A katedrális még csak-csak, pláne, mikor először adták ki és Follett stílusa üdítő ujdonság volt a magyar könyvpiacon.
Azonban az folytatáson már érződik az egy rókáról több bőrt effektus - és hát nyilván sorra vagy karakterre fizetik az írót, ami amúgy bevett szokás, de épp ezért iszónyú bő lére lett engedve a történet, ami nem lenne baj, de száraz és unalmas is.
Nagyon bánom már, hogy megvettem.
Emlékszem, néhány éve ki is veséztük a témát itt a topikon. :)
Olvasom Ken Follett világhírű bestsellerét A katedrálist, de egyre nyögvenyelősebben megy a dolog. A könyvről az a véleményem, hogy egy sokszereplős, sok szálon futó modern ponyva igen szerteágazó történettel. Érezhető, hogy az író a betűszám növelésére törekszik - gondolom ez alapján fizetik - ez sajnos oda vezet, hogy egyrészt amit egyszerűen is leírhatna, azt többszörösen bővített mondatokkal old meg, rabolva időmet és és kiváltva unalmamat, másrészt mellékszálak tömkele-gével hizlalja a regényét. Szerintem jobb szerkesztési trükk lett volna, ha a mellék-szálak eseményeit mintegy csak megemlítve, azokat novellákban megírva kiadott volna egy másik kötetet is. Mindketten jobban jártunk volna.Egyelőre még olvasom a monstre irományt, de nem tudom, hogy a kíváncsiság-unalom kettőséből, mikor fog az unalom felülkerekedni
