japán rockzenében ritka fehér holló a shamisen és a tradícionális elem, inkább a popzenében lehet találkozni ilyesmikkel. a rockzenéjük kemény, brutál, beteg vagy dallamos és érzelmes, ill. eme két szélsőség kombinációja akár egy zenekaron belül. olyan, mint maguk a japcsik :)
itt egy shamisen-es popzenekar, hegedűvel fűszerezve, és jók:
leveleztem japán krampusszal aki rockzene párti. küldöt pár mintát.az tetszet amibe shamisent szőttek. lehet mert imádom a tradicionális zenéjüket.ami tetszik még az a yoshida brothers /rising/
itt a mancs-os kritika és interjú Atsuo-val, aminek ez a legjobb része :)
"Igen érdekes, ám nem kevésbé homályos kijelentését, miszerint már nem is tekint magára zenészként, a Borisra zenekarként, arra pedig, amit létrehoznak, zeneként, nem szándékozik bővebben kifejteni. Legföljebb annyit tesz hozzá: "Új zenét szerintem már nem lehet kreálni, ezért valami olyat kell létrehozni, ami zenéből is áll, de nem csak abból, és ami nem hagyományos módon épül fel."
Boris durva? á, nem :) az új Smile album egész lájtos.
ja, amit betettem, az más jellegű, az experiment, pszichedelic vonal, nekem ez fekszik legjobban tőlük. hallanád őket Merzbow-al együtt (ő a nagy japán noise guru) :D
Mucc-ot persze ismerjük jól és szeretjük. a legújabb albumuk elég furi, de lehet csak szokni kell még. van néhány bitang jó daluk.
kissé megkésve, de most találtam rá: Boris interjú a szub.hu-n (elég jó, közeli arckép fotókkal, ahhoz képest... ). ezek szerint a mancs-ban is jelent meg egy másik interjú vagy kritika, majd utánanézek.
nem azt mondanám hogy tradiciós körités hanem csak a japán folk zenére jellemző dallamok.hangszerelésben inkább pop,dance. írd be a youtube-ba hogy: smile.dk
lenéztem szerdán a zöld pardonba paradise lost-ra, hááát, azért a műfajban vannak sokkal jobbak náluk, ha már drone & doom metál. pl. Boris is. kiváncsian várom Krush mestert, viszont 5-6-ra már oda kell menni, mivel iszonyú a tömeg. persze, csak ha látni is szeretnénk.
szuper koncert lehetett volna, ha a stupid A38 bevállalja őket, vagy legalább a Kék Yuk-ban nyomhatták volna, és nem a fele akkora, spájz méretű Vörös Yuk-ban. igaz, tényleg nagyon kevés ember volt rájuk kiváncsi (sajnos), de ez még a kisebbik baj, a nagyobbik, hogy iszonyú szarul és élvezhetetlenül szólt, az éneket szinte egyáltalán nem lehetett hallani, a gitárok még csak-csak elmentek (szerencse, hogy a torzítás és széteffektelés náluk döntő zenei elem :)) beszélgettem egy ottani szervező sráccal, aki elmesélte a történetet: az A38 azért mondta le a bulit, mert a 3. amcsi banda, a Sunn O))) lemondta az eu. turnét, no és ők lettek volna nálunk a húzóerő. a Boris-ról gondolom, még életükben nem hallottak szegények, de azért igazán utána kapirgálhattak volna, mégis kik ők. messze van olyan jó a műfajban, mint a Sunn O))), csakhát ugye japánok... szóval, elég dühös lettem, de ami a legszomorúbb, hogy a méltatlan körülmények miatt, lehet, soha többet nem fognak jönni kishazánkba. pedig igazán megkéne becsülni, hogy minket is megtiszteltek a csehek mellett.
amúgy remekül felépített koncertet hallhatunk (volna), a banda az általam leginkább kedvelt, kemény, experimentális oldalát mutatta. ráadásul magukkal hozták 4. tagnak, Michio Kurahara-t is, a pszichedelikus rock-gitárost, akivel közös lemezük is megjelent. az ő kiléte számomra csak a koncert végén derült ki, mikor aláírást kértünk tőle, és valami nagyon szép szöveget is írt hozzá japánul. autograph-ért először Wata-t (a gitáros csajt) támadtuk le, mikor pisilni vitte a kislányát. Atsuo-ért és Takeshi-ért bementük a színpadra, mert nem jöttek ki, de örömmel firkantottak alá annak a kevés emberkének, akik fontosnak érezték ilyen formában is megörökíteni őket. ennek alapja, a szokásos CD borító vagy plakát volt. Atsuo-tól pedig kértünk szétvert dobverőket, amit ő boldogan szétosztogatott. egyébként a muki haláli látványt nyújtott, teljes transzban, hadonászva és felakadt szemekkel "dobolta" végig a koncertet, legalább 20 dobverőt szétvert, már párat a legelején. befejezésül, jó japán szokás szerint, bevetette magát a közönség soraiba és hősiesen megmászta a plafont. a koncert előtti, üres színpadkép is önmagáért beszélt, eszméletlen mennyiségű elektronikus cucc és kábel feküdt a padlón. többen le is fényképezték.
a nyálam csorgott, mert rengeteg cuccot hoztak magukkal, szinte az összes megjelent CD és DVD-jüket, még bakelit lemezeket is. emelett pólókat, plakátot és Michio Kurahara zenéit is. sajnos nem vettem semmit a szűkös anyagiak miatt, de utólag bánom, legalább egy koncert dvd-t jó lett volna.
remélem, viszont látjuk még őket, de jobb körülmények között.
