Multinacionális vállalat ex-munkahelyemen a szlovák kollégákkal volt a legjobb viszonyunk. Úgy segítőkészségben, mint kedvességben, vendégszeretetben magasan verték a többieket. A kedvemért magyarul próbáltak beszélni, nem tudtam olyat kérni, amiben ne segítettek volna.
A kettős állampolgárságos népszavazásra visszatérve pillanatnyilag úgy tűnik, a különféle politikai színek alatt eltűnt a talán legfontosabb szempont, az erkölcsi.
Tök mindegy, ki mit gondol arról, személyesen felelős lehetne-e a határon túl élők bármilyen negatív diszkriminációjáért, vagy hogy melyik politikus vagy véleményvezér mit mond a kérdésről. Vagy hogy milyen gazdasági következményei lehetnek a kettős állampolgárságnak.
Gesztust tehetünk a határokon túl élőkért!
Kár, hogy erről olyan keveset hallunk-olvasunk.
ribizli
Én inkább úgy mondanám, hogy vannak politikai erők, akik a legolcsóbban a " magyarveszélyel" tudnak szavazatot gyűjteni. Aztán van egy setét réteg aki mindent bevesz. Nálunk pl. nekik szólt a 23 millió román.. :)
OFF
Vannak, akik utálják, maradjunk ennyiben. Különben a kint élő magyarok minden okot megadnak rá. :)
De ugyanígy vannak olyan magyarok is, akik utálják a szlovákokat.
Van valami fogalmi zavarod? Láttál te már profitorientált egyházi kezelésben lévő kórházat? Vagy te is a visszaállamosítási mantrán nőttél fel?
Amúgy tényleg az a legnagyobb bajom, hogy ezek kilopják a szemünket is, ha ráteszik a kezüket. Ha neked az a fixa ideád, hogy az a tuti, ha gyurcsányi cimborái majd mfb hitelből megveszik a kórházakat laborokat aztán "gazdálkodnak" ahogy megszoktuk tőlük akkor menj és szavazz nem-el. Nem vagyok a magántulajdon ellensége, de már láttam hogy osztogatnak-fosztogatnak víz és áramszolgáltatót meg nemzeti tankönyvkiadót, meg majd szerencsejáték rt.-t és tán kórházat. Tényleg piszkosul fontos, hogy én mint az ellátást igénybe vevő és én mint biztosításfizető közé beiktassunk egy ballib tulajdonosi réteget?.. Kecskére az autópályakartelt meg a káendhát.. Ebben az országban soha.
Igen. Kéne a privatizáció, de annak nem az a formája, amit most a kormány akar. Attól, hogy a Hárshegyet eladják szállodának, még nem lesz pénz gyógyszerre.
Kedves ivan olsen és elnyomott, feletestvéreim!:))))) Személyeskedéseitek is híven tükrözik hovatartozásotokat:(((( Nem haragszom érte, csak szomorú vagyok:(((((
A lényeg, hogy Nálad az IGEN töltés eljött:)))))********* puszik érte:DDDDD A KH privi meg most nem annyira lényeges, hiszen a jól jövedelmező vizsgálatok, kezelések már most is privatizálva vannak:(((( Ez nem kellett az államnak, viszont a gyönyörű ingatlanokból származó zsozsó, az kellene:(((((((((((((((
qszi, nem véletlenül nem járok én ide... :)
Úllátszik, öreg vagyok már, és nem haladok a korral a szókincsemet/kifejezéshasználatot illetően...
Én nem _csak_ érzelmi alapon szeretek döntéseket hozni, így viszont több infora van szükség, a kettős állampolgárságos, erősen érzelmi töltetű kérdésnél is.
ribizli
hülyegyerek, szerinted ha valaki nemmel szavaz az miért jelentené már azt is egyben, hogy nem kellenek a külhoni magyarok? dehogynem kellenek. ezt kéne látnotok fröcsögő fidesznyikeknek, hogy nem minden nemmel szavazónak célja a kirekesztés, sőt! merem állítani felelősebben gondolkodunk a külhoni magyarok sorsáról mint az igenlők.
Csakhogy ez nem a Tasztal, kedves ribizli:((((( Ez a polidili:DDDDDD Itt csapnak össze keletnek, nyugatnak lángnyelvei!!! Itt pörkölik egymás szőrét északiak, déliek!!! Itt szídják egymás anyukáját hívők és nem hívők!!!! Itt minden összeroppan a személyeskedések súlya alatt.... buzogj vér, buzogj magyar vér és SZAVAZZ IGENNEL!!!!:)))))))))) Aki érzi, úgyis IGENnel szavaz, aki nem érzi, modja ki bátran, hogy nem magyar és vágja 3 millió magyar arcába, hogy nem, nem kelletek!!!!:((((((
Hogy ontopik is legyek:
kettős állampolgárság: igen
kórházprivatizáció: nem.
(A másodikhoz egy kis demagóg, de megtörtént eset: kórházban a páciens hozzátartozóival váltatják ki patikában még az infúzióhoz szükséges fiz.sóoldatot is, és persze a kórházi patikában nincs, tehát utána kell járni. Ez kell a fenének.)
ide is, amit az elébb levélben írtam valakinek, bízom abban, hogy színesíti a palettát legalábbis.
Konkrét történetek arról, hogy pl. Erdélyben a 70-es években mik történhettek meg az ottani magyarokkal, nem nagyon jutottak el hozzánk. Én arra emlékszem pl. nagyon élénken, amikor "hivatalosan" híre jött, hogy tél közepén tönkrement vmi hőközpont, ezért fél Kolozsváron nincs fűtés+melegvíz, ez -gyerekként - nagyon megdöbbentett. És jóval később, mikor onnan származó barát mesélte, hogy igen, a kutyát fektette a lábára tanulás közben, hogy kicsit melegítse a k.hideg lakásban, az még rátett az emlékre. De mivel ugye politikailag (is) kínos dolgokról volt szó, nem nagyon jutott ki talán még a településről se olyan esetekről hír, hogy milyen sérelmeket szenvedtek el. Persze biztosan az is benne van a dologban, hogy (magyar) vidéken, gyerekként még izoláltabbak voltunk talán, de arra pl. jól emlékszem, hogy amikor télen síeltünk a Tátrában, a szlovákok nem szerettek minket, és ezt kommunikációval jelezték. (Meg ellenpélda is van, ismeretlenek segítsége, stb.)
Amikor megismertem néhány erdélyi embert, és beszélgettem velük, feltűnt, hogy mindenki azt mondja, "kijött" Erdélyből/Romániából. Nem _el_ vagy _át_, hanem _ki_. És ez nagyon furcsa volt, mert nekem nagyon pontosan jellemezte, hogy ott annyira nem volt jó, hogy nem volt maradása, minden érv és érzelem, kötődés ellenére.
Nagyon sokan azért hajlanak a nem felé, mert úgy érzik-látják, igen döntés esetén nem fog a parlament megfelelő döntéseket meghozni, és akkor úgy kell érezniük, segget csináltak a szájukból, valamint "átverték" a határon túliakat.
És senki nem nyugtatja meg őket, hogy a határon túliaknak az a gesztus is hatalmas megnyugvást hozna, amit a "következmények nélküli" igen szavazás adhat. Hogy itt a gesztusról van szó.
Gusztustalannak tartom, hogy egy ilyen kérdés a pillanatnyi politikai érdekeknek van kiszolgáltatva, hogy nagyon nehéz neutrális és releváns információkat szerezni. Nagyon nem tetszik, hogy ráadásul a kórházprivatizációval együtt kell ilyenről is véleményt nyilvánítanunk.
[Azt hiszem, néhány évtizeddel később jó téma lesz ezekből a történészeknek, filozófusoknak...]
Nem tudom, kinek mennyi információja van a határon túliaktól a témáról.
Azt gondolom, sokan örömmel vennék, ha olvashatnának erről, szóval bíztatnám a Tasztaltársakat az élmények leírására.
ribizli
