Nincs esetleg egy nőgyógyász, akit tudnál ajánlani egy friss kismamának Székesfehérváron? Illetve a kismama Velencén lakik, de Szfehérváron keres (gondolom, egyébként is csak ott van olyan, aki terhesgondozást is vállal).
Én a Decathlonban vettem. Először a szörf (vagy búvár?)részlegnél néztem, azok vastagabb anyagból vannak (olyan, mint amilyet az Emese hord) 4500-ért, de az eladó mutatott egy másikat az úszás részlegnél 3600-ért, végül azt vettem meg. Más anyag, nem neoprén, de Peti nem panaszkodott, hogy fázna. Nem tudom, mi a hivatalos neve, én csak elmondtam, mire kell.
Mi eddig négyszer voltunk, abból kétszer Peti a nyakamba kapaszkodott végig és tehetetlenül lógott rajtam, annyira parázott, "remek" volt :-) De ő nem járt korábban medencében és bepánikolt kissé. Aztán elkezdett oldódni, az utsó alkalmat szinte élvezte.
Csoportosra nem járunk, otthoni tréninget nyomatunk és havonta van konzultáció a terapeutával.
Hogy használ-e?? Sztem igen, nálunk egyértelmű a javulás bizonyos területeken. Egy példa: nagyon ragaszkodik csomó mindenhez, nem tud váltani. Pl. csak és kizárólag egy útvonalon hajlandó sétálni, őrjöng, ha másfele akarok menni. Ez a tornánál is kijött, az első kontrollon iszonyú hisztit vágott le, mert kiderült, rosszul csináltuk otthon az egyik feladatot, nem hasalni kéne a gördeszkán, hanem háton kéne lenni. Októberben kezdtük, novemberben volt ez a hiszti, aztán decemberben már tök jól fogadta, hogy másik feladatsort kapott és néha-néha a régit kell csinálni, az uszodában is volt feladatsor-váltás, azt is tolerálta. És a férjemmel együtt azt állapítottuk meg, hogy sokkal rugalmasabb lett csomó mindenben, pl. el lehet vele menni sétálni balhé nélkül.
Aztán ki tudja, lehet, hogy csak kezd kifele jönni a hisztikorszakból :-)
Jégmadár, Danit lehet, hogy nem, de engem érdekel, és köszi! :))
Mikolt, bár nem engem kérdeztél: BHRG nem biztos, hogy használ. Olyan sokmindent csináltunk, hogy ki tudja, mi használt. Mindenesetre a BHRG-s Zsuzsi néni biztatott elöször, és adott egy lökést, ami pozitiv irányba fordította a dolgokat: kerestünk és találtunk jó logoovit. Szakemberek szerint az Ayres terápia, amit a BHRG-sek annak neveznek, nem is az, csak ellestek az igaziból néhány elemet, és az igazi Ayres terápia az igazi. A logooviban aztán az is volt. A könyv címét most megnézem: Tony Attwood: Különös gyerekek.
sose band, ennek igy kellett lennie, legalabb foglalkozom azzal, akivel tenyleg foglalkoznom kell. na, akkor jovo heten talalkozunk, legalabb nem unom magam halalra. ja, es megvesszuk az uszoruhat. Decathlont mondtal, igaz? nektek csoportos tornara is kell jarni?
(zarojelesen kerdezem: ez a dolog tenyleg hasznal? csak mert a fiam marhara nem elvezi, elegge panikol, nem latom, hogy ez miben segit neki...)
Ertal, tudom, Danit baromira nem érdekli :-), de azért leírom, hogy amikor volt nálatok a tali, akkor nekem nagyon szimpatikus, helyes, kedves fiúnak tűnt!
na, azota kirugtak az allasombol, ugyhogy mi is tudunk jarni. de a mai oran nem voltatok. atraktak titeket? nekunk is Emese, haromnegyed kettokor. es mi is hzuzunk neopren ruhaert.
szépek együtt a srácok! Engem is meglepett a szemüveg, de jól áll Petinek.
Zoya,
ha aggódsz, nézesd meg Gergöt! Fontos, hogy jó kezekben legyen a gyerek, és Te is megnyugodj!
Mikolt,
eszerint meglett a diagnózis. Gondolom, már nem lepödtetek meg.
Nem tudom, mit írjak; a megfelelö biztató szavakat leírták már a többiek.
Danival mi is így jártunk, csak nekünk nincs róla papírunk. 3 évesen kezdett beszélni; bizarr, de könyvböl tanítottam. Amit írsz, én is átéltem: hogy nem tudja az ember, mi lakik a saját gyerekében, mert önmagáról semmit sem mond. Mai napig csak azt meséli el, ami - úgy gondolja - engem érdekel. Sajnálni viszont mindigis sajnálta pl. a beteg dédanyját. Kingának is nagy trauma marad, hogy Dani egyszerüen soha nem volt partner a számára. Danit egyébként a skóciában élö autistákkal foglalkozó orvos barátnöm "semantic-pragmatic language disorder"-nek diagnosztizálta - ez a legenyhébb autizmus.
Nekünk a BHRG alapítvánnyal voltak jó tapasztalataink. Alapítványi logoovit nem engedhettek meg magatoknak? Nem tudom, most hol vannak (mi a világ végére hordtuk Danit), de a "Beszélj Velem" alapítvány ovija nagyon jó volt. Mondjuk egy ténylegesen autista gyereket (semmit nem beszélt) eltanácsoltak, talán az aszpergeres nem az a kategória. Volt ott viziterápia, torna, logopédia, , tényleg minden. De minden foglalkozás jó, ami egyéni!! Daninak az kellett, hogy ölbevegyék, kifejezetten igényelte a testi kontaktust.
Viszont sikerült Danit végül rendes iskolába adni!!!, zeneibe. Síel, csellózik, jó jegyei vannak. Ami megmaradt: hihetetlenül idegesítö. Az pl, hogy nem lehet lebeszélni arról, hogy ne képzelje dinónak magát, és hangosan morogva négykézláb futva támadja a testvéreit. Mindenkit megkérdez az éppen aktuális témáról (Szerinted mikor helyezik üzembe az új metrókocsikat?), a válaszra pedig nemigen figyel. Máig használ furcsa szavakat (átújítani), és vért izzadunk minden iskolai fogalmazással. Mindenki céltáblája az osztályban, mert már amikor nem cikizik, akkor is azt hiszi, és ugrik. Rendszeresen nem hallja, mi a házi feladat, félrehallja a feladatot, stb. A rutinszerü dolgok mennek, megtanulni mindent meg tud, de az érzelmeket máig nem érti; magyarázni kell. Megszidni nemigen lehet, mert magábazuhan, de alig is érti, mit akarunk. És még rengeteg apróság, amit nem lehet leírni.
Idén lett ötödikes. Nálunk szüleim, akikkel egy fedél alatt élek, nem akarnak tudomást venni a dologról, illetve házon belül akarják megoldani a problémát. De idén elmentem a nevtanba, és kértem képességfelmérést. Csúcsrendesek voltak, mert minden igényt figyelembe vettek, és kapott Dani egy olyan papírt, ami nem diagnózis, továbbra is osztályozható, de a tanárok kötelezve lesznek hosszabb idöt és több segítséget adni neki. Fejlesztö tanár is fog vele foglalkozni.
Van egy nagyon jó könyv az aszpergeresekröl, Tony Attwood a szerzö, ha igaz. Sajnos nem tudom most megnézni, mert nem otthon vagyok. Danira majdnem minden igaz.
Kitartást, és írj, hátha tudok segíteni!
Bocs a hosszáért, de úgy érzem, nagyon nekem szól Mikolt problémája!
Ha már nevelésről esett szó: ha valakinek van Dm-es pontgyűjtő kártyája, akkor érdemes megnézni a honlapon, hogy hány pontja gyűlt össze, mert 200 pontért (és 1Ft-ért) most "Túlélőkalauz szülőknek" könyvet adnak! Én már régóta pályáztam erre a könyvre. Elég jó dolgok vannak benne, nekem főleg abban segít, hogy mi az, amit még nem várhatok el egy ennyi idős gyerektől, szóval mi az, ami miatt hiábba dühöngök vagy veszekszem vele... Oké, persze, ez sem egy mindentudó könyv, van, ami nagyon szép és logikus leírva, de tapasztalatból tudom, hogy nálunk nem működik. Na, mindegy, csak szólni akartam.
Netszkvid, örülök, hogy Olival egyelőre minden rendben lévőnek tűnik! Maradjon továbbra is így! Panna: ki gondolta volna, hogy az édes arc és a rajzfilmbe illő mosoly mögött ilyen karakán személyiség bújik meg! :)
Hova akarsz bejutni neurológiára? Csak mert én Samut a Tűzoltó utcába hordtam, első körben kaptam beutalót a gyo-tól, utána meg csak vittem az előző alkalom papírját, amin rajta volt, hogy jönnünk kell kontrollra, és ingyenes volt. Bár nem tudom, milyen az új doki ott, akihez mi jártunk, januártól elment nyugdíjba, az újhoz pedig már nem kellett mennünk.
Én elvinném a saját gyerekemet, ha komoly kétségeim támadnának afelől, hogy rendben van -e vele minden. És teszek arra, hogy ez vagy az a rokon mit gondol, az én gyerekem az én gyerekem, az én felelősségem. Anyósod álláspontja struccpoltitika: egy gyerek nem a diagnózis következtében lesz "hülyegyerek" (már bocs, én nem gondolom, hogy az lenne, csak az ő szavait akartam használni), épp hogy az esetleges probléma mielőbbi felismerése javíthat sokat a későbbi helyzetén, hogy milyen felnőtt válik belőle! De gondolom, ezt nem Neked kell magyaráznom, hanem anyósodnak kéne felfognia... Neked csak azt mondom, sz*rd le, mit gondol anyós, és vidd Gergőt oda, amit a tapasztaltabbak ajánlanak!
Mikolt, azt hiszem, Jégmadár nagyon jól megfogalmazta, amit én is gondolok. Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Nektek, és hogy minél enyhébb szintűvé fejlődjön Kolosnál az autizmus. Zalánnál meg próbáljátok meg megtalálni a kiskapukat, hogy minél kevésbé szenvedje meg az öccse állapotát. Pl. a csokit lehet olyankor is odaadni neki, amikor a kisebb nem látja (nincs ott). Jó, tudom, ez egy nagyon apró szelete csak az életének, de minden apróság számít.
Dévényest hívtam, nem igazán van időpontjuk, neurológiára sem egykönnyen jutok be, az állandóan foglalt.
De a Dévényes csaj mondott pár dolgot, amivel rosszat nem teszek, úgyhogy azt csináljuk, ők meg felírtam minket, és ha van egy üresedés, akkor legalább egy vizsgálat erejéig bezsúfolnak.
Először is a képeket olyan jó nézni. (hihi, tudtátok, hogy a Petőben van internetszoba? kész buli idejárni végre van időm olvasni, kár hogy csak 11-től nyit szerdán.) JM, lassan a jövő héten akkor már össze tudunk futni egy börge valamire?
Mikolt, rendesen levert a víz, ahogy meséled.... A Vadaskert alapítványnál láttam mindig a feliratot, remélem sokat segítenek majd, és a lehető legjobban jöttök ki belőle.
Zoya, ha téged aggaszt, akkor nézz utána! Dorkával mi lett, hova viszed végül?
Móka, sajnálom, hogy tegnap lemaradtam a kifliről, majd bepótolom. Estére olyan moszatul lettem, hogy délután négykor !!!! elaludtam. (anya ott volt a fiúkkal.)
Mikolt, aterzem, mekkora sokk lehetett a diagnozis. Talan csak annyit mondanek, hogy kicsit hasonlit a helyzet a mienkre Olival (o azert minden szempontbol rizikocsoportba esik, 27 hetre szuletett 3 honapig korhazban volt), annyiban, hogy a diagnozisbol meg nem tudhatod igazan, milyen lesz Kolos jovoje; lehet hogy kulonc kis tudos lesz, de mutathat majd sul;yos autizmus jeleit is. Egyszeruen mint szulo megtanulunk remenykedni, hogy a lehetseges verziok kozul nekunk az enyhe jut, es teljes eletet fog elni tudni. Legalabbis a koraszulessel egy ido utan igy all az ember, nagyon rossz, de a remeny is benne van.
(angolul nem veletlenul hivjak az autizmust autistic spectrum disorders-nek, olyan sokfele lehet)
A diagnozisrol annyit, hogy egy baratnom kislanyat Mo on egy 2 oras vizsgalat kereteben diagnosztizaltak autizmuskent. Ausztriaban, ahol elnek, ugyanez ugy zajlott, ogy egy napra eljott hopzzajuk a team ewgy tagja es figyelte a gyereket otthoni kornyezeteben. A diagnozis is sokkal enyhebb lett...
Hű, nem könnyű ez a 3-4 év közötti időszak! Endrém is produkál néha olyat, hogy ihaj! :-o Nálunk viszont eléggé egyértelműnek tűnik, hogy pl. a néha-néha előjövő dadogása, érzelmi kitörései, kérésemre való süketsége stb. magának a korszak nehézségeinek, a kettőnk közötti kapcsolatnak (elég tekintélyelvű nevelést kaptam, s még ha teljes egészében nem is azt követem, nehéz abból kilépni), és a gyors ikres utánpótlásnak köszönhető. Mármint hol az egyiknek, hol a másiknak, hol meg keverve, hogy egyszerűbb legyen.
Az jó, ha hallgatsz a megérzéseidre, s inkább elviszed Gergődet megnézetni! Max., ha mást nem, adnak 1-2 jó konfliktuskezelési tanácsot. :-)
(Most épp Selma H. Fraiberg: Varázsos évek c. könyvét olvasom. Nálunk mindkét szakon az igen ajánlott kategóriába tartozott.)
Durvaság: Endre-Lénárd: riválisok, mindketten ki szeretnének sajátítani, ugyanakkor mint 2 fiú jól is el tudnak játszani együtt, kergetőzni, vadulni stb. Endre-Enikő: Nagyobbikom épp feleségül venné a húgát. Asszem ez mindent elmond. :-) Lénárd-Enikő: Valszeg megmakkannék, ha ugyanolyan neműek lennének. Így sem egyszerű, hiszen bár nagyon kötődnek egymáshoz, de mindig ott van az a másik, így "anya nem csak az enyém". Az jó, hogy ha férj itthon van, akkor Enikőm rátapad. :-)
Én meg igyekszem min. 3 felé szakadni (ugye ott a háztartás is), mert bár a 2 fiú erőszakosabban akar kisajátítani, de ott van a leánykám is, neki is szüksége van arra, hogy vele is töltsek időt.
Betegség: Vannak, ill. folyamatosan kerülgetnek, de szerencsére ritkán súlyosbodik a helyzet, mint most Karácsonykor, alakul ki láz stb., s azt is elég gyorsan kirugózzák, meg férjjel mi is egyre tapasztaltabbak leszünk. Eddig Endre köhögésével nem tudtam nagyon mit kezdeni, most tünetet váltott, a füle lett érzékenyebb, s az utóbbi 2 nap fejleménye, lehet hogy Enikőé is. :-s
Én nem akarom rámondani, hogy autista. Sőt, semmit sem akarok rámondani. Csak hogy írtad, és hogy mennyi vizsgálat után mondták ki, rájöttem, hogy nem biztos, hogy fenékig tejfel minden.
Engem az riasztott meg, hogy mekkora változás állt be nála, és nem mindig tudtam ezt a dackorszak, meg a tesóféltékenység rovására írni. Miközben meg belül döbörög az, hogy nincs semmi, csak én nem tudom rendesen nevelni.
Gergő is nagyon eszes, okos, értelmi szintjét még nem mérték, de fölötte van az átlagnak. Eddig akikkel beszéltem róla és látták, elégtelen stresszkezelésre is tippeltek, de nekem nem elég a tipp.
Vadaskert az micsoda, merre, hol és mennyi? Mint nálatok, nálunk is fontos rész az anyagi oldal (pláne most, hogy Dorkát vinni kell neurológushoz, meg valamilyen tornára).
Igen, Dorka még velem alszik. De azzal nincs is gáz, hogy éjjel bejön, vicces reggel, mikor ott találom az ágyban, kétszer már le is esett az ágyról és csak pislogott.
Az durva, hogy nem akar este elaludni.
Na meg az éjszakai hisztik, mikor nem hajlandó semmit mondani, csak ordít. Félóra, mire kiszedem belőle, hogy esetleg pisilni kell (pelenka van rajta).
oszinten szolva en megis ajanlanam, h bnommel vedd majd fel a kapcsolatot. Ok mas szituban vannak, enci nagyon autista. Bar autisták között meg egész jó. Viszont a csaj lelkiereje, hozzáállása és életszemlélete segíthet, vagy legábbis egy más szemszögből is megmutat dolgokat. Pl. kisérleti kezeléseknél - ami itthon az, kint már engedélyezett - meg lehet próbálni kisérleti alanyként bekerülni. Akkor ingyenes. (anno a gasztro dolgoknál láttam hogy működik) Sajnálom Zalánt is, neki is borzasztó nehéz lehet feldolgozni, főleg, hogy Tőletek sem tud még mintát kapni, hiszen még bennetek sem ülepedet le..... minden tiszteletem a tietek, de tudom, hogy ez nem választás kérdése, ezt át kell élni, el kell fogadni, nincs más lehetőség. komolyan gondolom, hogy szólj ha tudok segíteni vagy szükséged van vmire - infokra, kapcsolatokra, bármi másra gondolok.
