Észre kellene venni, hogy a kormánytagok (bárkik is legyenek azok és bárhogy végzik a dolgukat) vezetők. A vezetőknek ebben a kapitalista rendszerben nagy cég- ill- állami autó jár, mobiltelefon, még repülőre is utazási költségtérítés és ha elmennek csapatépítő tréningre vagy kihelyezett kormányülésre, akkor igényes kaja.
A többi mind csak a hierarchiában alcsonyan levők irigykedésére apelláló demagóg duma. (Tegye fel a kezét, aki egy a munkahelyi vacsorán virslit kér tormával, mikor kérhet Cordon Bleu-t, pisztrángot vagy bélszínt zöldbors mártással.)
A barom, iszonyatosan szociáldemagóg Gál J. pedig jól megkeresi a felelőst, aki volt annyira pofátlan, hogy az utasításoknak megfelelő ellátást szervezte Söjtörre.
Igen, a hazugság a legfőbb fegyver manapság a népnyúzáshoz. Szuronny, bakancstalp, lánctalpak most nem aktuálisak, szalonképtelenek. Torz, hamis képet kialakítani a valóságról, ambíciókat kiölni, beteges értékrendet közvetíteni, lebutítani. Most ez a módi. Komoly szakmai műhelyek foglalkoznak ezzel a mocskos eljárásrendszerrel. Valóban stratégia van erre. Az ún. közéleti személyiségek, sztárok, a sajtó a végrehajtók.
"Kommunikációs szakemberek szerint a kormány október 18-i söjtöri ebédjének utóhatásait próbálta elsimítani Gál J. Zoltán kormányszóvivő, amikor nyilatkozataiban az hangsúlyozta, hogy a MeH betartotta a közbeszerzési eljárási szabályokat, valamint, hogy a híradások nem fedik a valóságot: a díszebéd bruttó 735 ezer forintba került, és száznál kevesebb embert láttak vendégül. Ez a kommunikációs stratégia azonban megbukott, mert Kovács László pártelnök, infomációink szerint a kormányzati kommunikációs csapattal nem egyeztetett bejelentést tett"
Manapság nincs is hazugság csak kommunikációs stratégia. A hazugságok kitalálóit kommunikációs szakembernek, ha többen vannak kommunikációs csapatnak illik nevezni, a hazugokat pedig kormányszóvivőnek. Ha vastagabb a bőr a képén akkor pártelnöknek.
Ha 100x választani kellene a mandulával töltött angolna és pl. a főtt virsli mustárral, kenyérrel között én 100x választanám az előbbit.
Persze nem is vagyok "nagyember".
Na, bocsánatkérést se láttunk még így pártelnökileg. Pláne ilyen igazi, ropogós, mustáros-tormásat. Meg vagyunk tisztelve. Igyekeznek ezek a bácsik, hogy a kedvünkben járjanak. Nemcsak hogy ilyen újdonsággal szolgálnak, de egész kis műsort is kerekítenek belőle. Esetleg azt lehetett volna még, hogy Kovács László egy Tiszai Vegyi Kombinát feliratú szatyorból másszon elő, és lejmoljon egy cigarettát a riportertől a canossáció után.
Miből lesz a cserebocs?
Az első ötlet nyilván az volt, hogy előrángathatnának valamit az Orbánék hasonlóan dorbéz bulijaiból, mondjuk Pepó Pál szarvasgomba-cipelő libériás inasait (hogy nézni is tereh!) vagy a festményre vadászó kisgazda gengsztereket.
De ezzel az a gond, hogy a jó bácsik nem Pepóval mérik magukat.
Aztán nekiláthattak volna bizonygatni, hogy hét rugó egy ilyen ebédért potomság. Nem reménytelen ám, mert ha fújunk egy kis légfrissítőt, akkor hamar belátjuk: a mindenkori kormánytól nem várjuk el, hogy kis batyujukban szalámis zsömlével induljanak munkásosztály-kirándulásra, és mellé olympusos palackban vigyék a limonádét.
Csakhogy hiába a számok, ha az álságos vád képviselőinél vannak a sokkal érdekesebb figurás kártyák, vagyis az olcsó demagógiához szükséges hívószavak. Mint például a Mágnáskert. Akárha Moszkvából hozatták volna a kaviárt. Meg aztán hiába magyarázza el valaki feketén-fehéren, hogy ez egy viszonylag olcsó kihelyezett kormányülés volt. (Óvatosan, sarkainál fogva tegyük félre azt a kérdést, hogy mi az istennek kell kihelyezni egy kormányülést, ha egyszer ott van a kormánynak a parlament meg a többi szép nagy és fűtött épület. Miért nem mondják azt, hogy ünnepelni és szórakozni mennek?) Szóval sokkal jobban tapad az a kifejezés, hogy "mandulával töltött füstölt angolna", mint az, hogy hétszázötvenezer áfával egy jobb céges fenyőünnep költsége, nem tétel. Mint ahogy sokkal frappánsabb volt az is, hogy "nem firtatjuk a bejgli árát", mint a bejgli ára maga.
Így aztán, mit volt mit tenni, Kovács László bocsánatot kért. Leborult a nemzet smucigsága előtt. És akárhányszor olvasom végig, nem tudom eldönteni, mire is véljem ezt a tormásvirslit. Ennyire hülyének tetszik minket nézni? Hogy mindannyian elhisszük: a Magyar Köztársaság kormánya olyan tőrőlmetszett eccerűemberekből áll, akik ciszterci közönnyel tekintenek a csillogásra, és egy ilyen megemlékezésen beérik egy hotdoggal? Sőt, nemhogy beérik, de undorral kiköpnék a fogasfilét, ha kapnának helyette egy zsírosdeszkát vörösboros kólával és Tankcsapdával! És kínosan feszengnek az Audikban, Zaporozsecre vágynak titkon, csak azt már nem lehet kapni.
Vagy pedig ez valami kifinomult, álnok gúnyrajz. Vajon nem a populista politikus remekbe szabott gúnyrajzát festette-e meg Kovács László, amikor egy pár tormásvirslit kért? Vajon nem a zseninek azzal a típusával állunk-e szemben, aki rezzenéstelen arccal végig tud mondani egy háromperces viccet?
Nem értek egyet Tótával. Akik átlátják a helyzetet, azokat nem nézi húlyének Kovács László. Akik viszont ugrottak a hívószóra ( Pl. az Info Rádióban elsírta magát egy betelefonáló, hogy sokan éheznek), azok pedig megérdemlik.
Hatoljon be velünk a rózsadombi Mágnáskert étterembe, kilesni, milyen étkek mellett szövik a kapcsolati hálót a budai hegyvidék szociálisan érzékeny proletárjai.
Milyen üzemanyaggal járnak népünk szorgalmas munkagépként berregő választott vezetői, miközben éjt nappallá téve próbálják felzárkóztatni a leszakadozó rétegeket és elhozni nekünk az európai értelemben vett szociáldemokráciát? Hol pihennek meg és mit vesznek magukhoz a budai hegyvidék és a fővárosi agglomeráció immár másodjára kormányon lévő nincstelenjei? Mik a kedvenc ételeik, hol tudják elengedni magukat egy kicsit a nemzeti közép eszméjének fáradságos képviselete közben?
A nagy elhallás
Tekintse meg képeinket!
Az Index gasztronómiai riporterei kíváncsian közelítetik meg az egyik feltételezhető helyszínt, a rózsadombi Mágnáskert éttermet, ahonnan a kormány megrendelte a híressé vált söjtöri ebédet. Jóllehet ma már a legkisebb betűtészta-kanalazó magyar lurkó is tudja, hogy a modern történelem egyik legmeghökkentőbb félrehallása esett meg itten - Kovács "Puritán" László külügyminiszter-pártelnök virslit mondott kevés tormával, amit a jogos büntetésére váró kormányzati alkalmazott úgy értett, hogy "madulával töltött angolna pácolt fogasfilé fokhagymás parajjal tekert harcsa diós holdacska tokajismazsolával".
A Mágnáskert étterem bejáratáról egyetlen építészeti fogalom jut eszünkbe, a rózsadombi parasztbarokk, ahogy megcsodáljuk a bőségesen alkalmazott keményfa íveket és átküzdjük magunkat a rajokban támadó pincéreken. Délután kettő van, a telefonos asztalfoglalás felesleges óvatoskodásnak tűnik, ugyanis az L alakú földszinti helyiségben rajtunk kívül nem tartózkodik vendég. De mégis. Nem akarunk hinni a szemünknek: a szomszédos asztalnál maga Nagy Sándor államtitkár, egykori MSZOSZ-elnök szövi szorosabbra a kapcsolati hálót egy üzletember külsejű üzletemberrel. Nagy Sándor nem viselkedik pártszerűen, mert sehol sem látunk virslit, vagy barnakenyeret a közelében. De legalább kiderült, hogy nem kaptattunk hiába, ezt a helyet tényleg szereti a szolidáris baloldal.
Gyors körbepillantással egyszerre vizslatjuk az étlapot mérjük fel a terepet. Az étterem méregdrága, ámde vizuálisan nem az európai értelemben vett szociáldemokrata luxust nyújtja. A látványra rányomja a bélyegét a keményfa túlburjánzó alkalmazása: a belső egy olyan korról mesél, amikor még középvezetői szinten is pozdorja dukált, így a jó minőségű faanyag talán akkor is elégedettséggel töltötte volna el a kuncsaftokat, ha raklapra halmozva, amúgy szálkásan beállítják a sarokba. Sajnos nem azt tették, barnára pácolt változatban jutott belőle bőven a kazettás plafonra és a falakra is. Nem beszélve a minden második asztalt mellvédszerűen kitakaró keményfa virágládákról, amelyben jellegzetes irodai növények kókadoznak. A mi ládánk mellett egy lábon álló pezsgősvödröt veszek észre, amelyből szolidan kikacsint pár palack Margitszigeti Ásványvíz.
Nemzeti kerék
A falakat világos színű tégla borítja, a világítótestek pedig talán a Gyurcsány-féle nemzeti közép plasztikus szimbólumai: a fényt stilizált - és természetesen sötét keményfából esztergált - kocsikerekek és áramvonalasított ál-petróleumlámpák szórják a rendszerváltás nyerteseire, illetve a cégköltségen tesztelő riporterekre. Az egész olyan, mintha a Fullánk utca egyik középízléstelen villájának megnagyobbított nappalijában járnánk.
Azonnal kiderül, hogy eredeti tervünket nem tudjuk megvalósítani, mert a kormányülésen prezentált menü egyedi, az étlapon egyébként nem szereplő fogásokból állt. Semmi baj, majd választunk á la carte, indításnak egy Mágnás vegyes ízelítőt ketten.
Meghökkentő találkozás egy pártelnök szellemével
Alig ütöttem fel az étlap első oldalát, amikor a rododendronok irányából különös, szipogásszerű zajt hallottam. A spanyol etikettre fittyet hányva, óvatosan félrehúztam egy államtitkárarc-méretű, bőrszerű levelet. Mellnél elszabott öltönyben középkorú férfi üldögélt egy apró kupac virágföldön. A hajáról bézsszínű folyadék csepegett a televényre.
- Bántották? - kérdeztem ijedten az ismeretlentől.
- Ó nem, csak homárszósz. A Juhász Feri gondolta, hogy ettől talán jobb kedvem támad, de nincs benne elég osztrigakivonat. Hová jut így az európai baloldal?
Csak ekkor ismertem fel Kovács "Virsli barna kenyérrel" Lászlót, a Magyar Köztársaság külügyminiszterét.
- No de mi a lávakövön pirított garnéláért szipog itten, Kovács elvtárs? - kérdeztem a hazai baloldal méltán tisztelt étekfogójától.
- Nem adtak hideg grízes tésztát kislábasból, pedig mondtam nekik, hogy az volt az Öreg kedvence.
- Rá se rántson Kovács elvtárs, tartson inkább velünk - javasoltam a kormányzati gasztronómia motorjának.
- Ugyan, hagyja, én egy eleven lelkiismeret vagyok, így csak asztráltestem van, igazából még grenadírmarsot sem tudok enni, pedig, pedig.
- Akkor majd beszélgetünk. Ne zokogjon már nekem ebben a cserépben, hanem üljön ide, van elég hely.
A grízes tésztára áhítozó baloldali szellem végül nagy nehezen odatelepedett közénk.
Vízilóvese kolibriszem-pürével
Klikk a képre!
Az étlap sok mindent eldönt egy étteremben. Magyarországon különösen, ahol a tulajdonosok a beltéri dizájn helyett általában a menükártya megfogalmazásával jelzik, hogy az adott vendéglátóegység milyen vendégkörre számít. A Mágnáskertét lapozgatva először csak ámuldoztam azon, hogy minden étel neve legalább 2 soros. Aztán finoman analizálni kezdtem az ételneveket. A Mágnáskertben - úgy tűnik - hisznek a szómágiában. Ételeik prezentálásánál az a taktikájuk, hogy a tálba kerülő összes egzotikus hozzávalót felsorolják, hogy a végén, késleltetett slusszpoénként, az egészet megkoronázzák még valami teljesen funkciótlan, ám rém drágának hangzó összetevővel. Mondjuk lazaccal bélelt fogasfilé parajos túrókrokettel, homármártásban vagy bélszínjava Jacobs kagylóval koronázva, libamájmártásban.
Az étlap azt is elárulja, hogy a Mágnáskert stábja és törzsközönsége nyilván nap mint nap megfordul az egyszerű nép körében, így olyan autentikus hagyományos magyar ételeket tudnak kínálni, mint az egészben sült libamáj almakarikákon, fokhagymás pereszkegombával és rántott zöldpaprikával vagy a spárgás borjúfilé-falatok tokaji mártásban, mandulás sárgabarackkal.
- Mi ez a mártásmánia, Kovács elvtárs? - fordultam a sima csapvizet kortyolgató, bánatos szellemhez, de ő csak lemondóan legyintett.
Az étlap átolvasása után egy szó motoszkált a fejemben, de mindaddig nem akart előugrani, míg szórakozottan rá nem pillantottam Nagy Sándorra. Megvan! Parasztvakítás.
Gyengülünk
Igen fiatal, ám annál készségesebb pincérünk segítségével megérkezett a vegyes ízelítő. A könnyű, omlós, szezámmagba forgatott libamájgolyócska bekapása után plebejus érzelmeink hőfoka jelentősen csökkent és már szívesen lízingeltünk volna valamit egy állami szervnek. A zöldspárgára tekert hideg bélszín lángbetűkkel írta a gyomorfalunkra, hogy tárgyalásos közbeszerzési eljárás. A kissé kemény, és morzsalékos vadnyulas rétes majdnem visszataszított minket a populizmus karjaiba, ám szárnyasmáj-habbal töltött barack sima, higgadt, konfliktuskerülő íze beláttatta velünk, hogy ha nem mi kötjük meg azt a tanácsadói szerződést, hát jön egy diktatúráról álmodó Fideszes, és megteszi ő.
Virsli László asztrálteste látta, amint fokozatosan gyengülünk. - Hát erről beszélek! - kiáltotta, majd zokogva ráborult egy narancsszeletkékkel díszített vadpástétomra.
A leveseink - tejszínes tormakrémleves lazac juliennel és kakasleves csirkemáj galuskával, zöldségekkelkorrekt, kellemes darabok, különösebb extrák nélkül. Főételnek Bogád riporter - bedőlve a szómágiának - szegfűgombás libamájjal bélelt, fátyoltésztában sült szűzpecsenyét rendel tejszínes articsókával, én pedig hallgatok a pincérre és báránycsülköt kérek, ami a mágnás keresztségben a báránycsülök pirított báránymájjal és tejfölös tepertős puliszkával nevet kapta.
Frenetikus csülök
Nem szeretem összekeverni a szakmát a magánélettel, de ezúton is kénytelen vagyok cáfolni a nénikémet, aki expedíciónk előtt azt mondta, hogy a Mágnáskertben "húszforintosnyi főételeket adnak húszforintosnyi mártással". Mi emberes adagokat kapunk. Bogád riporter kidülledő szemmel dicséri a fátyoltésztás izét, én pedig kénytelen vagyok elismerni, hogy báránycsülök pazarul sikerült. Finoman fűszerezett, pont annyira puha, hogy a szájban enyhe nyomásra szétomoljon, de azért nem szétesős, a majdnem híg puliszka pedig remekül kiegészíti az enyhén aromás bárányláb-ízt. "Bassza kutya, csorgassunk vissza 25 százalékot" - mondom megbékélve Bogád riporternek.
A jellegzetesnek tűnő Mágnáskert-hibát itt is elkövették, vagyis az ebben a formában tökéletesnek nevezhető fogást - nyilván mert túl rövidre jött volna ki a neve - megfejelték a markáns, de egyáltalán nem ideillő ízű báránymájas raguval.
Átkozott hentesáru
A desszerttel már nem bírnánk, így megértő hangulatban kikérjük a számlát. A fizetőpincértől megkérdezem, hogy nem tud-e valami jó tanácsadói pozíciót a Kancellárián, illetve azt, hogy mennyit számolnának fel egy pár virsliért tormával és barna kenyérrel. A pincér némi meglepetésünkre szolidan röhög a virslitémán, majd elárul egy hadititkot, amiből kiderül, honnan vette Kovács "Megkövetjük az adófizetőket" László a virsli-motívumot: az inkriminált napon a kormánydelegáció Mágnáskert-féle étlapján bizony szerepelt a virsli, méghozzá a Söjtörre vivő vonaton, reggelire.
- Ejnye Kovács elvtárs, hát akkor meg mire fel ez a nagy nekibuzdulás? - kérdezem a baloldal erkölcsi lakmuszpapírjától.
- Nem volt homárszósz a borjúsültön, a pirított májtól pedig kiütést kapok - vallotta be az asztráltest, aztán gyorsan füstté vált az egyik stilizált kocsikerék küllői között.
Bogád riporterrel egymásra néztünk, kifizettük a jattal 24 ezer forintos számlát, aztán indultunk tovább, építeni egy igazságosabb társadalmat.
No komám, szokásodhoz, meg a Hír Tv-hez méltó módon, megint kevered a szezont a fazonnal.
Ugyebár:
Ad 1. Indiáról, meg a Tadzs Mahalról kezdtél el elmélkedni, erre válaszoltam én, erre fel Te Söjtörrel, meg a Himnusszal, meg a fütyüléssel jössz elő. De ha már itt tartunk, akkor mennyibe került 2001-2002-ben az a 8-10 kihelyezett Fidesz-Kisgazda kormányülés, ahol mindenütt szétosztogattak pár milliárdot erre-arra, meg egy vagon gulyást? (pusztán emberbaráti érzelemből?) Félreértés ne essen, én sem helyeslem az ilyen húzásokat, akár melyik párt is csinálja, pusztán a realitás miatt mertem megemlíteni. Továbbá, ha már szóba hoztad:
Ad 2. Követeled... Érdekes követelted hogy hozzák nyilvánosségra a mi mennyibe kerül stb. szlogen alapján azt az összeget amiért Orbán meg a családi pereputtya csapatszállító repülőgéppel ment valamelyik horvát szigetre üdülni, meg vissza? Azt is követelted, hogy a féldecizős kolbásztöltések a komplett örzéssel, meg a videofelvételekkel együtt mennyibe kerültek, s abból mennyi haszon származott? Mert gondolom többek között Orbánnal nem egy emberke utazott le vigyázni rá, a darálás, meg a keverés, meg a féldecizés közben. Követelted továbbá, hogy ugyan mi a jó fenének kísérték el OV-t annyian egy díszdoktori oklevél átvételére, hogy egy különgépet kellett bérelni?
Ad 3. Jellemző, hogy pont a lényeget megint átfordítod. a bagózni szóról van szó. Ki beszélt itt a Nobel díjról, meg cigizésről? Megismétlem lassan, tagoltan, hogy meg is értsd:
Ah-hoz, hogy el-ad-junk, elő-ször rek-lá-moz-ni kell, meg kell, hogy is-mer-jék az el-a-dót, s nem pusz-tán zsi-ge-ri gyű-lö-let-ből (mert azok a mocs-kos kom-me-nis-ták is jó-ban vol-tak ve-lük!) rá se ba-góz-ni, az-zal a fel-ki-ál-tás-sal, hogy ha va-la-mit a-kar, ak-kor majd i-de-jön ! Hát jön a fe-né-ket! (Tu-dod az esz-ki-mó meg a fó-ka ef-fek-tus)
Ad 4. A Hír Tv, meg az elvbarátaid (röviden elvtársaid) szerint még tojás se volt, biztosan a Deák ház felújításnál előre odafestették a falra azok a kommenisták a tojásfoltot.
Ad 5. Az hogy a hivatalos látogatás mit takar, mit jelent, ki mit fizet, nézz először utána azután irkálj össze vissza mindent.
Ad 6.Gondolom meg azután Te vagy a hivatott elbírálni, hogy megérte-e Indiába menni, vagy nem. Na ne röhögtess már !
Ad 7. Te el is szoktad olvasni, hogy mit válaszolnak Neked, vagy csak a hozzászólások száma alapján fizetnek?
A majd érkező válszodra sajna csak este tudok reagálni, mert most én is Medgyesit játszok, igaz nem Indiában, csak a szomszédos étteremben, ahol ugyanis egyenlőre csak reményben megtérülő kiadás fejében megpróbálom a vállalkozásunk egy vadi új szolgáltatását egy pár leendő partnernak eladni, pártsemlegesen !
S nevetni fogsz én is viszem a feleségemet, meg a partnerek is hozzák. Talán még koktélt is isznak majd az asszonyok, s rá is fog gyújtani egy kér hölgy is.
Majd beszámolok a számla összegéről, s kérem a véleményedet arról, hogy megérte-e a befektetés. Legalább annyira kompetens vagy ennek eldöntésében, mint az Indiai út rentabilitásának megítélésében.
Zatykó János meghívta a szerinte pazarló kormányt választókörzetébe: Felajánlom Komárom városát egy kihelyezett kormányülés színhelyéül. Az ünnepi menüt szívesen szolgáltatja valamelyik iskolánk vagy óvodánk konyhája, és remélem, a kormány tagjainak is ízlik majd az óvodai, iskolai kvótából előállított menü. E-mail akció Komárom visszavételére:
NYÍLT LEVÉL ZATYKÓ JÁNOS ÚRHOZ, KOMÁROM VÁROS MSZP-S POLGÁRMESTERÉHEZ
Tisztelt Zatykó János Úr!
Nagy örömmel olvasnánk állásfoglalását a kormány legutóbbi, a Zala megyei söjtöri ülésével kapcsolatban, ahol a kormány eldöntötte a jelentős számú közalkalmazotti elbocsájátásokat és az ezzek végrehajtásával kapcsolatos teendőket. Azt is felemelő érzéssel vennénk tudomásul, hogy az adófizetők pénzéből a kormány által elkövetett dőzsölést határozott állásfoglalásában a kormányfőnek intézett nyílt levélben ítélné el, minthogy a kormány propagandapolitikáját ismerve ezek után semmi akadálya sem lehet már annak, hogy az ország számos más pontján hasonlóan fontos témákról essék szó bizonyos falatozgatások keretében.
Engedelemmel, ön mégis egy, a söjtöri forgatókönyvtől eltérő módszert ajánlhatna a kormányfő szíves figyelmébe. Bizonyára, örömmel látná vendégül, akár szerény hajlékában is a kormány minden tagját egy mandulával töltött angolnára, erdei gombával készült, kakukkfűvel ízesített vadhúsgombócos levesre, borjúmájjal töltött borjúszeletre, tokaji mazsolávak készült holdacskára. Ígérje meg, hogy meggyesbukta is lesz! A minőséggel sem lenne baj — annak ellenére, hogy nem komáromi vendéglőből rendelné meg a szükséges ételeket.
Az ünnepi menüt szívesen szolgáltathatná valamelyik iskola vagy óvoda konyhája, és remélhető, hogy a kormány tagjainak is ízlik majd az óvodai, iskolai kvótából előállított menü.
Javasolja az ötlet továbbfejlesztését: a kormány minden héten tartson kihelyezett ülést a gazdaságilag elmaradott térségek településein!
Témának javasolhatja például a munkanélküliség drámai növekedése, az egészségügy, a mezőgazdasági kistermelők ellehetetlenítése, a közoktatás helyzetének górcső alá vételét.
A közpénzekből az alkalmanként egy fő ellátására fordított, kb. 8 ezer Ft-okat bizonyára szívesen fogadná a települések, településrészek problémáinak megoldására. Ennyi pénzből ugyanis számos helyi gond orvosolható lenne.
Nagyra tartanánk kiállását és őszinteségét, mivel azért írná ezt a nyílt levelet, mert így talán nem lenne vádolható a kettős mércével való méréssel. Eddigi hallgatása ebben az ügyben ugyanis ennek a nyilvánvaló bizonyítéka. Remélem, önhöz is eljut kezdeményezésünk, hiszen Önt segítendő, ezt a levelet továbbítjuk választókerülete polgáraihoz, a civil szervezetekhez, a pártok vezetőihez, a helyi és az országos média képviselőihez és a sajtószolgálatokhoz.
A sok százezer „Komáromot és az egész Magyarországot kedvelők” egyike
Nem tudom mennyibe került az indiai út, de nem is érdekel Nézd, ha deklaráltan elvakult vagy, akkor ne oktass itt erkölcsöt. Kérdezd már meg, hogy a 8-10 firkász hogyan fogyasztott el egymillió forintot! Kár, hogy a HÍR Tv szinvonalán nevelkedsz ! A Hírtv számolt be egyedül arról, hogy Söjtörön a Himnusz alatt nem volt fütyülés! Nem volt tojásdobálás! Egy krumpli volt és egy dió. Ettől összeomlott a spiclivezérelt média-hablaty.
Látszik, kajálod a Baló-világot, a Bánó-muster-mastert, a Forró-féle Postabankos elfogulatlan tárgyilagosságot.
Én követelem , hogy nyilvánosságra kerüljön az út költségvetése, indokolt volt-e ennek a sisere bandának a hatnapos dőzsölése, vagy nemcsak arra ment ki a dolog, hogy Csaplárné Medgyessy Péter állampénzen gavalléroskodhatott a Taj Mahal-nál, mert már eléggé únta, hogy az évi öt - hat szabadságát a kubai Varaderótól a Cote d`Azure-ig rendszeresen neki kellett finanszíroznia.
rá se bagózni Ezt légyszíves a macának mondjad, a Nobel-díj átadásakor szokásos etikettre figyelmeztetendő.
lendvai ildiko ma reggel kifejtette, hogy o azonnal kirugna azt az embert, aki a mandulaval toltott angolnat rendelte (persze, csak miutan elfogyasztotta).
Hát így ezen ködös vasárnap reggel is úgy érzem, hogy ehhez azután marha nagy látnoknak kellett lenned ! India-Tadj Mahal olyan, mint Korona-Magyarország.
Szerinted nem kellett volna az indusoknak megmutatnia Száhdzsahán császár által a felesége emlékére építetett az 1983 óta a világörökségbe tartozó Tadj Mahal-t (magyarosan Tadzs Mahal) egy oda látogató miniszterelnöknek?
Akkor a "Jel" mi a francnak mutogatta mindenkinek a koronát?? Meg minek cipelték ide oda??
Indiában a Tadzs Mahal olyan "ereklye" mint nálunk a korona.
Szerinted a magyar gazdaságnak hol van lehetősége valamit alakítani? Az USÁ-ban? Vagy nyugat-Európában? Gondolkozz mielőtt zsigerből fikázol!
Nem tudom mennyibe került az indiai út, de nem is érdekel, mert úgy ahogy a normál életben van, az államszintre is érvényes: befektetés nélkül nincs üzlet! Ahhoz, hogy eladjunk, először reklámozni kell, meg kell, hogy ismerjék az eladót, s nem pusztán zsigeri gyűlöletből (mert azok a mocskos kommenisták is jóban voltak velük!) rá se bagózni, azzal a felkiáltással, hogy ha valamit akar, akkor majd idejön ! Hát jön a fenéket! (Tudod az eszkimó meg a fóka effektus)
A hazai vállalkozások támogatásához az is hozzátartozik, hogy az állam a kapcsolatok javításával segítsen nekik piacot találni, s ehhez az esetleges államközi szerződések igen jó keretet adnak! (Nem összekeverendő egy étterem avatással Thaiföldön!) Ilyen szeződésekhez meg nem a potás, meg az államtitkár, meg egy "Pubi" szintű miniszter kell, hogy látogatást tegyen a "célországban".
Érdekes módon az nem zavar Téged, hogy O.V. még a gyerekeit is magával vitte mindenhová, pedig az azután végképp nem szokás, ellentétben azzal, hogy a hivatalos létogatásokra a miniszterelnökök, vagy az államelnökök általában magukkal viszik a nejüket is.
Az persze megint csak ellenzéki (-eskedő?) túlzás, sőt egyenesen rosszindulat, hogy Medgyessy Péternek és népes kíséretének Indiába is a Mágnáskertből szállították a taandori csirkét. Nem! Mint ahogy az is kiderült, hogy a söjtöri menüben sem szerepelt Beluga-kaviár, egyszerű mandulával töltött angolnával, pácolt fogasfilével és fokhagymás parajjal tekert harcsával kellett beérniök a kormánytagoknak és vendégeiknek – előételként. (És ahogy az aggályosan garasoskodó megrendelőt ismerjük, még az is elképzelhető, hogy mindenkinek nem is jutott mindháromból.) Igaz, volt leves, borjúsült, borjúmáj, Rigó Jancsi, sőt a teljes tolerancia jegyében gesztenyekupola (bazilikára emlékeztető), illetve diós (fél)holdacska, tokajis mazsolával töltve. Igazi hungaricum valamennyi. Nem is volt ezzel baj. Csak aztán minden kiderült. Hiába hogy Gál (jé?) Zoltán ötször is ha…, helyesbített a tényeket illetően, volt eset, hogy egy percen belül, ami nem hivatalos világcsúcsnak számít a kormányszóvivői összetett verseny óriásműlesi (slalom, l-lel!) számában.
Az ember kétségkívül hajlamos a demagógiára. Meg irigy is picinyként. A fene a hasukat! – mondta volt rögtön, amikor kiderült (lassanként) az igazság. De lennék én Söjtörön kifütyült miniszterelnök ilyen fájintos menüér’! Pláne, hogy azongyák’, 735 forintot kóstált csak e menüsor. Ez száz vendég esetén is alig több hetvenezer forintnál. De hogy lett belőle közel kétmillió? Ez itt a kérdés! Illetve nem is kérdés.
Mert ekkor a magyar ember megint számol. Először demagógice (ahogy szokott, ugye): ha 18 kormánytagra megy 1,8 millió magyar forintocska, az annyi, mint 100 ezer forint per kopf. „A belik nemjóját!” De ez nem jó. Nem így kell számolni. (Jól járt.) Hanem százzal kell elosztani, s így már mindjárt más. Így csak tizennyolcezer (18 ezer) adóforintba került fejenként (szájanként), és ugye, Mágnáskert… Már maga a név! Azt külön meg kell fizetni. Aztán van a benzinköltség. Meg a HACCP. Ezt nem tudom pontosan, hogy mi, de azt mondják: ez a lényeg. A minőségbiztosítás. Nem volna szerencsés, ha éppen Söjtörön csapnák el a miniszterek. A hasukat. Az viszont szép dolog volt, hogy Kovács miniszter úr, miután megtörölte a száját, azonnal bocsánatot is kért. (Már bocsánatot kérek, de ez jó volt. Illetve: Szégyellem magam, de ez nagyon jólesett.)
Na, emberek! Legyünk őszinték: nem ügy. Pacepa tábornok is megírta a Kárpátok Géniuszáról, hogy még Amerikába is utána kellett vinni Romániából a gomolyatúrót, mert mást nemigen evett. (És az öltönyét is csak egyszer volt hajlandó felvenni. Megértem. Ilyen ember után senki se venné fel szívesen.) Nem bűn, ha valaki megszokta a mágnás kertet (keretet), s nem adja alább. Színvonal! (Vö. élet.) Nincs kenyered, te szegény magyar? Egyél, kérlek szépen, kalácsot! Habár talán cseppnyit magas a cukortartalma, ami árt. (Az egészségügynek.)
Tényleg hagyjuk ezt az egészet!
Inkább beleolvasnék egy riportkönyvbe, engedelmükkel (vagy anélkül). Volt itten nyolcvan-egynehány évvel ezelőtt egy jó tanács. Köztársaság vagy mi. (Kiskirályság?) Ilyeneket írt róla egy olasz újságíró, bizonyos Arnaldo Fraccaroli (Magyarország a bolsevizmus alatt; magyarul megjelent 1920-ban, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. kiadásában): hogy a munkáshatalomban valahogy kézen-közön elveszett a munka becsülete. Előbb maga a munka. Aztán a becsület. Végül az élelmiszer. Akkor döbbentek rá egyesek, hogy van közöttük összefüggés.
„Sürgősen intézkedni kell tehát. A kormány Kun Béla heves beszéde alapján így intézkedett: kimondja, hogy a gyűlölt kapitalizmus idejében a burzsoázia jól evett, a proletárok éheztek, »most pedig mindnyájan éhezünk«, burzsoák és proletárok egyaránt. Ez a kijelentés, mint intézkedés, persze nem sokat enyhít a helyzeten.
Három tagból álló élelmezési diktatúrát neveznek ki; a bolseviki szabadságban minden csak diktatúra! Felállították a forradalmi törvényszéket az ellenszegülők büntetésére. Engedelmességre kell szorítani a lakosságot. Miben áll majd ez az engedelmesség, azt nem tudni még. Egyelőre ez a parancs: éhezni és hallgatni. Mindenki csak az éhségről panaszkodik, de élelmet még a diktátorok sem tudnak előteremteni. Már az újságok is szót emeltek. A bolsevizmus hivatalos lapja, a Vörös Újság, a szocialista Népszava, a kormány és még maga Kun Béla is, mindenki panaszkodik.
Pedig Kun Bélának nincs oka panaszra. Ő meg népbiztostársai, ezek családjai, barátai és a propagandisták, a főhadiszálláson, a Hungária Szállóban étkeznek. Kitűnően és sokat! A szálló konyhája a kormány részére van elkommunizálva.
Künn az emberek éhen pusztulnak, a szó betűszerinti értelmében. Naponta harminc-negyvenen halnak éhen, az orvosok hivatalos megállapításai szerint.”
Persze, van különbség.
Kun Béláék megelégedtek a Hungária Szálló konyhájával. Sőt, azt mondják, Szamuely Tibor különvonatán például helyben főztek. Ha meg nem, akkor beérték a helyi kiskocsmával (miután a tulajdonosát fölakasztották). Mindegy. Ez ma már történelem, s még csak nem is a főutcája.
Az ilyesmiből nem érdemes ügyet csinálni. Lesz majd még. Csak ne féljünk. (Habár az is jobb, mint megijedni.)
Adót emelt a kormány, és elcsapták a szóvivőt a Pénzügyben.
Most szegény Gál J.-t már a Népszabi is megélceli (elvtársi tréfa). Ő sem jobb hát a Deákné vásznánál?
Étekfogók és előkóstolók kerestetnek… Sóvivők és paprikaszórók kíméljenek!
Mindha csak megéreztem volna!
Most mondta be a Hírtv, hogy a Tadj Mahal megtekintése is benne volt a gazdaságélénkítő programban.
Szerintem erre ment ki a játék, a kávéfőző maca nem hagyta nyugodni a pipugyulit, hogy az aranyló nap lebukó fényében már nehogy ne szívjon el egy staubot, elkísérve egy egzotikus gyümölcsökkel készített koktéllal.
Remélem, a koktél árát is közölni fogják a lehető legrövidebb idő alatt a honlapjukon.
Mert követelem!
Márcsak az egyenlő mérce elve miatt is!
Hát igen, Medgyessy két-három szánalmas nyilatkozata az indaiai gazdaság nagyszerűségéről feltehetően újabb milliárdokba fáj nekünk.
Egyébként ezt innen a netről is ki lehetett volna keresni.
Ja, hogy akkor a Cssaplár Katika nem tud remek helyeken cigarettázni és remek koktélokat szürcsölgetni?
Mágnáséknál már ez így megy.
Állampénzen és is elbűvölően gavallér tudok lenni.
"nemcsak a kihelyezett kormányülésekről..
mindenről..."
Elkezdtem most azon aggódni, hogy a világegyetem részének tekinthető-e a nagymama bejglije. Már ránézésre is gyanúsan tekeredik, lehet hogy nem is invariáns a CPT-transzformációra.
El lett osztva, de hogy...
Lássuk mit találtam a kaya-hrisztoszos topicban, hogy ne csak a levegőt csépeljük:
Az 1994-es országgyűlési választások környékén az MSZP szinte egy csapásra megszabadult vállalkozásainak többségétől. Azokat a cégeket, amelyeket nem számoltak fel, többnyire a korábbi ügyvezetőknek vagy családtagjaiknak értékesítették, miközben a vállalkozások megtartották korábbi tevékenységüket. Nem egy esetben jelentős pártvagyon maradt az eladott cégekben, amelyet a régi-új vezetők a későbbi tőkecsökkentések során kivontak, és a közvélemény előtt egyelőre ismeretlen célokra fordítottak. A cégekhez minden esetben meglehetősen kedvező áron juthattak hozzá a párt közeli vásárlók. Az értékesítések után a vállalkozások értelemszerűen kikerültek a közszférából, pénzügyi tevékenységük a tranzakciókat követően már nem tartozhatott a nyilvánosság felügyelete alá.
A fővárosi, Kárpát utcai pártgarázst például a KMV Fenntartó és Szolgáltató Kft.-be vitte be az MSZP, amellyel egy időben 435 millió forintra értékelték a társaság törzstőkéjét. Az összegből apportként 361 milliót tett ki a garázs- és szolgáltató központ. Az ingatlant először bérbe adták a Mercedes–Benz Autó Magyarország Kft.-nek, majd értékesítették, jelentős kampánypénzeket szabadítva fel a pártnak. 1994 szeptemberéig Baja Ferenc, az MSZP akkori alelnöke és Csintalan Sándor, a párt ügyvivője a KMV Kft. felügyelőbizottsági tagja volt. Ekkor a prominens MSZP-s vezetők elhagyták a vállalkozást, amelyet ezután a korábbi ügyvezető, Réz Gáborné helyett férje, Réz Gábor vitt tovább. 1996-ban újabb tízmillió forintot vontak ki a cégből.
A párt tulajdonában lévő Vállalkozásszervező Kft. 1993 augusztusában a korábbi ügyvezető, a Caola nem túl sikeres privatizációja során elhíresült Nagy Imre és felesége tulajdonába került. Ugyancsak korábbi ügyvezetője juthatott hozzá az egykori külügyi szállót üzemeltető és más pártingatlanokat kezelő Centrál Hotel Vendéglátóipari Kft.-hez is. A nyereséges céget 1993 márciusában Farkas Mihály egy társával mindössze 1,6 millió forintért vehette meg, de a csekély összeg kifizetésére kétéves türelmi időt kaptak.
...
Itt egy nyomda, ott egy garázs- és szolgáltató központ, amott egy hotelcég, csak épp "ingatlan" nincs sehol...
Valahogy nagyom leragadtál az ingatlan=pártház tézisnél. Pedig a pártház gazdasági szempontból tán a legjelentéktelenebb ingatlan.
nemcsak a kihelyezett kormányülésekről..
mindenről...
pl az utazások pontos költége a neten (MEH)
most hol olvashatjuk pl az indiai társasutazás költégeit...
gyanítom, sehol..
anno mindenki tudomást szerezhetett a költségekről:
NEC válasz erre | adatok | e-mail 2001-01-12 14:52:48 (0)
Sepsey úr mai napra igérte a dokumentumot, de még nem találtam a www.meh.hu oldalon. Ha jól tudom ide igérték.
Most 2001. január 12. 14:50 van.
Tudom, hogy még hátravan 9 óra 10 perc a Péntekből, de nem hiszem, hogy ma még felteszik.
http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9028903&uq=36
Kormányülés költségeiről mikor hoztak nyilvánosságra adatokat? Az előző ciklus végén, közvetlenül a választások előtt volt vagy tizenkettő, érdekes helyen tartott kihelyezett kormányülés..
Itt most tényleg az a probléma, hogy nem vajas kenyeret ettek a kormányülésen?
Én hozzászoktam az Orbán kormány alatt, hogy egy ünnepségnek vége sem volt, már tudtam hogy mennyibe került.:) Most is ezt várnám el a tényfeltáró sajtótól. Mennyit késtek? Két hetet? És ha a Blikk nem dobja fel Kovácsékat, Kovács miről beszélt volna?
