Indítsunk egy népszavazási aláírásgyűjtést:
"Akarja-e Ön, hogy a Magyar Köztársaság a költségvetésből (az Ön adójából!) finanszírozza az egyházakat?"
Szeintem elsöprő NEM lesz az eredmény.
Amit írtam, az igaz, elég kínos helyzetek adódtak a keresztszülőséggel kapcsolatban, de végül is megoldódott az ügy. A "zsebbe csúsztatás" egyébként a szertartás után történt, ezzel honoráltuk, hogy az illető pap végül is nem firtatta különösebben a keresztszülő vallásos nevelésre való "alkalmasságát". Egyébként a pap nem kért semmit a keresztelésért (nem is kérhetett volna).
(Ha te létrehozol egy egyesületet, azt én nem vagyok jogosult feloszlatni. Ha elég hatalmam lenne, megtehetném, hogy a működését ellehetleníteném, de attól még az létében nem szűnne meg, csak akkor, ha te feloszlatnád.
Elég lényegi kérdés.)
Igen, ez valóban így van, vannak fokozatok, habár épp elég ortodox járta meg a hitéért a gulágokat, s voltak elegen hitükért lágerekben is.
****
Nekem aztán édes tök mindegy, hogy a világi hatalom feloszlatja vagy nem oszlatja fel az én egyházamat. Ezt úgyse tudja. Működni meg annyira működök benne, amennyire lehet. Van idő.
Lovagolni persze lehet a szavakon, de a lényegen ez nem változtat ...
Az üldöztetésről meg azok tudnának mesélni, akik megjárták Auschwitzot vagy Gulagot, ehhez képest az egyházak - ha korlátozásokkal is - de működtek az átkosban is.
Bármit bárki is, akár jogutóddak, akár anélkül, csak akkor szüntethet meg, ha ő alapította.
Mondjuk a jezsuita rendet jogutóddal vagy anélkül megszüntethette volna maga Lojolai Szent Ignác, mert ő alalpította, vagy az ő jogutódjai azóta, de más senki.
S mivel az egyházat maga Jézus Krisztus alapította, annak megszüntetéséről is ő jogosult intézkedni, vagy az utódja tehetne ilyet, most épp XVI. Benedek, ha ehhez kedve lenne.
Mivel az egyházat nem az átkos alapította, így megszüntetni sem tudta volna.
******
Ha már handabandzáunk, haladjunk rendes nyomon.
(Működését persze lehetetlenné tehette volna, de az egy más történet.)
****
Az átkosban komoly formában üldözték az egyházat és a híveket, az üldözés intenzitása csak a 70-es évek közepe után csökkent (Helsinki).
"Mit tudom én, miért nem akaródzik feltünni neked, hogy mi egetverö különbség volt az ateista, jogfosztott proli társadalmak és az emberi jogokban bövelkedö "nyugati" polgári társadalmak életlehetöségei között."
Az emberi jogokban bővelkedő nyugati társadalmak életlehetőségeit ez egyház javára írni ugyan egetverő képmutatás, de ebben legalább hitelesek vagytok :-)).
Elárulom, hogy ezen polgári társadalmak kialakulása és felemelkedése anno éppen az egyház által annyira favorizált középkori sötétség felszámolásával kezdődött (a felvilágosodásról talán már hallottál).
Ha már megpróbálod az egyházra aggattni az "emberi jogok" köntösét, akkor áruld már el azt is, hogy a Vatikán ugyan miért nem volt hajlandó aláírni az Egyetemes Emberi Jogok Nyilatkozatát?
Nem tudom, hogy hol éltél az átkosban, de hogy nem Magyarországon, az biztos.
(Nyilván valamelyik emigráns ex-horthysta amerikai szervezetből fröcsögtél hazafelé, oszt gőzöd nincs a dolgok állásáról.)
Abban a faluban, ahol laktam, a plébános szombat délutánonként az iskolában (!) tartotta a hittanórát, mindezt az iskolaigazgató és a párttitkár jóváhagyásával.
Ennyit az "üldöztetésről". Az átkosban igazán kesztyűs kézzel bántak az egyházakkal, nem tudom, mit szóltál volna, ha feloszlatják ezeket, a papságot szélnek eresztik, oszt jogutód nélkül mindegyiket megszüntetik.
Pedig egyszerű: azért kereszteltetik meg sokan a gyereküket, mert nem akarják, hogy a későbbiekben ezért bármiféle hátrányos megkülönböztetés érje a gyereket. Az meg, hogy a keresztszülő "feladata" a "vallásos nevelés", puszta formalitás: ha a szülő nem neveli hitre a gyerekét, akkor senki más sem fogja.
Az meg nem jelenthet akadályt a "keresztszülőségben", hogy egyes papok okvetetlenkednek a keresztszülő vallásosságával kapcsolatban: akkor majd megkereszteli a gyereket másik pap, legfeljebb némi pénzt kell csúsztatni a zsebébe a "templom javára", oszt nem kérdez semmit.
(Egyébként mindez saját tapasztalat, nem az ujjamból szoptam.)
Még mindig nem esett le a tantusz nálad, hogy mi finom különbség van az egész társadalmat üldözö marxista rendszerek - és az egész társadalmat üldözö marxistákat üldözö rendszerek között?
Ami a tény, hogy mind Pinochet, mind pedig korábban Franco - egy sokkal nagyobb véráldozatot elkerülendő - bizony elég kemény eszközökkel vetett véget a sztálinizmus előretörésének.
Ach!!! Tehát ők csak az áldozatok számát minimalizálták !:)))))))
Készült esetleg kalkuláció, hogy mennyi lett volna az áldozatok száma, ha Pinochet vagy Franco nem vezet be fasiszta diktatúrát???
Aminek gazdaságilag (is) meglett az eredménye.
De ha nem hiszed, hasonlítsd össze Spanyolországot Ukrajnával!
Chilét meg Észak-Koreával! Vagy Kubával.
Ahogy gondolod.
Milton Friedman meg azért kapott közgazdasági Nobel-díjat, amiért Bokros Lajos soha nem fog!
Tehát a gazdasági siker megér "némi" emberáldozatot.
Pinochet számláját mértéktartó becslések alapján 3000 embert megölése (sokukat halálra kínozták) és mintegy harminezer ember elüldözése terheli.
Franco tábornok börtöneiben és egyéb büntetőintézeteiben 192684 ember halt meg a megtorlás során.
Kérdésem az lenne, hogy hány ember életét éri meg a gazdasági siker szerinted???
Apropó jó, hogy szóbahoztad Franco-t. Őt is kitüntette a Vatikán "áldásos" kommunistaellenes tevékenységéért. A Szent Lázár Lovagrend tagja volt.
Mit tudom én, miért nem akaródzik feltünni neked, hogy mi egetverö különbség volt az ateista, jogfosztott proli társadalmak és az emberi jogokban bövelkedö "nyugati" polgári társadalmak életlehetöségei között.
A soft szocialiasta diktatúráktól a hard liner kommunista országokig a báziseszme, a közös gyökér egy és ugyanazon dolog volt: a marxizmus, benne az ateizmussal. S ennek az eszmének a gyakorlati megvalósitása volt az alapvetö emberi és szabadságjogok felszámolása, a polgári társadalom, egyes egyetemes kultúrértékek illetve kisebbségek üldözése, liquidálása. Magyarul: áldozatok 10/100 milliói.
Ha Chile nem lett volna Pinochet alatt gazdaságilag ennyire sikeres, akkor valószínűleg sokkal hamarabb megpróbáltak volna megszabadulni a diktátortól.
Tévedsz. Bizonyos országok, illetve bizonyos népek, amelyek vinni akarják valamire, nagyon nem igyekeznek megszabadulni olyan vezetöktöl, akik megvédik öket a szabadság és emberi jogaikra leselkedö legnagyobb veszélytöl: a marxista-ateizmustól.
A marxizmus ugyanis a legnagyobb fenyegetés a teljes jogon élhetö élet ellen.
Ezzel csak az a gubanc, hogy a marxisták és az ateisták két különböző halmaz, csak minimális átfedéssel. Mondjuk áldozataik nemigen voltak, mert sem az ateizmus, sem a marxizmus soha nem volt olyan hatalmi helzetben, hogy tömegeknek tudott volna ártani, ráadásul nem is valószínű, hogy lett volna miért.
Más kérdés, hogy a kommunisták gyalázatos dolgokat tettek, de az ő áldozataikról már van megemlékezés, viszont a komcsik egy harmadik halmaz, csak részleges átfedéssel az előző kettővel.
(Mielőtt nekemugrassz közlöm, hogy én egyik halmazba sem tartozom!)
Vagyis az alaptételnek igenis van létjogosultsága: kívánatos lenne egy megemlékezés a katolicizmus sokmillió áldozatáról, óriási engesztelő imahegyekkel, valódi pontifex-könnyekkel (hogy hihetőbb legyen az őszinte megbánás).
Ez viszont szimpla hazugság. Nem az ateizmus miatt estek áldozatul akik áldozatul estek, hanem egyéb politikai okokból. Azért a kommunizmus alatt megtűrtek voltak az egyházak, csak akik a rendszer ellen szítottak azok kaptak, de keményen. Mindazonáltal a kommunista ideológia része ugyan egyfajta ateizmus(a mitológiai istenek tagadása, ám ugyanakkor felsőbb eszmék, vezetők hasonló szintre emelése - az én szememben ez is vallás), de valójában inkább vallásos jellegű rendszer volt ahol a szentek és isten helyére a személyi kultusz lépett.
Milliók estek áldozatul az ateista rendszereknek. Vallásuk, nézeteik, faji hovatartozásuk olykor vagyonuk miatt. Van akit megöltek, van akit megnyomorítottak, van akit megkínoztak, elhallgattattak, gályarabságba küldtek, ellehetetlenítettek, kiátkoztak, kiprédikáltak, stb.
Aki tagadja ezeket a bűnöket, az álnok hazug ember.
