Szocialis ertelemben volt. (Egyebkent a Keynesianus kozgazdasagi fogalom.)
Olyan fogalmak mint a hippi-mozgalom, szexualis forradalom, kabitoszer, stb. (konzum-individualizmus) es hasonloak altalaban USA-ban kezdodtek, es Europaba tovabb terjedtek. Ezek egyreszt a kulturalis szinvonal lealacsonyodasat, ezenfelul a normalis kozossegek (kulonosen a csalad) szeteseset vontak maguk utan. Es ilyen szempontbol meg ma is jobban all Kelet-Europa.
Ez alol nem volt kivetel Franciao. vagy Nagy-Britannia.
Olaszorszagban egyebkent nehezebben ment, mert ott erosebbek voltak a Katolikus tradiciok, mint pl. Svedorszagban.
Éppenséggel készült egy angol-francia expedíciós haderő a finnek megsegítésére, csak azt valahogy el kellett volna juttatni Finnországba, s a svédek nem engedték át őket, Németországgal meg éppen háborúztak. A másik vakmerő terv az volt, hogy a szíriai francia repterekről felszálva bombázzák Bakut, de erre sem volt már erejük.
Azt kellene megértened, hogy kész helyzet volt. Mi megtámadtuk a Szovjetuniót, elvesztettük a háborút, ők szabadították fel az országot a náci-nyilas elnyomás alól. A britek nem túl sokat tudtak tenni Magyarországon. A maximum az volt, hogy részt vettek a SZEB ülésein. Volt ahol tudtak valamit tenni, pl. Görögországban, de ott voltak saját csapataik.
Nem biztos, hogy Nyugat-Europa jobban jart a liberalis tarsadalmi kiserlettel, mint mi kelet-europaiak a kommunistaval. Mindketto sok kart okoz, kolcsonosen versenykepesek egymassal.
(Nem reg jelent meg egy konyv a hatvanas hetvenes evek Franciaorszagarol, Houllebecq: Elemi reszecskek cimmel. Erdemes elolvasni es vegiggondolni. )
Lengyelországért csak "verbális intervencióval" szállt hadba
Főleg, mert nem ő volt a ME.
Aztán meg , amikor őlett a francia kormány és a nyugati közvélemény nyomása ellenére sem volt hajlandó regulárisan megsegítani az élet-halál harcot vívó Finno.-t.
Nem is nagyon ünnepelik. Azok viszont akik elutasitják máj 9-ét, rendszerint az 1947
júl.25-én feloszlott parlament utáni idökre hivatkoznak. Azt ugyanis elfelejtik vagy nem tudják, hogy 1945-ben a demokratikusan megválasztott parlament kezdte meg
müködését. Ekkor a kommunisták még nem képeztek számottevö eröt. A helyzetük
csak 1947 júliusa után kezdett erösödni, mikor a SZEB nagyhatalmai között kezdett a viszony megromlani, valamint a feloszló országgyülés megszavazta a választójogi
törvényt, ami nehezitette az ellenzék részvételét a választáson. A új választások hitele kétségbe vonható, ugyanis a szavazójegyzékböl a szavazásra jogosultak kb.
10% át kihagyták. Ezek többnyire kisgazda- vagy ellenzéki pártiak voltak, akiket
mondva csinált ürüggyel, vagy 45 elötti tevékenységük miatt "felejtettek" ki.
Ezt követte a un.kékcédulás jelzövel illetett 47-es választás, ahol a lakóhelyük-
töl távollévök a lakóhelyükröl kikért névjegyzék-kivonat (ez volt a kékcédula)
segitségével bárhol leszavazhatott az országban. Az MKP fehasználva a belügyet és a Gazd.Fötanács forrásait, hamis kékcédulákat nyomtatott ki, és igy a kiképzett
aktivisták 15-20 szavaztot adtak le. A többi ismert. Innentöl jogos a felháborodás.
"valóban, Churchill bárkit képes volt támogatni a brit bir. fenntartása érdekében."
Bárkit, de nem bármi áron. Pl. amikor még nem készült fel, Lengyelországért csak "verbális intervencióval" szállt hadba. Ennyivel több esze volt, mint a Magyar Királyi vezérkarnak.
Nem, ellenkezőleg, ez Európa és az antifasiszta koalíció közös ünnepe, demokráciánk fundamentuma. És a nácikollaboráns magyar csürhekormány meg a polgárait halálra adó és ezzel létjogát eljátszó Magyar Királyság bukásának ünnepe.
Bizonyára sokaknak a győzelem napja, nekem viszont az elnyomás kezdetét jelenti! Kezdve attól, hogy rokonaimat kitelepítették! Amíg éltek, honvágyuk volt! Az oroszok egyszerűen leigázták az országot!
Talán elfogadhatnánk Richard von Weizsäcker (az NSZK elnöke volt) véleményét, aki 1985-ben azt mondta, hogy 1945. május 8-a Németországnak a náci uralom alóli felszabadulásának napja.
Szerintem ezt a napot a győzelem napjaként ünnepelni nem túl logikus dolog a vesztesek részéről. A volt szövetségesek hívják nyugodtan így, a vesztesek - főleg akik egyik megszállásból a másikba kerültek, miközben oda-vissza kirabolták országaikat a katonák - emlékezzenek meg a háború végéről, de magyarként nem túl szerencsés ünnepelni a mai napon.
A többiről pedig az a véleményem, hogy felesleges azon vitatkozni, hogy ki mennyit ártott nekünk, mert úgysem tudjuk meg soha a teljes igazságot, sőt sokaktól csak az egykori (vagy a mai) propagandaszövegeket hallani.
