Nem az számít hogy fent gyengébb-e a gravitáció, hanem az, hogy lentről fentre gravitáció ellenében lehet eljutni. Egy lent kisugárzott foton a gravitáció ellenében haladva energiát veszít, csökken a frekvenciája, így fent azt látják hogy lent lassabban mennek a dolgok - és fordítva.
A hosszú csavarhúzó nemesacélból van készítve, műszerészek használják, általában lemezből készitett alegységek összeszerelésénél, a lemezbe van menet, a csavarok viszonylag rövideg ls csillag fejűek.
A Wiha gyártmányú viszi pálmát.
A szára mágnesezhető, a vége edzett, úgy is lehet vele dolgozni, hogy megpörgeted az újaiddal a szárát, aztán ráhúzól a csavarral a nyelétől fogva- vagy kicsavarni úgy, hogy a nyelét forgatod a két tenyereddel. Nagyon gyorsan szét lehet szedni egy ilyen csavarhúzóval pl. egy nagy másológépet- amibe minden csavar egyforma.
Minnél hosszabb a csavarhuzó, annál könnyebben kezelhető, amiről beszélek az 4ocm és kb. 7mm a vastagsága.
A rövid csavarhúzó kis oldalirányú elmozdulás is elég nagy szögeltérést ad a csavarhoz képest, könnyen kibillen a horonyból. Emiatt vigyázni kell, és így nem tudunk akkora erőt beleadni.
Kíváncsi lennék, ki milyen magyarázattal áll elő arra, hogy egy hosszabb csavarhúzóval könnyebb kicsavarni egy csavart, mint egy röviddel.
Én arra hajlok, hogy tekerésnél mindig kicsit kidöntjük oldalra a csavarhúzót, és ezzel növeljük az erőkart.
Hosszabb csavarhúzónál ugyanolyan döntéssel szerzett erőkarnál a döntés szöge kicsi marad, így a csavarhúzó hegye jobban megmarad a vájatban, és ez a magyarázat.
ki kell számítani a rugóállandót és a rugalmassági erőt, meg a munkavégzést (rugalmasági potenciális energia) a
az erő F=- k Δx és munkavégzés L= k Δx2/2, ahol k a rugóállandó, Δx a elmozdulása a rugónak.
Az a baj, hogy egy Ep=mgh potenciális energiából indulunk el és végül is eljutunk egy, L=Ep alakú egyenletnek a megoldásához.
De az L lehet surlódási erő munkája is.
Ráakasztod a rugóra az m tömegű súlyt, amire a gravitációs hatás G= mg erővel hat, a rugó megnyúlik Δx hosszat, akkor a k= mg/Δx.
Csakhogy a k rugóállandó sem mindig liniáris.
Homokba ejtett gólyával egyszerübb, balasztikus kisérleteket ís egy csinálnak, csak nem homokkal.
Terveznek egy puskát, annak egy adott töltényre. Kilövik 3oo méterről egy zselés anyagba, tudva a zselés anyag rugalmasságának paramétereit a töltény méretét és alakját (vagy csak azt, hogy egy etalon puskával és tölténnyel- mekkora behatolási távolság után áll meg a zselébe a lövedék) azonnal meg tudják mondani, hogy milyen vastag lemezt üt át a gólyó.
bocs, jav.: jó lenne ezt egyenletekkel is megoldani de az , mint kiderült bonyolultabb, mintha csinálok egy sufnitesztet rugóval , a nagyságrendet megkapom ...
. a rugó összenyomódása a tömeggel egyenesen a magassággal négyzetesen arányos ha jól sejtem...
Az 1kg a Holdon is 1kg, meg az űrállomáson is. A rugós erőmérő a Holdon kb 1.66N súlyúnak találja, az űrállomáson meg nulla.
Ha az ejtésnél 0,001 mm-es úton áll meg a vasgolyó, akkor brutálisan nagy erőhatás éri, ha ugyan ez a vasgolyó 5 cm-es úton fékeződik le akkor meg kis erő hatott rá.
Nem mindegy. Tehát akkor is más eredményt kapsz, ha egy lágy rugóra ejted, vagy egy kemény erős rugóra. Ezért értelmetlenség így ebben a formában a kérdésed és nyilván nem kapsz egyértelmű választ sem.
A leghasználhatóbb ötlete eddig mmormotának volt a nagysebességű kamerával.
miért ne jutnék? a mérleg nem tesz különbséget hogy kézzel összenyomom vagy ráteszek valamit,
a 10N=1kg az micsoda?
a lényeg ugyanaz, nem diffegyenleteket akarok megoldani, nem doktorizni akarok hanem egy nagyságrendet megtudni , 100ból 500lesz vagy 4000?
adott az érintkezési felület a magasság és a tömeg , ráejtem rugóra/ homokra...stb arra kifejt valamilyen erôt megmérem az elmozdulást... valszeg rugó lesz azt könnyebb kalibrálni
Próbáld meg különválasztani a tömeget és az erőt. Ez két különböző dolog. A tömeget kg-ban, az erőt N-ban adják meg. A tömegnek van súlya, ez egy erő. Amíg az erőt kg-ban próbálod értelmezni, addig nem jutsz előre.
milyen erő? minél mélyebbre fúródik a homokban annál nagyobb az erő, egy 10 g os golyó nem fúródik olyan mélyen mint egy 1111g os, de nem golyó legy hanem rúd, hogy a becspódási felület ugyanaz legyen
Kell egy erő és egy vele egyirányű elmozdulás. Vagyis egy L = F x d, ahol :d: az a távoság amivel a test benyomódik a fogadófelületbe.
A mozgási energia a Ep= mgh potenciális energia volt, ami az ütközés pillanata előtt teljesen átalakult mozgási energiáva, hiszen h magasságból nulla magasságba ért a test, nulla magasságot nulla pot. energiának tekintem.
Akkor ebből adódóan felírható egy ilyen képlet:
mgh= Fd - de ha a F erőt, fiktiven, egy súlyerőnek tekintem, akkor F/g= M az a tömeg, amivel a gravitációs gyorsulással megnyomná a becsapodási felületet.
Innen M= mh/d.
De ehhez meg kell mérni a :d: hosszát. Az F az a becsapodási átlagnak felel meg az M tömeg is az. Nem a maximális becsapodási erő.
Pl ha egy csapágygolyót beejtesz egy veder homokba, akkor meg lehet mérni a :d: hosszat.
És nagyságrendileg megvan az M tömeg.
Pontosabb számolásra ezt még meg lehet variálni a rugalmassági moduluszokkal (legalább a nyúlási és a nyírásival), de elég bonyolult képleteket kell majd megoldani.
asszem egyszerűbb lesz megcsinálni egy tesztet / mérést mint számolni :-)
Ne fűzz hozzá nagy reményeket! A méréshez egy elegendően gyors válaszidejű erőmérőre lenne szükséged ráadásul, ha valamivel le feded, akkor annak a csillapító hatását is figyelembe kellene venned. Tényleg nem egyszerű a feladat, ezért kapsz bizonytalan válaszokat. (A mérleg nem igazán jó eszköz ehhez.)
