Igen, a Comedy of Errors zenéje semmiképp nem mondható eredetinek, ám a tipikus neoprogon belül (lásd Fish-érás Marillion, Pendragon, Arena, Collage, Satellite, Magenta, Jadis, régebbi Galahad, Galleon, It Bites, Sylvan, Pallas) szerintem mindenképp dobogósok. Olyannyira, hogy az amúgy a zenéjükben a felsorolt bandák közül leginkább a 2005-ös váltás előtti Pendragonra hajazó Comedy folyamatosan, a legtöbb dalával hozza ennek a Pendragonnak a legjobb pillanatait…
És igen, studióban egyértelműen jobbak. Igaz, ahogyan írtam is, nekem a Loreley-koncerten egyedül a hangosítással-keveréssel volt bajom, azzal viszont eléggé.