A Hruska BR84-et vétek lenne "szétbarmolni" átépítés céljából, ráadásul az egyik kerekét nem is tudod használni, mert gyárilag nincs rajta karima. Ha tudod, hogy milyen átmérő kell (plusz megfeleljen a küllőszám), szerencsés esetben darabját 2-3000 Ft-ért alkatrészként meg tudod rendelni.
Köszönöm a tanácsokat a BR 50-essel kapcsolatban, és elnézést, hogy nem személy szerint válaszolok! Igazából egy átépítés alapjaként gondoltam rá, de aztán kiderült, hogy a műszaki tartalmán túl a kerékátmérők, és a tengelytávolságok sem megfelelőek. Viszont ha valaki lemérné nekem a Hruska BR 84-es hajtott kerékpárok kerékátmérőjét, és a hajtott kerékpárok szélső tengelytávolságát, azt megköszönném.
Nálam 60 év után is müködik.....szemben egy mai A.C.M.E. mozdonnyal,ami félora üzem után motorcseréért kiált. Nyilván lehet látni a 60 évet,de ettöl még nem kell elfelejteni.napi használatra szintén nem ajánlott.
Van valakinek személyes tapasztalata a régi PIKO BR 50-esével? A hajtás megbízhatóságára lennék kiváncsi, illetve a hajtó-, csatoltkerekek átmérőjére. Köszönöm!
A '67-es még kisalakú katalógus volt, abban nincsen benne a BR91-es, de a BR84-es és az Altenberg kocsi már szerepelnek (399/... cikkszámmal).
A '68-as katalógus már A4-es fekvő formátumú, ebben szerepel mindkét Hruska mozdony, hasonlóan a '70-es katalógusban is.
A '74-es ('75-ös?) katalógus A4-es álló formátumú lett, ebben a BR91-es még benne van (a korábbiakban is látható három verzióban), de a BR84-es már nincsen. Ebben a katalógusban újdonság a BR52 és a BR66.
A '79-es ('78-as?) katalógusban már nem szerepel egyik Hruska mozdony sem.
Az én katalógusomnak az elején a tányérsapkás kisgyerek helyett 2db BR55-ös mozdony van lila háttéralapon (egy H0 és egy N méret"nagyságú"), ezért aztán nem teljesen ugyanaz a '68-as meg a '70-es katalógus; de ez itt most valóban nem lényeges. ;-)
Ha neked is ugyanilyen dobozban vannak a BR91-es gépeid, akkor láthattad bizonyára, hogy azoknak a fedelére is rá vagyon nyomatva: Permot.
Egyébként az általam betett képet ha felnagyítva megnézed, a doboz oldalán a cikkszám és a DDR-felirat alatt olvashatod: 340.- Forint
Valóban, formailag ez így volt. Egészen a hetvenes évektől 1991-ig, sok alkalommal jártam Berlinben, a
WSSB gyárba - tervezőirodába, dolgozni államközi szerződés keretében. A keletnémet vasutak számára terveztünk biztosító (vonali, állomási és technologiai - gurító) berendezéseket és 1991-ben zártuk le az
ezt szabályozó államközi szerződést. Ezt követően, az addig NDK gyárüzemet a Braunschwigi Siemens
cég vette tulajdonba - kezelésbe és volt alkalmam látni azt, ahogy az ottanikollégáink megéltél, illetve fokozatosan szoktak hozzá ahhoz, hogy immár szabadon járhatnak - kelhetnek át a korábban elzárt és
a léehető leg-szigorubban ellenőrzött közúti és S-Bahn valamint nagyvasúti átjárókon Nyugat-Berlinbe
és Nyugat-Németországba.
Azért a valósághoz hozzátartozik az is, hogy az egykori NDK állampolgárai számára ez az átállás nem
volt egyszerű, könnyen megemészthető folyamat, még abban az esetben se, ha mondjuk munkájuk,
napi megélhetésük az új körülmények között is biztosított volt. Mindezzel együtt sem ment minden könnyedén és természetes módon. A gyárüzem és dolgozói, ahol dolgoztunk szerencsés volt, mert a
puszta léte azzal, hogy egy jól reuzáló nyufatnémet cég birtokába került, lényegében biztosítva volt,
de az ország egészére ez korántsem ment így - zökkenőmentesen. Szóval ez több évíg is elhúzódó folyamat volt és bizony akadtak ott vesztesek is nem kis számban. A Piko - nak (és dolgozóinak is hasonló módon volt szerencséje ebben az átállásban, mert Wilfert úr és felesége szeméylében egy
olyan házaspár került ott helyzetbe, akik már jól ismerték az ottani viszonyokat, tennivalókat, ezáltal
komolyabb hullámvölgy nélkül zajlott le a tukajdonos,- és helyzet - pozicióváltás, peddig a gyár már
eleve komoly belfüldi konkurrenciával kellet már eleve megküzdjön. A látottak szerint sikerrel.
Biztos volt / van szerencség ahhoz az elegáns kiadású, nálunk is német nyelven kapható (- volt) "das
PikoBuch" címzésű fekete borítós szakkönyvhöz, amely már a gyár magánosított korában Wilfert Úr gondozásában jelent meg és amelyik gyakorlatilag, a kezdettől (valamikor az 1950 - es évek leg-eleje)
szinte a rendszer,- és tulajdonosváltás idejéig tartalmazza a megjelentetett modelleket és azon a fúbb eseményeket, amelyeket a Sinnebergi gyár és jórészt maga, a jelenlegi tulajdonos is megélt, egészen a
tárgyi könyv kiadásáig. Ebben rengeteg modellképpel és történelmi értékű fényképpen van illusztrálva
az a pálya, és azok a körülmények, amelyet maga a Piko és emberi - társadalmi környezete az 1950-90
közötti kb. 40 évben megfutott. Ebben a könyvben - az irodalmi és lképi tartalom mellett - meglehetős
sok informatív adat is található az egyes modellek megjelenéséről. Sajnálatos módon, a könyv valóban
csak és csakis a Sonneberg-i gyártómű által kibocsátott termélelet tartalmazza, azaz a Gützold, Hruska, Sachsenmodell, stb. továbbiakat nem és ezt - legalábbis én - elég nagy bajnak, kárnak tartom, mert az
akkori NDK H0 vasútmodellgyártásról valójában így lehetne teljes.képet kapni. Ám, ha egyszer a könyv
valóban "Piko Buch" ez elegendő magyarázat a miért-re.
Hát neke, - többek között . ugyanez a katalógus van és 1968 / 69 van jegyezve rá, de ez nem lényeges,
Fekvő formátumu és a fehér alapu címlapon egy tányérsapkás fiu bujik elő a méretes kék PIKO felirat "O"
betüje mögül. És ez az utolsó olyan Piko katalogus nálam, amiben egyáltalában szerepelt ez a két Hruska gőzmozson modell képe - leírása - ismertetése. És nekem még abból a korból (a 60-as évekből) van egy-
egy fekete (DR) és zöld (belga) modellem és minő csoda - ugyanilyen a dobozban lett szállítva - eladva nálunk akkoriban, mert sajnos már ilyen koros vagyok. A BR 84 - es (abból is kettő páldány van) pedig jó
nagy bordóvörös kartondobozban érkezett az egykori NDKL - ból és nem olyan "hatlövetű - bombabiztos polystirol dobozban, és fehér sttyrol berakóban, mint a kismozdony. A jókívánság - oldallal kapcsolatban
csak annyit, hogy ilyen nekem nincsen és én - eltérően - csak "Hruska bácsi"-nak szólítottam, mert még nálam is jóval éltesebb volt. De végül is köszönöm, hogy megmutattad, és még arra is emlékszem abból
a régi időból (60 / 70 - es évek végefelé), hogy ez a két modell 280 - 280 Ft - ba került, míg a többi, mind
ennél teljes 40 Ft - al olcsóbb volt, talán csak a nagyon ritkán kapható BR 42 -es (aminek az a rettenetes
égett bakelit - illata volt használat közben) került még ennyibe, akkoriban. De hát, azok még a régi szép
daliás idők voltak. Meg ráadásul még csak huszon egy - két éves voltam.
Van pár régi katalógusom pdf formátumban, de az évjáratok foghíjasak, sajnos.
Az 1967-esben még nem volt benne a BR91-es, a 1968-asban jelent meg először, a DR, SNCB és SNCF verziók. Az 1975-ösig ezek a verziók voltak, utána sajnos két év nekem hiányzik, az 1978-asban pedig már nem voltak benne. Feltételezhető, hogy a CSD verzió csak az újrakiadásban jelent meg.
1968:
1970:
1975:
A BR84-es az 1962-es katalógusban még nem jelent meg, az 1963-as nekem hiányzik és az 1964-es találtam meg először.
A replikákat ne keverjük ide, azokat nem a Hruska, nem a Permot, mégcsak nem is a Piko gyártotta.
A 91 338 modellt adták ki replikaként a régi modell alkatrészeivel, de mivel nem volt hozzá motorjuk, ezért a Piko kockamotorját építették bele erőforrásként. Nem tudom ebből mennyi készülhetett, de ez is elég ritkaság szerintem. Szintén replikaként gyártották akkoriban az altenbergi kocsikat is, Piko spiáteröntvény kerekekkel, rugós ütközők nélkül, az eredetitől kissé eltérő, világosabb színben, de az eredetivel megegyező feliratokkal. Emellett a Piko korábbi modelljei közül is készültek "átdolgozott", replika kiadások, nem Piko kézből kiadva.
Aztán később a Permot újra feléledt egy rövid időre, ekkor gyártották újra a régi modelleket, de az eredeti motorokkal, alkatrészekkel. Ugyanolyanok voltak mint a régi, semmit nem változtattak a modellen, talán a feliratok lettek egy minimálista élesebbek. Ezeket sorszámozott verzióban, elég drága áron jelenleg is meg lehet találni néha az eBay-en (pl. 84 002).
