Kétféle újrakezdésről szeretnék itt véleményeket, tapasztalatokat olvasni. Konkrétan:
-partnerkapcsolat megszűnése után új társ- hogyan találom meg AZ IGAZIt?
-új foglalkozás, munka- hogyan találhatjuk meg, ami a nekünk minden szempontból a legmegfelelőbb? Mit érdemes tanulni annak, aki váltani akar?
Megkérdezhetem, hogy mi volt az oka annak, hogy szétmnetetek? Azért kérdezem, mert most én is éppen egy újrakezdős időszakban vagyok benne. Véleményem szerint egyáltalán nem mindegy, hogy mi után kezdenek újra egy kapcsolatot.
A tapasztalatok alapján kíváncsi vagyok az esélyeinkre!
Nagyon nehéz újrakezdeni... Két éve próbálom, de még nem találtam magamra. Felborult minden. - De sokkal jobb egyedül, mint ketten a totális kilátástalanságban.
A valódi újrakezdés az majdan, tán egyszer..., két emberen áll... Szerintem. Nem?
Sziasztok! Igenis, lehet és érdemes újrakezdeni. A szüleim három éves koromban váltak el, (megérte mert, megölték volna egymást, ez biztos). Apu a jobbik fajta apából van: rendszeresen látogatott minket, mikor nagyobbacskák lettünk, kulcsunk volt hozzá, nekem be is jött ez a kétlaki élet. Hogy szegény Anyu mit élhetett át, azt csak azóta kezdem sejteni, mióta nekem is vannak gyerekeim. (Hárman voltunk testvérek) Amíg fel nem nőttünk, egyikük se válsztott magának hosszabb távra partnert, talán féltek, hogy mostoha lenne velünk? Nem tudom. Azóta viszont mindketten találtak maguknak társat. Apámék nagyon boldogan élnek, egy olyan nővel él együtt, aki szintén egy rossz házasságot tudhat maga mögött, értékelik egymást, az életet, amit együtt élhetnek.
Ha tudtok segítenki nekem a szeretjük egymást mégis válás topikba kérlek irjatok..Lehet az a megoldás hogy szakítsunk és kezdjük újra ? Ti biztos tapasztaltabbak vagytok..:
Egy ideje már nem merek határozott kijelentéseket tenni (a "biztos" dolgoknak épp az ellenkezője lett), de nem hiszem, hogy képes lennék 1 kapcsolatba belemenni úgy, hogy tudok róla, hogy nős az illető.
Nem ítélkeztem szerintem, csak azt írtam, nem tudom megérteni őket.
"Nem értem azokat a csajokat, akik nős emberekkel kezdenek"
Pláne hogy hangosan deklarált elve volt hogy nős családos emberrel sohasem tudna kikezdeni ....
De hát az elvek néha a szerelem pillanatában szertefoszlanak!
És nincs is jogunk ítélkezni azt hiszem, két felnőtt ember döntése ez, kár hogy a döntés eredményét nem csak nekik kell majd viselni hanem vannak más károsultak is ....
"ez olyan mintha azért nem indulnék el nehogy elessek" Ez mondjuk tényleg jellemző rám (önbizalmam gyakra nulla). Szóval legyek bátor, aztán ráérek akkor sírni, ha véletlenül tényleg "pofára esek". :)
Döbbenet amit írtál... Nem értem azokat a csajokat, akik nős emberekkel kezdenek.
Nem értek egyet, ez olyan mintha azért nem indulnék el nehogy elessek! A lány 7 évvel volt fiatalabb, mindenképpen megérte mert életem legboldogabb másfél évét éltem át mégha utólag kissé át is értékelődött a dolog. De abban a pillanatban, időszakban nagyon jó volt. Annyit mondott mindösszesen hogy rájött hogy nem szerelmes, talán sohasem volt az csak nagyon szerette volna hogy ez a kapcsolata végre jó legyen. Hát ettől kicsit más fényben tűnik fel már az eltelt idő, kissé becsapva érzem magam de ez sem von le annak értékéből, hogy ezalatt boldog voltam.
Azóta belehabarodott valami nős vidéki gyerekes emberbe, gyereket vár tőle, amit a pali nem nagyon akar úgyhogy gyakorlatilag egyedül fogja felnevelni. Hiába mindenki úgy szarja el az életét ahogy akarja. Nincs már ezzel nekem dolgom, csak sajnálom. Magam is (szerencsére egyre kevésbé) a lányt is és a születendő gyereket legjobban.
Örülök, hogy írtál; kár, hogy nem valami jó hírt... :(
Néha ezen gondolkozom: talán jobb is, ha egyedül vagyok, mintha egy darabig lenne valakim, aztán ő is elhagyna és újra egyedül lennék. Lehet, hogy rosszul gondolom. Mindenesetre még nem volt alkalmam kipróbálni.
Te hogy vagy ezzel? Megérte? A "lány" szó szerint értendő, azaz sokkal fiatalabb volt Nálad a barátnőd? Lehet, hogy ez a baj. Bár vannak, akiknél jól működik a kapcsolat nagy korkülönbséggel is. (Én nem tudom elképzelni, hogy nálam beválna, de aztán ki tudja...)
Mit írjak. Elváltam 2. feleségemtől ugyebár, beleszerettem egy lányba, éltünk több mint másfél évig együtt. Mindenki azt komunikálta hogy a másikkal akarja leélni már az életét, gyerek, család szép jövö. Azután egy szép nap a kedves nem jött többet.....
Tudod, azért a gyerekek azt tekintik apjuknak, aki foglalkozik vele.
A kisebb fiam másfél éves volt, mikor elköltözött az ex. Nem is volt igazán ideje megszeretni, hozzászokni, mert le is lépett. 7 éves volt, mikor megjelent az életünkben a párom. Mivel nős volt, nem akarta a gyerekeimet becsapni, nem ölelgetett előttük, mert ugye nekik szükségük volt " férfire", és persze nem tudtuk, milyenre alakítjuk az életünket. Most már 15 éves a fiam, 1 éve együtt élünk a párommal is, és nem titkoljuk már régóta, hogy szeretjük egymás. Szerintem őt tekinti az apjának. Az exfről nem igazán beszélünk, akkor lenne gond, ha a párom nem lenne. Akkor biztos nagyon hiányozna az apjuk, vagyis inkább egy férfi az életükből, aki kézzelfogható. Már elmondhatom, hogy a kamaszkort is jól átvészeltük, mert a nagyfiam 18 éves. Neki nehezebb volt, mert szerette nagyon az apját. De Ő is tudja, ki az aki szereti, foglalkozik vele, kire számíthat. csak nem beszélünk róla. Jobb, hogy nem kell kimondani a kimondatlan dolgokat.
Régebben, mikor úgy volt hogy az ex jön a nagyobb fiam 8.-kos ballagására, kérdeztem a kicsit, hogy megismerné-e, azt mondta, hogy az utcán biztos nem.
Szóval, hogy ne térjünk el a témától: Sikerült az újrakezdés!!!
Szerintem ha a szülők elvának, azzal könyítenék meg a gyerek életét, hogy segítenek a volt házastárs kapcsolatában a gyereknek. De ( majdnem )mindenki csak maga nyugalmával törődik.
Az exnek is jobb volt hogy nem tudott arról, mit adok a gyerekeinek enne, jóval könnyebb volt így az élete, minden lepergett róla, ami leterhelte volna.
Az 1-2 gyerek csak 1-2 nyűg volt, amit nem vállalt be.
Ja, és én inkább arra gondolok hogy így bízott bennem, majd megoldom, minthogy nem érdekelte őt.
Kiváncsi vagyok, mikor jut eszébe hogy a fia nagykorú. Igaz, 1 millión felül van a tartozása, törlesztheti azt is. Mert nem ajándékra gondolok, hanem hogy jár-e suliba, jár -e a gyermektartás.
Egészen egyszerűen nem értem. Nem a te eseted, vagy az interneten olvasottakból látom csak, de úgy tűnik, hogy számtalan pasi úgy lép ki a saját gyereke életéből, mint egy rossz cipőből. Ahogy elválik a párjától, úgy válik el a saját gyerekétől is. És valóban van olyan, hogy évekig a saját gyereke felé sem néz. Az meg különösen aljas dolog, hogy utána még képesek megkérdőjelezni, perelni a tartásdíj jogosságát, mértékét. Nincs mindenkinek olyan szerencséje, hogy megtalálja a párját és együtt nevelik fel a gyerekeket. Vajon azt miért nem tanulják meg a pasik, hogy a gyermek nemzése az első és nem az utolsó lépés?
Nem feltétlenül gonosz, csak harcol és győzni akar. Mindenáron. Bocs, de tegnap már nem tudtam írni, mert nagyon rám szakadt a sok dolog! Ha érdekel Tóth Eszterke gratulálj és kérdezz rá. Ha nem, hagyd a csudába. Mellesleg kedves exről csak tudnád, ha gyereke születne... Nem?
