Személyes problémával még eddig nem nyitottam topicot, itt sem ez lenne érdekes tulajdonképpen, hanem maga a jelenség; ki mint vélekedik róla, milyen tapasztalások vannak a női lelket illetően…:))
Megpróbálok rövid lenni, de tudom, nem fog menni, bocsánat előre is…:))..:
Minap összeakadtam egy banyával; nem cifrázom, kellő idejű testi-lelki előkészítés után eljutottunk addig, hogy az ember tettekkel is bizonyítsa, megvan kérem szépen itt az összhang minden téren, minden áldozatra hajlandók vagyunk (- itt a bizonygatás alatt nem az életének megmentéséről volt szó a saját életem árán – annál élvezetesebbnek ígérkező bizonyítási eljárás elé néztem; legalábbis hittem én…:((..).
Nos, az ember ilyenkor összevakarja magát valahogy és igyekszik legalább első alkalommal kellőképpen odafigyelni arra, akinek – szerencsétlennek - volt mersze vele kezdeni, és törekszik úgy tenni, mintha fontos lenne a banya testi-lelki kielégülése – ergo igyekszik kellő ideig szöszmékelni rajta, ezt-azt kipróbál, tetszik-e neki (- itt persze nem szokás nagyon mocskos trükköket és a későbbiek során alkalmazandó perverz fogások tömkelegét bevetni azért -)…na itt se részletezzük, azt hiszem mindenki igyekszik a rendelkezésére álló technikai tárházból minden - első alkalommal elfogadhatót - bevetni – legalábbis akkor, ha a cél többek között az, hogy legközelebb is mutasson a banya némi hajlandóságot a dologra.
Azt már rég nagyon is jól tudjuk, hogy képesek a banyák imitálni az orgazmust, azt is tudjuk, hogy különböznek az orgazmus-készséget illetően, annak az ismeretnek is birtokában vagyunk, hogy vannak, akik megelégszenek néhány percnyi ügyködéssel, s vannak, akiknek „időben” több igényük van, nem ismeretlen előttünk az sem, hogy vannak, akiknek elég egy csúcspont, s vannak, akik egymás után igen sokszor jutnak el az élvezet tetőpontjára…és így tovább, lehetne még sorolni a különbözőségeket a gyengédségtől a durvaságig meg sok egyéb más szempont szerint.
Mit tesz ilyenkor egy férfiember (- vagy legalábbis hiszi, hogy teszi -)?
Megpróbálja felmérni a terepet, figyeli, sikerült-e a banyát eljuttatni oda, ahová az jutni szeretne, igyekszik felfogni a verbális, nem verbális és egyéb jeleket és törekszik arra, hogy ennek megfelelően változtasson az alkalmazott technikán, egyebeken, hogy a banya kb. jól érezze magát.
Ez persze csak akkor megy, ha elsőként is kellő önuralmat tanusít és nem „megy el” túl hamar, mert akkor nincs mivel tovább ügyködni – vagy ha van is, a lehetőségek számottevően csökkennek.
Szóval mi történt? Címszavakban:
Elkezdtük a dolgot, egy idő után úgy gondoltam, volt a banya életében egy csúcspont, de mivel szemmel láthatólag szívesen folytatta volna, hát küzdöttem tovább – hisz amúgy sem lehetett tudni, vajon ennél az elsőnél létezik-e számára nagyobb élvezettel járó csúcspont (hátha olyankor visít, vagy ilyesmi….:)))…aztán látszólag (- ha nem imitálta -) elért egy újabb pontig, de szemmel láthatólag nem volt kedve abbahagyni, nosza folytattuk…aztán elérkezett a harmadik (látszólagos) orgazmusáig, mikor is kinyúlt, eleresztette fülét-farkát és azt rebegte a lelkem:
- Most olyan vagyok, mint egy hal….
A megjegyzés egyéb értelmezését az olvasóra bízom, jómagam úgy értelmeztem, hogy azért mondja, mert addigra csurom víz voltunk mindketten, átvitt értelemben pedig partra vetett halként érzi magát és teljesen kész van – amit alátámasztott az is, hogy ránézésre nem sok hajlandóságot mutatott arra, hogy tovább ügyködjön; egyébként pedig méghogy ügyködjön(!), addig jószerivel csak „tűrt”, szinte meg sem mozdult, feküdt, hagyta magát és látszólag élvezte, de fikarcnyi jelét nem adta, hogy igazán tevékenyen részt kívánna venni abban, hogy valami velem is történjen – na tehát, én a szó klasszikus értelmében nem voltam kielégülnek tekintendő a project végén.
Látván, hogy ott piheg, megkérdeztem, nem inna-e valami hideget, amire felcsillantak a szemei – érthettem akár úgy is, hogy jobban esne neki valami hideg ital most, mintha én tovább dögönyözném.
Nem is lett volna ezzel a kielégületlenséggel semmi bajom, tetszett a banya, aztán meg nem pusztán azért a pár másodpercért ügyködik az ember – az egésszel en bloc meg voltam elégedve, leginkább persze azzal, hogy ő látszólag nagyon is jól érzi magát – azt ugye a férfiember nem szereti, ha egy kielégületlen, frusztrált és csalódott banyát bámul a project végén.
És akkor ami nem volt OK nekem:
A hideg lónyál szopogatása és a cigarettája elszívása közben kioktatott arról, hogy őt akkor most teljesen lelkibeteggé tettem, mert ő már arra sem képes, hogy valakit kielégítsen és nekem kutya kötelességem lett volna(?) normálisan(?) befejezni, akkor most megette a fene az egészet. Hiába mondtam, hogy egyrészt éppen miatta nem nagyon izmoztam azzal, hogy mielőbb befejezzük és a dolog szerintem addig tartott, amíg ő akarta és akkor is oly hirtelen fejeződött be, hogy a magam „végső pontjával” már időm sem lehetett volna foglalkozni, csak mondta magáét, hogy hogy lehetek én ilyen….a végén aztán elégedetlenül és duzzogva ment el természetesen.
Ha fentebb írtam, hogy a férfiembernek fontos, hogy a partnere kielégült legyen, akkor készséggel elhiszem, hogy egy nő számára is fontos ez a szempont és azt a frusztráló érzést is megértem, hogy „akkor én most nem bírtam kielégíteni valakit”, de azért ügy összességében nehezményezem, ha épp azért baltáznak le, mert megpróbáltam odafigyelni valakire, aki a halvány szándékát sem mutatta hasonló ténykedésnek, s az sem tetszik, hogyha azt állítom, hogy igenis jól éreztem magam és nincsenek hiányérzeteim, akkor ezt ne higgyék el –főleg az első alkalommal, amikor is még nem ismeri az ember a másik „ szexuális működési mechanizmusát” – ahogy ő sem ismerheti az enyémet, nevezetesen, hogy szeretek sokáig ügyködni és maga az ügyködés többet ér számomra, mint az azt lezáró néhány másodperc.
(Asszem legközelebb – ha lesz egyáltalán legközelebb – megmutatom neki, miképpen is lehet egy ilyen projectet 20 másodperc alatt lezavarni….és utána majd kéjes örömmel hallgatom majd, amikor engem vigasztalgat, miszerint „ne búsulj drágám, legközelebb talán jobb lesz”…:))
Az már csak hab a tortán, hogy amikor megpróbáltam újra nekilátni a dolognak, akkor meg azt a - szerinte poénos - kérdést szegezte nekem hogy „mi van, most bizonyítani akarod a kielégülési képességedet?” – na erre, ne szégyelljem, ismerjem be – azonnal elment minden kedvem a dologtól.
Ezek után lecseszett azért, hogy csak miatta (- mármint hogy megkapja, amit hiányol - ) láttam újra dologhoz és úgy az nem is jó, nem kell.
Ennél nagyobb anakronizmussal nem találkoztam még: ki akarok elégülni, ő épp ezt hiányolja és akkor ez most azért nem jó, mert ne figyeljek oda rá……szóval ezt azért az én egyszerű elmém nem nagyon veszi be; igaz az övé egy igen csavaros elme.
Szóval a példa után a kérdés és kérés:
Én eddig azt hittem, az jobb a női versenyzők számára, ha a férfiember – minden más egyéb szemponttól most eltekintve – kellő ideig ügyködik, mintsem hogy jóval előbb abbahagyja, mint a partnere.
Tévedésben éltem eddig?
Jöjjön egy értő és érző (női) lélek és magyarázza el, mit is kellene legközelebb tennem!
(vagy csak a „van rajta sapka”, „nincs rajta sapka” alapesetbe szaladtam bele megint?)
Bocs', ez egy kicsit furcsa. Szerintem a szexben nincs olyan, hogy "ami nekem jó", meg "ami a partneremnek jó". Ha csak egy kis értelme is van az egésznek, akkor mindkét félnek ugyanaz a legjobb.
És ha több hónapja együtt vagytok, hogy nem derült ki, hogy hajlamos az ilyesféle hisztizésre? Én néhány beszélgetésből leszűröm, hogy valaki hogyan kezeli és dolgozza fel a vélt vagy valós konfliktusait, és aztán nagy ívben elkerülöm, ha nem képes az önismereten és önkritikán alapuló építő szándékú kommunikációra, nemhogy ágyba akarjak bújni vele.
Az az igazság, hogy veszett nagy tapasztalatom nincs az ilyesmiben. A pasikkal eddig általában akkor kerültem ágyba, mikor már teljesen odavoltam értük, így én is benne voltam természetesen bármiben. De itt most érzelmek nélküli alkalmi kapcsolatról volt szó, ha jól értelmeztem. Ezt én egyszer próbáltam ki életemben: elcsábítottam egy pasit, csak hogy legyen nekem is afféle egyéjszakás élményem. Helyes is volt, intelligens meg kedves is volt, azt gondoltam, menni fog ez nekem, mégis az ágyban már csak egy meztelen idegen volt, és csak azért nem küldtem el, mert nem akartam totál kicseszni vele. Keféltünk egyet, de semmilyen motivációt nem éreztem arra, hogy bármijét is a számba vegyem. Az biztos, hogy az volt az utolsó ilyen jellegű élményem.
Hát ecsém a helyzet az, hogy én is jártam már pontosan ugyanígy, illetve azzal az apró különbséggel, hogy amikor nagyon udvariasan és tapintatosan jeleztem, hogy a mintegy 5:0-ás vereséget nem bánnám ha szépítenénk, a "banya" nem is értette, miről beszélek(!)
Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem elszigetelt jelenséggel állunk szemben, egyszerűen vannak ilyen csajok, mint ahogy másban sem egyformák a lelkeim...
Sztem jobb, ha tudomásul veszed, hogy egész egyszerűen nem mindenki vevő erre, nem mindenki értékeli az önzetlenségedet. Két dolgot lehet tenni: keresel egy jobb alanyt (tárgyat), vagy - és ez sem biztos, hogy rossz - felfüggeszted az elveidet, és alaposan megdugod a szóbanforgó nőt, pontosan úgy ahogy neked jó.
nyilván kettőnk közül nem te vagy az, aki nem működik normálisan.:)
az, hogy közelebbi ismeretséget kötsz a másik farkával, nem ajtóstul rontás a házba. ha én eljutok odáig egy pasival, hogy melléfekszem, a farkát sem fogom kihagyni a jóból.
valamiért úgy döntöttem, hogy szexelni akarok vele, és ebbe a farka is éppen olyan nagy szerepet kell, hogy kapjon, mint bármilyen más testrésze. nem ilyenkor kezdek el finnyáskodni.
Az összehangoltság hiányával egyet is értek, de hát ez természetes, hisz nem ismerik egymást még ilyenkor a népek.
Kigyonak igaza van, az, hogy egy nő adott idő alatt hány orgazmust bír megélni, az egyénfüggő, így aztán van, akit csakugyan pár perc alatt el lehet akárhová jutattni - és akkor itt most technikáról beszélünk, de nyilvánvaló, hogy egyéb szempontok is vannak - hogy mást ne mondjak az érzelmi töltés a legfontosabb - de most enm erről van szó.
Így aztán a gratulációnak bár örülhetnék, de nem hinném, hogy olyan nagy szám lennék...maradjunk abban, hogy úgy vélem, ennyi volt és kész (az alkalmazott technikát pedig megvitathatjuk máshol..:))
A farkokat hagyjuk ki, egyetértek Veled abban, hogy nem ezzel indít az ember; eszembe sem jutott...
Épp a kielégüléssel van bajom - tekintettel arra, hogy nem ismeri az ember a másik működését, és simán félreértelmezhet egy apró orgazmus-szerű jelet, könnyedén abba a hibába eshet, hogy hamarabb elmegy és aztán ott marad a kielégületlen nő - tehát az is megtapasztalás kérdése, kinél mi jelent orgazmust igazából.
Így aztán igazából azzal van bajom, ha épp az erre való odafigyelést róják fel hibaként...:))...de legalábbis furcsának tartom annak fényében, hogy hány nő szapulja pertnerét épp ennek hiánya miatt.
Ha már vannak későbbiek, és egynek érzem magam a másikkal, meg szeretem őt, belemegyek én bármibe. Akkor már be tudnám falni szőröstül-bőröstül. Miért kell ajtóstul rontani a házba?
Lehet, hogy én nem működöm normálisan, de ahol lelkileg még van távolság, ott testileg sem vagyok képes a gátlásokat nullára csökkenteni.
