Scalar fields are found within superstring theories as dilaton fields, breaking the conformal symmetry of the string, though balancing the quantum anomalies of this tensor.[11]
Scalar fields are supposed to cause the accelerated expansion of the universe (inflation),[12] helping to solve the horizon problem and giving a hypothetical reason for the non-vanishing cosmological constant of cosmology. Massless (i.e. long-ranged) scalar fields in this context are known as inflatons. Massive (i.e. short-ranged) scalar fields are proposed, too, using for example Higgs-like fields
Úgy gondolom, jogos a felháborodás, amikor a "kristály" és a "kifagyás" fogalmakat a Higgs-mezőre használom. Hiszen az nem atomokból áll, és nem 3 dimenzióban rendeződik.
Ennek ellenére be kell látni, hogy ez a két hétköznapi fogalom áll legközelebb a jelenséghez.
A S2retrocausal() függvény nem a retro-kauzalitást írja le, hanem a QM szeparált detektor leírása. Ugyanis nem lehetséges olyan mechanizmust felépíteni, ahol a hullám egyszer merőlegesen érkezik a polarizátorra, egyszer meg a polarizátor tengelyével megegyezően.
A függvény azt írja le, amit már ezerszer hallottunk. A mérésnél dől el a foton tulajdonsága véletlenszerűen, és ez a tulajdonság megjelenik a másik mérési ponton is.
Nos, én is tévedhetek. De ennek ellenére a megoldás jó.
51:12 "you want to sort of freeze into a single gigantic crystal"
52:28 "Similar things happen when the Higgs field cools"
másik érdekesség: mekkora a tömege egy ilyen "részecskének"
10^18 vagy 10e18 GeV.
Ha nem lenne ismerős ez az energia, google: "Planck mass GeV"
Ekkora a tömege a legkisebb lehetséges fekete-lyuknak. Tehát elképzelhető, hogy a BH ilyen "topological-defect"-ekből épül fel, Mi is ez valójában? Rácshiba.
Ja kis részlet ami lemaradt. Miért van 3 féle hullám egyetlen képen?
A középső a skalármező, az alsó ennek a gradiense /ez vektormező/,a felső a gradiens divergenciája /skalár/. Vagyis az utolsó mezőt adja a Laplace operator.
És mi van a fotonnal? Ez a modell nagy segítséget ad ilyen kérdésekhez, hiszen olyan, mint egy 3d objektum. Kezünkbe vehetjük, megforgathatjuk, körbenézhetjük.
Aki el is olvasta amit az utolsó 6 oldalon belinkeltem, az már tudja, hogy a Z bozon és a foton nagyon hasonló entitások. Az összes töltésük egyforma, csak a tömegük eltérő.
Ami most érdekesebb, hogy hol van ez a Z bozon a tetrahedronon/ban?
A Z vektor két átellenes élt köt össze. Tehát egy olyasmi rezgést képvisel, ami senem az él mentén terjed, senem a membrán felülete közvetíti, hanem két átellenes él "ütközik".
Az igazán ijjesztő ebben a modellben az, hogy mennyire szemléletes.. LOL
Semmi gond a filozófiával, de ez fizika topik. Mégha néha kissé brainstorm.
Ahogy DGY mondta, semmi gond ezzel, de csak akkor van értelme, ha valamilyen szinten kiszámolható. Nos a SM tetrahedron pont ilyen kiszámolható valami.
(igazából semmi gondom DGY-val mint látszik, de amit Michio Kakuról írt az szerintem nem fair.)
Fizika.
Az éterről egy utolsó gondolat. Én is leírtam az újfizika topikok valamelyikében, hogy a Lorentz-féle éter nem lehetséges. Ennek ellenére Einstein és Dirac is az életük vége felé azt állították, hogy léteznie kell valamiféle modern éternek.
Meglepő módon a tetrahedron élei pontosan megfeleltethetőek a SM mezőinek. A kvarkok is beolvaszthatóak ebbe a modellbe, de az komplikáltabb. Igazából úgy tűnik, hogy a tetrahedron lapjai mint membránok képesek rezegni. Amennyiben a lap és a vele szembelevő vertex adja át a rezgést, akkor beszélünk olyan részecskékről, amelyek kvarkokat tartalmaznak. Nyilván nem szeparálhatóak, hiszen nem bonthatjuk fel a membránt kisebb elemekre. Az éleken terjedő rezgések: az (e)lectron(L)eft balkezes elektron, (e)lectron(R)ight jobbkezes, vL balkezes neutrínó, a W bozon, és a két Higgs mező. Tehát az élek a QM rezonátorai. Ezek töltik ki a TÉRIDŐT. Vagyis ez nem egyfajta 3d Lorentz-éter variáns, hanem extradimenzionális.
A részecskék az ezeken terjedő vibrációk /energiák/.
Szóval van nekünk fermion mezőnk ami szeparált jobb-bal kezes /jobb kezes nem kapcsolódik a W bozonhoz/ van Higgs mezőnk, és a W-Z bozonokhoz tartozó mező. Most a kvarkokat hanyagoljuk egy ideig. Tudjuk, hogy ezek a mezők különféle csatolási állandóval kapcsolódnak egymáshoz.
A Klein-Gordon egyetletből azt is tudjuk, hogy ezek húrok, melyek egy másik mezővel vannak kényszerkapcsolatban.
Nézzük mit lehet ebből a jelenlegi tudáshalmazzal összebarkácsolni.
Egy elég fontos kérdés a fizikában, ami látszólag csak filozófiai kérdés.
A QM mezői és ezek oszcillátorai valóságos entitások vagy tényleg csak matematikai segédeszközök?
Erre már Schrödinger adott egy elég kemény választ, de leírom az én véleményem.
Lehet hogy a világunk egy szimuláció, és a hullámfüggvénnyel számol isten vagy a GÉP, de ez a függvény akkor is valóságos, létező valami, akármilyen absztrakt adatként is van jelen . De jelen van és hatással van a részecskék eloszlására.
Aki azt állítja, hogy a QM mezők nem egyáltalán nem léteznek, az egy álmodozó. Hiszen ha nem léteznek azok az elemek, amelyek az interferenciát okozzák, akkor csak oda álmodjuk az interferenciát,
Nos kérem ez nem fizika, hanem filozófia. Ha fizikát akarunk művelni, akkor az egyetlen lehetséges feltételezés: a QM mezők valóságosak.
Ugye már gyanus, hiszen az elektromos potenciál pont úgy transzformálódik, mint az idő koordináta.
No de ez még nem bizonyíték.
Tegyük fel, hogy a mágneses tér zéró. Nincs. Mi történik akkor, ha ezt a 4-es vektort Lorentz-transformáljuk? Átfordul/elfordul/ a vektor az idő dimenzióból a tér-dimenzióba. /igazából ez nem tiszta elfordulás, hiszen a hossza megváltozik/
Az első a térbeli E vektormező. Ez a gradiense az elektromos potenciálnak.
A kék és a piros vonalak a a B mező a kétféle idézett transformáció után. Csak azért hogy lehessen látni a kétféle megoldás igyan azt az eredményt adja.
Na most jön az érdekesebb történek. Ha nincs idődimenzió, akkor ezt a két ábrát el lehet érni simán az E mezőből kiindulva. Nos nem lehet. xD
Sok időm ráment arra, hogy valamiféle bizonyítékot keressek arra, hogy ez ténylegesen egy térdimenzió. És bizony Feynmannak igaza volt. A fizikát művelni számolás nélkül ÉRTELMETLEN időpocsékolás. Ahogy DGY mondta, a fizika nem a "logika" alapján működik. A hétköznapi logikánk néha semmit nem ér. Például ahogy már a specrelnél említettem a valóságot, mégha lokálisan is, a Minkowski metrika írja le. Ez ennyit ad meg, hogyan mérjük a távolságot. És az bizony nem a megszokott s^2=x^2+y^2 +z^2. Felejtsd el a józan paraszti észt. Nem elég megtanulni, de látni kell, hogyan viselkedik ez a metrika. /néha vicces néha crazy, de van benne valami őrült logika, hiszen működik/
Előszőr ís lássuk hogyan transzformáljuk az elektromágneses teret.
vagy egyszerűen Lorentz-transformáljuk a négyesvektort, utánna pedig kiszámoljuk az E és B mezőértékeket, hiszen a elektromos mező a skalár potenciál gradiense míg a mágneses mező a 4vektor térbeli részének / a mágneses vektor potenciálnak / a curlja /magyarul örvényessége?/
Lássuk a foton-mező hullámegyenletét...nem kell bemutatni, mindenki ismeri
A hullám pillanatok alatt szétterjed.
Most lássuk a skalár Klein-Gordon hullámegyenletet.
Hát ez a zavar bizony 3x annyi idő után se nagyon terjedt szét. Én látom mozgásban és látom az okot. Az elektron tömege környékén a mező olyan gyorsan oszcillál, hogy az elsődleges hullám nem tud szétterjedni.
A Proca-egyenlet szintén négy komponensű, de ez most nem spinor, hanem relativisztikus 4-es vektor, mint amilyennek az elektromágneses tér irható le. Erről még lesz szó később.
Jé ez ugyan az az egyenlőség. De van egy nagy eltérés. A Klein-Gordon egyenlet skalár, amíg a Dirac -egyenlet négy komponensű, hiszen bispinorral operál.
SanyiLaci küzdött a kozmofórumon a "lorentzista" elmélettel, úgy emléxem. Nos neki lesz egy ajándékom. Aki olvasta az újfizika forumot, az tudja ,hogy én Lorentz éterével le tudom írni a relativitást, ennek ellenére már régen Feynman-"hívő" vagyok. Ennek az egyik oka a entanglement, a másik ok pedig egy nagyon szép számítás arra vonatkozóan, hogy az idő dimenzió tényleg egy újabb térdimenzió. Ezt majd később vezetem itt le.
