Erre már gondoltam. De igy csak néhányszáz szimpatizánst lehetne összeszedni, és onnan hogyan tovább. A net helyzetét ma Mo-n nem szabad túlértékelni...
A problémának az is része, hogy ha a jelenlegi politikai állit sikeresen eltűnne (nem fog), a következő kérdés az lenne, hogy a maradék demagóg szélsőségesektől hogy a fenébe szabadulunk meg?
G
Egy megoldás lett volna, úgy ezer évvel ezelőtt! Nem kellett volna megállni itt a Balkánon. Most már nem lehet áthelyezzni az országot mondjuk Belgium helyére, mert az foglalt.
Ez a nevezetes magyar átok!
Nos, hiába dobnánk atomot a parlamentre (mert van olyan kis atombomba is, ami csak egyetlen házat radíroz le), ezzel nem oldanánk meg semmit. Mert egyvalamit nem tudunk kiküszöbölni: az emberi tényezőt, aminek negatív vonásai mindig meglesznek, amíg csak ember él a földön. Ezek közt ott van a beteges hatalom- és pénzvágy, illetve a másik eltaposása is. Tehát idővel hozzá fognak elődeikhez hasonulni, és kezdődik minden előlről. Ha meg mégsem, akkor a többi ember gyarlósága miatt fásulnak bele a küzdelembe. Ha pedig a régi nómenklatúra megmarad, az tesz róla, hogy illetéktelen, pláne rendes ember ne kerüljön a körön belülre, úgy kimarják, mint a sicc!
Szerintem meg ez a pesszimista hozzáállás nem vezet sehova. Minden marad a régiben oszt keseregjünk, hogy milyen szar?
Hol vannak itt világmegváltók?
Egy rossz rendszert lehet kritizálni és gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne jobbá tenni. Nyilván sok olyan megoldás van amelynek megvannak a jó és rossz oldalai. Ezeket kell mérlegelni és esetleg új dolgokat kitalálni.
Ann Coulter írja a Demokrata Pártról és szavazóikról: "Consequently, the Parasite Party starts with a guaranteed 40 percent of the vote. They could run a muskrat for president, they could run a stalk of asparagus, they could run an insane person – in fact that appears to be their plan for next year – and the Democrats would get 40 percent of the vote. The Democratic Party pays people to vote for big government and then claims wide popularity for its heinous policy prescriptions."
És hogy a másik oldal se maradjon ki, íme pár könyvcím Al Franken baloldali humorista munkásságából: "Rush Limbaugh is a Big Fat Idiot and Other Observations" vagy a nemrégiben megjelent "LIES: And the Lying Liars Who Tell Them — A Fair and Balanced Look at the Right"
Máshol is van tehát szardobálás, de ami nálunk folyik az részben más, részben másként hat. Miért van ez? Válaszom pontokba szedve, a teljesség és a fontossági sorrend betartásának igénye nélkül. (Ja és jó része nem eredeti gondolat, de ez egy ilyen gyarló liberálbérenc esetében mint én magától értetodik.)
1. A fent idézett amerikai szösszenetek több célt szolgálnak. Részben az önálló gondolkodásra képtelen (vagy arra igényt sem tartó) kömény mag lelkesítését szolgálják, ellátják oket könnyen megjegyezheto szlogenekkel. Ezeket az irományokat a nagy lavóron túl senki nem tartja politikai szatíránál többnek. Sokan csupán szórakozásból olvassák a poénok miatt, hiszen a szerzok többnyire jó tollú profi propagandisták, egyáltalán nem olyan üresfejuek mint amilyennek politikai csolátásuk mutatja oket. Kis hazánkban ugyanezt a mufajt jóval alacsonyabb színvonalon muvelik, viszont ezzel arányosan jóval komolyabban is veszik mind a szerzok és elvtársaik, mind pedig a politikai ellenfelek. Míg máshol egy ilyen iromány a politikában tájékozott emberek könnyed szórakozása, addig nálunk sokszor ún. értelmiségi körökben is szellemi tápláléknak minősül.
2. Magyarországon nagy a politikai nyugalom iránti igény, emiatt a szardobálást sokkal negatívabban éljük meg. A Kádár rendszerben az "aki nincs ellenünk az velünk van" álkonszenzusához szoktatott magyar társadalom számára a rendszerváltás után követendo mintát még ma is a konszenzuson alapuló nyugat európai, néppárti és szocdem váltógazdálkodáson alapuló demokrácia jelenti (az ennek válságáról terjengő hírek a jelek szerint még nem jutottak el a mifelénk).
3. Nem jöttek létre a politikai szardobálástól mentes övezetek (óvodák, iskolák, orvosi rendelok stb.). Emiatt a szar nagyobb területen terül szét és nehezebben kerülhetó el, így aztán még annál is többnek látszik, mint amennyi (pedig az sem kevés).
4. Az állam súlya még mindig rendkívül nagy, és ami az egyik oldalnak egy fontos össznemzeti cél takarékos megvalósítása, az a másiknak - jó esetben - állami pénzek pazarló elköltése presztízsberuházásokra (némi lenyúlással egybekötve). A problémára legalább két megoldás kínálkozik: következetes piacpárti jobboldali orvoslat volna az állami újraelosztás csökkentése, a baloldaliak pedig törekedhetnének az újraelosztás relatíve magas szintjének megtartása mellett az elszámoltathatóság növelésére, a pazarlás csökkentésére és a társadalmi igazságosság fokozottabb érvényesítésére (skandináv modell?). Namost ezek az alternatívák egyrészt nem feleltethetők meg a magyar társadalom jelenlegi politikai tagoltságának (vagyis nincs piacpárti jobboldal és igazi szocdem baloldal). Másrészt a húsosfazék közeléből nemigen kívánkoznak el pártjaink és népünk azon szerencsés tagjai, akik a forgandó politikai szerencse révén odakerültek. Így aztán maradnak a félmegoldások, az egymás üvegzsebében kotorászás, miközben egyrészt az állam szerepe sem csökken, másrészt viszont a korrupció is él és virul. És mivel pénzről van szó, az anyázás intenzitása is egyre fokozódik, hiszen sokan a politikából élnek (nem is rosszul), és hogy jön ahhoz a másik, hogy az ő megélhetését elvegye.
5. "Mink magyarok" hogyan beszélünk egymással az utcán, a buszon, a metrón, a boltban vagy épp a hivatalban? Na nem kis részben épp ez a beszédmód tükröződik a mai politikában, csak ha politikusok csinálják, akkor ugye szardobálásnak hívjuk. Ha viszont én csinálom a szomszéddal, akkor én legjobb srác vagyok, az a szemétláda pedig azt kapta amit megérdemelt.
6. Mivel az ország politikai megosztottsága egyáltalán nem tükrözi az ország előtt álló tényleges alternatívákat, emiatt az értelmes kommunikáció sokszor eleve kudarcra ítélt. A szardobálás viszont működik.
Csak rossz és rosszabb megoldások léteznek ebben a témában.
A korlátozott időtartamú képviselőség arra ösztökélné az urakat, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt mindent learassanak. Csak a hosszabb távú viszonylagos biztonságérzettől várható egy többé-kevésbé normális magatartás.
Tudomásul kell venni, hogy a politikusi pálya ugyanolyan egzisztenciális, bár igen sajátos, alternatíva a szereplők számára, mintha valaki mérnök, bróker, vagy földműves.
A JóIsten óvjon a világmegváltóktól!
Szerintem a listákra csak nem ismert politikusokat szabadna rakni. Azaz olyanokat, akik még nem voltak képviselők. A mostani rendszerben a lista amolyan kádertemető, a sikertelen egyéni képviselők mentsvára.
A képviselők bérezése jó kérdés. Nyilván az alapvető cél az lenne, hogy ne a saját egyéni hasznukat nézzék, hanem a köz hasznát. Emiatt az ingyen vagy kevés pénzért való képviselősködést nem nagyon támogatom, mert ebből amolyan gyurcsányizmus születne.
Azaz szerintem nyilván meg kell fizetni a képviselőket (persze nem ennyit, hanem mondjuk 120-at) olyan bérrel, amely "versenyképes" a magánszféra topmanageri juttatásaival. SZVSZ az lenne a jó megoldás, ha a képviselő közepesen jó fizetést kapna, de élete végéig kapna valamiféle juttatást, amely lehetővé tenné a politikából történő zökkenőmentes visszavonulást. Ezt a juttatást lehetne megvonni akkor, ha esetleg korrupciós ügybe kerülne a képviselő, és itt a mércét esetleg lehetne magasabbra tenni, mint ahova azt a jelenlegi jog helyezi.
A bérezést pedig valamilyen szinten teljesitményhez kellene kötni (pl a szomszédos országokhoz képesti átlagos egy főre jutó GDP változáshoz).
A probléma megint csak az, hogy elvileg lehet jobb rendszert kitalálni, de a mindenkori elit miért lenne érdekelt a számukra előnyös helyzet megváltoztatásában.
"A politikus a 6. ponttól kezdődik. Rendkívül kevesen vannak hazánkban, akik meglépik 5.és 6. közötti óriási lépést. Ez az "elit" már kitermelődött, és némi frissülés kivételével nem reménykedhetünk abban, hogy lecserélhető. Nincs mégegy belőle. Ez van. Minden országnak olyan politikusgárdája van, amit megérdemel. (kitermel)"
De miért vannak kevesen? Szerintem azért, mert egyszerűen úgy érzik, hogy nincs lehetőségük tenni valamit. Szóval a probléma a meglévő elit helyzetbe hozása. És itt jön be a választásokat szabályozó törvény.
Ugyanis olyan a törvényünk, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi új politikai erők kibontakozását. Helyből 0%-ról 5%-ot ugyanis nem lehet elérni. Ugyanis az a legnagyobb probléma, hogy néhányszáz egy bizonyos ügy mellett elkötelezett ember hogy tudná 200.000 ember szavazatát elnyerni, kb. ugyanis ennyi kell a parlamentbe kerüléshez. Azaz itt a relativ ugrás több tizezer %, mig mondjuk 5% és 10% között csak 50%. Mindebből következik, hogy amig az 5%-os küszöb létezik, addig esély nincs új politikai erők felemelkedésére, és csak az egyre romló választékból fogunk egyre nehezebben jelöltet választani magunknak.
Az alapprobléma az, hogy lehet egy néhány 100 fős csoport országosan ismert.
Az egyik ága ennek a problémának a média. Egy normális országban a média felkarolja ezeket a kisebb csoportokat is. De nálunk minden média valamelyik párthoz kötődik, igy hiába "jobboldali" az MNO, egy kisebb jobboldali kezdeményezésnek esélye sincs oda bejutni. Természetesen a dolog forditva is igaz. Egy kis jobboldali pártként max a baloldalon van esély megjelenni, ugyanis ez az oldal esetleg érdekelt a jobboldal megosztásában. Ez forditva ismét igaz. (Pl. Új Baloldal - MNO, Centrumpárt - balos lapok)Igazi centrumpártként gyakorlatilag lehetetlen, mert ennek a létrejötte egyik oldalnak sem érdeke.
A másik eleme pedig a választások finanszirozása. Elvileg maximált, de erre a nagyok Xarnak, és pofátlanul költik a klientúra által adományozott zsozsót (, amit aztán a klientúra sokszorosan kap vissza az adófizetőktől.
E két oknál fogva esély sincs arra, hogy a különböző vélemények azonos súllyal esnek latba. Azaz nem a mondandó számit, hanem az, amennyi pénz áll mögötte.
Persze a helyzet megváltoztatható lenne, de ez egyszerűen nem érdeke a mostani elitnek, és emiatt esély sincs a békés változtatásra.
A jelenlegi rendszer olyan, hogy új pártok nem nagyon kerülhetnek be a törvényhozásba. A kiesett pártok pedig nem kerülhetnek vissza. Ez már középtávon is a kétpártrendszert vetiti előre (már most ez van), hosszabb távon pedig az a "kvázi" egypártrendszer kialakulása sem lehetetlen.
És ha még többet gondolkozol, akkor rájössz majd, hogy nincs orvosság....
Mert mi is a helyzet? Hogyan is lesz a politikus? (idealizált esetben)
1. Az embernek diszkomfort érzése van.
2. Az emberben (fejben,) szépen, lassan megformálódik, hogy konkrétan mi is a baj.
3. Meg is tudja fogalmazni, mások számára is éthetően.
4. Megoldásokat keres a bajra, amit meg is talál.
5. Kigondolja, hogy tenni is kéne valamit.
6. Elkezdi megtenni.
7. Elemzi az eredményt, és a továbbiakban eszerint cselekszik.
A politikus a 6. ponttól kezdődik. Rendkívül kevesen vannak hazánkban, akik meglépik 5.és 6. közötti óriási lépést. Ez az "elit" már kitermelődött, és némi frissülés kivételével nem reménykedhetünk abban, hogy lecserélhető. Nincs mégegy belőle. Ez van. Minden országnak olyan politikusgárdája van, amit megérdemel. (kitermel)
Az hog ymit kellene csinálni, azt talán még ki lehet találni.
De hogy hogyan lehetne olyan embereket hatalomba hozni, akik meg is csinálják, az nehéz...
Lehet hgoy úgy kellene, hogy egyrészt: lecsökkenteni a területek számát felére, lista megszűnne. A területek nagylétszámú (kb 500 fős) elektorokat választanának, valahogy úgy, hogy az elektori gyűlés korban nemben és végzettségben is reprezentatív minta legyen (nemtom ezt hogyan lehetne megcsinálni)
A képviselői posztra pályázni lehetne, nyelvtudás, stb, stb. psziho teszt, mint egy keményebb céges felvételi előszűrés.
Utána az elektroi gyűlés előtt hosszú prezentáció + kérdésekre válasz. Utána az elektrook döntenek.
A Minisztereket ugyanígy választanák, csak szakmai miniszter lehetne. Politikai államtitkárra nincs szükség szerintem, a többit már választhatná a miniszter teljes fellőséggel.
Üzleti szférában megszokott felsővezetői fizetések, de szigorú feltételekhez kötött prémiumrendszer.
Egyszer régebben a férjem azt találta mondani, hogy képviselőnek csak garantáltan, deklaráltan szegény, illetve mesésen gazdag embert szabadna megválasztani(ez utóbbit azóta már "kitalálták":-))
Mindegyik ugyanannyi (átlagos fizetés!)pénzt kapna és csak egy ciklusban dolgozhatna, utána vissza kéne térnie a munkájához.
Így talán tényleg csak az elhivatottak akarnának itt dolgozni, akik négy évig arra koncentrálnának, amiért odaállították őket.Közben ugyanott lakna, viselve a választók vélemény-nyilvánítását.A körötte élők(választók) garantáltan szembesítenék munkája eredményességével/eredménytelenségével, ami kihatással lehetne további életére is...
Valami ilyesmi kéne, esetleg térjünk vissza a régi rómaiak által kitalált módszerekhez?
támogatom.
meg azt is, ha vmelyik képviselő hazudik: vágják le elöször a bal kezét. utána jobb lábát.
ezután el lehet költeni néhány milliárdot a parlament olyan irányú átalakítására, amely alkalmassá teszi h kerekesszékkel közlekedjenek.
mert ahogy ismerem őket többnyire olyan emberek fognak odabejárni, mármint ha van kedvük hozzá, akinek se kezük, se lábuk. viszont meg lehetne növelni a ktg térítésüket kisegítő alkalmazottak eltartására.
Na, meg valami: a legnagyobb baj, hogy minden elit tele van megelhetesi politikusokkal: nezzuk meg mennyiben valtoztak a partok prominensei az elmult 10 evben? Nem tul sokat, sokan mar a rendszervaltas ota ebbol "elnek".
Talan valami Kalifornia szeru dologgal: kormanyzati poziciot max 2*4 evig lehetne vallalni, kepviselonek meg max 3 cikluson at lehetne lenni. Akkor talan a "megelhetesiek" mas utan neznenek...
Egyáltalán: nekem már a "politikai elit" kifejezéssel is bajom van. Úgy érzem, ami ma Magyarországon van, az nem demokrácia, csak annak a látszata. A létező politikai elit pedig valamiféle "választási arisztokrácia", amely különböző előjogokkal rendelkezik, és nagyobb mértékben részesül a közterhekből, mint amennyire részt vesz a közteherviselésben.
