Játék a kutyával, mindenféle megkötés nélkül. Tippek, tanácsok, eddigi élmények, ami a kutyával való közös kikapcsolódásról, tanulásról, szórakozásról szól.
Egyik ismerősöm a vizslájánál a következő módszert alkalmazta: a kutya félt a kinyitott esernyőtől. Nem tudni miért, de a közelébe sem volt hajlandó menni. Így aztán az ő családja, hogy a kutyát az ágytól távol tartsa napközben, 1-1 esernyőt helyezett el kinyitva az ágyakon.:)
Hát igen, annak is nézték már. Csak valóságban láttunk olyant, és a szőre teljesen különbözik. Az erdélyi kopóknak vizslaszerű szőre van, Csokinak meg olyan nagyon rossz minőségű. Állandóan vedlik, tele van a ház kutyaszőrrel és nem lehet kifésülni belőle. A legrosszabb pedig az, hogy éjszakánként mindig felugrik az ágyamba, amit én csak reggel veszek észre, mivel rendszerint alszom. Akkor lezavarom, egy kicsit megütöm, persze csak úgy, hogy ne fájjon neki. Nappal nem is próbálkozik, mert egyszer észrevettem, és nem álltam vele szóba, mintha ott se lenne. Ez nem tetszett neki. Nincs valami ötlet, hogy szoktassam le onnan? Szoktuk "elbarikádozni" az ágyam, de mindig talál egy egérlyukat. Az ajtóm ki tudja nyitni, mert rossz a zár, kulcsra meg mégsem zárhatom be, a szüleim nem örülnek neki. Mit tegyek? :(
A három lábon való járást szerintem minimális erőszak nélkül nem lehet megtanítani, szóval nem hiszem, hogy ez játék jelleget öltene. Lovaknál a poroszkáló jármódot állítólag úgy tanítják, hogy összekötik két-két lábát, ami elég embertelenül hangzik. Ha a lábdolgok érdekelnek, akkor viszont még ezernyi lehetőség adódik, pl. a „focira” viszonylag hamar ráéreznek a kutyák, szinte csak meg kell őket dicsérni, ha a lábukat használják. De pl. a különféle nem gyorsaságra menő ügyességi feladatok is hasznosak lehetnek, ehhez elég lehet pár palló vagy laposabb kő.
Persze biztos megtanítják valahogy a filmforgatáson résztvevő kutyákat is sántítani, de én speciel még örülök, ha az ül-fekszik működik ;)). Szóval az én eszembe eddig semmi olyan nem jutott, ami a kutyának ne fájna vagy ne volna kellemetlen.
Choky: nincs a kutyádban esetleg erdélyi kopó...? Nem értek a kutyafajtákhoz, csak egy megérzés.
Megalázó a pacsi a kutyának? Szerintem az állatok nem éreznek olyan jellegű megalázottságot, mint amit az emberek. (Ezzel persze nem az ember felsőbbrendűségét akarom kiemelni.) Sokszor az egész pacsidolgot csak „reflexnek” fogom fel. A kutya használja a lábait, csapdos vele, focizik, s szinte akaratlan, hogyha leül, fel-felemeli a mellső lábait. Azzal, hogy én megfogom, nem hiszem, hogy bármilyen jellegű megaláztatást okoznék neki. De kíváncsi volnék, mire hivatkozik az a könyv.
Egyébként ha már nagyon ragaszkodunk az alázás dologhoz, akkor szerintem a hasvakarás sokszor sokkal inkább az. Ha a kutya a hátára veti magát, behódol, hiszen feltárja harapásérzékeny testrészeit, a torkot, a lágyékot. A jóhiszemű gazdi talán nem is gondol arra, hogy a kutyájának ez egy megadási procedúra. Persze inkább mutogassa a hasát, semminthogy ledöngöljön! :)
Minimenhely: kilesek pár szabad napot még ma!
A kutyám köszöni szépen, de csak négy lába van. Nem is kell neki több, így is mindig lefut engem :) Ha nem egyedül sétáltatom olyat játszunk, hogy előre futok, elbújok, ő meg rohan utánam, mint egy idióta, aztán meg továbbrohan mellettem, én meg futok vissza, és ha észrevesz, az nyer, aki hamarabb visszaér apához. Csak kezd unalmas lenni, mert sose nyerek...
Három lábon járatni a kutyát? Öööö... én sem nagyon vágom a lényeget, hogy az miért jó? :) (Anno a pacsi adását is direkt nem tanítottam meg a kutyának, mert szakkönyvben olvastam, hogy az neki megalázó...)
Ha kiállunk a kocsival, mindig ő az első, hogy beugrik. Fél, hogy lemarad valamiről. Talán épp egy jó kis játékról... Most büszke vagyok, mert most van fennt először az interneten! Kinek mi a véleménye róla?
Sziasztok! A mi kutyánk spániel, és egyáltalán nem szeret játszani. A labdát világ életében utálta, úgy foglalkozott vele egy kicsit, hogy belecsomóztam egy zokniba, és azt néha hajlandó volt visszahozni, mig meg nem unta, meg lehetett vele huznivonizni. A műanyag sipolós játétkoktól megijedt, de igazán egy gumicsirkétől pánikolt be, a közelébe se mert menni. Viszont beleül a kert közepébe kitett nagy lavór vizbe, és imádja a havat. Na, ha hógolyókat dobálunk neki, azt bezzeg vissza akarja hozni, és minden hópejhet meg akar zabálni.
Imád sétálni. Játékokból kiszolgálja magát, vettem el már tőle egy fél egeret, letollazott madarat stb. a sünnel már gondja akadt...
FéligOFFon
Nem tudja valaki, hogyan tanítsam meg a kutyámnak, hogy "sántuljon"? Mármint hogy emelje fel az egyik első lábát, és úgy jöjjön. Már csak a játék kedvéért is!
Hogy kell képet feltöteni?
FéligOFFoff
[image1]
Hát... A menhelyen labradorként hoztuk el. Kiskorában nézték rottweilernek, dobermannak és németjuhásznak is, de így, kétéves fejjel leginkább kelpiere hasonlít. De ha elviszem a rétre sétálni, és nincs nálam semmi játék, akkor leül mellém és bambul a távolba. Viszont ha viszek bármit is, és szeretnék vele játszani, akkor mindig talál valami finom szagot, csakhogy ne kelljen labdáznia. Próbáltam vele apportírozni, de látszik rajta, hogy nem szereti.
Épp az előbb veszett el az előző hozzászólásom, de megpróbálom hamvaiból rekonstruálni... :-/
Ennyire rossz tapasztalat volt az Illatos út? Nekünk az állatorvos mondta, hogy onnan inkább ne hozzunk kutyát, de ennek már több éve, s azóta egyre több olyan emberrel találkozom, akik szerint sokat fejlődött a dolog.
Milyen kutyát választottatok?
Mi anno egy kb. 5 hónaposat hoztunk el a Rextől, s azon lepődtem meg az első labdázási kísérletekkor, hogy a kutya egyből utánaszaladt, visszahozta és letette elém. Testvéreivel együtt kidobott kölyök volt, így biztos, hogy nem az első "gazdája" foglalkozott vele. Csak arra tudok gondolni (az ösztönösséget kizárva ;), hogy a Rexnél foglalkozhatott vele a gondozó (amennyire az együtt töltött rövid idő alatt megismertem, ezen nem is volnék meglepve), mindenesetre összességében nagyon kellemes csalódás volt.
Sziasztok!
Én is szoktam "bunyózni" a kutyámmal. Aztán persze meg vannak a nem túl kellemes következményei is, de hát egy kis játék mindent megér! Szerintem neki ez a kedvenc játéka, vagy ha egy vmivel a szájában rohangál és várja, hogy kergessem. De az utóbbit én nem nagyon szeretem. Egyébként mi is az Illatos útról hoztuk, már két éve. Akkor volt hat hetes. Akkor megfogadtam, hogy nem megyek még egyszer oda.
Ha már az öncélú beírásoknál tartunk, címet adtam a képeknek, Rendes fiú.
1. Igen, ott-ott-ott, még balra egy picit
2. Blaaa, már megint hétfő, keljen fel a halál
3. Cicafiú, aludni akarsz talán?
Ma – csakhogy némi témábavágó is legyen a betűim közt – bunyóztam egy hatalmasat a kutyámmal. Szoktatok így „izmozni”? Szégyenszemre be kell valljam, hogy ma ő győzött. Pontosabban szólva legyűrtem, majd leültem mellé, erre szó szerint rámdőlt, én meg fel. Így én két vállra kerültem, ő meg egyből lerohant (rohamosan növekvő súlya miatt ez egyre több lépcsőfokot jelent egy vastüdő megvétele felé), s nem egyszerűen lefeküdt, hanem rámdobta a testét. Kissé hullámos a nyelvem azóta és rámjönnek a három évvel ezelőtti farmerok, de ezt leszámítva minden oké ;-)). Örömmel látom, hogy erősödik folyamatosan és nem olyan rettentő nyámnyila, mint az első pár hetében-hónapjában, amit már nálunk töltött. Happy end :).
A sikertelen kép-beillesztés miatt hümmögtem csak... A szájkosár-dolog - láthattad - sikerült... Csodálkoztam is, hogy a második alkalommal még néha lekoccolta a földet vele, de aztán szinte észre sem vette. Hümm. :)
A határokat tegnap és ma az ötéves kis akitám is megtapasztalta... Ugye az alap az az, hogy jön a lábam mellett, ha szólok neki. Nos, amikor szabadjára engedem és azt hiszi, hogy ő az úr, akkor a "láb mellett" már kezdi azt jelenteni, hogy "másfél méteres körzetben"...
Két napig messze voltunk, a Szigetközben, s élvezte az új helyszínt, a vizet, a dzsumbujt. Élvezett mindent, hogy két napig együtt voltunk, sétáltunk (ki is volt, hiszen életében nem ment még ennyit). Aztán eljött a pillanat, amikor is újabb határsértésre került sor, mivel látta, hogy engedékeny vagyok és nem kell szorosan mellettem jönnie akkor sem, ha mondom, elég, ha a közvetlen közelemben császkál, ráadásul ezt is ritkán kellett tennie, hiszen többnyire rohangászhatott erdőn-mezőn.
Nos, egyszerűen nem jött oda azonnal, sőt, a füle botját sem mozgatta.
Nem ragozom: eddig a pontig másfél nap alatt jutott el, de aztán, amikor az ERDŐBEN, a jóillatú szaladgálóhelyen is rövid pórázon kellett jönnie, ráadásul azután, hogy végre odajött a hívásra és jól megszidtam, szóval egy kis bünti után már gyönyörűen jött mellettem. Éljenek a határok! :)
Egyébként kipróbáltam az "eldobom-fogjad-hozzad ide" játékot... Nevetünk is, mert okosan tényleg "hosszan nézett utána"... Lehet, hogy tényleg kellett volna játszani vele kis korában is ilyent?
Szóval nem egy igazi játékos dög, de nagyon tud örülni, ha foglalkozom vele...
Az elevenségről nekünk is van tapasztalatunk, (Amberhez hasonlóan) egy két éves pulihölgy gazdájaként. A a határok feszegetése nálunk is inkább abban nyilvánul meg, hogy néha a séta befejezésekor mikor már indulnánk hívom, de Ő úgy tesz mint akinek fontos és sürgős szimatolni valója támadt (ált. jogosan - a séta rövidsége miatt). Ilyenkor újra szólok és jön, látja hogy úgyis menni kell.
Inkább otthoni játék gyanánt a legkedvesebbek a kötélrángatás (hatalmas morgások közepette), valamint a keresős játék. A kedvenc kis gumi rágóját szoktam eldugni úgy, hogy leültetetem a szoba előtt és csukott ajtónál, hogy ne lássa eldugom egy általa elérhető helyre. Úgy tud neki örülni mikor megtalálja...
Nálunk a kutyónak két gazdija van, nagyjából mindkettőnknek egyformán szót fogad...
jópár évvel ezelőtt nekünk is volt egy pulink = az etalon kutya. okos, gyorsan tanul, ragaszkodó, szófogadó, igazán családcentrikus, nem idegbeteg ( na jó ez nem mindig igaz ), ezerrel házörző ...
Az enyem, csak 1 szituban szokta feszegetni a hurt, az pedig a seta idotartama. Vegzunk a setaval beerunk a hazba siman, es ott kezd hisztizni, hogy menjunk meg valamerre. Ez ugy nez ki, hogy lecovekeli magat es nem mozdul csakis visszafele iranyba a hazkapu fele:)
Megjegyzem, altalaban jol erzekeli, ilyenkor sietek vhova es nem tellik le a megszokott setaido, de neha csak ugy beprobalkozik, mert neha sikerrel jart mar ezugyben:)
A terrier olyan, hogy mindig a határt feszegeti - folyamatosan fegyelmezni kell. Valszeg ezért olyan inteligens, játékos és kíváncsi idősebb korában is. Ami még fontos, hogy a terriernek egy és csak is egy gazdája van - de azt ki kell érdemelni, néha bizony fegyelmezni kell. A gazdira hallgat, feltétel nélkül megcsinál mindent - ha más utasítja, azt a fegyelmezettebbek meggondolják, hogy reagáljanak-e egyáltalán, a többiek meg nagy ívben tesznek rá :-)))
Teljesen el vagyok maradva mindennel, csak egy picit kedvem támadt vésni pár sort.
Rendes fiúnak a labdázásról. Szerintem a labdázás több dologra is jó. Egyrészt levezeti a kutya feles energiáját, s akkor utána már kényelmesen lehet vele foglalkozni ;). A másik, hogy ez egy vadászat-imitáció, utána rohanni a mozgónak, megfogni, megölni, netán a gazdának visszahozni. Ügyesedik a kutya, nem is keveset, pl. a reflexei fejlődnek, izmosodik, javul a koncentrálóképessége (ld. mikor dobja el a gazdi a labdát és melyik irányba) stb.
Persze mindez ezer más úton is fejleszthető, ezzel nem a Labda Klubot akarom megalapítani :).
Eme magvasan mélyenszántó hozzászólás után most inkább eltűnök. De folyt. köv. ;-)...
Nem ertek a terrierekhez, nem tudom altlaban hogy viselkednek es mennyire akarjak atvenni a vezeto szerepet. Az mindenkeppen jo ha kovetkezetes vagy kulonben osszezavarodik. A kutya erdeke is, hogy tudja mit lehet es mit nem. Hisz alapvetoen szabalykoveto a viselkedesuk. Dontsetek el mit engedtek meg neki es aszerint jarjatok el.
En mondjuk egy liberalis gazdi vagyok, de nincs is szukseg kemeny kezre, nekem pulim van es ok nagyon jol kotodo kutyak. A nevelesuk tulajdonkeppen gyerekjatek, annyira szivesen teszik a dolgukat.
Persze, nálunk is ez a helyzet, csak magára talált + dolgozik benne a terrier vér, ami élete végéig nem hagyja békén és mindig kisérletezni fog, hogy hol a határ ... Nálunk is így volt - eleinte csak úgy ugatott hogy mögöttem állt. Mostanában is van egy ilyen jelenség - a sárga árnyék. Gyakorlatilag ha lehet mindig mögöttem van. ha helyben megfordulok akkor ő újra a hátam mögé áll.
Bizonyos dolgokban mi is nagyon kövtkezetesek vagyunk, bár néha nagyon nehéz, ha a drága felrakja a fejére "én-egy-elhanyagolt-kutya-vagyok-és-senki-nem-törődik-velem" kifejezést ... néz a nagy barna szemeivel ... szóval nehéz ügy.
Tegnap este a sáta során a jobbra-balrát tanultuk - 80 % működik már.
Cicó, szerintem a kutyának mindössze megadtátok az egészséges önbizalmat. Az én kutyám is menhelyi, s először még tőlünk se félt. Bújkált, elszaladt, maga alá pisilt, ha közelítettünk felé, szóval olyan igazi vérmes kutyakinézete volt ;-). Aztán kezdett kinyílni a csipája. Először még csak a hátam mögül mert ugatni (de onnan aztán nagyon), most már én se kellek hozzá. Szóval biztonságban érzi magát, a saját lábára mer állni, önálló(bb) lett. Szerintem hasonló lehet Nálatok is a helyzet, s biztosan túlvan az első óvatos szondázásokon, hogy „vajon mit tehetek meg?”. Én nem értek a kutyaneveléshez, úgyhogy csak háztáji dolgokról tudok írni. Huncut kutyám nagyjából egy dolgot csinál meg a körülményektől függetlenül, ez pedig a ’maradj’. Az ’ül’, ’fekszik’ olyan dolgok, amik úgymond pusztán-a-gazdi kedvéért lassított felvételhez hasonló „gyorsasággal” történnek meg. A ’maradj’-ot viszont már első naptól kezdve komolyan vettük és keményen leszúrtuk azt, akit éppen gyengeségen kaptunk a családból. Elég volt csak kétszer elnézni a kutyának a sunyizást, s máris nem volt hajlandó harmadszorra maradni :(. Szóval szerintem az első dolog az utolsó hajszálig való következetesség. Ez már csak azért is nehéz, mert elég egy szép nézés az eb felől és máris megenyhül a szemünk...
kb egy éves lehet . Engedelmes, aranyos kutya, de terrier a drága, próbálkozik. Tudod, 2 hetet töltött a Illatos úton - mi lelkileg nagyon rossz állapotban találtuk. Azt a boldogságot nem tudom szavakkal leírni, ami rajta látszott amikor elhoztu onnan k. Az első időben minden mozdulatunkra figyelt - talán el sem akarta hinni, hogy egy szép nagy kertben játszahat, reggel+este séta és kaja. Mindenre odafigyelt és kutyát ti még nem láttatok úgy ragaszkodni pl. sétánál nem mert 1 méternél messzebb menni. Most is minden rendben van, de azért hála istennek egy egészséges kutya lett belőle és bizony néha le kell szidni sőt néha a fenekére kell csapni - persze egyáltalán nem erősen, csakhogy tudja ki is a főnök. Lentebb írt egy kis magánhírdetés egy lány, aki agilityvel foglalkozik, aszem meg fogjuk látogatni ezt az egyesületet, mert ez vmi olyasmi ,amit én is szeretnék a kutyával, együtt mozogni sokat és tanítgatni.
sc.
Íme itt van
