Bocsi én azt olvastam hogy horkol, és nem horgol, ez valóban nagyon szuper hogy ilyeneket még tud csinálni, sajnos nálunk már az olvasás is nagyon nehezen megy, már ritkábban olvasgat, esetleg a reklám újságot böngészi.
Úgytünik a lezalási folyamat azonos. Félreértettél,anyukám újra horgol--ami szuper, mert az csk akkor megy, ha nem remeg a kéz.Így lefoglalja magát, s mi --a család-- dicsérjük, hogy milyen ügyes. Angyalkákat, most kiscsibéket horgol mindenkinek. nem lakunk együtt, de naponta ott vagyunk-- én minden nap. Temető apuhoz ,most egyedúül megyek mert rossz az idő, nehogy anyu elessen.
Csak rosszabb ne legyen .--ebbe bízzunk szerintem Üdv
Az én anyukám is 81 éves és 3 éve van neki is kéz remegése, amit kapott gyógyszert az nagyon jó, néha van egy pici időszak hogy nem is remek a keze, de ez csak pár percig tart.Szintén nagyon feledékeny de ezt már a kor is hozza. Az éjszakai pisi is egy picit be-be csurog, de írattam fel betétet, és ezzel tudjuk kezelni. Én nem hallotam volna hogy a tej az ront a gyógyszer hatásán, én minden reggel tejet adok a mamának. Hát hogy horkol, az megesik még egészséges embernél is, igaz egy kicsit idegesít, de ez legyen a leg nagyobb baj. Hogy örökölhető e, azt így nem lehet meg állapítani, el kell menni orvoshoz és az meg állapítja. Sajnos vannak nagyon fiatalok is ebben a betegségben, de ez neked ne legyen mér vadó. Ne gondolj ilyenekre, mert be vonzod a betegséget. Szedjél gyógynövényes nyugtatókat, amihez a szervezet nem szokik hozzá, és nem készül ki a gyomrod. Nagyon nagy ideg feszítést kívánnak az ilyen betegek, persze Ők már időssek is és már a koruknál fogva is türelmet igényelnek, de sajnos ez nem mindig megy nekem se, csak akkor figyelek magamra amikor már egy picit fel vittem a hangom, vagy meg kell ismételni a mondandómat. Ilyenkor arra gondolok hogy ha én ilyen idős leszek akkor nekem hogy fog esni, ha így válaszolnak nekem. És már megyek is, és hozzá bújok, nem tudom hogy meddig bújhatok még hozzá.
Nagyon nagy kitartást kívánok, mert szükség van rá.
csatlakoznék hozzátok. Anyukám is sajnos parkinzonos.!81 éves/ Már 3 éve diagnosztizálták, a gyógyszerek nem sokat érnek.
eleinte a kézremegés, bizonytalan járás, majd a gyomra. Vannak napok, hogy írni nem is tud. Innen tudtam meg pl hogy a tej nem jó aparkinzonosoknak , mikor ezt kérdeztem a dokitól azt mondta, persze rontja a gyógyszer hatását, lehet ettől nincs étvágya---na kösz. Apu elvesztése után--fél évig ápoltuk, még rosszabbodott anyu állapota, na akkor kb fél év után új doki. a kezdődő depi ellen, írt valami gyógyszert, s úgy vélem javult az állapota éjjel alszik , s horgol---eddig ez nem ment a kézremegés miatt.
Sajnos mostanában feledékeny, keveri a számokat---10 ezrest ad 1000 helyett. A nagyobb vásárlást én intézem, de nem bánthatom meg, hogy ne menjen át a kisboltba pl.
Amúgy szerintetek ez öröklődhet? Ugyanis 50 évesen az én kezem is remeg,főleg, ha ideges vagyok és a báttyámé is, csak még nem mindig.
Sajnos nálunk is nagyon romlik az állapota az anyukámnak, van amikor elfelejti hogy mit is kell neki csinálni főleg amikor öltözik, áll mereng és várja hogy segítsek, mert nem jut eszébe semmi.
januar2011 olvastam a beírásod, és két hete én is így jártam az anyukámmal, ugyanígy hoztam haza a klinikáról telenyomták nyugtatóval, és egyéb gyógyszerrel, és amit fontos gyógyszer volt, azt nem adták neki. hogyvan az apukád?
Ne aggódj, ez általános. Én rosszabbúl jártam. Persze hepiend is van. Egy kérdéssel kezdem: van-e itt olyan aki elhagyta a gyógyszereit? Vagy úgy is kérdezhetem, észrevett-e valaki pozitív változást a gyógyszerek szedése során?
Az "én" történetem:
apám 78 éves, pár éve dignosztizálták a parkinson kórt. 75 évesen még a háztetőn szaladgált, fent a kúpcserepeken ahonnan még lenézni sem mertem.
Szóval nála annyi gond volt, hogy rettentően lelassult mind mozgásilag mind beszédileg.
Fel se figyeltem állapotára amíg kb fél éve már nem tudott egyedül felöltözni, és az ennivalót elő kellett neki venni, mert a hűtő, mikro kinyitása se ment egyszerűen.
A lényeg, hogy nyáron egy ismerős ajánlotta hogy vigyük be egy kéthetes szanatóriumba ahol beállítják a gyógyszereit, figyelnek rá, megerősítik.
Képzeljétek el, bevittük autóval, segítség nélkül ment fel a lépcsőn, átöltözött (kis segítséggel) majd elfoglalta ágyát.
Ez pénteken volt. Sajnos utána 2 napig vidéken voltam, de mikor vasárnap bementünk hozzá elszörnyedtünk. Apám lekötözve, bekakálva, beszélni nem bírt, szája olyan száraz volt hogy cserepes volt. Azonnal kikötöttük, megitattuk, majd megetettük. Siralmas állapotban volt, szerintem másnapra meg is halt volna.
Onnan kezdve naponta minimum kétszer kellett bemenni hozzá hogy megetessük, itassuk, megfürdessük, mert csak "elébaszták" a kaját és ha nem ette meg (egyedül képtelen volt) akkor simán elvitték. Próbáltam beszélni ápolókkal, de arra hivatkoztak hogy másnap nem ő lesz, nem tudja megigérni hogy figyel rá. A lényeg hogy a fel voltam háborodva és a doki azt mondta egy 10 napos infuzios kezelést kedett meg amit nem lehet abbahagyni. Rettentően legyengült, lelassult, kb annyit romlott 10 nap alatt mint az utobbi 2 évben összesen. Rengeteg gyógyszert adtak neki, nyugtatót, de mai napig nem tudom miért. Utolag azt mondta egy ismerős ápolónő, hogy benyugtatózzák a betegeket mert akkor nincs velük annyi gond.
10. napon hazahoztuk. Orvosa szerint a kezelés nem segített, és az állapota nem fog javulni. Azóta elvettem minden gyógyszerét és speciális étrenden tartom. rengeteg vitaminnal (csak természetes), Q10, Omega 3-5-7..., probiotikumok, ginseng, egyéb táplálékkiegészítőkkel tömöm. Most apám kint van a kertben és a faleveleket szedi össze. Jóízüen eszik egyedül, jó étvágya van, érthetően beszél, és jobb állapotban van mint fél éve. Kérdezem: MI A FAZSNAK adnak gyógyszereket egy gyógyíthatatlan betegnek ha az többet árt mint használ? Ja, apám lábfeje évek óta dagadt. Volt hogy a cipőjét nem tudtuk a lábára húzni. Mióta nem szed gyógyszert azóta semmi baj a lábával.
Ezeket csak azért írtam le, hogy mielőtt gyógyszerek mellékhatásaitól totál tönkrevágnának benneteket nézzétek meg mi van gyógyszer nélkül egészséges táplálkozás esetén! És ne engedjétek szeretteiteket kórházba! Tudtátok hogy több ember hal meg kórházakban elkapott betegségektől mint autóbalesetben? Ez egy német felmérés eredménye. A forrása is megvan.
Aput ma hazahozta a mentő a budapesti Bajcsy kórházból. Ebben a rohadt hidegben csak egy melegítőnadrág és egy megkötős köntös volt rajta. Semmi más. Ez felháborító! Hogy lehet egy 72 éves, beteg embert így hazaküldeni. Miért volt félmeztelenül, mikor volt ott ruhája, melegítők és pizsamák is. Elfelejtették vele visszaküldeni a régebbi orvosi leleteit, a röntgentjeit is. És az ajánlást tolókocsira, pedig a doktornőnek csak 6x szóltunk erről, mert szüksége van rá apunak.
Mellesleg a két hét kórház után lerobbanva jött haza, kilókat fogyott, éhes volt.
Ez ma Magyarországon az egészségügy?! És ez nem pénzkérdés. Egyik sem!
Úgy fel vagyok most háborodva, hogy remegek az idegességtől!
Elolvastam a tapasztalatodat!Sajnálom a családododat és apukádat! Én elég sokat járok kórházba és látom,hogy mennyi idős beteg van ,akit sajnos a hozzátartozók nem látogatnak meg "úgymond ott felejtik". A Te esetedben nem ez van,de végülis a doktornő tett ajánlatot az apukád elhelyezéséhez,ezt meg kellene fontolni,mert valóban nagy a várakozási idő és nem hagyhatjátok ott a munkahelyeteket! Anyukádnak is könnyebb lenne! A gyógyszereknek szokatlan mellékhatásai tudnak lenni! Véleményem szerint keresd meg a kezelő orvosát és kérd meg,hogy segítsen! Üdvözlettel
:-((( együttérzek Veletek... az agresszivitás szvzs nem a PK egyenes következménye, hacsak nem az állapotát nehezen viselő beteg kétségbeesett reakciója... sajnos én nem tudok ötletet adni, még csak 3 éve nyúz ez a kór...
Sziasztok! 72 éves apukám Parkinson-kóros, és most már abban a stádiumban van, hogy anyut féltjük. Egyrészt fizikailag sem bírja már nagyon a gondozását, másrészt apunál az utóbbi hetekben éjszakánként előjöttek agresszív pillanatok. Anyu már félt az éjszakáktól, többször kellett segítséget hívnia, majd a mentőket. bevitték a kórházba, a Bajcsyba, mert oda tartozunk. (Azóta is haragszik anyura, amiért kórházba vitette). De már ki is volt száradva, mert inni sem volt hajlandó. eldobta a poharat, durva volt. Ott azt mondták, el kell döntenünk, tudjuk-e vállalni az otthoni gondozását, mert gyakorlatilag magatehetetlen. Anyut nem akarjuk kitenni ennek. A kórházban azt mondták, elindítanák a Bajcsy két rehabilitációs részlegébe a felvételt, a Gizellába és a Paulába. Most attól félünk, ezek azok a tipikus elfekvő helyek, ahol egyáltalán nem foglalkoznak a betegekkel, csak hagyják őket vegetálni. Viszont nem vagyunk gazdagok, így egy drága otthon sajnos szóba sem jöhet.
Segítséget szeretnék kérni, ki tudja, milyen ez a két otthon, a Paula és a Gizella? Illetve milyen otthonok vannak, ahol egy parkinson-kóros beteget fogadnak, és normálisan foglalkoznak vele, ahol rendszeresen lehet látogatni.
Hozzá teszem, bár az eszünk azt mondja, egy otthon a jó megoldás, főleg anyu egészsége miatt, a szívün egyelőre ódzkodik ez ellen. nem tudjuk, mit lehetne tenni!
...bocsi, de nem "azért állítják"... az őssejtek használata ígéretes, de még minden téren nagyon veszélyes, mert minden rákos folyamat valami okból "eltévedő" őssejt szaporoásával indul...
A tapasztalataimat hamarosan megosztom a forumozókkal, csak pont holnapután megyek Pécsre un. "tuningra" (készülék beszabályozásra). Ha hazajöttem, jelentkezem. Addig is jobbulást mindenkinek!
Kedves Fórumozók! Magyarország, mint sok minden másban, igen elmaradott az őssejt kutatásban! Azt, hogy az őssejt magában hordozza a daganat kialakulásának veszélyét azért állítják, mert EGY eset előfordult! De kérdem én! A kemoterápiába hány beteg halt már bele? Mert az oncológiai utókezelésben részesült, és elhunyt betegek haláloki tényezője sosem a betegség maga. Keringési rendellenesség, máj és vesefunkciók elégtelensége, stb. Vagyis a kemoterápia MELLÉKHATÁSA! Egyszer láttam olyat, hogy a kezelő nővér elejtette a kezelőben a kemós üveget. A PVC-t felmarta, szabály szerűen füstölt! Hát én a mai fejemmel biztosan nem engedném beadni! Bár, a daganatsejteket is el kell pusztítani, de gondoskodni kellene az egészséges sejtek védelméről! Üdv
Már régen nem írtam a topicba, mert egyéb problémáim is voltak a parkinsonon kívűl.
Mivel állapotom rohamosan romlott, kénytelen voltam meghozni egy nehéz döntést:
eddig furfangos voltam, de mostmár a szó szoros értelmében "agyafurt" lettem. Vagyis: ez év február 25-én a pécsi idegsebészeten elvégezték a DBS mélyagyi stimulációs módszer érintkezőinek és tápegységének beültetését. Azóta "elemről" működök. Jelenleg az erőgyűjtés és tapasztalatszerzés stádiumában vagyok. A tapasztalataim változóak. hol jobban vagyok, hol pedig nem ismerek magamra. Április 8-án megyek vissza Pécsre, ekkor fogják a készüléket véglegesen behangolni.
És egyben elnézést kérek attól a betegtárstól, aki írt nekem és a tapasztalataimról érdeklődött, de sajnos balf...sz voltam és egy sikeres törlés-kukaűrítés miatt az email címe az enyészet tárgyává vált. Boccs!
