Nemzeti jelképeknek nevezhetjük azokat a szimbólumokat, melyek csak egy bizonyos állami közösségre jellemzőek. „Nemzet” alatt ebben az esetben tehát az államnemzetet értjük, nem vitatva el az említett konglomerátum részeinek autonómiához, önálló jelképek használatához való jogát. Az 1868:44. tc. szavaival: „Magyarország összes honpolgárai …politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja”.
Kedves Patriote! A történelemtudomány "historia" nyomozást jelent. A nyomozás lényege a jelenleg összegyűjthető bizonyítékok értékelése alapján múltbéli események objektív rekonstruálása. Ezekből aztán ki-ki levonhatja a neki tetsző következtetéseket, de ez már a vélemény kategóriájába tartozik. A legnagyobb baj akkor van, ha az ideológia, politikai célkitűzések alapján a múltbéli tényeket elferdítik, ehhez még a bizonyítékok hamisítását sem tartják bűnnek - "ne tégy hamis tanubizonyságot"! Ezt a hódító, meghódított, ősi jogon stb. megjegyzést én nem tudom értelmezni. Nemzetközi jogilag törvényes vagy sem? Sajnos a múltban egyszer az egyik, másszor a másik nép volt hódító vagy meghódított sok-sok vérontás árán. A magam részéről reménykedem, hogy eljön majd az aranykor, amikor az egyik nép a másikra fegyvert nem emel, és a fegyverekből ekét kovácsolnak (Ézsaiás). A magyar az én olvasatomban az egyik legvitézebb nép, amelyet ezért már az ókorban is nagyra becsültek. Többször volt hódító, mint meghódított és ma is az egyik legrégebbi folyamatosan fennálló állammal rendelkezik, melynek történelmi alkotmánya példamutató más nemzetek számára. Sajnos éppen hasonló vitéz rokonnépeink, a türk-tatárok, oszmán-törökök kétszer is súlyos, máig ható veszteséget okoztak, de mindkétszer talpra álltunk. Legyél már erre büszke. A politikának pedig mindíg a status quo-ból kell kiindulnia és a jövőre nézve méltányos megoldást keresnie. De ez nem történelemtudomány. Sine ira et studio. Harag és elfogultság nélkül. A tény szent, a vélemény szabad!
amit az eddigiekben felvázoltál, az részemről nagyon is elfogadható!
Mert gondoljunk bele: mi lenne a következménye annak, ha kiderülne, hogy a ma magyarnak nevezett nép és testvérnépek mekkora területet birtokoltak korábban. Bebizonyosodna, hogy a rátelepült hódítók nem őslakosok, hanem leigázók.
Ezt átvetítve a XXI sz. ra, már nem lenne olyan könnyű a palesztinok területére ősi jogon, jogot formálni. Palesztina ősi jogon a "palesztin nép" földje.
Nézz utána, hogy kik is a kazárok és örmények, az igaz zsidók maximum 10% körüli lehet.
Én talán nem is annyira a régészeket és történészeket tartom felelősnek az eddigiekért, hanem a politikát, mely megkötötte kezüket. Gondolkozzál el a leírtakon!
Azután 1983-ban egy tatár kutató új sírfeliratokat fedezett fel a korábban zárt területnek minősülő, a Káma partján fekvő Csisztopol temetőjében. A felfedezés nagy port vert fel, a következő években tatár és magyar kutatók is megfordultak a temetőben, mert az egyik kövön egy váratlan felfedezést tettek. Tatár kollegáink a sírkő fényképét elküldték Magyarországra, ahol 1986-ban előbb magyarul, majd angolul is közzétettük a feliratot. Az arabírásos sírfeliraton ugyanis minden kétséget kizáróan olvasható volt az elhunyt apjának neve: Madzsar. Mikor a következő évben magam is Csisztopolba utaztam, a követ alig találtuk meg, a gaz benőtte, és ketté volt törve. De a kérdéses hely olvasata egyértelmű volt. A felirat egy 1311-ben elhunyt személynek állított emléket, az elhunytnak a nagyapja talán találkozhatott Juliánusszal. A csisztopoli temető a Káma partján van, de tudjuk, hogy a helyiek nyelvében a Kámát is Etilnek nevezik. S a temetőtől nem messze van az a bizonyos Bolsie Tigani nevű falu. Vagyis írott forrás, felirat és régészeti emlék együttesen bizonyítja, hogy a keleti magyarok egy csoportja élt a Volga-Káma vidékén.
Róna Tas András: MAGYAROK A VOLGA-KÁMA VIDÉKÉN? 1235 telén Juliánusz barát eljutott a volgai bulgárok fővárosába. Itt találkozott egy magyar asszonnyal, akitől megtudta, hogy kétnapi járóföldre megtalálja azokat a magyarokat, akiket keresett. Rikkardusz fráter szűkszavú feljegyzése így folytatódik: "Megtalálta pedig őket a nagy Etil folyó mellett". Kik voltak ezek a magyarok? Léteztek-e egyáltalában? Milyen alapon nevezhetjük őket magyaroknak? Milyen nyelven beszéltek? Rikkardusz jelentésének hitelességét többen kétségbe vonták. A Volga és a Káma összefolyásánál van egy falu, amelynek a neve Bolsie Tigani. Ennek a határában, az 1960-as években tatár régészek olyan sírokat tártak fel, amelyek a 9. század végére, vagyis nagyjából a honfoglalás idejére voltak keltezhetők. Az ezekben a sírokban található temetkezési szokások olyan kétségtelen párhuzamokat mutatnak a Kárpát-medence magyar honfoglalás kori sírjaival, amilyen például a részleges lovas temetkezés. Ezért a szakemberek nagy része nem kételkedett benne, hogy ezekben is magyarok nyugszanak. Csak hát a sírokban nyugvók nem beszélnek. A kételkedők száma csökkent, de még mindig maradtak. Azután 1983-ban egy tatár kutató új sírfeliratokat fedezett fel a korábban zárt területnek minősülő, a Káma partján fekvő Csisztopol temetőjében. A felfedezés nagy port vert fel, a következő években tatár és magyar kutatók is megfordultak a temetőben, mert az egyik kövön egy váratlan felfedezést tettek. Tatár kollegáink a sírkő fényképét elküldték Magyarországra, ahol 1986-ban előbb magyarul, majd angolul is közzétettük a feliratot. Az arabírásos sírfeliraton ugyanis minden kétséget kizáróan olvasható volt az elhunyt apjának neve: Madzsar. Mikor a következő évben magam is Csisztopolba utaztam, a követ alig találtuk meg, a gaz benőtte, és ketté volt törve. De a kérdéses hely olvasata egyértelmű volt. A felirat egy 1311-ben elhunyt személynek állított emléket, az elhunytnak a nagyapja talán találkozhatott Juliánusszal. A csisztopoli temető a Káma partján van, de tudjuk, hogy a helyiek nyelvében a Kámát is Etilnek nevezik. S a temetőtől nem messze van az a bizonyos Bolsie Tigani nevű falu. Vagyis írott forrás, felirat és régészeti emlék együttesen bizonyítja, hogy a keleti magyarok egy csoportja élt a Volga-Káma vidékén.
Kedves Najahuja! Köszönöm a korrekciót. A magarok eredetéről ezt találtam: The origin of the Magar of the Bara Magaranth is that in the land known as Seem there lived a tribe of people. There were two brothers named See Magar and chintoo Magar who began to have differences thus while one stayed back the other headed south and after a series of migrations reached the place called Kangwachen. This is in southern Sikkim and made up of a called on whose northern end lived the Bhotia people while at the bottom or southern end settled these Magar immigrants. As the years passed the Magars became very powerful and made the northern Bhotia their vassals. At this time the Magar king named Sintoo Sati Sheng (shang) ruled in a very despotic manner and the northern bhotia conspired and assassinated him. Later on the queen of this king took revenge and poisoned 1000 Bhotia people at a place called Tong Song Fong meaning where a thousand were murdered. But later son the Bhotia won and so the Magar had to again migrate further south and from there they moved in all directions among which one froup migrated to Simraogadh. They are believed to have moved towards the Bara Magarnth area of Palpa, Gulmi, Dhor, Gherung, etc. one group moved towards the Okhaldhunga region and another group seems to have returned to the east. No dates are given.
The Kham Magar further west of the Bara Magaranth Magars has a different origin legend. There were four brothers, so says the legend, and one day they went hunting but got lost. They camped at a place and desributed the chores to do. From there four brothers the carious jats or tribes emanated. The first tribe was the Bahun Magar (the eldest brother’s tribe), then come the Thakuri Magar (the second eldest brother), then the Khas Magar (the third brother) and lastly the Kami Kami Magar (the youngest brother). Thus the Khas Magar became the Kham Magar of today, it is said.
A második történetben figyelemreméltó a vadászat és az, hogy a négy testvér eltévedt. Láthatóan messziről jöttek ezek a környezetükhöz antropológiailag nem hasonlító, gazdag saját kultúrával rendelkező, vitéz emberek, véleményem szerint a soknemzetiségű szkíta-hun birodalom egyik alkotóeleme lehettek.
A weblapot tanulmányozva úgy látom, hogy ők tartanak minket fehér magaroknak.
Mindenesetre figyelemre méltó a magar hölgy hajtűjének hatágú csillag és félhold ábrája, amely sok magyarországi település címerében, pl.: Szombathely, nemesi címeradományon, pl.: Felső-Eőr, Bertha címer, Pannonhalmi Bencés Apátság címerében is megtalálható.
Az általad belinkelt fotón nem tudom ki látható, de első ránézésre a fehérbőrű emberek nem magarok. Ez a kép file-nevéből is látható. Inkább javasolom az alábbi linket:
Itt, a magaroknál láthatóan mongolid típusról van szó. A Közép- és Belső-Ázsia-i fehér magyarok - mint említettem - europidok, és világos (szőke vagy vörös) hajúak.
Kedves Najahuja! Anélkül, hogy utánanéztem volna a dolognak ez jut az eszembe (bocs az esetleges tévedésért, elírásért): A közelmúltban beszélgettem egy nepáli férfivel. Kérdeztem a magarokról, akikről mindössze annyit tudtam, hogy vannak kopjafás sírjaik. Két új információt tudtam meg tőle: 1. A magarok vágott szeműek (ezt megerősítik a fotók), tehát mongolidok és nem europidok. 2. A magarokból toborozzák az angol hadsereg gurka különítményeit, mivel nagyon vitézek. 3. Nem hasonlítanak a környezetükhöz sem szokásokban, sem kinézésben, vagyis valóban fehér bőrűek, esznek disznóhúst szemben az indiai brahmin vagy buthista hitűekkel. Én ennyit tudok róluk. Ezek után érdekes lenne az eredetmondájukat megismerni, kapcsolódik-e a hunokhoz-magyarokhoz.
A közép-ázsiai magyarok is megkülönböztetnek fehér és fekete magyarokat, de azok europidok. 1. Fehér magyarok a Mongol-Altajban, Bajan-Ölgij 2. Fekete magyarok Nyugat-Szibériában Kara-Tal
Honnan származik a szlovák kettőskeresztes címer? 2010. január 31. - (Szabó Gábor - tortenelemportal.hu)
(Print megjelenés: Nagy Magyarország 1. évfolyam 3. szám)
Amikor a szlovák értelmiség egy szűk körében a XIX. század első évtizedeiben kialakult a nemzeti identitás, nemzeti szimbólumok kialakítása is szükségessé vált. A szlovák címert Ľudovít Štúr, a formálódó szlovákság vezéralakja elvbarátaival együtt alkotta meg 1848-ban, a magyar államcímer kettőskeresztes, hármashalmos címerének heraldikailag szabályos átalakításával. [Püspöki Nagy Péter: A magyar címer pályatársai: A cseh(szlovák) és a lengyel államcímer. In: Magyarország címerei. Szerk.: Ivánfi Ede. Maecenas, Bp., 1989. 158. p.] Mindössze a hármashalom színét változtatták meg zöldről kékre, a szláv színeknek megfelelően. Ez a jelkép először a tervezett autonóm szlovák kerület címereként jelent meg 1861-ben, majd a (Szlovák Anyácska, a szlovákok kulturális, tudományos és szépművészeti társasága) alapszabályának címlapján 1863-ban. A magyar címer olyan formában, ahogyan ma is használják Magyarországon I. Ulászló magyar király (1440-1444) pénzein tűnt fel először, ebben szerepel zöld hármashalmon ezüst kereszt ábrázolása. [Királyok könyve. Officina Nova, Bp., 1993. 77. p.] „Az államcímerben az ország területét láttató szemlélet később a hármashalom újszerű értelmezésében is megnyilvánult: egy portugál szerző, Anton Macedo 1687-ben a hármashalmot Magyarország három legnagyobb hegyének a jelképeként értelmezi (nem mondja meg, melyek azok), majd a XVIII. században meginduló magyar heraldikai irodalom már a Tátrát, a Fátrát és a Mátrát érti a hármas hegyen.” [Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Gondolat, Bp., 1983. 78-80. p.] Ez a geográfiai szemlélet a szlovákokat arra a téves következtetésre juttatta, hogy a magyar címer egyik fele Szlovákiát jelképezi. Mivel a Mátra tövében fekszik néhány szlovák falu, a Tátra és a Fátra amúgy is szlovák nyelvterületen fekszik, így a három hegység behatárolta országrész Szlovákia területe. A hármashalom a Golgota, a megváltás szimbóluma is. Theophilosz császár (829-842) használta először, a XIII. századig előfordul, de először egyenlőtlen szárú háromszögek, később lépcsőfokok formájában. Magyarországon III. Béla idejében bukkan fel először a kettőskereszttel együtt. III. Béla Bizáncban nevelkedett, anyja a kijevi Msztyiszlav fejedelem leánya volt, valószínűleg haláláig megmaradt az ortodoxiában. Magyarországot tehát a bizánci hatás jóval később érte el, mint a kaukázusi országokat. [Niederhauser Emil: A mai szlovák állami címer bizánci gyökerei. In: Klió. 3. sz. 2000.] A kettőskeresztet a szlovákok két testvér és hittérítő, Cirill (827-869) és Metód (813/815-885) kereszténységet hozó missziójának legendájával kapcsolták össze. Ez a magyarázat nem számol azzal, hogy a kettőskereszt bizánci szimbólum, és nem volt vallási jellege, a bizánci császárok korlátlan hatalmát jelentette [Balassa Zoltán: A szlovákok igaz története. In: Hitel. 20. évf. 3. sz. 2007. 98. p.]. Így a két hittérítő aligha merészelt volna „a császárok győzelmének zálogával” téríteni, hiszen küldetésük nem „evilági” célokat szolgált. [Székely György: A kettős kereszt útja Bizáncból a latin Európába. In: Magyarország címerei. Szerk.: Ivánfi Ede. Maecenas, Bp., 1989.] A magyar címerben a kettőskereszt megjelenése bizánci hatással is magyarázható, de akár azzal is, hogy Erdélyben, amely a Magyar Királyság része volt, a jelkép kialakulásának idejében a Gyulák kormányoztak. A „gy” hangot a magyar rovásírásban, kettőskereszttel jelölték (‡), s így a címerben megjelenő szimbólum Erdély területét jelképezhette. [Balassa: i. m. 99. p.] Amikor 1918 után megalakult az új állam, Csehszlovákia több országrészt - Csehországot, Morvaországot, Sziléziát, Szlovákiát és Kárpátalját - fogott össze egy államkeretbe. A Nemzetgyűlés Alkotmányjogi Bizottsága akkori jelentésében felhozta: „Szlovákia, amely sohasem rendelkezett önálló államisággal, szintén sohasem bírt önálló jelvénnyel és az, amit általában a bevett címertani tanítás szerint Szlovákia címerének tartanak, voltaképpen a régi Magyarhon (Uhry) jelképe, amelyet az egykori magyarhoni címerből vettek ki és csak a legutóbbi időben változtatták meg úgy, hogy az eredetileg zöld színű három halom kék színt kapott. Viszont ha most törvény által az így módosított jelképet Szlovákia címerévé nyilvánítjuk, nincs akadálya, hogy általában ilyen jelképnek ismerjék el”. [Balassa: i. m. 99. p.] Így ez a címer belekerült Csehszlovákia középcímerébe. Amikor megalakult az első szlovák állam (1939-1945), államcímere a fentebb leírt jelkép lett, azzal a módosítással, hogy gótikus címerpajzsot használtak. A második világháború után még 1960-ig érvényben volt, de azután más, „szocialista” címert alkalmaztak 1990-ig. A Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság (1990-92) címerébe újra a korábbi címer került be, amely az 1993. január 1-jén megalakult önálló Szlovák Köztársaság jelképévé is vált.
MISAR TATÁROK A kazanyi tatárság kialakulásával párhuzamosan - ami Volgai Bulgária keleti, alapvetően bolgár lakosságára alapozódva alakult ki -, végbement a misar tatár nemzet kialakulása is. ....egyéb vélemények is, például azok, amelyeket M. Z. Zakijev fejtett ki nemrégiben. Zakijev azzal próbálkozik, hogy a misar-tatár lakosság bolgár-burtasz alapját tagadja, és a misarok etnogenezisét a ... A IX-X. SZÁZADI MAJAR-MADZSAROKKAL ... kapcsolja össze. ... „anonim Iszkender” neve alatt megjelent általános történeti műben az Uvek (Szaratovnál, a Volga mellett) és Bulgar közötti földjeiket madzsar földeknek nevezték. Másik alkalommal a madzsarok földjének nevezték az Uvek és az orosz földek közötti területet. 1392-ben Vaszilij Dimitrjevics nagyherceg Toktamistól felhatalmazást kapott az összes mescser és mescser föld feletti uralomra."
Mándoky Kongur István ... A mongol kor viharai azután e magyar töredékeket szétszórták, de nyomuk mégsem veszett örökre. Egy részüket mocsar, mozsar, mozsarjan, mozserjan néven többször említik a források, eleinte az Arany Sereg, majd a Kazáni és Kaszimovi Kánság fennhatósága alá tartozó népek között, de a Volga-vidéki mescserek, mescserjakok, illetõleg a misar vagy miser tatárok népneve is egy törökké lett magyar töredéket jelöl; másik részük pedig a baskírok török népébe olvadt bele. Ez utóbbiak emlékét a baskírok eredethagyományai a mai napig szívósan õrzik, egyes törzseik és nemzetségeik ugyanis a valamikor régen nyugatra költözött "majarok", "madjarok" vagy "madijarok" népének baskír földön maradt törzseitõl származtatják magukat. ... a magukat magyar ("majar") származásúaknak tartó baskír törzseknek még a nevei is magyar eredetûek. A múlt század kilencvenes éveiben vette észre ugyanis jeles történetírónk, Pauler Gyula, hogy a Bíborbanszületett Konstantin görög császár által 950 körül följegyzett hét honfoglaló magyar törzs nevei közül a Gyarmat megegyezik a baskír Jurmatï, a Jenõ meg a baskír Jenej törzs nevével. Németh Gyula 1930-ban megjelent, A honfoglaló magyarság kialakulása címû, õstörténeti kutatásainkban máig alapvetõ könyvében bõvebben is foglalkozott a baskír-magyar törzsnévegyezésekkel és bebizonyította, hogy Pauler egyeztetése helytál: a baskír Jurmatï, és Jenej törzsnevek filológiailag pontosan megfelelnek a magyar Gyarmat és Jenõ törzsneveknek, így tehát ez az egyezés beilleszthetõ a magyar õstörténet forrásanyagába ... az õsmagyar Megyer törzs emlékét õrzi a miser tatárok neve, akiknek egy csoportja a baskírokhoz csatlakozott, és éppen a magyar eredetû nevet viselõ Jurmatï törzshöz, ezért annak egyik nemzetségét ma Miser-Jurmatïnak hívják.
Dr. Tóth Tibor "Tóth Tibor 1964 decemberében érkezett Alma-Atába. A Kazakisztán fővárosa környékén élő kazak népesség körében akart antropológiai felméréseket végezni. Rövid idővel érkezése után előadást tartott a Kazak Tudományos Akadémián a magyar etnogenezisről. A Moszkvában végzett magyar kutató elsősorban baskíriai expedíciójáról számolt be. Elmondta, hogy közvetlen antropológiai kapcsolatokat talált a baskírok és a Kárpát-medence magyarjai között."
Mitanni területére az i. e. 3. évezred végén vándoroltak be a hurrik több hullámban. Nyelvük ismeretlen, feltehetően a KAUKÁZUSI nyelvek közé tartozott. A hurri népességet valamikor a története során komoly indoárja hatás érte, ugyanis panteonjuk és uralkodóik nevei ilyen eredetűek. Ezt korábban azzal magyarázták, hogy egy indoárja katonai arisztokrácia települt a hurrikra, ez az elméletet azonban mára jobbára túlhaladottá vált. Önmagában a védikus istennevek (Indra, Varuna, Násatja, Asvinok) még nem jelentenek közvetlen kontaktust sem, nemhogy népességcserét, vagy az uralkodóréteg etnikai-nyelvi kicserélődését, hiszen a hurrik betelepülése és a Védák keletkezése között legalább egy évezred telt el, és a Véda-árják panteonjának eredetéről semmit sem tudunk.
A hurrik jelentősége, hogy ők honosították meg Mezopotámiában a HÁZIASÍTOTT LOVAT és alattuk jelent meg tömeges használatban a HARCI KOCSI Ennek olyan nagy jelentősége volt, hogy a harci kocsizó nemesség, a marjannu réteg alkotta a társadalom gerincét, amelyik örökölhető szolgálati birtok fejében katonai szolgálattal tartozott a királynak. Hurri eredetű az a Hatti területén talált szöveg, amit Kikkuli írt a lótenyésztésről és -kiképzésről.
"A honfoglalók népessége ... Pamíri típus. Térben és időben Közép-Ázsia vaskoráig vezethető vissza ez a teljes egészében europid típus, amelyre rövid agykoponya, magas, keskeny arc, meredek homlok, nagy, kerek szemüreg jellemző. Nem közismert, hogy Közép-Ázsiában az időszámítás kezdetéig europid típusú lakosság élt. Iráni eredetű lovas nomád népek voltak. Több hullámban érkeztek, a korábbiak a SZAKÁK, a későbbiek az uszunok voltak. Ők tulajdonképpen az ÁZSIAI SZKÍTÁK. Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Utódaik a TADZSIKOK és Irán egyes vidékeinek a lakossága. Ez a PAMÍRI TÍPUS kis számban megtalálható a hazai X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezető rétegben.
Már Bulgária kialakulásának korai időszakában meghatározott volt az állam területe. A IX-X századokban Volgai Bulgária még csak kis területet foglalt el a Káma és a Volga folyók találkozásánál. Azonban a XI-XII századokban az ország alapterülete jelentősen megnövekedett. Ez a növekedés meglehetősen sűrű lakosságot hozott létre ugyancsak az alapvető területen. Erről tanúskodnak a mongolkor előtti bolgár települések, amelyeket feltártak ezeken a területeken. Volgai Bulgária területén a régészek napjainkig a mongolkor előtti Bulgária több mint 1500 emléket vizsgálták (városok és falvak maradványait). Ezeknek az emlékeknek a legtöbbje, (mintegy 700) a Volgántúl és a Kámántúl vidékein összpontosul, ott, ahol a mongolkor előtti időkben az ország politikai és gazdasági központja volt. Ezeknek az emlékeknek az elterjedése alapján, Volgai Bulgária XI-XII századi határai keleten a Zaj folyóig, délen a Szamara folyóigés a Szamarai Lukáig terjedtek. Bulgária politikai és gazdasági befolyása ennél szélesebb területre terjedt ki délen és délkeleten is: Keleten az Urál hegységig, délkeleten a Jaik folyóig, (Urál) délen – az Itil, vagyis a Volga alsó folyásáig. Ismert tény, hogy a mongol hódítás előtt bolgár határőrség állt a Jaik folyónál, Szakszin városánál, az Itil deltájánál pedig nagy bolgár kolónia volt saját kánnal, (herceggel) mecsetekkel, karavánszerájokkal, stb.
Képzeld el a római birodalmat - ha a plebs uralkodik. Ez nem más, mint egy emberfajta. Nem vagyoni helyzet alapján, hanem fajtájánál fogva húzödik vizszintesen az emberi faj tömegében, mint egy réteg. Nevezheted - meg engem is - akárhogy. Van, örök idők óta, most is. Felismerhető könnyen. Az, hogy egyedei hová kerülnek ilyen, meg olyan hatásokra, nem számít, míg egí kritikus tömeget át nem lépnek. Nálunk átlépték régen. Ma is ott vannak, ahol a káros hatást ki tudják fejteni. szvsz.ennyi a történet.
Azután 1983-ban egy tatár kutató új sírfeliratokat fedezett fel a korábban zárt területnek minősülő, a Káma partján fekvő Csisztopol temetőjében. A felfedezés nagy port vert fel, a következő években tatár és magyar kutatók is megfordultak a temetőben, mert az egyik kövön egy váratlan felfedezést tettek. Tatár kollegáink a sírkő fényképét elküldték Magyarországra, ahol 1986-ban előbb magyarul, majd angolul is közzétettük a feliratot. Az arabírásos sírfeliraton ugyanis minden kétséget kizáróan olvasható volt az elhunyt apjának neve: Madzsar.
Róna Tas András:
Láthatóan itt nepáli magarok magyarországi magyarokkal vannak együtt. Valahogy a te képedről lemaradt az aláírás?!
Itt, a magaroknál láthatóan mongolid típusról van szó. A Közép- és Belső-Ázsia-i fehér magyarok - mint említettem - europidok, és világos (szőke vagy vörös) hajúak.
MISAR TATÁROK
Mitanni területére az i. e. 3. évezred végén vándoroltak be a hurrik több hullámban. Nyelvük ismeretlen, feltehetően a KAUKÁZUSI nyelvek közé tartozott. A hurri népességet valamikor a története során komoly indoárja hatás érte, ugyanis panteonjuk és uralkodóik nevei ilyen eredetűek. Ezt korábban azzal magyarázták, hogy egy indoárja katonai arisztokrácia települt a hurrikra, ez az elméletet azonban mára jobbára túlhaladottá vált. Önmagában a védikus istennevek (Indra, Varuna, Násatja, Asvinok) még nem jelentenek közvetlen kontaktust sem, nemhogy népességcserét, vagy az uralkodóréteg etnikai-nyelvi kicserélődését, hiszen a hurrik betelepülése és a Védák keletkezése között legalább egy évezred telt el, és a Véda-árják panteonjának eredetéről semmit sem tudunk.
"A honfoglalók népessége
Már Bulgária kialakulásának korai időszakában meghatározott volt az állam területe. A IX-X századokban Volgai Bulgária még csak kis területet foglalt el a Káma és a Volga folyók találkozásánál. Azonban a XI-XII századokban az ország alapterülete jelentősen megnövekedett. Ez a növekedés meglehetősen sűrű lakosságot hozott létre ugyancsak az alapvető területen. Erről tanúskodnak a mongolkor előtti bolgár települések, amelyeket feltártak ezeken a területeken. Volgai Bulgária területén a régészek napjainkig a mongolkor előtti Bulgária több mint 1500 emléket vizsgálták (városok és falvak maradványait).
Pécs város címere a XIX. századból
Báró Nyáry Albert
II. Ardasír perzsa királynak, a parthus nagykirály alattvalójának ezüstdrachmája a Kr. e. I. század végéről