit természetesen autószerelőhöz viszem, de először megnézetem egy nálam kevésbé laikussal, hogy nem merült-e le az akkumulátor, aztán utána viszem szakemberhez. Most itt tartok. Az a gond, hogy egy kis településen lakunk mindketten, bár nem igazán találkozunk, mert reggel elmegyek, délután hazajövök, de a tudat zavar, hogy kb 5 percre él és mással. És ugye mindenféle hírek vannak róluk, melynek szerencsére egy kis része jut csak el hozzám.
Jól érzed,szinte semmiben nem lelem örömöm,pedig imádtam horgászni járni,kerékpározni,sakkozni.
Azóta minden csak ott porosodik ahol legutóbb hagytam,egy-egy hosszabb sétán,és a gyerekkel való közös programoktól eltekintve semmibe nincs lelkierőm belekezdeni.
Az első két hónapot szabadnapjaimon,miután már a gyerek nem volt velem,mattrészegségig ittam végig,addig nem fájt legalább annyira az egész.
Aztán egy reggel szabályosan megijedtem magamtól mikor a tükörbe néztem,nyúzott arc,karikás szemek,2 hónap alatt 7kg hirtelen fogyás,akkor eldöntöttem,hogy nem mehet így tovább.
Több mint 4 hónapja nem ittam,a piát felváltotta a nyugtató szedése,a tehetetlenség,reményvesztettség állandó nyomasztó terhe nélkül fél napot nem élnék túl nélküle.
Borzalmas hogy még mindig menthetetlenül szerelmes vagyok belé,sajnos konkrét bizonyítékaim nem voltak rá hogy megcsalt,de a 2 éven át tartó levelezések mind arra utaltak.
Egy szombat este szakadt el a cérna,óriási veszekedéssé fajulva,mindkettőnk válogatott ocsmányságokat vágtunk egymás fejéhez,és ennek a kisfiú is szemtanúja volt.
Azt tudom hogy mióta elköltöztem,az új pasija átlag heti egyszer meglátogatja,mindig mikor a gyerek nálam éjszakázik,ezt ő maga mesélte sok más minden mellett.
Tegnap viszont egy telefonbeszélgetésünk alkalmával valahogy szóba került a barátja,magától kezdte mesélni,hogy múlt héten is csak 2 SMS-t küldött neki,hetek óta nem találkoztak és nem is biztos akarja e már a kapcsolatukat.
Gondolhatod milyen érzelmi vihar söpört végig rajtam abban a pillanatban,újra beindult az agyam,hogy......hátha,de aztán gyorsan rövidre is zárta azzal,hogy közölte,ettől függetlenül nehogy elkezdjek irkálni,telefonálni neki.
Csak mert az első két hónapban mindent megpróbáltam,hogy rendezzük a kapcsolatunkat.
Én úgy érzem, nem találsz célt most az életedben. Teljesen érthető, hogy nem tudsz hinni abban, hogy jobb lesz (valaha még az életben). És egészen normális és rendben van, hogy mennyire rosszul érzed magad... és ez tölti ki a gondolataid.
Ezt kellene átgondolnod... a célokat... Nem feltétlen nagy dolgokra gondolok... Csak megkeresni, megtalálni azt, hogy "miért is csináljam, miért folytassam?" Ha nem találsz hosszútávút, akkor keress olyat, ami csak a mai napra szól. Sok mindent találhatsz az eddigi életedből, amire alapozva hinni tudsz majd magadban.
Ne ijedj meg a félelmetesnek tűnő gondolatoktól, amik benned esetleg felmerülnek.... ha igazán őszintén meg mered fogalmazni őket. Nekem is - és biztos másoknak is - volt olyan időszak, amikor azt gondoltam, nincs miért tovább küzdjek. Nem volt jó ezzel szembenézni, de csak így sikerült túljutni rajta. Akkor ott nem tudtam választ találni, értelmet... de annyit igen, hogy találtam olyan okot (és célt), ami pillanatnyilag megfelelt, a többit pedig félretettem, hogy majd később foglalkozom vele... és addig is éltem a pillanatnyilag megfogalmazott cél napi feladatainak. (Félretettem az öngyilkosság gondolatát arra az időre, ha az adott célt már elértem, addig is "megnyugtató" volt a tudat, hogy az is egy választási lehetőség és kiszállhatok. Vagyis nem nyomott tovább az a teher, hogy nem tudok hinni abban, hogy rendbe tudom tenni a dolgaim. Ma meg már csak mosolygok ezen:))
Ha megvan a cél, akkor pedig csináld.
Ne foglalkozz azzal, hogy rosszul érzed magad. Hogy nincs kedved csinálni. Ne várj arra, hogy legyen kedved. Ne akard mindenáron jól érezni magad. Ne várd, hogy jól fogod érezni magad majd tőle. Csak csináld. És arra figyelj, amit csinálsz. Ha a fiaddal vagy, akkor őrá. Egy négyéves igen csak tud adni figyelnivalót:)
A ne foglallkozz-t úgy értem: ne elnyomni próbáld az érzéseid. Tudatosítsd, hogy ott vannak, de aztán tedd félre és arra figyelj, amit csinálsz. És ha kész vagy adott tevékenységgel, ráérsz akkor elgondpolkodni, vagy este amikor lefekszel...
Lassan, lépésenként biztosan menni fog!
Emlékszel Monte Cristo grófjára? Naponta csupán centiket tudott vésni a várbörtön falába (ráadásul "rossz" irányba), de megtalálta a kiutat!
