Ha nem is egyértelműen, de tíccsa... Amennyiben valaki egy jogi személy nevében nyilatkozik, annak mindenféle alaki és tartalmi követelményeknek meg köll felelnie. Olyan felhatalmazást meg nem adhat egy jogi személy - esetünkben egyház -, amely egy nem joxerű tevékenységi körébe tartozó kérdésben testületi állásfoglalást kommunikálhatna.
emberként és nem mint az egyház hangja, ugyanis az egyháznak nincs ilyen joga. HIvatása gyakorlása közben nem mondhatja és kész.
Épp ez az, hogy nem mondhatja és kész, amit így egyszerűen nem lehet kimondani.
Ugyanis a dolog marhára bonyolult.
Egyrészt van a szólásszabadság, ami az egyik legfontosabb alapjog, és az, hogy amit a törvény kimondottan nem tilt, azt szabad. Másrészt az is igaz, hogy az egyháznak nem feladata a politikai agitáció.
Az nem kétséges, hogy az egyházi személyek, mint mindenki: politikusok, művészek, sportolók, nyilatkozhatnak és elmondhatják a véleményüket és azt is, hogy szerintük kire kellene szavazni.
A kérdés az, hogy mondhatja-e valamelyik egyház, hogy ő, mint egyház ezt vagy azt javasolja.
Ez szerintem végül is nem dőlt el, hiszen senki se tudott erre vonatkozó tiltást idézni, de az se biztos, hogy egy természetes személyeket megillető jog megillet-e egy szervezetet is.
Én most inkább arra hajlok, hogy ha a törvény ezt egyértelműen nem tiltja, akkor szabad.
Vannak jogászok akiknek van némi tekintélye előttem, és akikre általában hallgatok. Néha persze nem ugyanazt mondják adott kérdésben. Olyan nincs közöttük aki vitatná az egyházak jogát közös ügyeink megbeszélésében.
Ezt bízd a gyülekezetre, az ő dolguk, és abba ne szóljon bele senki. Vitatkozz az egyházzal, mondd el a véleményed te is, én is elmondom, egyébként azt amit te, nem tudok most IGEN-nel szavazni a népszavazáson. Tiszteletben tartom azok véleményét akik IGEN-nel szavaznak, és sokat jelent nekik az IGEN. Amit elvárok az R.E.S.P.E.C.T, és az, hogy ne nevezzenek aljanépnek, sötét alaknak. De ha mégis megteszik, akkor semmi mást nem teszem minthogy jelzem mélységes megvetésem (Duray esetében még ezt sem, egyszerűen megengedem neki, hogy annak nevezzen aminek akar, ebben a kérdésben ő Jupiter, Kondor meg egy kisökör)
Tehát azok a georgiai, alabamai fekete prédikátorok akik a szószékről követelték a teljes egyenlőséget, a szeparáció eltörlését, helytelenül cselekedtek. Martin Luther King helytelenül cselekedett, amikor lelkészként Isten nevében követelte a polgári jogi törvényt. Őrület, hogy ezt magukat liberálisnak nevező emberek állítják.
Nem ugyanaz, ha a pap a kultúrházban politikai naggyűlést szervez, és az ott megjelenteket győzködi, vagy a templomban, egészen más okból egybegyűltekkel teszi ugyanazt.
emberként és nem mint az egyház hangja, ugyanis az egyháznak nincs ilyen joga. HIvatása gyakorlása közben nem mondhatja és kész. (mellesleg eléggé hiábavaló az igyekezeted, hogy ezt a kérdést a vallásüldözés felé vidd)
A püspök úr is elmondhatja a véleményét, mint magánszemély. Mint egyháza magasságos képviselője - nem.
Részlet az alkotmányból
60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.
(2) Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa vagy taníthassa.
Tehát az elég általánosan kiterjed a lelkiismereti meggyőződésre is (ebben az esetben arra is, hogy szolidárisnak kell lennünk a határokon túl élő magyarokkal),
és a meggyőződését joga van mindenkinek nyilvánosan is kinyilvánítani illetve tanítania.
Még egy püspöknek is joga.
2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.
(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.
egyszerűen fel próbáltam vázolni egy egyensúlyi állapotot, amelynek a kibillentése az egyik irányba könnyen járhat a másik irányba való ellenbillenéssel, ahogy az már lenni szokott, nem itt és nem most és nem ezért az ügyért, hanem, szerintem, nem olyan nagyon nagy távlatban és általánosan. én így gondolom, de semmi befolyásom nincs az eseményekre, ahogy azt gondolhatod is, majd pont ide írogatnék erről
A dolog jogi része számomra nehezen megfogható, de az erkölcsi üzenete annál inkább.
Szokok tanítani, és a hallgatóim nagykorúak. Az előadások előtt, után, és a szünetekben beszélgetni is szoktam velük, nem feltétlenül az előadásokkal kapcsolatban. Lehetőségem van bármilyen, akár politikai témával kapcsolatban is kifejteni az áláspontomat, de még kötetlen beszélgetés formájában is nagyon óvatos, és visszafogott vagyok.
Azt gondolom hogy igen durva dolog lenne, ha a katedrán állva buzdítanám a hallgatóimat ilyen-olyan szavazatra.
Nem látok sok külömbséget a katedrán álló tanár, és a szószéken álló pap befolyása között.
Na, itt azért egy-két dolgon vitatkozunk! Pl. azon, hogy az, hogy az egyházak feladata a hitélet gondozása, azt jelenti-e, hogy TILOS másba beleszólniuk. Vonatkozik-e rájuk a véleményszabadság. Marhára bonyolult kérdés, szvsz.
Állományjavító alábbi mondatait elég nehéz másnak olvasni, mint fenyegetésnek:
Ha azonban a természetfölöttitől eredeztetett hatalom birtokában és képviseletében és szócsöveként valaki meg merészel szólalni a liberális demokrácia népfelségére, tehát a szabad és egyenlő személyiségek közösségére tartozó ügyekben, túl az általános hitelvein, hogy szeressétek egymást és tiszteljétek az életet és így tovább, amely általános ítéletekből a konkrét ügyre vonatkozó döntést mindenkinek, minden polgárnak magának kell levonnia,
akkor ezzel kockáztatja azt, hogy esetleg a liberális állam szabadjára engedi azokat a rövidség kedvéért tudományosnak nevezhető ismeretelméleti alapokban konszenzust találó gondolati és filozófiai irányzatokat, amelyek a dolgok jelenlegi állása szerint jobban látszanak állni világmagyarázatok kérdésében, hogy szétzúzzák a pillanatnyilag ostoba és önellentmondásos, szűkagyú dogmák kusza rendszerének tűnő és antidemokratikus világképet, valamint kikényszerítheti a teljes jogegyenlőséget, azaz a belső hierarchiák alatt élő és tanításokra életfogadalmat tevő és szűzességre kényszerített és e tekintetben ellenőrzött és gyónásra késztetett és így tovább állampolgárok védelmében esetleg megszünteti ezeket az előjogokat.
Kedves államányjavító!
Amit te itt teszel, a liberális elvek nagyon dicsőségére, az az alábbiakban foglalható össze.
1. A saját elképzelésed szerint korlátozni akarod a vallásszabadságot.
2. Egyházüldözéssel fenyegetsz.
Egyébként pedig a döntés valóban a népfelségre tartozik, de ebben való részvételre
joguk van a hívőknek is, nekik pedig joguk van ahhoz, hogy a püspöküknek, a döntés erkölcsi vonatkozásaival kapcsolatos útmutatása eljusson hozzájuk.
Ez része a vallásszabadságnak
Amennyiben nem hívták meg a társadalmi egyeztetésre - ahol véleményt nyilváníthatt, mint társadalmi szervezet -, eccerűen nem befolyásolhattya a választói akaratot, tehát az az egyházi személy, aki a jogalkotás társadalmi egyeztetési szakaszán kívűl a választói akaratot jogellenes eszközökkel befolyásolja - bűncselekményt követ el.
"Ennek értelmében nekem jogom van hinni abban is, hogy a püspöki tisztség Istentől származik"
Senki a világon nem korlátozza a te jogodat ebben. Sem a vallás sem a szólás szabadságában.
De ettől még egy egyházi szervezet vezetője _egyházi szervezet vezetőjeként_ nem szólhat bele a világi dolgokba. Pontosan úgy, ahogy egy miniszter nem szólhat bele, hogy hogyan történjen egy keresztelő. Két teljesen különböző feladat. Most az államon a sor, hiszen maga a demokratikus népszavazás, maga a kettős állampolgárság kérdése annak a világi államnak a történései amelyben amúgy az egyházak szabadon működhetnek.
Mindettől teljesen függetlenül, ha nekem a pispek úr az uccán aszondja, hogy "dejszen én biz az igenre/nemre voksolok" akkor én ehhez csak gratulálni tudok, hiszen nem csak a pispekúrmagánszemélyt is megillető szólásszabadság jogával él, hanem a voksolás jogával is.
A "megtévesztés" szónak van egy bizonyos értelme abban a szövegben, nem az amit Indián adni akar. Érted ? Senki sem tévesztett meg senkit. Nem mondták, hogy nem lesz szavazás. Mádl Ferencre kifejezetten haragudtam, de amit tett, az bőven belefér, noha ő egy Köztársasági Elnök és kifejtette a véleményét a népszavazásról.
Amennyiben azt a társadalmi szervezetet képviseli, amelyiknek tagja, alkalmazottya, megbízottya úgy hivatalos közlésnek számít.
Természetesen megint pongyola vóttam, nem hivatalos személy jogi értelemben véve, mindazonáltal központi egyházi álláspontot artikulál, ehhez meg az egyháznak nincs joga államigazgatási eljárás kialakítása során.