MIT OLVASTÁL MA A BIBLIÁBÓL? De régebbi tapasztalataidat is leírhatod az Úr szeretetéről, hűségéről, gyógyításáról..stb, --ami ma másoknak bátorító üzenet lehet.
Legaláb azt becsülöm benned, hogy asszociálsz és nem azt mondod, hogy szólt Isten ezt meg azt, hanem a bibliai ige érintett meg......és képzeleted gondolatisága átértékelte a szavakat személyed élethelyzetére, avagy lelkiségedben munkálkodott! Az is egy dolog, hogy elmondod Istennek a fontos dolgokat és reményed van arra, hogy meg is halgattatik!
Pál márcsak tudta....., hogy mi köze a hívőnek a hitetlenhez...., te is kapisgálod....., de nagyon...... No akkor a hívő csak úgy terem a hívőkből? Nagyon hívő lehetsz, főleghogy disznónak nézed a másikat aki nem ugyan úgy tetszeleg kreálmányolt szövegisteneinek, mint ahogy ti? Jelent egyáltalán valamit a hívőség? Ez alapján leszel megítélve? Semmit nem jelent a hívőség, a mellverehetés, az sem, hogy mennyire imádod eufórizálva isteneidet...., hogy szinte szétfeszül az agyad....., mind semmi barátom! Mik azok a gyöngyök? Na erről aztán lehetne beszélni....., hogy igazgyöngyről van szó, avagy hamisítványról! Aztán nap, mint nap kiáltsd """ Uram! Uram! a nevedben gyógyítottunk, ördögöt űztünk, prófétáltunk....., akkor mostmár hívők vagyunk és üdvünk van???????????????????? """" :))) Na ennyit ér a havőséged, mertha éppen rosszban hiszel, akkor a te hívőségedet a bibliáddal regyütt ki is lehet hajítani, nedbár? Ördögi kör ez a hívőség....., a biblia szövegmagyarázatai alapján válik belőled hívő, majd a bibli igazolja hitedet.....! :) Nem egy Élő, ma is Élő Isten!
Tamás evangéliuma későbbi a kánoni evangéliumoknál. 140 körül íródott, Szíriában, eredetileg görögül, majd ebből készült kopt fordítás. Ez található meg a IV. századból való nag-hammadi kódexben. A tamás evangéliumban észlelhető a gnósztikus tendencia, de még nem tudjuk, melyik szekta használta. (Tamás neve alatt más könyv is található)
De mindezekben felettébb diadalmaskodunk Az által, aki minket szeretett. Róm. 8, 37.
Pál azokról a dolgokról beszél, amelyek látszólag elszakasztólag beékelődnek a szent és Isten szeretete közé; de az az érdekes, hogy semmi sem tud beékelődni Isten szeretete és a szent közé. Ezek a dolgok beférkőzhetnek ugyan és be is férkőznek a lélek áhítatos gyakorlatai és Isten közé, és elválasztják az egyéni életet Istentől; de közülük egyik sem tud beékelődni Isten szeretete és a szent lelke közé. Keresztyén hitünk kőszála Isten szeretetének meg nem érdemelt, megmérhetetlen csodája, melyet a Golgotán mutatott meg; olyan szeretet, melyet sohasem tudunk és sohasem fogunk kiérdemelni. Pál azt mondja, ez az oka annak, hogy mindezekben a dolgokban diadalmasoknál feljebbvalók vagyunk, több, mint győztesek vagyunk, éspedig olyan örömmel összekötve, amely nem lehetne a miénk éppen ama dolgok nélkül, amelyek úgy tűnnek fel, mintha el akarnának minket temetni. Van olyan hullámverés, amely zavarja a közepes úszót, az ár ellen úszó viszont túláradó örömöt érez, miközben átúszik rajta. Alkalmazd ezt a saját körülményeinkre: szenvedés, félelem, üldöztetés ezek idézik elő bennünk a túláradó örömet. Ezek nem olyan dolgok, amelyek ellen küzdeni kell. Felettébb diadalmaskodunk ezekben Őáltala, nem e dolgok ellenére, hanem a kellős közepükben. A szent sohasem a szenvedés dacára, hanem a szenvedés következtében ismeri az Úr örömét. Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett (II. Kor. 7,4.) mondja Pál. A csüggedetlen ragyogás nem valami múló dologra van felépítve, hanem Isten megmásíthatatlan szeretetére. Az élet tapasztalatai, akár borzasztóak, akár egyhangúak, képtelenek ártani Isten szeretetének, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.
Azért ez nem egészen így van. Az apostolok elindultak Jézusról tanúságot tenni, ami szóban történt. Mivel azonban nem lehettek ott mindenütt, elkezdték a tanítványok összegyűjteni azt, amit Jézus mondott, ami csodákat tett. A Q forrásnak nevezett anyag, amely a quelle - forrás szóból ered, egy olyan anyag, amelyet a keresztény közösség gyűjtött össze, és amelyet Máté és Lukács biztosan ismert és felhasznált az evangélium megírásához. Ez az anyag nem maradt meg. Ma a biblikusok össze tudják nagyjából állítani, mi szerepelhetett benne. Máté és Lukács az evangélium megírásához felhasználta ezt a forrást, és felhasználta Márk evangéliumát. Vagyis az evangéliumok valódi, hiteles forrásai a jézusi életműnek. Eredete a keresztény közösség hagyományában, életében található meg. A szerzők sugalmazott szerzők, vagyis Isten indította őket, és emellett felhasználták irodalmi ismereteiket, a kor műfajait.
van egy quellének (forrás) nevezett anyag amely arról szól. hogy mi az a Bibliából ami "eredeti" ami szemtanú korabeli... eddig 37 részt találtak ami nem kifejezetten egy evangéliumnyi.. inkább mondat töredékek..szavak.. kiváltkép betűk... a Biblia maga a forrás.. de egy olyan kútból fakad amit az idő kávája emel a magasba..rárakódott rétegek gyűrűjében... te azt kérded tőlem, hogy ismerem e a Bibliát?
mndezek tükrében azt kell, hogy válaszoljam neked, hogy nem
Természetesen mindkettőre vonatkozott a kérdés, de ha bármelyiket jobban ismered a másiknál, akkor is tudnod kell, mi különbség van hívő és hitetlen között....
Nekem pl. ma azt mondja a Kivonulás könyve 32, 7-14 által, hogy akkor is érdemes közbenjárni az Istentől eltávolodottakért, ha majdnem többen vannak, akik elfordultak Istentől. Éppen ezért fogom a hamarosan kezdődő Szentmisében odatenni Isten elé mindazokat, akik fontosak nekem, és azokat is, akik távol járnak Istentől.
ez a gondolat egy kicsit fasisztoid.. mert ugye vannak a hívők akik értik Istent meg vannak akik nem... innentől már csak egy lépés az eretnekek írtása... középkor ugye
Pál mondja: "Mi köze hívőnek hitetlenhez?" Hiszen ne dobáljuk gyöngyeinket a disznók elé...mondja továbbá Jézus. A hívők megbeszélik maguk között, hogy mit szólt hozzájuk az Isten, de miért beszélnék meg ezt a hitetlenekkel, akiknek előbb meg kell térniük ahhoz, hogy ezt megértsék?
János evangéliuma: 1. fejezet (Károli Gáspár fordítás):
29. Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit! 30. Ez az, a kiről én ezt mondám: Én utánam jő egy férfiú, a ki előttem lett, mert előbb volt nálamnál. 31. És én nem ismertem őt; de hogy megjelentessék Izráelnek, azért jöttem én, a ki vízzel keresztelek. 32. És bizonyságot tőn János, mondván: Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék ő rajta. 33. És én nem ismertem őt; de a ki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek, az mondá nékem: A kire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az, a ki keresztel Szent Lélekkel. 34. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia. 35. Másnap ismét ott állt vala János és kettő az ő tanítványai közül; 36. És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!
