Szerény véleményem szerint ezzel mindenki így van. :) De ha játszani akarod még ezt az ego-játékot, hát tedd. :) Végül is mindenkinek vannak önmeghatározási módszerei. Különben gyökértelennek érezné magát. De túl sokáig ragaszkodni valamivel, ami csak az önbecsülés összeszedéséről szól, szerintem nem túl jó dolog. Én most olyat próbálok alkalmazni, hogy azon mérem le, mennyire volt helyesen végigélt a napom, hogy mennyire tudtam megnevettetni vagy jókedvre deríteni az embereket, ha erre lehetőség adódott. :)
Reggel felébredés után az jutott eszembe (látod, Z, ilyenek dolgoztatnak álmomban ;) ), hogy ha egy ember igazán magas szintre jutott és több emberért felelős, akkor ez a mély felelősségérzet és belső meggyőződés kiszakíthatatlan a belsőjéből. Ez egy annyira személyes/intim dolog, hogy erről az ember egyszerűen nem beszél. Ha valaki ezt teszi, ott már - szerintem - inkább önigazolgatásról van szó, hiszen ha az ember mélyen meg van valamiről győződve, ha tudja, hogy mi a dolga, akkor teszi a dolgát csendben és alázatosan és nem fecseg/beszél, nem ajnározza önmagát. Az ego persze nagyon szépen csapdába csalhatja az embert, mert elhiteti vele, hogy a beszéd = tett, cselekedet, de ez nem igaz, inkább visszahúzó erő ilyen esetekben! A mulasztások száma meg szép csendben és észrevétlenül gyarapszik a háttérben. Valami ilyesmi jutott reggel eszembe.
Nem is értem hogy milyen pozitiv karma lehet ez, hogy egy ilyen formátumu ember irogat ide nekünk... Különlegesség, védelem, küldetés és olyan megértés ami csak keveseknek adatik meg europai szinten (ez olyan mint a sportban az Europabajnok?)...
Mazdaznanék nem mondanak semmit a sprituális egoizmusról és a hallgatás szerepéről az életben?
Mindig azt hiszem, hogy ezt már nem tudod fokozni...
én kb 12 éves koromban olvastam, láttam a filmet is, természetesen a könyv az igazi.
van persze üzenete, de ez alapvetően egy szép, értelmes, elgondolkodtató MESE. Szerintem. Én ugyan nem vagyok egy mély gondolkodó:),de olvastam komoly, nehéz könyveket is. Ezt a könyvet nem sorolnám közéjük.
Mesére pedig mindenkinek szüksége van:) Nekem valószínüleg még 80 éves koromban is örömet fog okozni egy ilyen vagy hasonló történet elolvasása:) ( a gyermek örökre bennem él:))
Ettől kezdve érzem azt, hogy különleges védelem és figyelem alatt állok, és van egy küldetésem...
Látom, személyiségképedbe építetted ezt a jól hangzó dolgot! :) Ami persze nem baj, mert segíthet, hogy tégy is valamit, ne csak beszélj. Szerintem mondjuk MINDEN EMBER különleges védelem alatt áll és küldetése van. :) Mindenkinek a saját kis küldetése... Nem kell szerintem görcsösen mondogatni, hogy az embernek külön küldetése van... ;)
Szerintem ásd bele magad mélyen a tanításaikba, éld át őket és alkalmazd a gyakorlati életben. Az információ közlése és újraírogatása egy dolog, az alkalmazás pedig egy másik. Az elsőnél megmaradni könnyű, a másodikhoz erőfeszítés, áldozat és még rengeteg más is kell. Talán ezért vannak sokan, akik csak beszélnek...
Nem vagyok kompetens a témában, de az biztos, hogy mindent el lehet rontani a túlmisztifikálással, túlzásokkal (ez az ember hibája), de attól függetlenül egy jelenség rejthet magában gyémántot is akár...
Meg furcsa, h az igazi egyéniségeket milyen gyakran titulálják személyiségzavarosnak.
Tök röhej, h ma már ott tartunk, h ha vki megéli az érzéseit, és ki meri mutatni, és neadjisten még változni is mer meg az érzéseit megváltoztatni, azt azonnal kikiáltják borderline-szindrómának...
A vega fesztiválon egy anyuka meg a kislánya belibbent a 'demo' masszázsra, hamar a kislányra terelődött a szó, hogy milyen kis aranyos, az anyuka meg mondta: ja, igen, hát indigó gyerek. Az mi? És akkor mi van, ha az?
A főoldalas nyitás és a versek bizony nem tíz év tapasztalatáról árulkodnak. Én örülök egy-egy minősített pillanatnak, milyen lehet ezek állandó jelenlétében élni...
