Egy az Indexen klasszikusnak számító nicktől idézek: "Hittem a szentháromságban, aztán hittem a szent egységben, ma már csak a szent kétségben hiszek" No azért én nem így lennék vele, de úgy tűnik még ilyen topik nincs, most már van.
Ha Isten bármilyen formában jelenik meg, akkor is Isten marad, egyszerre meg nem fog három személyben megjelenni, mert ez úgy zagyvaság, ahogyan azt zsinatokon titokká tették!"
Pontosan. Ebben az egyben egyetértek veled. Ez valóban olyan emberi filozófia, amitől Pál is óvta a keresztényeket :Kol2:8
Csakhogy Pál nem tagadta a Szentháromságot,hangsúlyozza mindhárom különbözőségét és tevékenységének egységességét! 3 Isteni személyről beszél:
2 Kor 3,3 Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira .
2 Kor 13,13 Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!
Csakhogy ez nem volt mindig így, mivel Krisztust az Isten valamikor kibocsátotta, és valamikor felkente a Szellemével. (Sőt Isten a Szellemét is valamikor kiárasztotta az ígéretének megfelelően, pontosan pünkösdkor) Ez pedig azt jelenti, hogy előtte nem volt ebben a pozícióban, különben miért is lenne nagy dolog, hogy Úrrá tette őt az Isten mindenen? (ha mindig is az volt) Szóval mindezt az áldozata tette lehetővé, az, hogy az Isten Fia hű volt ahhoz az Istenhez, aki őt rendelte. (ahogy Mózes is a maga házán) Hű volt az Isten szövetségéhez, mindhalálig, mégpedig a kereszt haláláig, és ezért lehetett nem csak Úr (lásd. Isten szól így a Krisztushoz: "szeretted az igazságot, és gyűlölted a hamisságot, annakokáért felkent téged az Isten, a te Istened"), hanem örökkévaló Főpappá is az Isten előtt a mennyei szentélyben. Ezzel most nem mondtál mást, mint amit én, csakhogy én megkülönböztetem az Istent, az Atyámat az ő szerelmes Fiától, Jézus Krisztustól, aki a főpapom is az Istennem előtt, aki közbenjár értem, mivel egyetlen áldozatával bemehetett a szentélybe és lett örökkévaló főpap a Melkisédek rendje szerint.
Mégis az Atya, a Fiút "használja" fel minden akaratának véghezviteléhez. Az ember Jézust, akiből Isten Szelleme (így mondhatni: az Atya a Fiúban élve - Isten Szelleme Krisztusból) jön irányunkba. A Forrás, a Kútfej nélkül, nem "ér el" hozzánk, nem tudja cselekedni dolgait.
Ján. 15,1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. Ján. 15,2 Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ján. 15,3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.
Ján. 15,4 Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Ján. 15,5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.
Ján. 14,10 Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat.
Ján. 14,11 Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.
Szerintem ezt a kört már megfutottuk, csak ismétlem magam;
Krisztus az Isten Báránya (a fején a hét szarv jelenit az Isten hét szellemét, lásd Jelenésekben), Isten Szellemével teljes és kiosztója is annak, mivel Isten őt Úrrá tette mindenen. Tehát az Isten Szelleme csak annyiból Krisztus Szelleme, hogy Krisztusé lett, neki lett adva, és ő úgy osztja tovább ahogy akarja. (lásd az Isten Szelleme kézrátétel által is adatik, ez mégsem jelenti, hogy aki ráteszi másra a kezét annak az emberi szelleme egyenlő lenne az Isten Szellemével, de ez esetben mégis birtokolja, övé, ugyanez van Krisztussal is) A Kútfej nem egyenlő a Forrással, az Isten Szelleme pedig élő víz, amely Istentől van, amely minden hívőnek adatott, lévén a hívő teste az Isten temploma, ahogy írva van, bennük lakozom és közöttük járok. 1Kor 3,16 Nekünk is adatott, tehát a miénk is lett (Isten elpecsételt vele ama napra, ami foglalója a mi megmenekülésünknek), ahogy Krisztus is fel lett kenve Lk 4,18, ez mégsem jelenti, hogy egyúttal az Isten Szelleme a mi szellemünk azonos lenne, lévény a mi élet leheletünk (szellemünk) tesz egyedi élőlénnyé, úgy ahogy Krisztust is a sajátja, aki az Isten Fia és nekünk testvérünk és örökös társunk.
Róm 8,9 Ti azonban nem a húsban éltek, hanem Szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme (1.?) lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Felkent Szelleme (2.?) nem birtoka, az nem is övé. Róm 8,10 Ha ellenben a Felkent bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a Szellem élet azért, hogy igazságosságot [munkálhasson]. Róm 8,11 Ha pedig Annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta, bennetek lakik, Az, aki a Felkent Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni.
Isten Szelleme és a Felkent Szelleme az "2" Szellem?
Isten Szelleme legyen a "birtokunk", vagy (?) a Felkent Szelleme? (9.vers)
A Felkent Szellemének bennünk lakozása által leszünk az "övé"? (9. vers)
Esetleg ez a "2" Szellem, mégis egy?
A Felkent miként lehet bennünk? (10. vers)
"Annak Szelleme" lakjon bennünk (11. vers), aki Jézust (a hústestet) a halottak közül feltámasztotta, vagy a Felkent Szellemét kell birtokolnunk? (9. vers)
Ha Isten bármilyen formában jelenik meg, akkor is Isten marad, egyszerre meg nem fog három személyben megjelenni, mert ez úgy zagyvaság, ahogyan azt zsinatokon titokká tették!
"Ám, hogy az Ember Krisztus ember létére egy Istennel, mi ugyanúgy egyek vagyunk Vele. Mondom, ugyanúgy! Éppen ez az Egység!"- "Igen."
Ember létére (emberi mivoltában) egy volt Istennel, mint ahogy mi is egyek lehetünk Vele, Isten Lelkével, és egymással (Ap. Csel. 4,32; I. Kor. 3,8; Efézus 2,14).
Isteni mivoltában viszont, Krisztus azonos volt az Atyával.
A Szentháromság azt jelenti, h. egy Isteni lényeg és 3 személy. Ugyanúgy személy az Atya, A Fiú és a Szentlélek is.
A probléma az, h. az emberi gondolkodás a személy szót testnek képzeli el. Amikor egy személyről beszélünk, akkor egy testről, egy emberről szólunk.
A Szentháromság 2 személyének azonban nincs teste. Ha viszont nincs teste, miért ne lehetne 3 "személy" ugyanazon lényegű. A lényeg egy és ugyanaz, a személy, a lélek, az ember számára megfoghatatlan szellem pedig 3.
Egyszer valaki úgy magyarázta ezt nekem, h. ismert jelenség a bilokáció, amit Pio atya "tudott", vagyis egyszerre volt a Vatikánban és misét tartott San Giovannni Rotondoban is. Az emberi elmének megfoghatatlan az emberi testnek egyszerre két helyen léte, márpedig Pio atyánál és még néhány szentnél volt ilyen jelenség. Pio atya lényege egy, teste pedig itt is ott is jelen volt.
Istennél ez úgy jelentkezik, h. lényege egy, lelke-szelleme-az emberi szóval ki nem fejezhető tartalma pedig három.
Szerintem akkor fogjuk ezt megérteni igazán, ha már odaát leszünk.
"A látás egy embert MUTAT Jézusban, Isten meg nem ember az Ő, Isten kijelentése alapján!"
Te legalább figyelsz. :)
Jézus konkrét tanítása alapján, az Atya nem személy, hanem "Az Isten a lélek", lásd: János 4,24 versét. Tegnap "megvádoltak" azzal, hogy az Atyának is atyja lenne Jézus, ha Ő lenne az Isten, de miként is lenne az, ha az Atya nem ember? Lásd: IV. Mózes 23,19; Jób 9,32.
A Benne lakozó Lélek által fogant a hústest. Lásd: Máté 1,18 és 1,20; a Lukács 1,35-el.
A Benne lakó Isten támasztotta fel azt: Ap. Csel. 2,32.
Most, hogy Jób könyvét olvastam, szemem elé került ez:
Jób. 9,8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
Nem 3 személy teremtett, hanem Egy volt a Teremtő. Jób ezt kijelentés útján tudta, mint ahogy mi is tudhatjuk azt. Nem kell hozzá teológiára járni, csak meg kell felelni azoknak a "feltételeknek", amiknek Jób megfelelt (Jób 1,8), és az Úr kijelenti Magát nekünk. Megjegyzem, sok bajunk lesz innentől kezdve.
Az egyháztörténelem során sok nézet felütötte fejét (többek között:monotheletizmus), amikor meg akarták magyarázni Krisztus lényét, így ma már ezek ismeretében elég nehéz tisztán látni Jézus és Isten helyzetét, mivel az emberi tudással, inkább az egymástól való eltávolodás erősödik, a címkézés, a nevesítés, az eretnekítés egyenesen következik.
Az akkor éltek számára még elemezgetni sem kellett az Urat!
Nem sok írásos bizonyíték maradt fent abból a korból, ami fent maradt, az is cenzúrázva volt...
És ezt megerősítette máskor is, hogy ez ne legyen kérdés a tanítványai között:
"Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, láttaazAtyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?"(Jn 14,9)
Jézusnak a saját tulajdon lelke volt a láthatatlan Isten, akitől fogant is. A lélek és a test egy személyt alkot. Ilyenformán egy személy Jézus az Atyjával, és lett látható, és kikerülhetetlenül ítélőképes az addig láthatatlan és megfoghatatlam Isten. Ez így lett kimondva:
"Mert azAtyanemítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;"(Jn 5,22)
"
Nem egészen!
A látás egy embert MUTAT Jézusban, Isten meg nem ember az Ő, Isten kijelentése alapján!
Jézus hazudik, vagy azok, akik írtak ilyen célzást, ha ő egyenrangúvá teszi magát Istennel, valamint az ószövetségből lopott szóhasználattal, az Atyával, vagyis Istennel!
Mivel Isten az aki végső Ítélettel van a biblia szerint, ez a jézusi parabolákból nyíltan kiderül, hamis érzelemkeltő gondolat, hogy holmi fiúnak, fiának adta volna, majd a fia 12 apostolnak az ítáélkezés jogát!
" Jézusnak a saját tulajdon lelke volt a láthatatlan Isten "
Ami már kimerít minden józan észt, gondolatot és átmegy hitető hadovába!
Jézus ember volt, semmiféle isteni lelke nem volt, mint ahogyan egyetlen embernek sincs!
Isten meg nem ember!
Ezt ne tudnád a biblia szerint?
Isten nem szorul semmiféle keresztény adaptációs lózungokra, így Jézusra sem!
És ezt megerősítette máskor is, hogy ez ne legyen kérdés a tanítványai között:
"Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, láttaazAtyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát?"(Jn 14,9)
Jézusnak a saját tulajdon lelke volt a láthatatlan Isten, akitől fogant is. A lélek és a test egy személyt alkot. Ilyenformán egy személy Jézus az Atyjával, és lett látható, és kikerülhetetlenül ítélőképes az addig láthatatlan és megfoghatatlam Isten. Ez így lett kimondva:
"Mert azAtyanemítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta;"(Jn 5,22)
Csak egy Isten van, és az Jézus Krisztus, a testben megjelent Isten:
És, hogy ő az Isten ezt az első keresztények jól tudták:
"A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen"(Rm 9,5)
Cserfa itt látványosan megszegte a vita egyik alapszabályát: nem volt hajlandó elárulni, milyen alapon ütögeti félre az én egyre-másra felhozott igei ellenbizonyítékaimat, és azt sem árulta el, hogy akkor honnan is vehetnék olyan bizonyítékot, amit ő sem ütne félre kapásból, vizsgálat nélkül. De ha van kedved az őáltala félbehagyott vitát folytatni az ember istenségének és Istennel való lényegi egységének témájában, én vállalom.
"Hogyan lehet az Isten lelke a bűn hasonlatosságában?"
A kérdés jogos.
Luk. 11,13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.
Csel. 2,17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
Csel. 2,18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
1 Kor. 2,15 A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
1 Kor. 2,16 Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
Az hogy "él bennem a Krisztus" nem azt jelenti, hogy tudathasadásos vagyok és többen vannak bennem :)
Nem, hanem hogy Jézus hitét követem, és úgy cselekszem, ahogy Ő cselekedne, mivel a tanítvány nem különb a Mesterénél. De ettől még nem lettem skizofrén. Nem úgy mutatkozok be, hogy "Jó napot, Krisztus vagyok.".
Dávid magva meg azt jelenti, hogy leszármazottja test szerint, azon a vonalon, ahol Mária (pontosabban Héli, mivel a genealógia a férfiakat jegyzi elsősorban) a legutolsó láncszem a genealógiában. Semmi többet nem jelent, véleményem szerint.
"Isten leleke" (pontosabba Isten Szelleme) úgy lehet..., hogy Ő megadja annak akinek akarja (még nekünk is a Krisztusra tekintve), és Krisztusnak is megadta, amikor bemerítkezett.
Látom nem fogtad fel, miről volt szó, mert csak foszlányokat látsz ki még az én írásaimból is.
Amit írtam, abból nem következik, hogy Pált nem fogadom el Istentől valónak, apostolnak, hanem azért mondtam, amit mondtam, mert nem erről volt szó, hanem hogy bizonyítsd Krisztus hogyan tanított az Írásról. Erre hozod Pált. Pál szerinted Krisztus? Emellett állítom, Pál nem arról beszél amit te hozol, mert ő azt mondja, hogy a Kőszikla akik követte őket Krisztus volt. A Kőszikla valóban Isten Fia, aki Istenéről neveztetve Kőszikla, hiszen Istene és Atyja van, vagy nem tudtad? (vagy azt sem tudod mit jelent "neveztetni"?- Tudod, amikor egy gyerek megszületik, nevet adnak neki az apjáról) Viszont, csak hogy tudd kősziklából is sok lehet, írva van "a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk." (Mózesnél) A te kősziklád (Sw. mestered) sem olyan, mint az én Kősziklám (Krisztus).
Lehetséges, hogy Pál apostol elhívását, és kijelentéseit is megkérdőjelezed? Mert, ha így van, akkor nem sok közünk van egymáshoz!
Mert Pál apostol ezt mondta a maga , és a tanítványok nevében:
"Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, a kik meghamisítják az Isten ígéjét; hanem tisztán, sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban."(2Kor 2,17) "...Az Isten előtt Krisztusban szólunk;"...(2Kor 12,19)
Én elfogadom, hogy amit Pál mondott, azt Krisztus mondta általa. Így azt is, hogy:
"A kiké az atyák, és a kik közül való test szerint a Krisztus, a ki mindeneknek felette örökké áldandó Isten. Ámen."(Rm 9,5)
Máshol Krisztust, Kősziklának, azaz szintén istennek jelenti ki, ugyan úgy, mint Mózes. Istenből, mint személyből, pedig csak egy van!
Ő nem keverendő össze egy közönséges angyallal, vagy egy képzelt második isteni személlyel, még ha a földi útkészítő küldetése kapcsán, küldöttnek is hívatott:
"Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!"(5Móz 32,4)
A Kőszikla egy szimbólum, Isten kemény és szilárd, megingadhatatlan igaz voltának a szimbóluma. Úgy Mózes szájából, mint Pál apostoléból egyaránt.
>"Most visszatérek arra, amit Mózesről mondtál, hogy a könyvében nincs szó Krisztus szimbólumról." - Nem ezt mondtam, olvass visssza, hanem hogy Krisztus példázatai nem olyanok, hogy veszik az ószövetséget és ráhúznak szimbólumokat, rejtett értelmeket, mint ahogy ezt Swedenborg teszi. Az ha elcsavarod
"Tehát a kőszikla is, a felhőoszlop is, és a tűzoszlop is lelki értelemben a Krisztus volt!" - Ez Krisztus példzátata? Tudtommal a Korintusi levlet Pál apostol írta, mi meg Krisztus példázatairól beszéltünk. Mellesleg ez sem példázat (tutod a példázat külön műfaj, parabola aminek van egy központi mondanivalója), mert aki követte Mózeséket az valóban ott volt, nem csak szimbólum, hanme a felhóoszlopban ama angya, az Úr angyala Krisztus volt, akivel Mózes színről színre beszélt, mint ember szokott a barátjával, és Mózesék meg szellemi kösziklából ittak, nem lelkiből. Csak azért mondom, mert a lelki ember, mint te nem fogja fel a szellemit, sem nem érti a különbséget a szellemi és a lelki között. Mindez pedig, amit hozol lelkizés, max. semmi köze Isten Szelleméhez, de még a vitához sem.
Szavakon meg nem lovagoltam. Ez olcsó trükk arra, amikor kifogytál az érvekből. Szóval térjük vissza, hogy milyen érvet is hoztál arra, hogy Krisztus példázatai hol indulnak ki valami ószövetségi történetből? (gyengébbek kedvéért mint te, nem Pál, hanem Krisztus példázatairól: mint a magvető, vagy a gazdag és a lázár, vagy a szántóföldbe elrejtett kincs stb. Ezek Jézus példázatai)
Egyáltalán nem fogytam ki az érvekből. De mivel látom, hogy nem akarod a fejed értelmével megérteni a mondandómat, úgy gondoltam, inkább a szíved értelméhez szólok!
Most visszatérek arra, amit Mózesről mondtál, hogy a könyvében nincs szó Krisztus szimbólumról.
Igaz, hogy az egész Krisztusról szól, a felhőoszloptól, (ami Krisztus jóságát szimbolizálta) a tűzoszlopig, (ami Krisztus igazságát szimbolizálta) ami a vándorló Izráelt közrefogta. Mert az isteni jó és az isteni igaz, ami Isten két alaptulajdonsága, Istenben megkülönböztethetően egyek, mint az ember jobb, és bal oldala. Vagyis az egész vándorlás elejétől a végéig, sőt a végétől az elejéig, -mert éjszaka a kettő helyet cserélt- Krisztus, a személyében egy Isten szerelme őrizte őket.
De mivel a szavakon lovagolsz, ("a betű öl, a lélek megelevenít") megmutatom, hogy az Újszövetségi tanítványok hogyan látták Krisztust a kősziklát, a Mózes által írt Ószövetségi könyvekben. Amely lelki értelmezésből öngyilkos módon sajnos kirekeszted magad:
"1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; 2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; 3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; 4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt."(I.Kor10)
Tehát a kőszikla is, a felhőoszlop is, és a tűzoszlop is lelki értelemben a Krisztus volt!
Mégsem a Máté 28,19 formula szerint cselekedtek az apostolok. Nem ez a "név" lett kimondva a bemerítkező felett, sem Péter, sem Pál keresztelkedőinél. Az üzenet évek múltával sem változott meg, legyen szó akár zsidókról, samáriaikról, vagy pogányokról.
