Itt a modell szimulációja, nincs benne cos függvény. Az csak a QM referencia volt, hogy lehessen mihez viszonyítani.
Az szimulálja, ami a modell ábrájáról tisztán leolvasható. A foton akkor tud átmenni a polarizátoron, ha a polarizátor optikai tengelye a foton piros területébe esik.
Én ezt a 45 fokos szöget összébb vettem(itt a programban 36-ra) és adtam hozzá egy véletlen szórást.(itt 24 fok)
A KRITIKUS SZÖGEKNÉL JÓL ILLESZKEDIK A KAPOTT GÖRBE A QM-ÉRA.
Mit nem lehet ezen érteni?
int szoras(int u) { if(u==0) return 0;
return -u+(rand()%(2*u)); } void kiserlet() { for(int x=0;x<360;x+=3) { int hatar=36,veletlen_szog=24; int szamlalo_alap=0,szamlalo=0;
for(int i=0;i<50000;i++)//egyforma allasu meres { int fot_pol=rand()%360,kul; int val,detektor1=0,detektor2=0;
kul=abs(x-fot_pol+szoras(veletlen_szog)); if(kul>=90&&kul<=270) kul=abs(180-kul);//0-90 fokra korlatozza az erteket if(kul>=270) kul=abs(kul-360); detektor1=kul;
Az a baj, hogy amit eddig leírtál, annyira nincs kapcsolatban a probléma lényegével, hogy nem lehet azt mondani, ez vagy az a konkrét hiba, csak azt, hogy értelmetlen úgy ahogy van.
Sőt, az a benyomásom alakult ki, hogy nem érted magát a problémát sem, nem látod át, miért kellett feladni a rejtett paraméteren alapuló elképzeléseket.
Mivel ez meg nem túl konstruktív kritika, próbáljuk meg előröl kezdve, az alapokból kiindulva.
Az alap probléma: lehetséges-e valamilyen rejtett paraméterrel magyarázni csatolt párok, pl. fotonpárok viselkedését.
A jelenlegi tudásunk szerint ez nem lehetséges. Másképp viselkedik egy olyan fotonpár, melynek tagjai polarizációs síkja meghatározott csak nem ismerjük, mint egy valódi csatolt pár, melynek elvileg is ismeretlen a polarízációja, amíg meg nem mérjük.
Na most, ha jól értem, te azt állítod, van olyan rejtett paraméteres elképzelésed, amely mégis teljesen jól leírja a csatolt fotonpár viselkedését.
Én ennek az elképzelésnek nyomát se találtam abban, amit eddig leírtál. Sőt, az a vélekedésem alakult ki, hogy azt hiszed, ha egy programmal elő tudsz állítani egy szinuszgörbét, annak köze van a kérdéshez. :-)
Tehát, ha értelmes, a tárgyra vonatkozó értékelést szeretnél, légy szíves, definiáld nagyon aprólékosan a következőket:
1. egészen pontosan mi a kísérleti elrendezés
2. milyen rejtett paramétert feltételezel
3. mi a kísérlet kimenetele szerinted, ha a rejtett paramétert mint klasszikus adatot felhasználva számítod ki a várható eredményt
4. mi a kísérlet kimenetele szerinted, ha a rejtett paraméter feltételezése helytelen, és kvantummechanikai értelemben csatolt párként viselkedik a foton
5. ezt az általad definiált kísérletet elvégezték-e, és ha igen, milyen eredménnyel
Megjegyzés: csak olyan kísérleti elrendezésnek van értelme, amely 3. és 4. szerint különböző várható eredményt szolgáltat, vagyis alkalmas a kísérlet annak eldöntésére, hogy a rejtett paraméteres elképzelés jó vagy nem jó.
Fordítva ez értelmetlen, könnyen lehet olyen kísérletet tervezni, ami nem specifikus, vagyis a rejtett paraméteres meg a csatolt páros egyforma eredményt szolgáltat. Csak ez nem jó semmire, nem dönti el a kérdést.
Jól látható, hogy az ismert klasszikus jóslatot a sárga vonal adja. Tehát az a megfelelő számolási módszer, ha előbb azonos állású polarizátorokkal mérünk.
A kék görbét hibás számolási módszerrel kaptam.
Ebből látszik, hogy az előző szimuláció helyes.
A sárga mérési görbe nem sérti a Bell-egyenlőtlenséget, mivel ez a klasszikus valószínűség szerint adja az eloszlást. De nem is felel meg a méréseknek, mert az a piros vonal közelében lenne. Nem teljesen, mivel létezik egy zaj.
Tisztába vagyok azzal , hogy a Bell-egyenlőtlenséget hogy kell számolni.(Mivel ott van a pdf-ben is)
Az ábra nem erről szól. De aki többet foglalkozott a témával, az látja, hogy melyik ábra sérti azt, és melyik nem.
void kiserlet() { for(int x=0;x<360;x+=3) { int y=(int)(200.0*pow(cos((double)x*3.14159*2.0/360.0),2.0)); pixel(x,500-y,255,0,0);//QM referencia
Se a mérés lényegét nem értetted meg, se azt, amit írtam.
Ha a bemenő jelet megváltoztatod, akkor értelemszerűen más lesz a kimenet, de a kimenet lrtelmezése is más lesz, más érték számít rejtett paraméterekkel magyarázhatónak, mint eredetileg.
Köszömön a szakértői véleményt, de előbb meg kellene értened, hogy nem a Bell-egyenlőtlenségről szól az ábra. Konkrétan nem is értem milyen bemenő feltételekről beszélsz, Konkrétumokat irjál ha lehet.
Nézd meg a pdf-et: "Figure 3 - Polarisation correlation coefficient, as a function of the relative orientation of the polarisers" !!! Polarisation correlation coefficient !!! kiemelem a lényeget, hogy egyszerűbb dolgod legyen.
Erről szól a szimuláció.
Az első része a cos2 függveny a piros görbét adja, ez a referencia. Ennek semmi köze továbbiakhoz, csak ki van rajzolva. (Lehet hogy ez zavart meg?)
Az X tengely a polarizátorok közötti relativ szög, a görbe Y maximuma és a minimuma a teljes korreláció és a 0 korreláció, ahogy a QM jósolja. Ezután két mérési ciklus jön. Az elsőben egyenlő polarizátor állásnál mérem a korrelációt. Ez adja meg a "korrellacio_szamlalo_bazis"-t, ami a teljes korrelációk száma. Ezt a cilust akár egyszer az elején is le lehetne futtatni, mert nem függ az értéke a "polarizator_polarizacio" ciklustól, lehetne mindig két nulla fokon álló polarizátor a mérésben. Valószínűleg ez zavart meg.
A második ciklusban történik a két relatív szögben álló polarizátoros mérés. Nyilvánvaló csak ugy lesz helyes az ábra, ha az ebben kapott értékeket osztom az előző ciklus értékeivel, különben a görbe nem a 100%-on fog tetőzni, hanem 'elszáll', és akkor nem hasonlítható a QM előrejelzésével.
AZ ELSŐ ÁBRA UGYAN OLYAN MINT A PDF-BEN. Mivel helyes. Ebből egyenesen következik, hogy ha kis mértékben változtatom a szöget, vagy szórást adok neki, akkor is helyes lesz az ábra.
Mivel ez egy rejtett paraméteres elmélet, és elég jól (a kritikus szögeknét TELJESEN) egyezik a QM jóslatával, emiatt semmi okunk nincs feltételezni sem a szuperluminális jelküldést, sem a lokalitás sérülését, főleg nem az időbeli visszahatást. Van érthető magyarázat az EPR kisérletekre.
De hogy jobban értsd, a kedvedért leszimulálom, hogy minek kellene történnie a klasszikus fizika szerint. Meg fogod látni, hogy csakis akkor nyerhető helyes görbe, ha ugyan ezt a kettős módszert alkalmazom, mint a lenti esetben.
Előbb meg kellene értened, miről szól a Bell egyenlőtlenség, aztán nekiállni a cáfolásának...
A konkrét esetben teljes értelmetlenséget csináltál. A kiértékelést megtartottad az eredeti bemenő feltételek szerint, a bemenő feltételeket meg megváltoztattad. Így kaptad, hogy az új bemenő feltételek és régi bemenő feltételek szerinti kiértékelés már megfelelne rejtett paraméteres elméletnek is.
"Emiatt szuksegszeruen kicsusznak a koincidencia-ablakbol, es ez okozhatja a detektalas kieseset. Sajnos nem talalhato sehol epr meresi jegyzokonyv, emiatt nem tudom ellenorizni a feltevest."
E. Szabó László könyvében megemlíti a 'no-go tételek kapcsán a "laboratóriumi jegyzőkönyv argumentumot". A laboratóriumi jegyzőkönyvi argumentumhoz pedig több egymártól ekülönülten végzett EPR kísérletek adataira van szükség.
Szerintem fordulj E.Szabóhoz, ha adatokra van szükséged.
// polarizator_hatar_szog , veletlen_szog //aspect modell: 45 , 0 //javitott: 38 , 15 tol 20 ig //vagy 35 , 25 int polarizator_hatar_szog=36,veletlen_szog=24; int korrellacio_szamlalo_bazis=0,korrellacio_szamlalo=0;
//meres azonos iranyu polarizatorokkal, for(int fotonpar=0;fotonpar<50000;fotonpar+=1) {
int fotonpar_polarizacio=rand()%360; int polarizacio_kulombseg=abs(polarizator_polarizacio-fotonpar_polarizacio+szoras(veletlen_szog)); //0-90 fokra korlatozza az erteket if(polarizacio_kulombseg>=90&&polarizacio_kulombseg<=270) polarizacio_kulombseg=abs(180-polarizacio_kulombseg); if(polarizacio_kulombseg>=270) polarizacio_kulombseg=abs(polarizacio_kulombseg-360); int meres_jobboldal=polarizacio_kulombseg;
polarizacio_kulombseg=abs(polarizator_polarizacio-fotonpar_polarizacio+szoras(veletlen_szog)); //0-90 fokra korlatozza az erteket if(polarizacio_kulombseg>=90&&polarizacio_kulombseg<=270) polarizacio_kulombseg=abs(180-polarizacio_kulombseg); if(polarizacio_kulombseg>=270) polarizacio_kulombseg=abs(polarizacio_kulombseg-360); int meres_baloldal=polarizacio_kulombseg;
int fotonpar_polarizacio=rand()%360; int polarizacio_kulombseg=abs(polarizator_polarizacio-fotonpar_polarizacio+szoras(veletlen_szog)); //0-90 fokra korlatozza az erteket if(polarizacio_kulombseg>=90&&polarizacio_kulombseg<=270) polarizacio_kulombseg=abs(180-polarizacio_kulombseg); if(polarizacio_kulombseg>=270) polarizacio_kulombseg=abs(polarizacio_kulombseg-360); int meres_jobboldal=polarizacio_kulombseg;
//masik polarizator 0 fok polarizacio_kulombseg=abs(0-fotonpar_polarizacio+szoras(veletlen_szog)); //0-90 fokra korlatozza az erteket if(polarizacio_kulombseg>=90&&polarizacio_kulombseg<=270) polarizacio_kulombseg=abs(180-polarizacio_kulombseg); if(polarizacio_kulombseg>=270) polarizacio_kulombseg=abs(polarizacio_kulombseg-360); int meres_baloldal=polarizacio_kulombseg;
Van az EPR kisérletnek rejtettparaméteres megoldása és nem is bonyolult. Tegyük fel, hogy a foton csak akkor tud átmenni a polarizátoron, ha annak az optikai tengelye a piros területbe esik.
Ekkor a teljes forgási szögre ezt az ábrát kapjuk:
(Ez a kép megtalálható Aspect leírásában is. Ö naiv modellje hasonló ehhez, mivel ugyan ezt az ábrát adja.)
A modell kis változtatásával elég pontosan illeszthető a görbe a kvantummechanika által adott görbére.
A piros területnél látható szöget összébb kell venni 35-40 fokra, és egy szórást kell adni a polarizáció-külömbséghez a programban látható módon.
Mentségére legyen mondva, hogy akkoriban teológiai gondolkodás fő szerepet játszott, ellentétben a természeti jelenségek matematikai összefüggések formájában történő keresésében. Talán Galilei kezdte el ezt (legalábbis pl. az idő, mint matematikailag számbavehető mennyiség vonatkozásában), nem tudom. Leszámítva a ("fizikai"?) geometriát. Talán érdemeit ez éppenséggel növeli.
Pl. az akkori világképet uraló Arisztotelész féle felfogásban a testek természetes állapota a nyugalom, minden akarattal nem rendelkező test erre törekszik. Pl. a meglökött golyó megáll. De milyen hamar? Ez nem volt kérdés. Ellenben az elhajított dárda mozgása már probléma volt. Pedig végül az is csak megállt, mint a golyó.
Ezeket a maguk korában megrázó változásokat inkább csak a tudománytörténészek ismerik. Az iskolai tanulmányok során viszont teljesen úgy néz ki a tudomány, mint egy mindvégig egyenletesen, logikusan épülő valami.
Pl. engem nagyon meglepett, micsoda misztikus, zavaros, elképesztő gondolatmenetei voltak Keplernek, amiből mi már csak az ellipszis pályákról tanultunk.
Ugyan ebben OFF, de alighanem az első ilyen megrázó eredmény az volt, amikor Newton rámutatott, hogy az égi mechanika ugyanolyan törvényszerűségeket követ(?) mint a földi, és nem pedig istenieket.
A fizika oktatás úgy gimnáziumig bezárólag tényleg ezt a világképet alakítja ki. Minden újabb ismeret szépen rápakolódik a korábbiakra, és a korábbiak mindig érvényben maradnak.
Ez azt a hamis látszatot kelti, hogy a fizika is olyan, mint az axiomákra épülő matematika.
Holott erről szó sincs. A fizika posztulátumokra épülő modellekkel dolgozik. A posztulátum akkor jó, ha a rá épülő modell jól működik, sikeres, megegyezik az új mérésekkel, megfigyelésekkel. A gimnazista fizika nagy részében úgy tűnik, ez így is van. Az ellentmondásokat nem hangsúlyozzák.
A fizika jó 100 éve kényszerült szembesülni azzal, hogy nem tarthatóak a korábbi posztulátumok. Tulajdonképpen addig nem is feltétlenül tekintették ezeket posztulátumnak, a fizikát pedig modellnek, hanem gondolhatták, hogy valamiféle örök igazság feltárását végzik, melyben a már feltárt részek is az örök igazság részei örökre.
Mivel a terido csak egy meresekre vonatkozo fogalom, emiatt az idoben valo mozgas ugy ertelmetlen ahogy van.
Ennek fenyeben az EPR es az eraser kiserletekre KELL lennie logikus magyarazat.
Az eraser 'loophole' okat vegignezve alapvetoen a koincidenciak meresenel kell lennie a hibanak.
Valahol kesesnek kell fellepnia olyankor, amikor meroleges polarizacioju fotonokat detektalunk. Emiatt szuksegszeruen kicsusznak a koincidencia-ablakbol, es ez okozhatja a detektalas kieseset. Sajnos nem talalhato sehol epr meresi jegyzokonyv, emiatt nem tudom ellenorizni a feltevest. Ha minden fotondetektalast idejet kulon feljegyeznenk, es utanna egy valtoztathato idoablaku analizist futtatnak a kapott eredmenyen, akkor ez a csuszas kimutathato lenne.
Ez a keses vagy a detektorok vagy a bbo kristalyok miatt lephet fel.
A masik a ketreses kiserlet.
Letezik interferencia hullamok nelkul. ;)
Nyissunk ki egy olyan ablakot, ami ket uveglapbol all. Engedjuk be mellette a fenyt ugy, hogy 2-3 cm szeles resen jojjon be. Ha ez megfelelo szogben esik az uvegre, ami 10-30 fok korul lehet, akkor egyre halvanyulo 2-3 cm szeles, egyre halvanyulo csikkok jelennek meg a falon, ha az kb 2 meterre van a restol.
Itt szo nem lehet interferenciarol, mivel a res nagysaga joval a hullamhossz felett van.
A megoldas egyszeru. A kettos uveglap veri oda vissza a fenyt, de minden visszaverodesnel valamennyi tovabb megy egyenesen.
A QM kettos reses kiserleteinel ugyan ez lehetseges, emiatt hibas az a felteves, hogy a foton onmagaval interferal.
Mert ha ugy lenne, arra csak egy megoldas letezne, megpedig az ,hogy idoben visszafele kellene haladnia. De hat ez nyilvanvaloan baromsag. ;)
1. a foton /és minden ami interferenciát hozhat létre/ képes visszafele menni az időben.
Ha a foton visszafele megy az időben az elnyelődési helyétől a kibocsájtási helyéig, akkor az számunkra pont úgy néz ki, mint amikor előre halad az időben a forrástól az elnyelődésig. Tehát ilyen szempontból ez elfogadható.
Más kérdés hogy emiatt kimutathatatlan is...
2. egyszerre a 'jelenben' több térbeli helyet foglalhat el a foton. A virtuális fotonok számunkra több helyen vannak egyszerre. Természetesen ez így nem teljesen igaz, hiszen detektálni csak egy helyen tudjuk.
De ezt még nem gondoltam át, meg számolni is kellene hozzá.
Én több buktatót nem találtam. Úgy látom, más se.... :)
Engedjük meg a fotonnak, hogy megválogassa hova akar becsapódni. Ha elmegy egy elektronig, és annak állapota nem felel meg a fotonnak, akkor tudjon visszafele haladni az időben a kibocsájtásának helyéig, idejéig. Ekkor ez még csak virtuális foton. Ezt megteheti akárhányszor és akármilyen távolságra, hiszen mindig visszaér a kibocsájtás idejére, mert visszafele halad az időben. Továbbá felteszem, hogy ugyanazon az útvonalon halad visszafele.
Ekkor mi is történik ennél a kisérletnél?
Beengedünk a berendezésbe egy virtuális fotont. Az elindul az egyik rés felé, majd virtuális EPR párt kelt. Ezek tovább haladnak, a signal az ernyő fele, az idler a detektorok fele.
Tegyük fel, hogy egyik se talál megfelelő elnyelődési helyet az első próbálkozásra, emiatt visszamennek a kristályhoz az időben. Ennél a pontnál ahhoz, hogy majd interferenciát kapjunk a signálokkal az ernyőn, fel kell tételezni, hogy lennie kell virtuális EPR pároknak. Ugyanis ezeknek vissza kell tudniuk fordulni a két rés fele, vagyis visszaalakulnak egy virtuális fotonná.
Ez visszamegy az időben a keletkezési helyére, majd elindulhat a másik rés irányába. Ezt többször megtéve interferálhat önmagával a signal foton, és kialakulhat az interferencia. A fotonok SZIMMETRIKUSAN bejárják a berendezést.
De mi történik, ha elkapjuk az idlert?
Ekkor meghatároztuk ,hogy a virtuális signal foton attól függően, hogy melyik résen áthaladó virtuális fotonból keletkezett, más elnyelődési helyeket 'keres' a továbbiakban. Vagyis asszimetrikusak lettek a két réstől induló virtuális signal fotonjaint.
Nem mondom hogy minden részletet értek, de szerintem logikus...vagy nem?
Van az EPR kisérletnek rejtettparaméteres megoldása és nem is bonyolult. Tegyük fel, hogy a foton csak akkor tud átmenni a polarizátoron, ha annak az optikai tengelye a piros területbe esik.
A modell kis változtatásával elég pontosan illeszthető a görbe a kvantummechanika által adott görbére.