Azt hiszem rekordot állítottam fel az autók használati idejét tekintve.
1977-ben kaptam meg az első kocsimat, ami egy Skoda 100-as volt. Idén augusztusban cseréltem le, miután már a műszakiztatása többe került volna, mint maga a kocsi értéke. Majdnem lett egy veterán autóm.
ilyen buszokkal mentünk mindig osztálykirándulásra.
a hatvanas években viszont a vasútállomás és a nagyszüleim faluja között doboz alakú fapados buszok jártak, amelyeknek kis kéményük is volt: a tetejükre volt a kipufogócső vezetve. Néha, ha nagy hó volt télen, az utasoknak kellett tolni
a középső lányom talán hatodikos lehetett, a nyolcvanas évek vége felé, amikor kapott egy jutalomüdülést Zánkára. meg is látogattuk ott, nagyon jól érezte magát. Aztán vége lett a tábornak, és mentem a Déli pályaudvarra a különvonatukhoz. Egy-két percet késtem, a gyerekek már javában szálltak le a vonatról, és bennem megállt az ütő: az egész banda bőgött, az én lányom is, de úgy, hogy egy szó sem jött ki a száján...... Azt hittem, valami komoly baj vagy baleset történt, míg végre kinyögte, hogy annyira jól érezték magukat, hogy ennyire sajnálják az elválást.
Egy-két érzékeny gyerek rendben, na de egy egész vonatnyi (korszerűtlen, komcsi irányultságú) picsogó kölyök?????
Evelyn néninek, az első napközis tanítónénimnek volt kombi 500-asa. Emléxem, kis csipkefüggönyök voltak a hátsó ablakon. Mindig úgy képzeltük, hogy abban lakik.