Hidrogént előállítani könnyű - sima elektrolízis - de szabályozottan létrehozni egy ilyen reakciót nagyon nagy energiafelhasználást igényel.
Ahogy a cikkből is kiderűl, óriási hőmérséklet és nyomás kell az atommagok eggyesítéséhez.
Ezt már sikerült megoldani. évtizedekkel ezelőtt, a probléma ott van, hogy ez a reakció óriási energiát felemésztő mágneses térben kel, hogy történjen, hiszen nincs anya, ami ilyen hőmérsékletet kibírna.
Nomármost az egyik legfőbb probléma ott van, hogy a mágneses térbe rendkívül nehéz bejuttatni a hidrogénutánpótlást úgy, hogy a reakció ne váljon instabillá.
Nagyon kevés hidrogén kell - itt nem elégetik a hidrogént, hanem két hidrogénatomot egyesítenek egy héliumatommá, és ez jár energiafelesleggel, ami a reakció során felszabadul. Jóval több, mint ami a hasadóanyagok láncreakciójánál keletkezik.
Néhány tonnányi vízből kivint hidrogénnel akár évekig elketyeg egy ilyen erőmű.
Igen, én is pont ere az átmenetiségre gondolok, a termonukleáris reaktorok gazdaságos kivitelezéséig, mégha több nemzedéknyi idő is lenne (azért szerintem min. 30 év eltellik addig), a hagyományos atomerőmű kiváló alternatíva.
Szerencsére már komoly tervek vannak fúziós erőmű építésére Európában is.
Mindenesetre egy atomerőmű létesítése óriási költség, min. kormányzati szinten, de már inkább nemzetközi kooperációban kell gondolkodni, ha valahol építeni akarnának egyet, viszont amíg az olajipari cégek képviselői megtudják győzni a mindenkori kormányok megfelelő poszton lévő képviselőit, hogy olcsóbb pl. a földgáz árába lakossági szinten támogatásokat belekalkulálni, mint beruházni egy erőműbe, addig nem fognak belevágni.
Mindenesetre a szükség nagy úr - ha olyan szinten lesz az olaj ára, a plebs emlékezete elég rövid, onnantól már a közvélemény nyomása fog dominálni, és ki fogja követelni az olcsóbb energiát, és nem fog hallgatni pl. a BritishPetrol által szponzorált Greenpeace-re.
Maga a hulladék elhelyezés sem okozna gondot, megfelelő konténerekben több ezer m. mélyre elhelyezve semmi gondot nem okozna, nincs az a geológiai katasztrófa, amely képes lenne felszínre hozni - ill. ha mégis, az pár tonna rádioaktív izotóp okozná a legkisebb problémát.
"Sajnos, az atomenergia megitélése a sajnálatos csernobili baleset miatt nagyon rossz"
gondolod, hogy annyira? sajnos, nem ismerek erről közelebbi közvélemény-kutatási eredményeket. és ott is, azt hiszem, inkább az atomhulladék tárolásával van gond, nem az erőművek üzemeltetésével.
Akit érdekel, ma 13.05-kor az MTV-n (de még ismétlik párszor) lesz egy előadás Oláh György: Olaj és földgáz után a metanolgazdaság címmel) (Az ő találmánya, hogyan lehet olcsóbb áramhoz jutni környezetszennyezés nélkül, földgázból metanolt gyártani, kis energiaráfordítással.) Metanol autóba, üzemanyagcellába
Tudtomal Mo.-on meg is szünt a bauxit bányászat, a timföld-előállítás és az alumíniumkohászat. Már csak a kintről behozott nyersanyag bizony szintű feldolgozása folyik, szóval, ez a hatalmas energiafogyasztó jóformán egyáltalán nem játszik.
Ami az élettartamot illeti; az a beton nagyon jó minőségű, és az egész gátrendszer speciális felépítésű, nem egyszerűen egy monolit betonkupac - az élettartamának jóformán csak a környék geológai aktivitása szab határt.
A befulladt szibériai vizierőművek esetében pl. kb 1000 (ezer) évre teszik azt az időt, mire a szerkezet annyira megrogyna a saját súllya alatt, hogy gátszakadástól kellene tartani - nem is foglalkoznak velük érdemben, mert addigra a folyómeder alighanem meg is változik természetes módon.
Vannak 100 évesnél jóval öregebb vizierőművek, minimális karbantartással még századokig elketyeghetnek.
Pl. a itthon a gibárti a Hernádon a mai napig működik, 1908-ban helyezték üzembe, cca 500kW - ott termel - igaz, ez nem sok, ma csúcsidőben akár 10 kW is lehet egy háztartás egyidejű energia felhasználása, de ha csak a felét vesszük, az is max. 100 lakást jelent egyszerre - egy kis falu, mondjuk.
A svájci Rheinfeldenben 1898 óta működik, megszakítás nélkül. Az sem túl nagy, mondjuk, de a gibártinál azért jelentősen.
A Hoover-gát erőműve 1936 óta működik teljes kapacitással, pedig az a világ legnagyobbjai között van még ma is, és az építése óta eltelt majdnem 70 év alatt semmi probléma sem merült fel.
Egyébként annak a megtérülését is 70 évre tették, de 30 sem kellet hozzá.
Szén - jó is lenne, ha Mo.-on lenne, de csak lignit van - ez nagyon rossz minőségű fűtőanyag volt, minősíthetelen hatásfokkal, igaz, úgy 10 óta sokat haladt az erőmű - korszerűsítési program, messze nem szennyezik annyira a környezetet, de a felújítot erőművek kisebb teljesítményűek lettek, és drágábbak. Sajnos hamarosan alighanem ismét energiabehozatalra szorul az ország, pl. a paksi III-as blokk kiesése óta éppen a határon vagyunk, hogy az ország legalább ebben önellátó legyen, néha így is rá kell csatlakozni az európai hálózatra, ha egy kisebb erőműben probléma adódik.
Olyan nagyon nem is hallani a magyar alumínium-gyártásról. Talán nem jelentős? Nem is tudom, a MAL mekkora. Persze, ahol nincs probléma, azt nem kapja fel a sajtó, az a hír már nem is érdekes. Gázturbina? Ahol van egy kis földgázkitermelésünk? Valamiért azt hittem, inkább csak szénerőművünk van egy kevés, meg az atomerőmű, a többi meg jön az oroszoktól. Az az előrejelzés, hogy a brazil 70, a kínai meg 110 év múlva lesz nulla szaldós, ez gondolom annyira elméleti, hogy be se következhet, hiszen rákölteni is kell, mert a beton szétporladna. Ugye, a beton az egy olyan folyamatosan változó soha be nem fejeződő kémiai, fizikai dolog, ami törvényszerűen vezet a szétmállásához? A mi Dunánk, pedig akkor is egy nagy víztömeg, kár érte, hogy csak így átcsordogál rajtunk hasznosítatlanul, sőt, még szennyezzük is, nem is kicsit. Sajnos.
Nos, ami ezt illeti, éppen a vizierőművek voltak a szakterületem, anno. (Engem épp Nagymarosra képeztek - hurrá, tervgazdaság, előre kiszámítható jövő.... :-/)
Én személy szerint úgy vélem, hogy a vizienergiánál nagyszerűbb energiaforrás nem létezik - a gond csak ott van ezzel, hogy nem lehet akárhová és főképpen nem gazdaságosan ilyen jellegű erőművet telepíteni.
Példának okáért a Niagara-erőmű nagyon szép példája az ideális elhelyezkedésnek:
-közel van az iparilag fejlett területekhez -a folyó, amelyre települt, megfelelő esésű, jelentős, de nem áthidalhatatlan szintkülönbségekel -a folyó bővízű, többé-kevésbé folyamatos ellátottságó (Tképpen nem is folyó, hanem egyfajta természetes csatorna, amely az Erie-tó és az Ontarió-tó közötti szintkülönbséget vezeti át, bár ez csak érdekesség inkább) -nem túl széles, nem túl mély
Az ilyen helyre viszonylag könnyen és gazdaságosan lehet erőművet telepíteni. Ezek a tényezők azonban nagyon ritkán esnek össze.
Sajnos a folyók többsége nagyon szeszélyes, és még globális viszonylatban is kevés az olyan pont, amelyen olyan erőművet lehet építeni, amely belátható időn belül visszatermeli a beruházás költségeit.
(vagy túl vadak, vagy túl szélesek és mélyek, vagy irdatlan messze esne az erőmű telepítésére alkalmas pont az energia-felhasználás helyétől, vagy túl lomha a folyása, vagy gazdaságilag olyan pozíciójú országban található, ahol esély nincs ekkora beruházás létesítésére, vagy óriási természeti károk okozásával lehetne a megfelelő helyet kialakítani - etc.)
A Szovjetunióban inkább politikai-gazdasági presztízskérdés volt az ilyen gigaerőművek telepítése, de az óriási anyagi ráfordítások sosem fognak megtérülni - nem egy közülük már annyira elmocsarasodott, hogy fel kellett adni őket, a mai gazdasági helyzetben lehetetlen lene a gazdaságos folyó-szabályozás a környéken.
Brazilíában, és Kínában pedig foglalkoztatási szükségszerűség - mint a Hoover-gát volt a 20-as, 30-as évek gazdasági válságától súlytott USA-ban. Olcsóbb az embereket ilyen munkán foglalkoztatni, amely némi hasznot is fog hozni, mintsem hogy a munkanélküliek és elégedetlenkedők számát gyarapítsák. Ráadásul jó esély van arra, hogy nemzetgazdasági szinten előbb-utóbb behozza az árát - bár olvastan olyan gazdasági számításokat - az emelkedő fosszilis tüzelőanyagok árának permanens emelkedését is belekalkuláva - , hogy a brazil 70, a Jangce 110 év múlva fog 0-szaldós lenni)
Vannak olyan országok, amelyekben rengeteg hegyi folyó van- itt, Európan elsősorban Norvégia és Svédország (cca 70%-át nyerik a villamos energiának ilyen módon ), Ausztria, Szlovákia, ahol , kis túlzással, csak ki kell tenni a falu, városka határába a gyorsan telepíthető törpeerőművet, aztán ketyeghet is, ellátva olcsó energiával a környéket.
Nos, az ilyen helyek ideálisak a vizienergia gazdaságos felhasználás szempontjából.
Mo-on az a probléma, hogy nincsenek nagy esésű, bővizű folyók - a Tiszalöki éppen határeset volt, azzal ki is fújtak a lehetőségek a nagy erőművek szempontjából, a Hernádon, Dráván pedig olyan szabályozásra lenne szükség a megfelelő sodrás és esés kialakítására a folyók medrén, amely egyfelől tényleg nagyon súlyosan befolyásolná a környék élővilágát, másrészt komoly tulajdonjogi problémákat kellene leküzdeni a beruházónak; földek kisajátítása, termőföldek, gazdasági területek elárasztása miatti kárpótlások, stb.
A Duna hazai szakaszának pedig a viszonylag lomha folyás, és a széles meder a hátránya.
Ami a vízlépcső elsődleges célja lett volna, az a csaknem 150 éve épülő Duna - Rajna -Majna páneurópai viziút kiépítéséne az utolsó szakasz lett volna - a nyugat-európai országoknak nagyon fontos lett volna, az olcsó vizi szállítás szempontjából, az erre telepített erőmű alig 2-7%-kal növelte volna meg a beruházást (a különböző tervektől függően)
Ennek a vízlépcsőszakasznak a rövidtávú politikai megfontolások miatti elvetése a mai napig alighanem több tízmilliárd dollárjába (eurójába) került az országnak, és ez a döntés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ma ott tartunk, ahol
(egyébként meg fog épülni - csak alighanem erőmű nélkül, nekünk még ennyi hasznunk sem lesz belőle, csupán a román forradalom, majd a balkáni háborúk miatt amúgy is kockázatos lett volna egy darabig a szállítás, de szerintem még ebben az évtizedben hozzálátnak)
Ami erőmű Nagymarosnál épült volna, eléggé kompromisszumos megoldás lett volna, és az un. csúcsletörés lett volna az elsődleges célja. Elsősorban a bakonyi aluminium-iparvidék energiafelhasználása dobta meg időszakosan az ország villamos-energia felhasználásának szintjét; ha azokat a kohókat beízzították, az óriási teljesítményt jelentett, amelyet az Országos Teherelosztónak az ország minden részéből termelő erművekből kelett odairányítan, úgy, hogy pl. időnként Ózdot le kellett kapcsolni.
Nomármost, a legvalószínübb kivitelezési terv szerint ez az erőmű két lépcsős lett volna; a Duna duzzasztásából nyerték volna azt az energiát, amely folyamatosan termelteó volna, és amelyel óriási szivattyúket üzemeltettek volna; ezek nyomták volna fel az Urak Asztala nevű hegyre épített mesterséges tározóba azt a vízmennyiséget, amely egy un, üzemvíz-csatornán keresztül visszaáramoltatva hozta volna működésbe azokat a generátor-egységeket, amelyek az országos hálózatba termelték volna az energiát.
Erre azért lett volna szükség, mert ezen a módon, ha viszonylag rövid időre is, de nagyon gyorsan lehett volna azokat az energiaigényeket kelégíteni, amelyek egy olyan helyzetben voltak szükségesek, amelyek olyankor léptek fel, amikor egy nagy termelőegység, mint pl. Ajka hirtelen nagyobb mennyiségű villamos energiát igényelt volna. Az ilyen gyors felfutású teljesítménycsúcsokat nem lehetett volna a hagyományos erőművekkel megoldani, hiszen a gőzturbinákat meghajtó teljesítmény fokozására órák kelett volna.
Most már vanak gázturbinás erőművek, amelyek alkalmasak csúcsra járatásra, és a teljesítény-igények is megváltoztak az országban - az iparunk felhasználása töredékére épült le '89 óta, az is egyenetes elosztású, szóval, arra az erőműre alignanem nem is lesz már szükség, de akkor jó ötlet volt.
És a vízenergiáról mit gondolsz? Az egész világon mindenütt vannak, csak nekünk nem kellett. Atomerőmű ha jól emlékszem Franciaországban 40 van, nekünk meg csak ez az egy, ez is most félgőzzel megy.
Töredékére, mintegy harmadára lehetne csökkenteni a villamosenergia árát 10 éven belül, és azon az árszinten már megérné pl. elektromos járműveket üzemeltetni, nagy szériában akár a jelenlegi technológiai szinten is. Ehhez mindösze arra volna szükség, hogy a kormányok, nemzetközi összefogással valóra váltsák azt az atomenergia-programot, amely már régóta kivitelezésre vár, jól bevett tecnológiával, gyakorlott kivitelezőkkel, ugrásra kész infrastruktúrával.
Ilyen egyszerű lenne.
Sajnos, az atomenergia megitélése a sajnálatos csernobili baleset miatt nagyon rossz, és erre az antipropagandára még rá is dolgozik a háttérből a kőolaj-lobbi.
Azt általában nem szokták felmérni, hogy milyen iszonyó károkat okoz a rettenetes hatásfokú, fosszilis tüzelőanyagokkal üzemelő villamos-erőművek üzeeltetése.
Fel sem lehet mérni, hogy közvetve a rákos és légúti megbetegedések mekkora százalékárt felelősek ezek az erőművek; a környezetszennyezésről az üvegház-hatás fokozásáról, a savas esőkről nem is szólva.
Persze, kockázat mindig lenne, de ha feltételezük, hogy tízévente történik akkora üzemzvar, mint Csernobilban (amire rendkívül kicsi az esély, ott is egy katonai kísérlet miatt kapcsolták ki a védelmi berendezéseket), még mindig töredéke lenne a környezetkárosítás, ahhoz képest, mint amit ennyi idő alatt a hagyományos erőművek okoznak.
Csak azok fokozatosan, szép csendben mérgeznek bennünket, és a környezetünket, senki sem törödik azzal, hogy évről-évre éppen ezek miatt rosszabbodik goblis környezetünk helyzete.
Sajnos röviden és velősen azt kell mondanom erre a felhozott témára, hogy nem más, mint parasztvakítás. Sajnos időről időre fetlünnek ilyen szerencsevadászok (mondhatni, az aranycsinálók mai utódai), akiknek valami nagyobb cég mindig hullajt néhány morzsát, marketingfogásból, csak hogy elmondhassa; Mi is szívünkön viseljük az alternatív energiaforrásokat, a környezetvédelmet, etc. Ha valaki jól adja elő a "találmányát", akkor érdemesnek tartják, hogy támogassák valamilyen fokig, lévén jóval olcsóbb ilyen hókuszpókuszokat finanszírozni, mint érdemi kutatásokat finanszírozni.
Mi is ez a szerkezet, amit láttál?
Ebben található egy nagyobb kapacitású kondenzátor, amely feltöltés után (ami alighanem egyszerűen hálózati csatlakozóról történik) a kisütéskor képes néhány másodpercig egy kicsi, de komoly teljesítményű elektromos ívet biztosítani, és a kisütés időtartamát egy elektronik szabályozza.
Ezen a magas hőmérsékletű villamos íven fuvatják át a finomra porlasztott vizet, amely molekuláit ez a hőmérséklet képes hidrogénre és oxigénre bontani, és nyomban utána a hudrogén újra egyesül az oxigénnel a felvételen látható fény, és hőjelenség kíséretében.
No most ez így nagyon klassz látványnak, de ezzel a probléma az, hogy az ívet biztosító kondenzátor feltöltése nagyságrendileg több energiát igényel, mint amely a felbontott vízmolekulák újraegyesüléséből származik.
Egy ilyen víz - gáz hajtású berendezés csak töredékét lenne képes előállítani annak az energiának, amely a víz felbontásához szükséges.
volt itt szó az energiafelhalsználásról régebben, ehhez kapcsolódóan írnék most. ugyanis éppen pá rperce néztem szobabiciklizés közben a királyi 1-es tvéadót, a közepébe csöppentem a műsornak. éppen a "vízenergia alapítvány" elnöke vagy kije beszélt, gróf spanyol zoltán, és a riport keretében be is mutatta találmányát, a vízplazma elégetés során felszabadítható energiával műkdő készüléket. mit ne mondjak, bámulatos. a kászüléket 1985-ben adta be szabadalmaztatásra németországban, mert a feltaláló ott él; 1992-ben a német szabadalmi hivatal el is fogadta és bejegyezte a találmányt, azóta 27 országban bejegyezték, ismerik... most hazahozta magyarországra, itt szeretné hasznosíttatni. bemutatta a működését: egy fúróhoz hasonlító kinézetű dagadt pisztolyba desztillált vizet öntött, megvárta, míg az elején a lyukon kicsöpög pár csepp, vagyis hogy hermetikusan tele legyen vízzel, majd rácsatlakoztatta egy dinamószerű valamire (a nevéről lemaradtam), szóval elektromos készülékre, és nagy zaj közepette pár másodperc után a "pisztoly" szórófején, ahol előtte a víz csöpögött ki, most láng csapott ki, treljesen olyan, mint a hegesztőpiszolyoknál is, kékes fényű, 3-4 centi láng. ezzel simán átégetett egy vaslemezt, és megolvasztott egy porcelántárgyat (emely olvadásához 4000 celsius fok kell!!). a feltaláló állítása szerint a jelenlegi közlekedési eszközöket simán fel lehet szerelni egy plusz berendezéssel, nem szükséges nagyobb átalakítás, nem kell másfajta autó stb. most azon dolgoznak az alapítványban, hogy miként lehetne megoldani a lakások fűtését is így, a kazánok üzemeltetését.
megdöbbentem, és elszomordotam! 1992 óta van ez! és mindezekből az ásványiolaj-lobbizás miatt egyelőre semmi, de semmi nem jut el és nem is fog egy darabig eljutni a széles néptömegek ismereti körébe, vagy ha eljut, a pénzoligarchia szépen keresztbe tesz.
no persze kérdés, mennyi ráfordítás szükséges a készülék üzemeltetéséhez, megéri-e egyáltalán, de laikusként nézve, igen, még akkor is, ha kell hozzá áram, de hát a mostani , benzin- és dieselalapú gépjárművek sem működnek villamosenergia (aksi) nélkül...
A Magyar Tudomány Napja Gróf Széchenyi István 180 éve, 1825. november 3-án ajánlotta fel a pozsonyi reformországgyűlésen birtokai egész évi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság céljára, s erre a november 3-i napra emlékezve idén hatodik alkalommal ünnepeljük a magyar tudomány napját. Bebizonyosodtak Széchenyi István naplójának szavai: „Erőt erővel meggyőzni nem mindig lehet – hanem a bölcsesség győz mindenütt”.
A rádió-hullámok áthaladnak a testen; ha lennének olyan lények, akik ilyen frekvencián érzékelnek, számukra láthatalanok lennénk.
A csillagok, és egyébb sugárzó objektumok nem visszaverői, hanem forrásai ezeknek a sugárzásoknak, a fémek verik vissza jól ezt a hullámhoszt, ennek a visszaverődésnek az elvén működik a radar, az elsők még rádófrekvenciásak voltak, de ez a tartomány egyrészt elnyelődik, másrészt nagyon szóródik a besugárzott tárgyakon/ról, ezért aztán korán áttértek a mikrohullámra.