Hüjeségeket beszélsz, - ebben a topicban nem először.
" Tiszalöki Vízlépcső a Tisza szabályozásának során megépített első jelentős méretű műtárgy.
Építésének terve már 1863-ban megfogalmazódott. A vízlépcső 1954-ben, a hajózsilip 1958-ban készült el.
A kiviteli tervekkel megegyezően egyszerre készült el építészetileg mind a Duzzasztómű, mind a villamos energia termelésére alkalmas Vízerőmű.
Ez a vízerőmű abban a korban az ország legnagyobb vízenergiát hasznosító turbináinak biztosított üzemeltetési körülményeket, tette lehetővé elkészülte után a duzzasztás révén rendelkezésre álló vízenergia hasznosítását villamos energia termelésére.
A vízügyi létesítmények elkészültét követően csak két évvel később kezdte el Tiszalökön az első blokk az energia termelését.
A Vízerőművet 1959-ben helyezték üzembe."
"A duzzasztómû igazi jelentõségét azonban - a vízenergia kihasználásán túl - a hozzá kapcsolódó öntözõrendszerek, a Keleti- és Nyugati-fõcsatornák és a hortobágyi tározók rendszerei adják. Mindezen létesítmények lényegében Sajó Elemér, Lampl Hugó, Trummer Árpád, Németh Endre és társaiknak még a század 30-as éveiben megfogalmazott öntözés- és víziútfejlesztési elképzelései alapján valósultak meg, még akkor is, ha erre az ötvenes években kevésbé hivatkoztak. "
Mellesleg a második ilyen nagy létesítmény a Tiszán a kiskörei viztározó és erőmű, - gondolom, azt is a sztálinisták tervezték...
Megjegyezném: a vízenergia nem az ördögtől való...
:O)))
Végül is a nácik is rengeteg tudóst, mérnököt alkalmaztak. Jópárat egyébként elitéltek (pedig személyesen nem nyúltak egyetlen áldozathoz sem), mások az USA rakétaprogramjánál kötöttek ki. (Egyébként az elején hadifogolyként)
A csákó gondolom teljesen természetesnek találta, hogy az építményt rabszolgák építik, a mű érdekelte, nem az látható emberi szerencsétlenség.
Tudod mit? OK, ne kerüljön sittre. De felejtsék el és ne tüntessék ki.
A vízszabályozási megoldások Magyarországon több probléát gerjesztettek(kiszáradás) mint ami hasznot hoztak. A haszon jó része pedig nem tevezett volt.pl. idegenforgalmi fellendülés. Nem vethető össze a kizárólag hasznosként emlegetett hitleri autópályákkal sem.
A Vizsgálati Főosztály által lefolytatott nyomozás során megállapítást nyert, hogy a kitörési kísérlet megszervezéséért és előkészítéséért Finn Ferenc internált munkavezetőt (29 éves, budakeszi születésű, volt SS-katona) és Hubert Ferenc (28 éves, szálkai születésű, volt SS-katona) internáltakat terheli a felelősség.
A Budapesti Hadbíróság ezért 1953. október 17-én Finn Ferencet 6 évi börtönre, Hubert Ferencet 5 évi börtönre ítélte.
Ne mérgelődj, kérlek, hanem olvasd el végig, amit írtam: "Hacsak nem azért él 1964. óta Németországban, mert disszidált az után/amiatt, amire vagy rájött vagy megbánta vagy ilyesmi..."
Unua nagyon okosan berakta az életrajzot, ami rávilágít erre-arra. Mielőtt ezeket az adatokat is megtudtam volna, ugyancsak volt véleményem, amit kifejtettem, és miután több információ került elém, fontolóra veszem a vélemény bizonyos részeinek megváltoztatását. Ennyi történik éppen.
Ami pedig a szélsőséges példádat illeti, ilyenkor jön be az, hogy helyettesítsed be más szereplőkkel és nézd meg, úgy miképpen hatna egyébként itt alább egyikünk már meg is tette ezt: úgy sem gusztusos a hasonlat.
Lényeg: nem bontunk fél/háromnegyed országokat és nem ítélünk el sok-sok százaléknyi népeket... (ld. "bűnös nép")
Természetesen ő sem passzol ide sehogy. Megmondom ki passzol ide pl: gondolom a Hitler által eléggé szorgosan bővítgetett német autópálya-rendszernek is volt pl egy főtervezője. Fogalmam nincs, hogy ki volt, de erősen valószínűsítem, hogy a fickó a háború után is autópályákat épített és köztiszteletben álló úriember volt. Persze ha túléte a háborút.
Én még nem hallottam, hogy valaki amiatt védekezett volna azzal, hogy "parancsra tettem", mert épített egy vízlépcsőt.
Szerintem b+ bontsunk el mindent, ami az 50es években épült és ítéljük el az összes mérnököt, aki akkor dolgozott, csak mert nem voltak harcos forradalmárok és tétlenül nézték, amint egy pár ávós kinyír néhány rabot.
Ez persze még érvényes a magyar lakosság 99%-ára, mert ők szintén nem tettek semmit ez ellen, úgyhogy ítéljük el őket is :)
Ha valaki kereshet havi 10.000 Márkát, akkor joggal kevesellheti a 10.000 Forintos fizetését. Ma is, lehet kevesellni 1Mio Forintos bért annak, aki külföldön 1Mio Eurot vagy Dollárt kereshet.
Nem akarok senkit megvédeni, csak azt jegyeztem meg, hogy ha ma természetes, ha valaki pl. külföldre megy orvosnak, kutatónak, programozónak, akkor AZÉRT ne fikázzunk senkit, ha 40 évvel ezelőtt valaki ezt tette.
Én egy ismert és elismert mérnököt látok, akinek az ország köszönhet pár jelenleg is működő műszaki létesítményt. Egy építkezés műszaki vezetője volt, amin az ávh kegyetlenkedett. Ebbe neki semmiféle beleszólása nem lehetett, sőt, jó eséllyel eléggé vigyáznia kellett, hogy miket mond. Akkoriban nem nagyon kedvelték a szakembereket, akik a realitások talaján álltak. Valószínűleg már az is külön küzdelem volt, hogy ne úgy építsék, hogy a főelvtárs születésnapjára elkészüljön, de az első árvízkor összeomoljon az egész.
<FONT >Mosonyi Emil, a magyar vízépítő mérnökök doyenje
Mosonyi Emil akadémikus 1910 november 10-én született Budapesten. Okleveleit a Műegyetemen és Mosonmagyaróváron szerezte meg 1934-ben kitűnő eredménnyel. Egyetemi doktor (1947), a műszaki tudomány doktora (1952), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1954), rendes tagja (1991), Kossuth-díjas.
Mérnöki pályafutását a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanársegédként kezdte (1934-36), az Öntözésügyi Hivatalban, majd a Vízerőügyi Hivatalban folytatta (1942-48), amelynek vezetője lett. Ezt követően az Országos Vízgazdálkodási Hivatal munkatársa, a Vízügyi Tervező Vállalat igazgatója, az OVF tanácsadója, majd a VITUKI tudományos igazgatóhelyettese volt. 1948-tól egyetemi előadó és 1953-1957 között tanszékvezető egyetemi tanár a Budapesti Műszaki Egyetemen.
Az 1950-es évektől a dunai vízlépcsőrendszer tervezésének vezetője; a magyar-csehszlovák vízlépcsőrendszer tárgyalások műszaki irányítója volt. A békésszentandrási duzzasztómű építésének fő szakértője, a tiszalöki vízlépcső felelős fő tervezője, majd az építés létesítményi főmérnöke. Kezdeményezésére és irányításával dolgozták ki Magyarország első nagytávlatú Vízgazdálkodási Kerettervét, amely nemzetközileg is úttörő munkának számított.
1956-os tevékenysége miatt 1957-ben felfüggesztik állásából, de szakértelmét nem nélkülözhetik. 1964-ben a Baden-Württemberg-i kultuszminiszter tanszékvezetőnek hívta meg Karlsruhéba. 1965-ben távollétében elítélték és csak 1990-ben térhetett haza, amikor itthon is számos kitüntetésben részesült.
1965-től a Karlsruhei Műszaki Egyetemen egyetemi tanár, a Theodor Rehbock Laboratórium igazgatója. 1984-től a Karlsruhei Egyetem professzor emeritusa.
A világ minden részében végzett szakértői munkát, elsősorban a vízerőhasznosítás területén és a világ 52 városában tartott előadásokat főként a vízi létesítmények tervezése és építése, illetve üzeme tárgykörében. Kutatásai tették lehetővé a XX. század egyik legnagyobb vízügyi alkotásának, a Duna-Rajna-Majna csatorna különleges hajózsilipjeinek korszerű és gazdaságos kialakítását.
Számos egyetemen, tanfolyamon tartott előadásokat, 4 külföldi egyetem és a BME tiszteletbeli, illetve díszdoktora. Az Argentin Tudományos Társaság 1963-ban, a Toulous-i Tudományos és Szépirodalmi Akadémia 1969-ben levelező tagjává választotta. Az új-zélandi Aucklandi Egyetem 1993-ban Mosonyi-díjat alapított a „fenntartható vízerő” témában.
Életének fő műve a háromkötetes vízerő-hasznosítási szakkönyve, a Water Power Development, amely az angol mellett magyar és német nyelven is megjelent. Kiemelkedő a mintegy 200 műből álló szakirodalmi tevékenysége. (Hazai publikációi közül legutóbb a Vízügyi Közlemények 1999. évi 2. füzetében jelent meg A mértékadó árvíz c. dolgozata.)
Több nemzetközi egyesület választotta vezetőségébe. A Magyar Hidrológiai Társaságnak 1950-54 között elnöke volt, 1990-tól a Társaság tiszteleti tagja. Az 1950-es években elnöke volt a Balatoni Intéző Bizottságnak, a Nemzetközi Öntözési és Vízrendezési Szövetség (ICID) Magyar Nemzeti Bizottságának, alelnöke az ICID-nek. Ő és professzor társai 1967-ben megalapították az International Water Resources Association-t (Nemzetközi Vízgazdálkodási Szövetség). 1995-ben alapítója és első elnöke az International Hydropower Association-nak (Nemzetközi Vízerőhasznosítási Szövetség).
Mosonyi Emil ma is aktív tudományos tevékenységet végez. Legutóbbi magyarországi nyilvános szereplésére 2000 decemberében került sor, amikor a Magyar Hidrológiai Társaság milleneumi konferenciájának volt az egyik előadója.
A lágereket a német állam építtette rabszolgákkal, nem a Rudolf Hess a kertje végében. Ő egy alkalmazott volt, a mérnöki vezető. Én ebben különösebb szégyellni valót nem látok.
